Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-04 / 27. szám
KŐVÁDVIÉKR Julius 4. Nyomor és becsület. Egy állás nélkül való tanár tiz koronát lopott egy kofától. A következő napon nagy és általános volt a társadalom fölháborodása : „Diplomás ember lopott!“ Mintha a diploma oltaná az ember szóraját, csillapítaná éhét. Voltak olyanok is, akiknek nem a morális fölkördülés adta szájába e fölkiáltást. Ezek a társadalom nyomorúsága felett jajgattak, összecsapták a kezüket s ilyen szavakra fakadtak : — Istenem, Istenem! Milyen nyomorúság/ Szorgalmas derék ember, hosszas keserves munkával, véres verítékkel tanári diplomát szerez és nem kap állást. Semmiféle állást. És éhezik és szomjazik. És kénytelen lopni! Hát érdemes dolgozni, fáradni, tanulni ? llát érdemes ? A pályák túlterheltsége ... a szellomi proletariátus ... a diploma értéktelensége . . . (Zárójelben jegyezzük meg, hogy az ekké- pen lölháborodók is nagyon szellőztették az esetet és ezzel még inkább reásütötték a tolvaj bélyeget. Ez azonban természetesen csak emberi finomság és humanizmus volt.) A fölháborodások azonban, a hasonló esetektől eltérően, nem értek véget a felháborodásokkal. A Magyar Otthon nevű szálloda fölajánlotta, hogy a tanárnak, amig állást kap, lakást és ellátást ad. Egy vidéki földes ur hajlandó arra, hogy levigye a birtokára gazdálkodni, az Újlaki Téglagyár pedig kettőezer négyszáz koronás állással kinálta meg. Ugy-e most az következnék, hogy igy folytassuk. — Szegény tanár, tehát lopni kellett, a nevét meg kellett hurcolni és — ez a legelviselhetetlenebb — közrészvétnek kellett kitennie magát, hogy ezután állást kapjon. De mi nem igy folytatjuk. Sőt még csak nem is örülünk azon, hogy ime : a társadalom erkölcsi gondolkozása meny-4 nyíre emberi lett már, nem taszítja ki a testi szükségletek parancsoló szavának hatása alatt megtévedetteket, hanem igenis, módot ad arra, hogy existeneiát teremtsenek maguknak. így sem íolytatjuk. A társadalom által meghurcolt és a társadalom által nemesen ismét „fölemelt“ tanár ugyanis — nincs sehol. Nem ment le jó fiú. Hiszen már összekupogatott valamennyit. Ha jól megolvasná talán ki is futná a költség. De nem meri megkockáztatni, mert hátha megint könyvek kellenek. Sohasem lehet az ilyesn it tudni ott az egyetemen, Aztán Gelb ur, aki pedig olyan higgadtan, okosan tud beszélni, ő is lebeszélt róla mindig. Megviseli az olyan hosszú ut a gyönge szervezetű asszonynépet, meg aztán sok költség kell oda, bizony vétek volna a keserves éjszakázás árán összegyűjtött pénzecskét egyszerre elpocsékolni. Mert — ne adja isten valami betegség vagy más eféle is kerülhet. Egyszóval a szegény ember ne ugráljon. Majd jön a vakáció, amikor hazakerül az Árpád gyerek s meglesz a nagy öröm. Igen, igaza van Gell) urnák. — Olyan okosan mondja, hogy nem lehet ellentmondani. Pedig mégis, ha csak egyszer megtehetné . . . — Hát itt vagyok — riasztja meg az álmodozót Gelb ur. Csak azt akartam mondani, hogy jól tenné Bobolánó, ha meglátogatná a fiát. Az asszony tágranyilt szemekkel bámulja Geibeí. Nem tudja bizonyosan, jól hallott-e ? Ö beszél igy, aki mindig ellenkezett. És miért mondja igy ? ! Megrohanták a gondolatok és nem tudott kiokosodni. Csak a zavara növekedett. (Folyt, köv.) vidékre gazdálkodni, nem hivatalnokoskodik a