Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-28 / 9. szám
lA< VII. évfolyam. jfjef Magysomkut, 1909. febr. 28. ■ mfcrjftvwuajmirAtfMnM. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOM KÚTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Életrendünk. ] logy az iparos, a kereskedő, a hivatalnok, az orvos a nap kellő közepén, melyet a természet kétségen kívül munkálkodásra rendelt, délelőtti léltizenkettőtői délutáni három — négyig vendéglőben, kávéházban, vagy — ami már szinte kivételes — otthon heverészve, kártya — vagy tekeasztalnál tölti az időt, hogy fiatalságunk, melynek aranyat er minden perce, csak igy mulatja át, ha nem még rosszabbul a nap legnagyobb részét; hogy röviddel ezután, szürkületkor ismét mulatóhelyekre és éttermekbe szorul, hol késő éjszakáig ünnepel a léhaság: kitagadná, hogy amilyen kárhozatos, épp annyira egyenes következménye a nálunk bevett életrendnek ? Nézzük az angolt, a franciát, az olaszt. A reggel munkánál találja, a külvilágnak csak annyiban hódol, hogy elolvassa kedvenc lapját. Sétára csak az idegen adja magát vagy a gyöngélkedő. Tizenegykor félórái pihenő. Éppen elég arra, hogy tápláló reggelijét elköltse. Ezt ismét munka váltja fel, délutáni ötig, amikor úrrá lesz a napszámos is. Jogaiba lép a család. Férj, nő és gyermek az asztalnál gyűl össze. A munkás homlokáról le van törölve a verej- ték. Béke, megérdemelt nyugalom a boldogság- csöndje vonul az emberek hajléka fölé. Így osztva be az időt, ily életrendet követve, munkaképessé, vagyonossá, boldoggá lehet minden faj. Az az életmód, melynek mi szolgái vagyunk, sok testi bajnak és még több társadalmi betegségnek okozója. Elszomorít, hogy ifjaink nem érvényesítik eléggé tehetségüket. Hogyan is? Hiszen az Főszerkesztő: Dr; Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő; Barna Benő. Szerkesztőséé éj kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. urfinak délelőtt mozgásra van szüksége, hogy étvágya legyen, no meg rögtön ebéd után telt : gyomorral csak nem foghat a munkához ! Ugyde közeledik az uzsona érája is, nemsokára pedig i a vacsora készül! Hányszor nem kell hallanunk a megrovást, melylyel a színház miatt illetik a közönséget. Nálunk, hol a színházi előadás esti hét órától tízig tart, a színház látogatása valóságos áldozatta! jár, főképp Családok részéről. Hat órakor nem lehet vacsorázni,} — hiszen csak alig ebédeltünk és uzsonáltunk — éjféltájt meg alkalmatlan. Ezért van, hogy a magános ember, cpp úgy, mint a család, csak nehezen szánja | rá magát. Az életrendnek fontos társadalmi és közgazdászat! oldalán kivül különösen a háztartás szempontjából van igen érdekes oldala, mely általános drágasági viszonyainkkal is kapcsola- latos. Nincs ország, ahol annyi mindenféle kö- veteltetnék egy ember ellátásához, mint nálunk. Tessék csak megfigyelni, mi mennyi „szük- I séglet“ lett abból nálunk, amit másutt a feleslegeshez számit nüuA oki. Nem is szólok arról, hogy a csak középmódu háztartásoknál is este, úgy mint délben, több tálu ebéd készül és hogy a kávéknak, csokoládéknak, gyomorerősi- ! tőknek se vége, se hossza. Aki azt hiszi, hogy ez a „jó“ élet kellékeihez tartozik, csakúgy téved, mint aki netán azt képzeli, hogy ez a dús lakodás a jóllét jele. Visszás életmódunk hibái kihatnak a közéletre is. És ezzel nyilvánvaló a feladat, melyre társadalmunknak vállalkoznia keli, s hogy munkálkodásunknak necsak fél, de leijes sikere lehessen, munkaidőnket helyesebben kell beosztanunk. Ne mondják, hogy egy ember nem tehet e részben semmit. Mindenki egy bizonyos körnek, kissebnek, nagyoknak középpontja és mint ilyen érvényesítheti magát, a nőknek e tekintetben kiváió osztályrésze van, s társadalmunk e hathatós reformja leginkább tőlük függ. Rájuk nehezedik egyrészt az átalakítás terhe. Nem jelentéktelen teher, elismerjük. De a jutalom méltó az áldozathoz. Jutalmuk lesz az a tudat, hogy a meddőinunkásságu nemzetnek teremtettek társadalmot és ezzel jövőt. Dr. Nyilván Viktor. I 1875. f. 1909. .JA*..."‘fJK 'JZZJZ’a*. «.-.'iütggZWaKli?'»LláCL» Z'i7?jLl£e£xú(.%d/i3ftKr I»i Lapunk legutóbbi számában röviden megemlékeztünk arról a szomorú eseményről, hogy Dr. Nyilván Viktor, helybeli tekintélyes ügyvéd, a „Ohiorána“ tak.