Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-17 / 29. szám

VIIL évfolyam.

29-ilf s/im,

Nagy,soroltuk 1910. július 17.

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Égisz évre Fel évre .

Előfizetési ár:

, , .... 8 K Kegyed évre . . 2 K.

. . . 4 K Egyes szám ára . 20 fillér

Kétféle igazság.

Irta: Nagy Zoltán szegedi kir. törv. bíró.

A mátészalkai kir. albirój: Sovány Dezső ismeretes esete és eseteben a fegyelmi bíróságnak hivatalvesztést kimondó itelete újra tapétára vitte azt az örök és még mindig megoldatlan kérdést, amely az igazság, a földi igazság keresésében ábt.

Hát igazság-e az: jajdulc fel az egyik rész, hogy egy meghurcolt, agyonkinzott embert kinek csak sorsa, végzete az talán, hogy élethivatása pályája a bírói tiszt; jogerősen felment a büntető bíróság egy szörnyű vád alól a jogos védelem fennforgását látván bebizonyitottnak s ugyan azt az embert hivatalvesztésre Ítéli fegyelmi bírósága: elveszi tőle, családjától a kenyeret, reáüli az erkölcsi megítélés szégyen bélyegét: tönkre teszi,? Hát-kétféle az igazság; veti ellen a kétkedés meg (nem szűnő hangja, mikor ott nem látja bebizonyitottnak a bűnösséget és felment; itt az ítélet erejénél fogva bűnösséget állapit meg?

Óh nem, korántsem. Az igazság mindig és mindenkor egy. Öörk váltoch-dtatlan. Alapja az erkölcs, biztosítéka a tisztesség, megnyilatkozása a becsülés.

Óh nem, korántsem.. Az igazság mindig és mindenkor egy csak alkalmazása

Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor.

Felelős szerkesztő: llaritn Benő,--------------------1i

Sz

erkesztőség és kiadóhivatal, flagysoníikiit,Te!eki tér 384 !UL'(kIBLE?kIK AlINflSK.V VASÁRNAK'

m is és más emberek, helyezetek és viszonyok szerint. E; ha ezt megértjük — ineg ii akarjuk érteni — a szánalom, a részvet feltoluló érzéseit, mint hangulatokat leküzdve bár, megismerjük, kell, hogy megisinérjüg az igazságot.

Tudott, ismeretes a mátészalkai kir. aibiró esete. Boros, italos fővel éjszaka betévedt egy ismeretlen magán házba, ahol hangos volt a jó kedv. Szóváltás keletkezett. a házigazda kéményseprő vendége és az aibiró között s mikor inár-már tettlege- ségre fajult a dolog, az udvaron nyert a vita befejezést s a bizonyítékok azt és úgy állapítottak meg, hogy Sovány Dezső halálosan megszurta a kéményseprőt, ki pár napra elhalt. Önvédelem, jogos önvé- | delem volt a vedelem, A jogtalan és közvetlen súlyos támadás jogos j e’hárhása. Ezt és igy* fogadta el a legfelsőbb bíróság s ez alapon mentette fel az albirót. Jogászi nyelven úgy nevezik ezt, hogy beszámítást kizáró ok. Értelme, tartalma, a tény, a bűnösség megáüspitesa bár, de felmentés.A bűnügyi iratok le voltak zárva, nem ugv Sovány Dezső esete, i ki mint ember közhivatalnok és hozzá ite- j lóbiró volt. Biró, amely livatá* első ! prinetpima az intaxt, szépében jellem, ér- 1 demeoség a közbecsülésie.

•X r • T ,1 II r r

A Aovar/iclek tareafa

íí j

Az Igazság.

Irta : T- Z.

A reggeli kávé után kifelé tartottam már a kávéházitól, amikor a túlsó sarokból a. nevemet hallottam : Előbb egy férfi kiabált, azután egy nő is. Visszafordultam, áttörtem magamat a még tegnap este b »lomra rakottt székek között, s amikor asztalukhoz értein, alig-alig tudtam megismerni őket. Egy öreg házi gazdám és nővére ü.tek az asztal mellett.

Mindketten nagyon megváltoztak azó'a, hogy ntóljára láttuk egymást. — Valami szabadalma »olt, amihez Budapesten kapott coiiipanistnt, akkor váltunk el. Úgy látszik sikerrel, dolgoztak, erre vallott, a téli prémes kabátja, drága ruhája és a gyűrűi, melyek az ő osztályában első útmutatói annak, hogy valaki szegén'}- emberből gazdagra váltó '.o \ —

Az asszonynak komoly fekete ruhája volt, de jól megszabva, s igen ízléses kivitelben.

De nagyon komorak voltak miud a ketten, úgy vettem észre mintha sírtak volna, s talán még most is közel állanak hozzá a léifi zsebkendőt szorongatott a kezében.

Megindult egy csomó szapora kérdés, s erre egy kicsit félelevenedték.

