Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-13 / 46. szám

VIH. évfolyam.

_______ Nagysomkul, 1910. november 13. 40-ik színi.

KÖ

ZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAß YSOMKUT^ JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“, HIVATALOS KÖZLÖNYE.

. •• tíip* .. . v. . . r- ■ ' ' '*'v • " '• ■' f ■' Előfizetéel ár:

Égés* 4r»» “ . '. . 8 K bigyed W» ' . . 2 K.

F«1 évp* . 4 K Egy»s utm ár» . . 20 fltlér

■ ■■ ni

Fíuerkíiitíl: llr. OlMmkJr Tiktar.

Felelős szerkesztő; tUrna llénS,

•fSmmmmmmammmémmmámmrnmi** « a ^ ----,n

S*erUe»ítÍM|{ és ki.dóiiiv.t.L, Nuoysomkut.Tfcleki-ter 384 MEGJELENIK MINDEN'YtSillNAP

BŰNÖS INTELLEKTUEL

Nagyon kevés ember lehet manapság, aki ésiintén mondhatná el magáról, hogy: boidog. Boldog úgyis, mint ember és,: úgyis mint társadalmi lény. Szemere Miklós ugyan kiszámította épp úgy csak a magyarra húzta rá a vizes lepedőt a Szé*; cheny i serlegből de hát így van ez másutt is.

Az intellektuelek társadalmán eddig,» csak egy az idők járásával újra meg újra visszatérő kór ólősködőtt járványszerülrg,- a politikai korrupció; azonban ezt a meg-' ismerést mi már nem használhatjuk árkár-i num gyanánt. Nem azért, mintha talán - a korrupció elvesztette volna á kolerával meg éhtifusszal vetekedő hatását, vagy mintha vég kép letűnt volna a szereplés színpadjáról; bh nem, régi ugytn, ősrégi bacillus, de mégse olyan vén, miot a mi- muth vagy plesiosaurus, nem halt még ki s egyelőre nem is hajlandó rá. Nem jó az orvosság izéit, mert a beteg riém ugyanaz többé.

Mennyivel más ma a tanító, Jorvos, pap, tisztviselő, patikáról; gazdatiszt, kereskedő, ügyvéd,1’ iró társadalmi helyzste.» Mintha nem is a régieknek, az elődöknek lenne folytatása* annyira elütő amazoktól ,*:■ mintha* modern éet talajából egyszerre • •• • ’< : ‘ ■ ■ ••■■■ • '

nőttek volna ki ismeretlen , magról. Nem faktorok többé a politikában, vagy legalább is néni dÓntÓ szerepüek; a hatás pádig, amit működési körükben, kifejthetnek, nem is fogható a régiekéhez! Így aztán a betegségük, a hajdan nemzeteket gyilkolt korrupció is szelíd náthává enyhült. Nálunk néni veszedelmes többé, inkább csak unesztétiküs.

A korrupció koleraszerü ... öldökléssel ma .már másféle, egy-kéc fokkal magasabban grasszál.

c' * • ' ' # • * * ‘ i

Igen: de .a fogékonyságuk az effajta betegségre nemhogy megmaradt, hanem sokszorosam nagyobbra nőtt.

' Jólétet, nyugalmat, függetlenséget, biztonságot^ egy szóval a* átlagember szemében a boldogság“ feltételeit csakis pénz, ások pénz, a töke tudja-szolgáltatni. Hol az az állás, foglalkozás, mélyet má valaki önmáí? gáért — art pourl,art— becsülésben részesít? Egy főnyereményt nyert házmester lenézi magát a miniszterelnököt is, ha az csak a fizetéséből el s egyebe sincs mint az állása. •' • - :•

Haverdáékat kétszer mentette fel két ellentétes népességű vidék esküdtszéke. Az : esküdtek, polgáremberek nem sokat törődtek ? finomkodó jogi és erkölcsi megkülönböztej tésekkel, ellenben világosan és tisztán állt előttünk: egy vén sárkány tilt a Vagyonon áz élni vágyó szépasszony lánya in'eg nyomorgóit. Az vesse áz esküdtekre az első követ, aki nem hallotta még ' föltétlenül jóra való ős becsületes de öröksére váru emberektől azt a jámbor Óhajtást : ,,Csak pusztulna már el az öreg,, hogy egy kis pénzhez juthatnék.“ . .

Ezzel van átitatva ,a köztudat.

Az iritellektuál ügyféli, hogy az ő szellemi tőkéje semmivel - sem alábbvaló, j mint a mechanikai utón halmozódó anyagi tőke. ■ ■ -; .

Azelőtt a töke-kevesebb is volt, más kezekben is volt, mint. rna s a szellemi munka és az anyagi .erő gyümölcse kö/ri külőmbségben ;is volt még valamelyes elfogadható. Ma már a kettő közti különbség akkora,1fo$yaH sémmíféle okszerűség vagy logika segítségével egymással kapcsolatba hozni, megmagyarázni nem lehet.- Itt is a kivételek erősitik a szabályt. Van, de csak nagyon kevés, óriási jöve- deténimel biró orvos, ügyvéd, kereskedő gyógyszerész. De ahány ügyvédjelölt az mind ötvénezer korona évi jövedelemről ábrándozik; az orvosnövendék még képzeletbén már benne is ült a 60.000 koronás

Ä Kövárvidék** fársája.

ff- f : . V

• ■■■■ «■ .» r:----------------=—r-t—------RO

MEO és JÚLIA..