téglagyárban és nem ült be a Magyar Otthonba. Nyilván akképon okoskodott, hogy abba a társadalomba, amely őt megrugta, meghurcolta, tehetetlenné tette, s amely most kész nagylelkűen megbocsájtani azt a bűnt, hogy halt éhen, abba a társadalomba ó nem tér vissza. Mert az idevaló visszatérés csak módosítása a kiközösítésnek. A becsület, a társadalom Ítélete az egyén ethikai értékessége fölött. A társadalom Ítéletét olyan esküdtszék hozza, melynek a tagja én meg ő, meg a Fehér, a Kovács, a Nagy, a Kiss meg a többi. Ezek maguk adják le az Ítéletüket, a szavazatukat nem számlálják össze. És az Újlaki Téglagyár, a Magyar Otthon és a névtelen vidéki földesur megbocsájthat, de a „Társadalom“, azaz a Fekete, a Weisz, a Kiss és a Kovács örökre eszébe tartja, bogy a könyvelő ur, vagy a praktikáim ur egyszer izé . . . hogy is mondjuk . . . lopott . . . A Kovácsira megfogja kérdezet: — Mondd Kovács, meghívjuk azt a (mondjuk) Kerekest? Mire Kovács vagy azt mondja, hogy igen, vagy azt mondja, hogy nem. Ha igent mond, ezt a „legyünk felvilágosodottak!“ felkiáltással cselekszi. Es ha Kerekes ur eljön, tüntetőén, vagy kitüntetóen ? átöleli és Kezet fog véle s ezzel a szóval azt kiabálja Kerekes fülébe : — Látod én nem nézek arra, hogy te loptál ! Én nragbocsájtok ! Vagy pedig (és ez még becsületesebb) azt mondja Kovács ur, hogy : — Lelkem ezt a Kerekest én nem hivorrt meg. Ez lopott. És Kerekesen rajta marad az : „Ez az a Kerekes . . .“ Aki a társadalomban ói, szüksége van becsületre, mondjuk inkább úgy, becsülósre. Legalább annak a társadalomnak a becsülésére, amelyben él. Ez a becsülós az egyén társadalmi értéke. Érték, amely ha elértéktelenedik egyben meg is semmisül, többé teljessé nem lesz. Ezt az értéket a közérzés állapítja nrag. Ha elveszett, (jó keresztény szokás szerint) az egyénnek módjában áll a társadalom „bocsánatát“ megnyerni. Ez annyit jelent, hogy a társadalom uj értékkel ruházza fel. így tanította a középkorban az ön- mcgalázás önkinzását hirdető és bünbocsánatot Ígérő egyház, Sok mással egyetemben azonban ez a megboesájiási teória is képmutatás és szó- fiznia. A bocsánat csak megtörést jelent, nem értékadást. A társadalmi létezés nem megtörést, de becsülést követel. A tanár, aki tiz koronát lopott, s akit a felháborodás, vagy az „ember- sz/'retet“ nevében világgá kürtöíik, ennek a társadalomnak a megbecsülését elveszítse. Felismerte ennek a jelentőségét és nem fogadta el az értéktelen bünbocsánatot. Hírek. — A főispán lemondása. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja — beadta lemondását. Főispánunk lemondását, minthogy gróf Andrássy Gyula belügyminiszter a fővárosból elutazott, Kossuth Ferencnek jelentette be. ügy főispánunk, mint a többi főispán lemondását már az uj belügyminiszter intézi el. — Jegyző választás. A Márton Béla lemondása folytán megüresedett komlódtólfalusi körjegyzői állásra egyhangúlag Glükszmann Péter h. jegyző választatott meg. —- Az „Avasi“ járás főszolgabírói hivatala, minthogy székhelyén Avasujvárosban a szükséges helyiségek, épületek ez évben még felépítve nem lesznek, az építkezés befejezéséig, illetve 1910 szeptemberig, Avasfelsófaluba helyeztetik el. — Egy igazi missiót teljesítő állami iskola évzáró vizsgája. Kóvárremete községben 1907. évben sok költséggel s ntég több