Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-21 / 47. szám

2 KŐVÁD V1ÉKR OOV.J21. honosítani, mert a magyar nőknek általában jó ízlésük van és elég ügyesek, Az ok nélkül elhanyagolt hamupipőkét, a magyar fehérnemű gyártást ajánljuk melegen a társadalom jóakaró figyelmébe, Itt néhány ezer korona állatni segélyei és komolyan végre­hajtott ,,csak honi“ jelszóval ami a közönség részéről még áldozatot sem követelne. És egé­szen uj, virágzó iparágat lehetne teremteni. Veszprém* 1/ Sándor búcsúja Szép és megható bucsü estét rendezett községünk intelligens közönsége felekezeti kü­lönbség nélkül — a községünkből már eltávo­zott Veszpréiuy Sándor r. kát. plébános és szent- széki ülnök tiszteletére e hó 11-én, a Kovács­féle vendéglőben. Büszkeség tölthette el a körünkből eltávo­zott plébánost akkor amidőn meggyőződött arról, hogy községünk intelligens közönsége, mennyire szerette, tisztelte és becsülte őt. Szerették hívei mint papot a más felekeze- tüek pedig mint barátot és társadalmi embert. Különösen most távozása alkalmával volt alkalmunk errői meggyőződni, a mikor — habár osztoztak örömében az őt ért kitüntetésért, de egyben kifejezést adtak annak is, hogy távozá­sát igaz sajnálattal veszik tudomásul. Tíz és fél év itteni működése alatt annyi tisztelőt és igaz barátot szerzett, hogy nem cso­dálkozunk azon sem, hogy a megválás a távozó plébánost is érzékenyen meghatotta. A tiszteletére rendezett búcsú vacsorán megjelentek: Boschetti Andor h. plébános, Bo- csánczy Márton, Bogdándy Vince, Bede Ferenc, Barna Benő, Cseh Károly, Frankovits Mór, Dr. Goldsten Ármin, Goldstein József, Havas Emil, Hirsch Menyhért, Jesenszky Béla, Juhaszovits Manó, Koós György, Dr. Kovács Mór, Klein Antal, Kovács Sándor, Dr. Lauka Ferenc, Lüer vald Gyula, László Sámuel, Lázár Lajos, Mán Lajos, Máthé Athanász, Mányó Márton, Olsavszky Simon, Dr. Olsavszky Gyula, Pap István, Pályi Béla, Syllaba Ernő, dr. Simon Miksa, Simon N., Smilovits Mendel, Szerb János, Szende Sándor Szeráfin Elemér, Székely Ernő, Számosi Sándor, gróf Teleki Jenő, dr. Tárcza Aurél, Veress Jó­zsef, Vámfalvi Jónász, Vámfalvi Sándor és Zsi­linszky István. A búcsú vacsora a legjobb hangulatban folyt ie és szebbnél szebb toásztok hangzottak el. Az első loasztot Pap István ref. esperes mondotta poharat emelvén az ünnepekre, utána — És te mit feleltél neki? — Azt amit százszor mondtam, már neki, hogy nem lehetek a felesége és vigasztaltam, ahogy tudtam. — Miért nem mondtad neki, hogy már másnak a menyasszonya vagy, az tuiáu kijózanította volna. — Igen, hogy ott rögtön föbelőjjo magát az utcán előttem, vagy hogy engem is lepuffantson. — Ezt mind magadnak köszönheted, mondtam neked, hogy Horváth nem olyan ember, akivel játszani lehet, monotam, most itt a baj a nyakadon. — Hát biztattam őt valaha is azzal, hogy a felesége leszek? Elvégre minden leány kacérkodik egy-egy fiatal emberrel, azért nem kell mindjárt ko­moly következményekkel járnia. — Holnap megírom neki, hogy menyasszo .y vagy s fölkérem, hogy kerüljön téged, ha nein akar magá­nak kellemetlenségeket szerezni. — Istenem, ha B.hari meg tudná ezt, igazán nem tudom mit csinálna. Soha nem hazudtam neki s ma hazudnom kellett neki akaratlanul is. Nem tudtam lerázni a nyakamról Horváthot. — Mit hazudtál neki ? — Azt, hogy Irénéknek megjött az angol nagy­bácsijuk s éu