Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-10 / 2. szám
TII. évfolyam. Nagysomkut, 1909. jan. 10. 2-ik szám KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: ! «ész évre — — 8 K Negj’«d évié — — — 3 K j !'■;! évre — — —• ~ 4 K Egy sziin ár* — — 20 fillér, j Főszerkesztő : Dr. Olsavszky Viktor. j « kiadóhivatal Nagy.omkut, Teleki-tór 388. »a. Felelős szerkesztő: Barna Benő. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Bánásmód a vevőközönséggel. A szélhámosság a kereskedelemben hasonlít amaz éhség forrásokhoz, melyek nagy vizbóscg idején elő szoktak bukkanni, később azonban hosszabb időre ismét eldugulnak. Emellett azonban el nem maradhat természetesen, hogy egyeseknek mégis sikerül vagyonra szert tenni. Ilyen példákat azonban ne méltasson ügyeimére az üzletember, mindazonáltal fontolja meg azt is, hogy becsületességén kívül még egyéb ajánlólevelekre is van szüksége, nevezetesen körültekintésre, szakismeretekre és a vevőközönséggel való érintkezésében kellemes formákra, melyekhez még szorgalomnak és kitartásnak kell csatlakoznia. Mily gyakran halljuk valamely kereskedőről, hogy rendkívül tisztességes, de nem tud bánni a vevőkkel; az egyik durva érintkezési modorával elrontja azt, amit egy másik, ki korántsem dolgozik oly szolid üzleti elvekkel, játszva nyer ügyes, barátságos és előzékeny magaviselet által. Vagy minő kinos benyomást gyakorol a vevőre, ha az üzlettulajdonos a maga áruraktárában nem ismeri ki magát s előbb utána kell néznie, vagy éppen meg is kérdeznie, hogy egyik vagy másik árucikke mibe kerül. Mily kellemetlenül érinti a vevőt, ha azon a napon, amelyre a megrendelt áruját biztosan várta, azt az értesítést kapja, hogy még nincs meg. iá ez mindennap százszor ismétlődik. Hogy egyeztethető ez össze a rossz üzletmenet feletti folytonos panaszkodássai ? Mennyit veszít ily kereskedő vevőinek becsülésében, ha nem szokik ahhoz, hogy azokat azonnal és megbízhatóan kiszolgálja és az átvett megredelést pontosan és idejében foganasitja. Nem kevésbbé csorbítja hírnevét, ha nem képes előre meghatározni, mikor szállíthatja a megrendelt árut. Mily gyakran fordul elő, hogy a vevő a megrendelés alkalmával kérdezősködik az ár iránt. Ez többnyire nem azért történik, hogy az ár minél mérsékeltebb legyen, mint inkább tájékozás céljából, hogy csak azután határozza el magát a vevő megrendelésre. Minő kinos azután, ha a vevő át akarja venni a megrendelt cikket a maga szabta áron és megtudja, hogy az 25—50 sőt 100 százalékkal is többe kerül. A vevő aztán kénytelen arra a kövstkezte- tésre jutni, hogy a kereskedő nem érti az üzletét vagy be akarja őt csapni. Hogy azonban ilyen tán alig megszerzett revő mindenkorra elvesz, kimaradhatlan eredménye a jelzett bánásmódnak, Bizonyos, hogy a viszonyok általában kedvezőtlenek minden kereskedői és ipari vállalatra nézve és sokak reménysége, rövidesen vagyonra szerttenni többnyire illuzórius: de tisztességes, rendes megélhetéshez mégis juthatnak mindazok kik az elválalt megrendelést idejében végrehajtják, mert a vevő inkább barátkozik meg a megrendelés alkalmával egy hosszabb terminussal, soiri- minthogy később kótszer-háromszor hiába jöjjön. A megrendelések foganatosításának tehát a legnagyobb fontosságot kell tetnusitani. Igen fontos továbbá, előre meghatározni, mikor szállítható a megrendelt cikk. Ajánlatos nem a legolcsóbb árt szabni, hanem olyant, mely lehetővé teszi, hogy úgynevezett polgári haszon mellett jó áru szállítható. Nem kell azért túlhajtani, nem kell pocsékolni, hanem helyes és pontos számítás után nem túlságos haszonra várni. De e mellett az ár mellett azután meg kell maradni és azontúl nem szabad menni a szállításkor, mert ez leginkább diszkreditálja a kereskedőt és, az iparost is. Csakis az a kereskedő és iparos tarthat számot arra, hogy szorgalom és kitartás mellett boldogulhat a jelenlegi rossz viszonyok között, aki a jelzett követelményeknek megfelel; az ilyennek nem lesz oka munkahiány miatt panaszkodni. Nemzeti-népnevelési) Irta: Kalász Ferenc min. tanácsos. Nyelvben és érzületben egységes magyar nemzeti állam! Ez a főcél, amely felé mindannyiunknak okos tervszerűséggel, szívós kitartással törekednünk kell. Azt a természetadta csodás keretet, amely szép hazánkat a Kárpátok bérceivel és a Duna-Dráva hullámaival körülövezi, be kell töltenünk testvéries érzelmű, egymást megérteni tudó magyar nemzettel. Ha ezt a célt elérhetjük, ezer éves fennállásunk örök időkre biztosítva van. Ha azonban bábeli nyelvzavar és ellenségeskedés dúlná tovább is közéletünket, menthetetlenül szótzüllünk, más nagy