-pénztár ügyésze, a községi képviselőtestületnek, a gör. kath. egyház és a gör. kath. felekezeti iskola-tanács tagja, e hó 18-án 33 éves korában agyszéíhüdósben Budapesten hirtelen elhunyt; mély gyászba borítván községünk egyik tekintélyes családját. ■ Az irtózatos halál kíméletlenül ragadta őt — ki élete delén — szülői, testvérei és rokonai lőréből, gyógyithatlan sebet ejtvén ezek szivén. Az elhunyt fiatal ügyvéd egyik rokonszenves tagja veit községünk társadalmának, úgy kartársainak, mint a vele érintkező és más hozzáforduló jogkereső közönségnek becsülését, szeretetét és osztatlan bizalmát birta. Emléke még sokáig meg marad közöttünk. E hó 20-án szállították haza Budapestről, hogy itten a családi sirkertben örök nyugalomra helyezzék. A halottat is szállító vonat e hó 20-án d. e. „[gyámiÉI“ tárcája. Gyászbeszéd. Elmondotta: Dr. Nyilván Viktor sírjánál Dr. Simon Miksa ügyvéd. Kedves felejthetetlen Barátunk! Szomorú és fájdalmas ez a mi viszontlátásunk ! Csak rövid pár napja még, hogy azzal a szép reménynyel váltunk meg egymástól, hogy Te mielőbb visszatérsz szeretteid körebe és nemsokára a legényéiettől foglak elbucsuztatni s ime a tragikus valóság meghiúsította szép reményünket, — ahelyett, hogy egy uj élet küszöbén üdvözölhetnélek, örökre elkeli, hogy búcsúztassalak az egész élettől. Megható és rettenetes volt végzeted! Lesújtóan érint, hogy ily tragikus módon kell váratlanul, örökre elveszítenünk egy életerős, szépreményü, fiatal barátunkat, kollegánkat. A fájdalom nagyságát kétszeresen érezzük mi itt maradt kartársaid és barátaid, kik együtt játszottuk Veled gyermekkorunk kedves játékait, együtt szőttük a szép terveket, együtt éltük le szép jogászéveinket és együtt haladtunk kitűzött czéljaink faié. — És alighogy ezt elemed sikerült es fáradságos tanulmányaid g> ümöicsét élvezhetted volna, amikor az a boldogító ezél lebegett Előtted, hogy azt, kit oly ideálisan sze- ! rettéí, már a Magadénak mondhasd s a ki mellett az amúgy is szép családi életedet még szebbe, kelleme- j sebbe, edesebbe varázsolhattad volna, akkor sújtott le hirtelen es semmisítette meg szép álmaidat a sápadt, könyörtelen halál. Szeretnénk felzudulni a sors .igazságtalansága ellen, hogy ily kegyetlennül bánt el szép fiatal életeddel, szegény kétségbeesett szülőid mérhetetlen fájdalmára, testvéreid, rokonaid nagy bánatára és barátaid, kollégáid és jóismerőseid őszinte szomorúságára 1 Nagy szomorúsággal tölt el bennünket korai elhalálozásod. És amily benső volt ragaszkodásunk* őszinte és igaz becsülésünk és szeretetünk életedben, épp oly mély nagy és őszinte ami fájdalmunk és szomorúságunk a Te koporsód mellett. Egész életed becsületes volt! Puritan jellemed, őszinte, egyenes gondolkodásod, nemes tetteid, humá- mus érzelmeid és önzetlen barátságod és kollegialitásod mindnyájunk becsülését ragaszkodását és szeretetét érdemelte ki. S mi kollégák tudjuk legjobban, hogy a mai nehéz életviszonyok között, ebben az önös világban, le azon kevesek közzé tartózta!, akik igazán önzetlenül gondolkoznak s ha embertársaid ügyükkel- : bajukkal Hozzád fordultak, Te mindig csak azt nézted, hogy rajtuk segíthess és nem a saját előnyödet tekingetted.,Te azon kevesek közzé tartoztál, a kik soha j senkivel szemben rossz indulattal nem viseltettek. Nem ; voltál irigye, rosszakarója senkinek, Keled sem volt ; ellenséged soha. Hozzád minden ember bizalommal fordult. Simulékony barátságos modoroddal és jóságos ! lelkeddel mindenkit leköteleztél s ezért Téged mindenki | egyenlően becsült és szeretett. És most, hogy itt a sir szélén kiterítve latjuk ki- i hült tetemedet, elszorul szivünk és azt kérdezzük, mi- - ért kellett ennek megtörténnie ? csak azért hogy fájó i sehet ejts rajtunk s figyelmeztess a szomorú, kegyetlen végzetre?! Rettenetes a sors, de megkell nyűgöd- : nunk abban, hogy mindnyájunk végzeté egyforma. Most pedig kedves jó Viktor barátunk, lerójuk a ! a kegyelet adóját. A helybeli kollegák nevében lete- I szem halóporaidra a koszorút. Leteszem azt a becsülés, ; a tisztelet és a szeretet jeléül. A Te nemes lelked el- | száll közülünk, mi ittmaradunk s megőrizzük barát- í Ságunk szomorú emlékét. Bék* veled? Legyen nyugovásod csendes! Előfizetési ár: i “ész évre — — — 8 K Negyed évié — — 2 K Kél évre —• — — — 4 K Egy szám ára ..........- 20 fillér. u* *riluiw» ív*« km»-«:»efcíut