tolmácsoltam a beszélgetésüket, azért jöttem oly késöu haza. Veszpréiuy Sándor a búcsúzó plébános emelke- I dett szólásra és ismert ékes szónoki tehetségével igen érzékenyen búcsúzott el Nagysomkut társa­dalmától. A távozó plébánost éltetve poharat emeltek még igen csinos beszédekkel Szerb János esperes, dr. Kovács Mór, dr. Tárca Au­rel, dr. Simon Miksa; Boschetti Andor, dr. I Goldstein Ármin, Frankovits Mór, Veress József, utóbbi egy papír asztalkendőt nyújtott át az ünuepeltnek a melyen a jelenvoltak neveiket Írták reá. Az ünnepelt szívesen fogadta az aján- ! dékot, kijelentvén, hogy az igen becses előtte és azt mint kincset fogja megőrizni, keretbe ; foglalva. Szende Sándor az ünnepelt édes any­ját éltetve, Szerb János g. kuth. esperes, Mán Lajos tak. pénztári vezérigazgatóra emelt poha- j rat. Dr. Lauka József kir. járásbiró művészi énekeivel szórakoztatta a jelenvoltakat. A zenét tíácz Laci előnyö :en ismert zene­kara szolgáltatta. A társaság az éjféli órákig a legjobb hangulatban együtt maradt. Híveitől a távozó plébános e hó 14-én veit búcsút a templomban, a mikor oiy gyönyörű és megható beszéddel búcsúzott el, hogy alig ma­radt nő és férfi a kinek könny ne csordult volna ki a szeméből. Tizenötödikén a délutáni vonattal utazott el községünkből véglegesen és az állomáshoz is igen sokan kísérték ki a táv.jzó plébánost, kísé­rői közül ott láttuk gról Teleki Sándornó és gróf Teleki Sándor ó méltóságait. Kivánjuk a körünkből eltávozott és most már munkácsi plébánosnak, hogy mielőbb oly sok tisztelőt és barátot szerezzen magának uj otthonában mint körünkben voit. I Hírek. — Személyi hir. Obholczer Gyula pénzügyi I számtanácsos az uj házadó kataszteri felül vizsga­lasa végeit több nap óta járásunk területén tartózkodik. — Nyilvános bucsuzás. Mindazon barátaim- : tói imerőseinitői és jo akaróimtól, a kiktől sze- I mélyesen elköszönnöm nem áliutt módomban j ez utón búcsúzom. Fogadják nemes barátságukért legmélyebb köszönetemet. Tartsanak meg ezután is szives jo emlékezetükben, valamint én is drága kincs gyanánt fogom lelkemben őrizni a reájuk való : vissza emlékezést. Veszprém)’ Sándor. A szatmarvarmegyei Gazdasági Egyesület j ötvenéves jubileumának előkészítésére kiküldött bizottság Szatmáron f. hó 8-án tartott ülésében az ünnepély terminusát jövő őszre tűzte ki s intézkedett az egyesület történetének megirása tárgyában. A programtervezet szerint nagy­szabású kiállítást fog rendezni a következő be­osztással: 1. Mezőgazdasági szemes és szálas termények kiállítása. 2. Elő állatok, állati ter­mékek kiállítása. 3. Szőlészeti és borászati kiál­lítás. 4. Kertészeti és gyümölcsészeti kiálliás.5. Erdészeti kiállítás. 6, Magyargazdasági gyáripar- termékek kiállítása. 7. Gazdasági házi-ipar kiál­lítás. 8. Mezőgazdasági ipari termékek kiállítása. 9. Országos jellegű mezőgazdasági gépkiállitás, ennek keretében eke és gépverseny. — fiUiért mozog a föld ? Egy falusi tantió, elvégezvén egy este a felnőttek számára tartott előadást, megkérdezi Pál gazdától : — Hát micsoda is ez a mi földünk, gazd’ uram ? — Égi test. — Hát aztán mozdulatlan-e, egy helyben áll-e ? — Nem a’! Forog biz az ! — Hát miért forog? — Pál gazda gondolkodik, töri a fejét, végre kiböki: — Hát azért, könyörgöm, hogy lerázza a a niinötöt, ögye mög a fene, valahun egy is van. — Az aszfalt járdáról. Lapunkban legkö­zelebb hirt adtunk arról, hogy Barna Benő köz­ségi jegyző lépéseket tett az Első Magyar Asz­falt gyár részvénytársaságnál — egy aszfalt járdának községünkben való létesítése iránt. — Mint értesülünk nevezett aszfaltgyár r.