nemzetmoloehok zsákmányaivá leszünk. *) Az Országos Magyar Iskola-Egyesület 1909. évi naptárából. „Kivánidél" íárcaja. Az aranykeretbe foglalt kalapács. Irta és feíúlvast* múlt év december 13-án a nagysomkuti „Polgári Kör* estélyén : Veszprémy Sándor. (Folytatás.) A testen ejtett első seb, ha elhanyagolják, geuy- nyedésnek indul, megroníja a vért s ha elhatalmasodik, halált is okozhat. Ilyen első seb a gyermek lelkén az az első selypítve kimondott „nem akajok.1* Ha ezt a szülői erély mindjárt első jelentkezésénél vissza nem fojtja, akkor az később ostorrá fejlődik, mely a gyermeki engedetlenség alakjában végig ostorozza a szülőknek keserves életét. Annak a gyermeknek nem szabad mást akarnia, mint a mit a szülő akar, vagy helyesel. Inkább sírjon az a gyermek egyszer-kétszer, ha akarata nem teljesülhet, semmint a szülök sírjanak gyermekük gonoszsága miatt. A fán az első fattyúhajtást egy újammal letörhetem, de ha megerősödött: fűrész és fejsze kell hozzá. Sok szülő azt gondolja, hogy a midőn gyermekének szeszélyes akaratát indokolatlanul teljesítette, elhalgattatta vele s talán pár órára nyugalmat szerzett magának, de ugyanakkor nem fontolta meg, hogy talán épen ezen tényével csíráztatta ki annnak lelkében az engedelmetlenségnek bojtorjánját, mely éveken át fogja megrabolni őket nyugalmuktól s a szenvedés szomorú kálváriájának tenni öregségüket. Lássa Uram ! Az nálam nem fordul elő, hogy valamelyik gyermekem szembe helyezkedjék az én vagy feleségem akaratával s e mellett nem esik terhökre az engedelmesség, mert én nem tanítottam meg őket, mint sok szülő az engedetlenségre. Vagy vegyünk egy másik esetet. Nem szokatlan látvány az utcán, hogy az anya kezénél fogva kíséri kis 3—4 éves gyermekét, a ki úgy néz ki, mint egy kis maskura. Egy egész divatáru üzleti báb. Lábán sárga cipő, azután jön a bársony szoknya, téli felső, fehér sapka s tudja a jó Isten még mi minden. Egy kis fiók jegesmedvétől csak abban különbözik, hogy a sok reá rakott holmitól alig bir mozogni. Azt mondják : jaj be szép gyermek és miiyen gondosan ruházzák ! De hát tehetik a szülők, mert egyetlen gyermekük és jó módúak. Ea Uram ! egészen más nézeten vagyok. Én sajnálom azt a gyermeket, mert előre látom, hogy épen azok teszik szerencsétlenekké, a kik boldogítani szeretnék. Azzal a sok felesleges cifrasággal igaz, hogy Őrömet szereztek rövid időre maguknak is, úgy a gyermeknek is, de nem vették észre, hogy ugyanakkor beleoltották a külsőségekre fektetett szereplésnek és nagyzási hóbortnak magvát. A gyermek igénye olyan arányban növekszik, mint aniiuő arányban azt táplálják. Már most hova fog az fejlődni, ha mindjárt az elején ilyen mértékű kieiégitést nyert ? Még Darius kincse is kevés lesz hozzá! Az emberi elégedettségnek nem az a mértéke, hogy kinek menynyije van, hanem az, hogy ki mennyivel tud megelégedni. Az a paraszt gyerek jó iziieu fogyasztja el darab száraz kenyerét, míg az a másik úri gyerek még a liba pecsenyére is fintorgatja az orrát. így vagyunk a ruházattal is. A mai nevelésnek egyik legnagyobb hibája, hogy szertelenül hódol a divatnak. És ez főleg a leányokra vonatkozik. Hány szertelen és romlott szív dobog ma a selyem blúz alatt, inig hajdan az az egyszerű perkál ruha a legszebb eréíyek takarója voit. Regen egy király leány nem öltözködött úgy, mint ma egy varróleáay. Lehet-e ily körülmények között elégedetség az emberek között ? Engedetlenség a külvilággal szemben és fegyelmetlenség belvilágunkban : ez az emberi boldogtalanság két legfőbb okozója. Ezek kiirtását hanyagolja el a mai nevelés. Nézze meg Uram I az én gyermekeimet! Ha szegényesen is és egyszerűen, de azért mindig tisztán és egyszerűen vannak öltözködve. Többnyire egyforma a ruházatuk. Ha valamelyikről egy gomb leszakad, vagy a ruha kifeslik, az ilyen csekélyebb dolgokat ők maguk hozzák rendbe, ezzel kettős célt érek el: 1) jobban ügyelnek magukra, 2) rendszeretetre szoktatom őket. Lássa Uram 1 Ezek az én nevelési elveim. A melyik szülő nem igy tesz, az szinte mesterségesen tanítja, meg gyermekeit az elégedetlenségre és fegyel- mezettlensógre, melyeknek keserű levét később ő maga issza meg. — Valóban csodálom kedves Barátom ! hogy minden tanulatlansága mellett minő tiszta és biztos nézetei vannak. Igazán szerencsés ember. Szerencséje abban áll, hogy ezeket a szép elveket gyermekei követni is tudják. Mert, lássa, ismertem hírneves pedagógusokat, kik hivatásszerűen foglalkoztak a gyermek nevelés tudományával. Nagyobb szabású irodalmi tevékenységet is fejtettek ki ezen a téren, saját gyermekeikkel azonban szerencsétlenek voltak. (F. köv.)