A találmány bevállot, mesélte a férfi; s elbeszélte, hogy mennyit küzdött, inig idáig jutott.

Kérdem tőle, hogy most, hogy ön elutazott, ki maradt az üzletben. A könyvelők — Most már rendben van minden, elmozdulhatok egy egy percre Miért jött Becsbe ? Valami hivatalos dolog ? Szórakozottan a felelt, s oly elkényszeredett tekintetett váltott a\ nővérével, hogy íjjsdteu néztem reájuk.

Nem ... Nem . ,. Nem hivatalos — mormogta, s egyszerre figyelni kezdte az utcát. Egy kocsi zörgése költötte fel figyelmét, a kalapját is a kezébe vette hogy mindjárt kiszaladhasson, ha' az a kocsi jönne, amelyet várt. De nem az volt, megint visszatért hozzám, s most már könnyei, a melyek rég ultit kerestek maguknak a szemébe szöktek, s végig folytak az arcún- — Az asszony is sind kezdett. — A pincérleány töríi'getés közben reájuk bámult, s intetten pénztárosimuek, hogy-* mié/., mit csinálnak ezek ! A férfi csendesen sírva, s hiába erőlködve azon, hogy fi-lszáritsa a köuy- nyeit, végtelen szomorú arccal kezdte elmondani, hogy miért jöttek.

Ma opeialják Marit. — Itt fekszik a Schmidt tauár klinikáján. Nagy beteg szegény.

Az asszony rá monUta :

Szegén}, Szegény,

Mi baja ?

A gégéje: fel kell vágni. De most már harmadszor csinálják, én nem tudóin mi lesz,

Mari az öreg házigazdám fiatalabb testvére volt.

1 Mikor náluk laktam meg héjadon volt, azután férj*

A fegyelmi bíróság hivatalvesztésre ítélte a birót, mert érdemellennek tartotta őt ezen esete folytán a közbecsülésre.

És itt meg is állhatunk a‘ nélkül, hogy a fegyelmi bíróság ítéletéhez csak egy szót, egy jottát fűzhetnénk. Megválhatunk, a néikül, hogy a S'árralom,- a részvét hatása lelkűnkből ki ne váltaná a tapasztalatot és tanulságot, mely az igazság keresésében megtévesztő lehet. Sajnálhatjuk az embert, részvétet válthat,, ki belőlünk egy CsalátT jövője, sorsa; de azfotélet, mikor azt egy itéiőbiróra alkalmazta, helyesnek, jogosnak és- igazságosnak, kell elfogadni. ' És csak ezt az Ítéletet, az ilyen Ítéletet, mely más és kétféle nern lehet, hanem csak egy, a mint maga az igazság is mindig és mindenkor egy.

Az a bíró, a ki- végzetesen megfeledkezik magáról és megfeledkezésében bármi címen és alakban a maga megíeied- kezése előidézte helyzetben megtorlást keres: tiszteletre, közbecsülésre nem érdemes. Sovány Dezső kir. aibiró, maga kereste a sorsát végzete és nem a vak véletlen pecsételte azt meg. Bűnössége emberileg, általános emberi felfogás szerint számíthat beszámítás hiányára, mentségre s ez alapon felmentésre: de mint bírói cselekedetére nincs mentség csak megtorlás.

hez ment egy népénekeshez, akire hat- esztendeig várt: annyi kellett ahhoz, hogy törvényesen ei- vá jón az első feleségétől az énekes. Azt, ismertem, derék becsületes ember volt, s a magú kis küréuc.n majdnem művész. A‘latsaitól elütő rendes érni módot folytatott, elnöke volt a n'épóuukesek társaságának, amely arról gondoskodik, hogy tisztességesen eltemesse tagjait, s igy bizonyos kifisö tekintélyre tett szert nemcsak társai között, haue.ni a publikumai).hí Is, Hozzam sokszor bejött, s kedves magyaromnak szólfitott, r.ekein mutatott le • először egy u) kuplet-ét, snaiv táv alommal beszélt u szerelméről, meg a való-pőréről.

Róla gondolkodtam, meg az ő szerencsétlen boldogságáról amikor, bataiu mögött megszólalt a hangja :

A kedves magyarom! Igyekezett örülni, de nem tudott kezet fogott, velem, s gyorsan a sógorához kezdett beszelni, leldt meg újra fölke nem falába a helyéi sehol, s azt mondta, hogy újra kimegy az utcára, s járkálva várja be a tanár kocsiját.

Maradj itt ebben a melegben az ablakon át is megláthatod!

Fészkelődön, forgatta kezében a kalapját és mégis csak kiment. Izgatottan topogott a gyalogúién, s izzadt. Egyszer csak jolt egy kocsi kel, szürke lóval, megismerte a kocsiban Schmid tanárt. — Felnyitotta az ajtót, s most mar teljesem elhagyta a nyugalma. Hevesen beszélt látszott* hogy könyötög. A jó öreg házi gazdám íoiugryt