Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-10 / 28. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOM KUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: pa* s»r# oisavszky Tik tér. s*«ke»*t6séc és kiadóhivatal. Negysomkut,Teleki-tér 384 Egésa évre . . . . 8K Negyedévre . . 2 K./ -.' .• .. _ _ _ ~— Fél évre ..... 4 K Egyes szám áré . 20 — eszto. Barn» Ben«, MGGJHLRKKK UIXUKX VA8ÍRNAP Gye rme kszanatorium egyesület Az irgalmatlan kenyérhtrczban fegyvertelenül tespednek a nyomotékok, az elaggottak és a gyámoltalan gyermekek. Az általános tülekedés közepette, mint a tehetetlen labdák vetetnek a sors szeszélyes útvesztőibe és ha a társadalom jó szivü- sége vagy előrelátó gondos intézkedések nem segítenek rajtuk menten el is vesznek. A modern társadalom azonban nem- csßk hivalkodik a .humanismus hangzatos jelszavaival, hanem tettekkel is jéríV hozzá a nyomor enyhítéséhez Ezt még azok sem tagadhatják, kik különben a segítségnek gyökeresebb módját a nyomor megelőzéseben találják fel, — akik, igen helyesen, azt állítják, hogy adjuk meg megfelelő intézkedésekkel a kereseti viszonyok javítását és a nyomában járó jóllétét a népnek, »mely ezek után nem lesz utalva a társadalom könyórületességére. Bárkinek is legyen azonban igaza, még is mindig fognak akadni gyámoltalanok, akikről a társadalomnak kell gondoskodni. Ezek között a részvét ororoszlár része a fejletlen gyermekeknek jut. A gyermek nem tud még önállóan gondolkozni, eszmeköre korlátolt, az élet kemény küzdelmére még eiókészitve nincs, vagy ha mégis, úgy még inkább száíiaiomraméltó. A gyermekek összesége képezi a nemzet jövőjének alapkövét, s ami benne fogyatékos annak hiányát első sorban a nemzet érzi meg. Érthető tehát, hogy szocziologusaink kiváló figyelmet fordítanak a jövő nemzedékre. Legeslegujabban számos intézmény tanúskodik amellett, hogy a nemzetet jól fejlődött, egészséges és erkölcsös nemzedéknek kívánjuk átadni. Oly generácziónak mely képes is szembeszóllani az egyre fokozódó nehézségekkel és van is hozzá elég erkölcsi bátorsága, munkakedve. A gyermekvédelem már eddig is törekedett a reábizottak egészségét megőrizni, a visszamaradt fejlődésü, gyenge testalkatú, különösen pedig a vérszegény gyermekek egészségi állapotát megjavítani. Beteg gyermekek részére kórházak vannak, bárha még mindig csak kevés. Azért örömmel kell üdvözölni, hogy a fővárosban megalakult a gyermekszanatórium-egyesü- let, melynek czélja: megvédése azoknak, kik védelemre szorulnak, a lakosság szaporítása erős tése, lélekben és testben, egészséges és erős munkát biró népnek terjesztése és fejlesztése, hogy a nemzetnek gyümölcsöző hatékony, erős és támogató tagjai lehessenek. Az alakuló ülésen Széli Kálmán nagyszabású beszédet mondott, melyben kifejtette az egylet szükséges voltát és kiemelte különösen, hogy buzdítani akarják az Írókat az eszme támogatására, ami nagyban elősegíteni fogja annak terjesztését, de kéri egyúttal a közönséget és különösen a községeket és társadalmat, hogy az egylet segítségére legyenek. Bizonyos, hogy ezek nélkül az egylet nem volna képes prosperálni, de hisszük, reméljük a jó ügy érdekében, hogy a magyar közönség jószívűségébe vetett bizalom ezúttal sem fog kudarcot vallani. Félre kell vetni a segély minőségére vonatkozó kritikát. Addig, mig jobb nincs addig, mig gyökeres társadalmi átalakulások nem mennek végbe, elkeli fogadni a segélyezésnek azt a nemes módját mely eddig sem tagadta .me^ soha jótékony, üdvös hatását, felesleges, vagy nélkülözhető néhány filléreinkkel hozzá kel! járulnunk, hogy enyhítsük azt a nyomort, mely leginkább van rászorulva a segítségre a tehetetlen, gyámoltalan gyermekek megrongált egészsége. Ezen segíteni minden jószivü ember humánus és egyúttal hazafias kötelessége is. Miért kell a nőnek a választójog ? 