Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-14 / 7. szám

L // VII. évfolyam. 90S B is Nagysomkut, 1909. febr. 14. 7-ik szám s KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre — — — 8 K Negyed évre «= — — 2 K j Fél évre — — — = 4 K Egy szám ára — — 20 fillér. ; Főszerkesztő : Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. gzerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, l eleki-tér 338. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hová épüljön a kir. járás­bíróság? Ez a kérdés foglalkoztatja jelenleg Nagy­somkut nagyközség képviselőtestületét és közön­ségét. Amint azt lapunk egyik utóbbi számában már közöltük, a szatmárnémeti kir. ügyészség, a m. kir. Igazságügyminiszter megbízásából megkereste Nagysomkut községet, hogy egy kir. járásbirósági épület felépítésére szükséges telket minden vissz- telier nélkül ajánljon föl. Amint a már említett megkeresésből is ki tűnik, az Igazságügyi miniszter attól teszi függővé az építést, ha a község egy megfelelő telket díj­mentesen felajánl. Ismeretes azon tény, hogy körülbelül már 8—10 óv óta állandóan szőnyegen van a régi „Kővárvidék szókházának“ kérdése és mindenkor az az általános óhaj nyert kifejezést, hogy ezen épület jelenlegi rendeltetésétől elvonassék, és bármi inás olyan célra használtassák fel, amely a köz­ség fejlődését és a község lakosságának kereseti viszonyait előmozdítsa, a kereskedelmet és az ipart fellendítse. Köztudomású dolog az is, hogy a telek a község tulajdonát, az épület pedig a vármegye tulajdonát képezi, amely épületre azonban a kir. járásbíróságnak a törvény által biztosított szol­galmi joga van. Ezen szolgalmi, illetve használati jog csak azon esetben szünketik meg, ha a kir. járásbíró­ság onnan kiköltözik egy más épületbe, mert az által, hogy az épület többé törvénykezési célokra nem használtaik, biztosított jogáról lemondottnak tekintendő. Ha ez megtörténik a község régi vágya teljesül, és az épület más, remélhetőleg nagyobb forgalmat előidéző célra lesz felhasználható. A községnek feltétlenül az az érdeke tehát, hogy a bíróság más helyiségbe menjen, mert akkor komolyan követelheti telkének visszabocsáj- tását, a*niyival is inkább; mert a község a telket csak adiíig 'e'n^edte át, inig az épület „Kővárvidék székházának“ használtaik. Követelhető, hogy az épület onnan eltávolít­tassák, esetleg, hogy Szatmárvármegye a telket is megvásárolja a községtől. Vagy a község vá­sárolja meg az épületet a vármegyétől, amelyet Szatmárvármegye ezelőtt egy néhány évvel 10.000 koronáért volt hajlandó a községnek átadni, 5 év alatt 2000—2000 koronás részletekben való le­fizetése mellett. A vármegyének ezen épület csak teher, az ebből eredő jövedelme oly csekély, hogy kény­telen az épületet elhanyagolni és mert gondozva nincs, részben már ez időszerint lakhatlanná vált, amit igazol azon körülmény, hogy a kir. adó­hivatalt ós a kir. járásbirósági fogházakat ki kel­leti telepíteni. A községnek az lesz tehát a feladata annak idején, amidőn az uj kir. járásbirósági épület fel­építése már perfect lesz, hogy hasson oda, mi­szerint a vármegyeháza épület teljesen ingyen, j avagy csekély ellenértékért engedtessék át a köz­ségnek. Ha a község ezen épület birtokába jut és azt kellően renováltatja, kizártnak tekintjük, hogy az állam azt valami közcélra át ne vegye, és abban valami ipartelepet ne létesítsen, esetleg a már kilátásba helyezett országos tébolydát abban el ne helyezze. De a legrosszabb esetben is, ha mindez ke­resztül vihető nem lenne, az épületnek kellő át- atalakitása által elhelyezhető lenne abban a kir. adóhivatal, főszolgabírói hivatal, csendőrség ós a pénzügyőrség. Ezeket a község feltétlenül meg­szerezheti bérlőknek és ha ezen hivatalok részére szükségeltető helyiségek bérbe vétetnek, az ezek­ért befolyó bérjövedelem feltétlenül fedezni fogja a befektetendő tőke kamatát, az épület fentartási költségeit és még némi jövedelmet is hajt. Ez által el lesz érve az a cél, hogy a vár- megyeháza épülete környékén lakó polgárok kár­pótolva lesznek azon veszteségért, amelyet szen­vedned az által, hogy a kir. járásbíróság más helyre helyeztetik át és nem lesz okuk panasz­kodni, hogy érdekük súlyosan sértve lett. A községnek mindenesetre feltétlen köteles­sége szem előtt tartani azt, hogy a változott vi­szonyok miatt egyes polgárok érzékeny kárt ne szenvedjenek és odahatni, hogy az esetleges vesz­teségért kárpótolva legyenek. Éppen azért feladata lesz annak idején a községnek odahatni, hogy a jelenlegi megyeháza oly célra használtassák fel, hogy a község azon részén a forgalom lehetőleg észrevehetően ne csökkenjen. Hogy milyen érdeklődés nyilvánult ezen kér­llíánitiél“ tárcája. Idyl. Mosolygó kis bájos arcok Mindmegannyi rózsa, Útnak szélén álldogálva Hajlik ide-oda! Lenge szellő megbillenti Minden egyes ágát — Szép virága rózsa kelyhe Sepri az ut porát! Gyermeksereg közeledik Hangos kacagással — Itt van — meg van I — Kiáltoznak örömteli hanggal. Neki esnek a zöld ágnak Törik a szép lombot — Telisteli virágokkal Szinte földre hajlott. A nap aranysugárával Hinti teli az utat — Kicsiny lábak róják — S bíbor ragyogja be arcukat. Leghátul a legnagyobbik Egy sugár leánnyal, Kinek kezét szorongatja S simul hozzá bájjal. „ Nézzél ide, mennyi rózsa Ezt mind neked szedtük!“ — Mond a gyermek s odaadja Csokor rózsát — szegfűt. A gyermeksereg egyszerre csak A sugár leányhoz simul, Megriadva és ijedve — Mind az útra bámul! Egy magas alak közeledik Fegyver a vállán Lassítva lopva lépve Jönn a társaság nyomán. Sugár leány megpillantva Hirtelen elpirul, Gyemeksereg sugár leány Az ösvényre befordul. De az ösvény el van zárva Egy kegyetlen nagy galylyal Ezen által kellett jutni Iszonyú nagy bajjal. A gyermekek vidám zajjal Jó előre futottak — A gályák egy kis kötőt Össze-vissza szaggattak. Egy rántással szabaditá Ki magát a rabságból, S mint riadt vad iramodik Gyermek sereg nyomából. Vadász nézi szomorúan A lány tűnő alakját „Halló, halló“ ~ cseng az erdő Veri vissza a hangját. Egyik jobbra, a mákik balra Utaik eltérnek — Boldogságuk eltemetve S fájdalmukban zokognak. Néma sóhajtitkos bánat Büszkeségük adója S ha egymás mellett elhaladnak Szivük azért megdobban. Most is remélt mind a kettő, Hogy a másik megszólal De a szemek összenéztek S elfordulnak haraggal. A leány azt remélte, Hogy követi majd utain A vadász pedig vágyva várta A biztató szót ajkán. De a leány vidám hangon Szóllitá kis társait A vadászra nem ügyelve Tépte az erdő virágait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom