Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-07 / 32. szám
VIII. évfolyam. Nagysomkut, 1910. iUHttiszfus 7. ________32-ik szám; KÖZ ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Főszerkesztő: Dr. Olzavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Kagyscfrtkut.Teieíii-tér 384 Egész évre .... 8 K Negyed évre . Fel évre ......................4K Egyes szám ára . . 2 K. 20 áttér Felelős szerkesztő: BarnaBenő, MEGJELELIK MK.VUEV VASÁRNAP A házasulandók kötelező orvosi vizsgálata. Megszívlelendő fontos mozgalom indult meg. Évtizedek óta állandóan panaszodnak, mikép lehetne a jövendő nemzedék egészségét megóvni ama rettenetes fertőző és átörökölhető betegségektől, melyek úgyszólván megtizedelik az emberiséget. Csaknem egyöntetű a vélemény, hogy e bajokon csakis a házasulandók orvosi megvizsgálása segíthet. Egyes külföldi államokban erős kézzel mertek belenyúlni e kérdésbe és törvényileg kimondották, hogy csakis előzetes orvosi egészségi bizonyítvány alapján lehet házasodni. Most. hogy Ehrlich Pál a tudós frankíurti orvos professzor, a vérbaj elleni szérumot feltalálta, a kérdés hazánkban is újból feltevődött. A,.Házasság- és Családjogi Szemle“ szerkesztősége, mely programújánál fogva első sorban hivatott e kérdés megvitésára, ugyanis országos mozgalmat indít a házasulandók kötelező orvosi megvizsgálása tárgyában, melynek eredményképen törvényjavaslattal log a parlament elé járulni Nevezett jogi szaklap mai nap folyamán a következő nagytontosságu felhívást boc ájtoita ki: Népszavazás! Meg kell mentenünk a jövő társadalmat! A 'szabad Amerika egyes államaiban már régen törvény biztosítja, Németországban ptdlg most szándékoznak törvényjavaslattal biztosítani az államhatalom azon jogét, hogy belenyúljon a házasulni szándékozó felek korlátlan egyéni szabadságába! Erőss kézzel fel kell fedni azt a leplet, mely eddig annyi lelketlen titkot, annyi romboló betegséget, a jövő nemzedék sat- nyasságának olyannyi öldöklő csiráit rejtegette méhében ! A szabad gondolkodás korszakában félre a buta élszemertmmel! Az államhatalomnak nemcsak joga, de kötelessége is, hogy tételes törvényekkel bástyázza körül a házasfelek, a jövő nemzedék: saját népe egészségét, mely ma kényszerítő törvény hiányában a betegségek ezernyi alattomos, de annál öldöklőbb csiráival van megfertőzve! A felvilágosult, műveltebb elemek önszántokból ma is igénybe veszik házasságuk elölt az orvosi tanácsot; a 16-ik éven aluli kiskorúak pedig csakis orvosi vélemény alapján kaphatnak házasságkötésükhöz miniszteri dispánzációt; miért ne lehetne e fél intézkedést ma, mikor a női és férfi nemmek egyaránt megvannak saját nembeii orvosai, — kényszeritőleg általánosítani! ? Hatósági orvosi vizsgálatra kell kötelezni a házasulandókat ! Csak egészséges egyének köthessenek egymással házasságot! Ostoboság szégyenkeznünk ! A mivel a természet felruházott bennünket, — az nem lehet szégyen és eltitkolás tárgya! Ismerjük meg azt, kihez egy egész élet láncai fognak lüzni! A különféle nemi vérbetegségektől, tü- dővésziől, görvélykórtó', epilepsziától, az Őrültség és egyébb átörökelhető fertőző betegségektől menthetjük meg önmagunkat, családunkat, a nemzetet, ha az altalános orvosi vizitációt kötelezővé tesszük. E végből törvényjavaslatot fogunk a magyar parlamenthez benyújtani! addig is népszavazásra hívjuk fel az ország egész közönségét: politikusokat, parlamenti tagokat, a sajtót, orvosokat, ügyvédeket, bírákat, úgyszintén az egész laikus társadalmat, nőket és férfiakat egyaránt (18 éven felülj. Minden érdeklődő közölje véleményét a tekintetben, hogy kötelező legyen-e az orvosi vizsgálat és hogy mily betegségek és mely indokok miat legyenek házassági akadályok? A vélemények alulírott jogi szaklap felelős szerkesztője: Dr. Gerő Ernő ügyvéd, Budapest, VII., Erzsébet-körut 17. sz. a. címére intézendök. Minden