-társaság kiküldötte a napokban községünkben járt, hogy a község fekvéséről és a járdához szükséges anyagok és munkás viszonyokról információt szerezzen. A megjelent kiküldött kilátásba he­lyezte, hogy rövid időn belül megküldi a járdára vonatkozó költségvetést, a mikor módunkban lesz ezen üggyel részletesen foglalkozni. Előre jelezhetjük azonban már, hogy nevezett rész­vénytársaság kilátásba helyezte, hogy a járdát 15—20 évi amortizációra hajlandó elkészíteni, úgy hogy a járda költségei csekély évi részle­tekbe lesz törleszt hetó. A járda a jelenlegi árkok helyére volna építendő, az árkokat természetesen a telektulaj­donosok lesznek kötelesek betömetni, a mihez bőven van anyag a baromvásár téren. Hisszük és reméljük, hogy a járda létesíté­sét községünk minden lakója örömmel fogja — De ilyet kitalálni. És ha most Bihari talál­kozik Irénnel és megtudja, hogy hazudtál ? — Nem tudja meg, holnap délelőtt mindjárt oda­szaladok Irénhez s beavatom fit a do'ogba. Margit egész éjjel u un hunyta le a szemeit, nyugtalanul hánykolódott a párnákon a udg várta, hogy mir megviiradjon. A lelkifurdalás nem hagyta nyugodni, amiért vőlegényének hazudott, úgy szerette I volna emlékezetéből és életéből ezt a huszonnégy órát kitörölni, hogy sohase emlékezzék többé rá vissza ; de neui lehetett. Másnap délelőtt, amikor Bihari irodájába ment, találkozott Irénnel az utcán. Szívélyes köszöntések közben megálltak néhány szóra — Bihari rögtön rá tért az angol bácsira. — Hallom, hogy angol vendégük van ? — Nekünk? -- feleli meglepetten Irén — én igazán nem tudok róla. — Nem? Bihari elsápadt s úgy remegett a lába, hogy azt hitte menten összerogy. Volt önöknél teg­nap este Margit ? kérdezte mohó kíváncsisággal, Irén nem tudta, hogy mit feleljen, mert sejtett 1 valamit s most minden áron használni akart barátnőjének. | — Én nem voltam otthon, lehet, hogy nálunk volt. Bihari úgy tett, mintha misem történt volna, i j elköszönt Délután föirohant Margithoz. Margit éppen valami Mariit regényt olvasott. — Miért oly korán, nem volt irodában ? — kérdi Margit. — Nem voltam irodában és a hangja reszketett a felindulástól, — de beszéltem Irénnel s megtudtam, hogy tegnap hazudott. Margit minden vére az arcába szökött s nem tudott szólni. — Ezek után tudja meg, hogy semmit sem hi­szek Önnek, azt sem, hogy szeret s én nem veszek feleségül olyan not, aki engem amit és nekem hazudik t Csak ezt akartam tudtára adui. Ajánlom magamat. És becsapta maga után az ajtót. Margit elájult, édesanyja mikor belépett a szo­bába ott látta leányát a pamlagou fekve s első perc­ben azt hitte, hogy meghalt. Hamar föliocsolta s meg­tudta, mi ment végbe mialatt ő el volt. Aztán összeszedte magát s odaszólt a leányának — Rögtön Írok Horváthnak, hogy jöjjön föl. Másnap déiután Horváth szépen kivasalva, meg­jelent Margitéknál, Az anyja Margitot kiküldte a szobából k Horváthnak bizalmasan ezt mondta: — Tudja kedves Horváth, próbára akartam tenni, vájjon igzaa szereti e a lányomat ? Meggyőződtem róla. Mikor óhajtja az esküvőt megtartani ? Peterdi Andor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom