Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-21 / 4. szám
Vili. évfolyam. Egész év e Fel évié . . Nagysonikut, 1910. jan. 21 4-iIi szám. Előfizetési ér: Főszerkesztő: I>r. Olsavszky Viktor. . . . 8 K Negyedévre . ... 2K Felelős szerkesztő: »ama Kenő, 4 K Egyes szám áru . . 20 filler — Szerkesztőség és kiadóhivatal. NagySOlllkut,TölBki-tér 384 MEGJELENIK MINKÉN VASÁRNAP Szabott árak. Az áruházakat illeti meg az érdem a detail-iizletben még ezelőtt 25-30 évvel világszerte divatozott alkudozás kiküszöböléséért. Valószínű, hogy ezt az áruházak nem valami különös előny elérése végett vitték keresztül; kényszerítve voltak rá, mivel a nagyszámú és gyakran váltakozó elárusító személyzetet nem lehetett az alkudozásra felhatalmazni seljárását kellően ellenőrizni. De bármint áll a dolog, tény az, hogy azokban a nagy városokban, amelyekben áruházak állanak fenn, az alkut a nagyobb üzletekből már teljesen kiküszöbölték s a kisebb üzletek közt is csak elvétve találunk olyanokat, melyekben a régi rossz szokás, az alku, még divatozik. Azonban nincsenek mindenütt áruházak és ott, ahol nincsenek, a vásárló közönség nem igen hajlandó az alkudozás időtpazarló, de mégis élvezetes szokásáról lemondani. Kisebb városokban és falvakban még most is széliében alkusznak, még a szekérkenöcsre is. A kereskedő hozzá van ehhez szokva s árait akként állapítja meg, hogy az először kimondott árböl kár nélkül engedhessen. Ily helyeken azonban a fogyasztási szövetkezetek kezdenek az alku kiküszöbölése terén előjárni; ezek szabott árakat tartanak fenn s alkunak náluk nincs helye. Az áruházakra és szövetkezetekre joggal sok rosszat lehet mondani, tagadhatatlan azonban, hogy némely ósdi szokás elhagyása tekintetében az áruházak és a szövetkezetek úttörők. Hogy azonban a kereskedő osztályt senki se vádolhassa azzal, hogy a kereskedői tisztesség követelményeinek megfelelő szokásokat csak kényszerűségből sajátítja el és hogy szomorúan válik meg az alkutól, mely tért nyit a járatlan vevők megrövidítésére, nem szabad bevárni, hogy az aiuházak és fogyasztási szövetkezetek a szabott árak meghonosítása terén a kereskedőket, megelőzzék. A helyi egyesületnek volna feladatuk a régi, rossz, szokások kiküszöbölése érdekében mozgalmat indítani s tagjaikat a szabott árak előnyeiről és inkább a közönséget kell erre rá nevelni, sőt vele szemben kényszereszközöket is kell alkalmazni. Egyes kereskedők persze nem igen kezdhetik meg az újítást, mert az alkuhoz ragaszkodó vevőiket addig, mig más üzletben alkusznak, elveszítenek. Azért mondjuk, hogy egyesületi utón kell a reformot keresztül vinni, pénzbírsággal sújtva azokat az egyesületi tagokat, kik a szabott árak tekintetében alkotott határozatnak magukat alá nem vetik. Az pedig igen rossz üzleti po'i- tika, hogy majd fokozatosan vezetjük be a szabott árak rendszerét, vagyis az önfejű vevővel alkuszunk, a szerény vevővel szemben azonban a szabott árt alkalmazzuk vagy némely árut szabott áron árusítunk más árukat nem. Az újítást egyszerre, egy napról a másikra keli bevezetni az. egész vonalon, minden üzletben s az összes árukra kiterjedóleg Ez a következő módon történhet 1 Árjegyzékek küldendők szét, melyekben kiiüteiendő, hogy a felsorolt árak alku tárgyát nem képezik. 2. Minden árun a szabott ár nem titkos jelzéssel, hanem a vevő által olvashatóan feltüntetendő. 3. A kirakatba elhelyezett áruk minde- nikére fel kell írni a szabott árakat. 4. Azokkal a vevőkkel, kik alkudozni óhajtanak, meg kell értetni az alkudozás reá nézve is hátrányos voltát. 