egyes beérkezendő véleményt kívánságra a beküldő névaláírásával vagy enélkül tigy szaksajtónkban, mint összegyűjtve külön könyvben A Kövárriáék" fáreája ff _________________ Az ezüst gyűrű. Harmincöt esztendeig bújta az erdőket. Az országvadonjait úgy ismerte, mint a szülőfaluját. A rózsaszínű hajnalt, a déli napot és a piros al- konyatot az évszázados lombokon keresztül szűrődve látta csaK. Éles és fürkésző szeme, már úgy hozzászokott az erdei homályhoz, hogy mikor kijutott néha a szabadba, sötét szemüveggel tudta csak tűrni a napot. És a sárguló mezőket, pipa- csos réteket is sötét homályos színben látta csak pompázni szemüvegén keresztül. Hliuka báesi — úgy hivták az öreget az erdők melletti falvakban — ritkáu mutatkozott. Csak igen nagy ünnepek csalták ki az erdőből az emberek közé. Akkor sem járt népes helyekre; kerülte a korcsmát és templomba sem járt soha. Azt tartotta: erdésznek erdő a temploma, mert ott óvjá meg öt az Isten a veszedelmektől. A nagymarosi erdő mellett egy kis falucska húzódik meg a a távolból úgy fest, mintha néhány törpe házacska volna heékelve két egymás mellett emelkedő hegy közé, csak a magasan kiemelkedő torony és néha messzire hangzó harangzúgása hirdeti, hogy: népes falucska. Hlinka nagyon megszerette azt a helyet s mikor csak tehette, mindig mutatkozott a faluban Egy ilyen alkalomkor nagy szomjúságában betért egy házba, mely' a falu egyik félreeső helyén volt, közel az erdőhözAmikor belépett a rácskapuu, egy, öregjisz- szonyka jött eléje szives szóval ; — Mi jó hozza felénk erdész uram ? Megszouijoztam, egy korty vizet akarnék. — Akár kettővel is. Kerüljön beljebb — s hamar szaladt pohárért s friss vizet merített a kutból. Hlmka bácsi addig leült a konyhában, föltette sötét szemüvegét s pihent tűig a vizet kapta. S aztán mintha jól ismerték volna egymást szóba elegyedtek. Egyedül van ? — Egyedül, hisz én ngy vagyok már busz- esztendeje, mióta anyám meghalt. Egy lányom van velem, de az is kint jár, kapálja a kukoricát. Hót a férje ura ? Itt kissé zavarba jött az öreg asszonyka s nőm tudott rögtön viaszolni. Csak úgy bimezett- hámozott e aztán olyan határozatlan hangon num- dptta: Nincs már nekem férjem. — Hát bizony igy nagyon egyedül van — mondotta Hlinka bácsi s részvéttel csóválta a fejét, majd 1'olytHtta. — Én is csak úgy vagyok. Nincs énnekem senkim, se szülém, se családom, se rokonom. Egy ideig a puska volt a feleségem, de. hogy megöregedtem, az is terhelnie volt s letettem. Most egészen magam vagyok. — Szomorú sor az tudom magamról — jegyzi meg az öreg néniké. — Míg fiatal az ember még megvan valahogy, de mikor már korosabb lesz nagyon is rósz az, ha egyedül marad. Ha Isten ments megbetegeztk, nincs ki ápolja, gondozza, ros/, az nagyon. — Mióta élek mondja büszkén az erdész — még nem voltam beteg. Erdész ember nem beteg soha s ba megbetegszik biztos meg is hal, mert azt már akkor semmi meg nem gyógyítja- Jobb levegő az erdei levegőnél uiocs a világon seholt mindenütt csak rosszabb van saz erdész, hova menjen az erdőből, ha egyszer beteg? Nincs már azon segítség. Az elődeim is miud igy járták. — Ez igaz, nagyon igaz erre nem is gondoltam ve Ina. — De most niár megyek, körül nézek egy kicsit s visszamegyek az erdőbe. Köszönöm a vizet. — Nincs mit köszönni — szól utánn az asszony. — Ha megint erre jár el ne kerülje a Lidi nénét, mert úgy hiúnk engem. A maga nevét tudom. — Tudja? Nő betérek itt—ott egy szóra. Hozok egy kis jó gombát, ha újra jövök. Köszönöm, az Isten áldja meg! — Isten áldja ! S ezzel becsapta maga után a rácsos kaput, s elment Az utón, mintha mögötle messze elmaradt ifjúsága szembe jött volna vele. Melyen elmerült gondolataiba s eszébe jutott egy emlék, egy kaland s llllnka bácsi szive hevesebben dobogott. És hiába akart szabadulni ezekről a haszontalan hangulatoktól, nem bírt, nem tudott. A Lidi néni