Juila tizenhét érts, (orré térti; leány Tolt. Mily tütü nemére,’ ?miot'^kircjtoaoilutt, fekete’ bársony Tetettek árnyékot hosszt* szempillái. Testének vonalai kerekedtek és egy-egy hajlannil olyan, mint valami é-kori tómainak, tóguredózete'. Ás ilyen leányról menáják, hogy a* léten is ezé-' relenre teremtette!

A lelki Tilága már nem mutatott ily határod zott irányt. Valami kaverékféléje volt a múltnak ás a jelennek. Régebben jól ment. sorsa a gondos ' iskolás nevelésben résiesült. Keresd apja halai ital azonban reászakadt az élet s munkájával kellett iumagít és Özvegy anyját eltartania. A kenyér- mnnka pedig nagyon nagy változáaekat visz végbe az ilyen gondtalan életet éló leány erkölcsi világában. De azért sohase tudja teljesen levétkőzni a maltat. Sohasem Ítélkezik az ósdi vagy a modern erkölcsök törvényeivel, hanem mindig tneg- alknszik Csode-e azián, ha íál-lelke, fél-élete miu- dig csak tragédiákat terem számúra!

A munka nappalát varrógép mellett töltötte. Ám estéként megállt a .gépkerék és a műhely poshadt, uankás levegőjét nyitott ablakon át kikergette a azél. A rongy és clsiabott szüvetdara- kék halomra az egyik szögletbe kérditek a a

pamlagou. átal alig esett reájuk cuy-egy sugara a homályosan világiló lámpa-fénynek. Szemközt állott letakarta)) ak elnémult varrógép, nem Is sejtetve, hogy mennyi meleg lehellet hallott reá még imént,*hogy zakatolása; milyen 'forró’ vágyaktól zihálé kebelnek volt kísérő zenéje.- ; "

••-'Ebbe? i ‘ félhomályt!,- rendezetten le szegényes kis- nvtUtfelyszobáÖá várta : Júlia mindennap szeret- ; móí Vágyakozásban Rómeóját' >•'* ■ >

‘Romeo-szerény fizetésű Imstálnok ember volt, a mddstn eszméknek lelkes hívé, ki mélyen- ás «daádóaö ’szerette Júliáját. Irodai munkáját abbahagyva,-most is egyenesen hotzá sietett.

' Már ólt ültek egymás mellett a kis dívánoh,

• élmondogatják a szürke napi esemétiy*két. Nem értik azt meg csak á szerelmesek, hogy mennyi, édeséggel, tuemiyi varázzsá! hátnak ax ilyet) apró köznapi dolguk is reájuk, beszélgetésüket azonban •'meg-megakasztja egy-égy forró csók. S Romeo égésién magához vonja Juttat és szerelmes szavakat sugdos. A láng gondosan átragad Júliára, arcába szökik vére ás odatapató nézéssel? tekint Romeo beszédes ajkára.

— Julia higyj nekem oszlassa el kételyeidet

a bennem való egész bizodalmád. A véredre hallgass. Ennek igaz szava van, inig az anyád meg a többiek szava hazug- Légy enyém .. , teljesen aa enyém ... •'

— Rómeóm, édes Rómeóm .. » megtenném. ,Yan piár annyi ereje oktató beszédeidnek teám, begy álszemércm nélkül megmerjem vallani: örömest verném maganr bárjaidba. Csókjaink köze- pette már-már alig birom-elfojtani vágyaimat, de hát nem . . nein tehetem !'Recklclen .. céda volnék, > — llát lehet bécsteleíVség az, amit a természet köveiéi V ' Neili az-e’k becstelenség, ha me»« térségé« gátakat állittuhlc ’á' 'heftoéuéiosnek elle- ' riébé ? Olt. benned is csalódtam! Azt hittem, hogy, k társadalmi 'fúrnia', 'a hazug, szentes kö/Telfogás tart fogva. Ám miat vallód, nem az, akkor hat ,. nem szeretsz ! • ' * í - - • - » t ^

— Romeo! Romeo..; a szeréiinemhen kételkedni ? Ne Vétkezzél ! És ha van egy csöpp irgalom' benned : né gyötörj.. . loég egy pár szó érzem, hogy eíbúlíóru.

• .. Hakás volna-e az, ha Ölelésbe forrnánk most, ebbe a fői ró, tüzes, máiíioróis ' 'pillanat Dan V Ne'tékád; bo^y' ágy’éget miiideu csöpp véred, mint égy-egy tűz parázs-dárab. A te Veled aly piros és oly meleg, úgy özönlik át' egyik csatornából a másikba, hogy zajat géped kattogása nem bírja elfojtani: Te nem asnyvettél •!, mint sek niás más munkából élő leány. : A te áreodsól néni hordta el a keserves inunké rótsáidat, T« vágyakozól, te kívánkozol, te azt akaród, hogy elraboljalak, hogy leszakassxalak . ;. - miért hazudsz hát? Né gyötörj de örvendj e pillanatnak, hiszen a házasságban talán rohase.ii érnék meg ilyet az emberek- Ne elleukezzél, úgy nincs mar erőd hozzá.

Csuk egy hónap választotta vár el őket a