1. Mert a nö ugyanúgy tartozik engedelmeskedni a törvényeknek, mint a férfi: kell tehát, hogy résztvehessen azok alkotásában. Ä ^Kovár/iáék" fáreája Tisza partján. ... Volt nekem volt. . . Ott az édesvizü folyó partján, amelybe a szerelmes Tiszavirág temetkezni jár, ott volt nekem gyermekkorom. Tele huncutsággal, csalafintasággal. Tele ábiánd- dal álommalMintha látnám azt a borzashaju, cigányképU kis lányt, a kit göndör báránynak hívott az egész iáin és aki olyan pajkos volt, mintha nem is leány, de egy fiúnak rakkoncátlau lelke szóróit volna beléBizony én nem szerettem csak a fiókkal játszani. Nem szerettem én a mcuyasszonyosdit, meg a Unitócskát A bábuzást, no azt meg éppen ki nem áibattam. Hisz ez olyan lányoknak való volt. F.ngem sokkal magasabb ambíciók hevítettek. Például a jegenyefa tetejére tolkapaszkodni. Vagy tUskén-bokron keresztül fölkapaszkodói a kis Gábor Laeiék birsalmafájára és onnan nézni a világba. Közben persze teleraktam a „keblem“ jóféle birssel. Emlékszem, hogy gyűlöltem a cipőt és az Hj ruhát. Mindig mezítláb jártam és rongyosan* Hiába varrta meg áldott jó anyám az én ruhámat. Az csak addig tartott, amíg a kapun kiértem. Aztán hajrá. Szakadt a ' szoknya. Ezer karcolás volt az aicomon, ki hanta azt! Egyszer — jól emlékszem — Ünnepnap következett. Tudtam, mert uj ruhát varrtak, Én megrendeltem a magúmét a következőképpen: — Kedves tnamu, tessék nekem olyun ruhát varrni, hogy körül és itt cipőmre mutattam — legyenek rövidebb rongyok és abba tessék huzni egy hosszú rongyot (Az úgynevezett „sleif- nisa luhákat viselték akkor nagyjában). Eljött a kis zsidó, a Ritka Dávid és mértéket vett cipőre. Aztán meg lakott a faluban egy utiasszoiiy, az kedveskedni akart édesapámnak,-— az uuokája hozzá járt iskolába — vett ajándékba nekem is, a nővéremnek is kalapot. Mintha most is látnám. Kék volt a szalmája. Kozmája nagyon hasonlított egy fejősajtárhoz. Csak egy kicsit laposabb és karimája volt. Ékeskedett rajta Bégy nagy másli. Eljött aztán a nagy nap- Szépen megmosdatott* megfssült attyám. Persze visítottam, mint a malac, ha elevenen nyúzzák. Aztán felöltöztetett anváni tetötői-talpig újba. Határozottan rosszul éreztem magamat az egész miitétü alatt. De végkép odalettem, amikor a kalapot is a fejembe nyomta. A kis kutyánk érezhetett hasonlóképpen, mikor piros szalagon csörgőt köttöttek a nyakába. Nővérem az egészen jól festett. Begyetfccdett, mint valami kis majom, ha elefántháton lovagol. Megköszöntük szépen a ruhát. Aztán elküldött mama megköszönni a “kalapot. Nekem persze lé- lekrebató beszédet tartott, amelynek vége ez volt, hogyha kárt teszek a ruhámban, vagy magamban, majd máskép hat rám, mikor hazajövünk. Elindultunk. Még a falu kutjáig csak birtum a dicsőséget. Az igazat megvallva egy kicsit tetszett a s/ép, hosszú rongy, linóm selyem öv volt ez (de egészen ellelejtette ezt velem az az esemény, hogy megláttam Kis Gábor Laeiékut a szüretre menni. Rögtön kipárolgott belőlem minden prédikáció és főt a fejem a szürettől. Először is igyekeztem cipőmtől megszabadulni. Leültem a kert mellé és elkezdtem íajgntnl: — Eredj csak előre, Pisze — igy boczéz- tem nővéremet — majd megyek én is, de nagyon éget a czipő. — Megállj, megmondom mamának, hogy nem emelted föl a szoknyád tűikor leültél — szólt ö és «llibegett. Egy-kettőre lerángattam a cipőt, beledug- taro a harisnyát, összekötöttem a pertiit- Keresz- tlilvctettem a vállamon és úgy futottam a Pisze után. Hogy milyen hatást szilit megjelenésem arról nem beszelek. A néni rögtön nem ígérte meg az uzsorát, hanem ígért ehelyett mást. Az éu