fáradsággal az állati létesített egy két tanitós iskolát, ahová tanítókul kineveztettek Faur Tivadar igaz- gató-tanitó és Román László tanító. Az iskolának rendkívül ellene voltak, mert a román nép nem barátja a magyar iskolának, nem szokták még annak a hasznát látni, hisz gyermekét örömestebb elküldi, h gy libát vagy malaezot őrizzen, minthogy iskolába járassa. Ezen iskoláira* is nagy nehézségekkel kellőit megküzdeni s biz a szegény tanítóknak igen erős lelküeknek kellett leniök, hogy teljesen el ne csüggedjenek. De szépen, lassan haladtak útjukon, az iskolát sikerült kellően benépesíteniük s szervezni a mindennapi iskola mellett a gazdasági ismétlő-iskolát s most lehetett csak meglátni, hogy mily óriást nehéz munkát végzett ezen iskola, amikor f. év junius 20-án tartotta meg első évzáróvizsgáját óriási érdeklődő közönség jelenlétében, valódi ünnepély volt ez, öröm volt hallgatni a román gyerekek szebhiiél-szeb magyar feleleteit, hazafias költemények szavalását, mellükön a magyar nemzeti kokárdával s hallgatni a hazafiasnál hazafiasabb dalokat, avagy gyönyörködni szebbnél-szebb kézimunkák szemlélésében. A jelenvoltak többször voltak kénytelenek bámulatuknak kifejezését adui, hogy aránylag rövid idő alatt hogy.m lehetett a tanítóknak ily óriási munkát elvégezni. Ha megkezdett utón halad e fiatal iskola, erős a remény, hogy pár év alatt teljesen magyar lesz a szellem az egész községben, a ncp, amely talán idegenkedett az állami iskolától, kénytelen volt beismerni tévedését s köszönetét nyilvánítani Faur Tivadar igazgató s Román László tanítónak s a felfogás nta az, hogy bizony gyermekeiket örömmel fogja önként mindenki iskolába küldeni a jövőben. A vizsga befejezése után a tanulók jutalmakban részesültek s e fényes vizsga eredményével az iskola még annak legdühösebb ellenségeit is megnyerte e szent ügynek. — Előmunkálati engedély. A kereskedelemügyi miniszter a szatmár —bikszádi h. é. vasút részvénytársaság vasútvonalának BiksZád végállomásától Terep, Bujánháza, Kányaháza, Lekénce és Kistartolc községek érintésével Komorzánig vezetendő keskeny nyomtávú gőzüzemű helyi érdekű vasútvonalra kiadutt előmunkálati engedély érvényét egy év tartamára meghosszabbította. — Érdekes kettős esküvő. Nem épen mindennapi események közzé sorolható a községünkben múlt hó 29-én megtartott kettős esküvő, a mikor a nagymama az unokájával egy napon es Hiszik örök hűséget és a lakomát is együttesen ülik meg. Az olvasó első pillanatban szintén hihetetlennek tartja, pedig ez megtörtént, ugyanis Hirsch Móricz özvegye szül. Lef- kovits Jozeffa a múlt hó 29-én kötött házassá got Farkas Ábrahám disznajói földbirtokossal, — ugyancsak akkor unokája Smilovits Izabella Smilovits Mendel fakereskedő lánya — dr. Stein J. Bélával kötött házasságot. A kettős lakoma Smilovits Mendel vendégszerető házánál volt a hol igen szép számú közönség gyűlt egybe. A kitűnő ellátásban és szives vendégszeretetben részesült vendégek a legjobb hangulatban hajnalig mulattak. A vacsora alatt több szellemesnél szellemesebb teoszt hangzott el, melyek közül mint értesülünk a Frankovits Mór által gramaphonle rrezek.gramapkontük a hatók kesxpt nz<rl vagy rós/letfizetősn* Hirsch ^ Szilágysomlyón. — Részletes útlapot kívánatra béruranne küld. egvÁ) ivö.sohbo kap8 a rn uná