5. A kereskedők számoljanak be az egyesületnek szerzett tapasztalataikkal és az évi jelentésekben ki kell tüntetni az e téren elért javulást. Ha a kereskedők minden városban egyértelmüleg ekként járnak el. remélni lehet, hogy 2—3 év múlva az üzletekben való alkudozás teljesen megszűnik s a közönség épp úgy megszokja a szabott árakat, mint a hogy készséggel és minden alku nélkül megfizeti a zsemlyének 4 füléiben megszabott árát. ■A járda ügyről. Annak idején megemlékeztünk a mindenki által örömmel fogadott járda ügyrőlHogy az mielőbb megvalósulható legyen szükséges első sorban, hogy annak létesítését a képviselő testület elhatározza, és hogy a község eme határozatát a felsőbb hatóság is jóvá hagyja. Mint értesülünk a községi elöljáróság egy legközelebb megtartandó közgyűlésnek ez irányban javaslatot fog tenni, egyben előterjeszt egy általa elkészített szabály- rendelet tervezetet. A. Kővárridék** iáreaja. !i ____________ Cs alódás. Késő éjszaka volt már. A kávébázban csak néhány újságíró Üldögélt együtt epy üveg bor mellet. Arról beszélgettek, bogy milyen hűéit írják meg az eséményeket, amelyeket megtudnak itt vagy ott a városban. Élénken folyt a vita. Többen erösködtek, hogy a jó újságíró mindent megtud, a mit csak akar. A beszélgetés hevében észre se vették bogy a melletük. levő asztalhoz egy öreg ur telepedett le s figyeli a társalgást. — Mindent meg lehet tudni, de nem mindent lehet megírni, de* még vanuak dolgok a melyekről nem is érdemes Írni olyan sokat. Például annak az orvosnak az öngyilkosága tegnap. Tíz sor volt az egész nem is érdemelt többet ... Az öreg ur, aki most még jobban figyelt e szavaknál beleszólt a társalgásba. — Csalódik uram . önök nem tudnak meg mindent, sőt nagyon keveset. A legtöbb esetben jóformán semmit. Csak fölszínesen dolgoznak, nem iparkodnak a dolog mélyére tekinteni, víigy nincs is kedvük hozzá, vagy nincs idejük, vagy tudja Isten mi az oka. De nem bü krónikásai az eseményeknek. A társaságban ülő újságírók hevesen cáfolták a vádakat, lurtatták-a vén riportert, aki hetykén oüavágta a kérdést, hogy hát mondjon csak egy esetett is, amit nem Men írtak meg. — Hát például az orvos esete, az az öngyilkosság; amiről az imént beszéltek. A legszomorubb és legmeginditóbb tragédiák egyike. Az a szegény ember meghalt eltemették tíz sorban s a világ önöktől soha sem tudja meg azt a bus történetet, amely bői pedig sok a tanulság. Az újságírók nem engedtek. Végre is az öreg ur rászáuta magát, hogy elbeszélje a dolgot Az öngyilkos orvos Petneki Iván volt. Kora gyermekkorában jutott árvaságra, senkinek se- kellett, hát az árvaházba került. Onnan meg Isten tudja hogyan idegenek közé nevelőbe. De akár hol lett légyen, mindenütt csak azt prédikáltak a fülébe, hogy tanuljon és tanuljon, mert külömben semmi sem lesz belőle csak koldus, vagy rossz ember- A iiu hallgatott a szóra, de igen sajátszerü felfogással. Úgy vélte, hogy akik tanulásra intik, azok alapjában véve nem is akarnak neki jót, különben nem vágnak a szemébe folyton, hogy ö milyen elhagyatott, hogy kegyelem kenyéren él és hogy milyen senki. Me- nekiüt is a könyvei közé. amint tehette. És tanult, Urak El ne mulasszák megtekinteni BaffibáS A. ts TárSS, divataiuházát hová megérkeztek a legdivatosabb Pelüáh és valódi angol kemény bs puha kalapok elegáns nyakkendők,ingek, gallérok, kézelők jäger alsó ingek, harisnyák, kesztyűk s mindenféle feifi divat cikkek a legolcsóbb arakban lesznek árusítva.
