Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-25 / 52. szám
K ü V Á lí V I D É K dec. 25. amidőn az ezüstös-aranyos szabadság fák nem fognak cserben hagyni bennünket, a szabadság születése napján fog teljes szin- pornpájában ragyogni, égni, tündökölni. ' Ma a szabadság egy szép álom rnó. dósnak épp úgy mint kevésbé módosnak. Árva gyermekként él az emberek szivében, küzdenek érte, problémaznak fölötte, építik, rontják, alapozzák a fundamentumot, de a munka hiába való az emberek nem értek meg rá. A szabadságnak csak akkor csaphatunk ünnepet, ha a karácsonyt állandósítjuk. Ha*az egyik napot épp úgy át lengi a karácsony magasztos szelleme, mint a másikat. Ha Istennek minden napján azok a kis fehérszárnyu angyalok lágy zengze- tes danájára hallgatnak, melyből a szeretet, a jóság, a nemesség, ezüst hírfahangon csilingel a fülünkbe. Erre az égi dallamosságra kezünk mintegy imára kulcsolódik, a világ vásári zaját feledjük, a köznapi bajokat elföldeljük, sirvermet ásnak a gyűlölködésnek s a béke és szeretet szép gyű mölcsét élvezzük. Ezért hívjuk a karácsonyt, ezért várjuk a karácsonyt, ezért van szükségünk a Karácsonyra! 0 év utolsó napján. A rohanó idők mély tangerébe, Ez év, mint éjhomály a nap fényébe, Elvész, de visszatérhetetlenül. Sok szenvedést, könyt s izzó verejtéket Sajnalat nélkül tépe ki az élet Ez évben, s mind e tengerbe merül. Sok szív remélte tiszta boldogságát, Ezer remény gyászos valótlanná vált, Sokan nem bírták érni el a célt. A harc hevében hányán elvérzettek, Másoknak hantján sir nyugalma reszket, Da száz nem tudja, hogy minek is élt. S most ködbe száll el az év is mint sok más, Idő részére soha sincs megállás, Döcögve halad, mint terhelt szekér. A sok bajt s bus panaszt is alig búrja, Dí jobban f íj a már készülő sírja, Hová halottként nem sokára tér. És lám! már érte köny zeng a szemekben Királyuk mégis gyászos — eltemetten, Mint részvevő, jószivü cinborat. Hisz szenvedet ő is együtt mi vélünk. A szenvedésben eggyé forott éltünk, S most im elköltözik a jó barát! Már is uj év pirkad az ö év hantján, Mint uj ének a dalnok régi lantján, Melyet remény varázsa tog körül, S ringatja is a szivet boldog a'om, Mely int feléje messze láthatáron A sejtelmeknek kárpótja mögül Vigasztaló vagy gyász lehet ig-^je; Még nem tudni, mit rejt ez év méhébe ; Oröm-e, avagy bu és fajdalom? De bár mi légyen is ezen újéven Nincs foglalatja, Kérünk Isten téged, Hogy aldva legyen mindenkor e hon! (Kővára'ja 1910) Bozga Miklós. Hírek. Lapunk mai száma — a karácsony ünnepre való tekintettel vasárnap helyett szombaton jelent meg. Előfizetési felhívás. Lapunk, legközehbbi számával alapi tásának nyolcadik évfolyamába lép. Nagyon hriásak vagyunk tisztelt előfizetőinknek és olvasó közönségünknek eddigi támogatásukért és kérjük, hogy támogatásukkal lapunk fená’lhafását a jövőre is biztosítani szíveskedjenek. Azt hisszük, hogy hét évi működésünk ideje a'ait meggyőződött olvasó közönségünk arro', hogy lapunk mindenkor a köz érdeket szolgáltatta, rósz akaratot senkivel szemben nem tanúsított, mindent igazságosan és hűen tárgyalt. A jövőre is csak azon ígéretet tehetjük, hogy még íokozattabb nrunka kedvvel fogjuk lapunk alapítási programjában kitűzött célt szoh áltattni. E kijelentésünk után, munka társainknak és a „Kővárvidek“ lap olvasó közönségének boldogkarácsonyi ünnepet kívánunk. Kérjük egyben, hogy lapunkra az előfizetést meg újítani szíveskedjenek, A Kővárvidéki társaskör. A „Kövárvidéki társas kör“ 1910 évi január hó 2-án dél után 4 órakor tartja meg rendes évi közgyűlését, saját helyiségében. Bicskázás Serbán Ilia 16 éves magyar- berkeszi cseléd, az ugyan csak magyarber- keszen szolgáló hasonló korú Nagy László nevű cseléddel valamin össze szóllalkozott és össze verekedet a községi hi ró istálcjá - ban. E közben Serbán llia kivette zsebéből a bicskáját és azt a Nagy László hasába szúrva, felvágta a hasát. A sérültet a helybeli kórházba szállították a hol ápolás alá vették. Serbán I iát pedig a csendörség letartóztatta és a kir. járásbíróságnak adta át. Miért nem alakú kat meg egy nnegy.Iet. ? A vesut egyik másodosztályú fülkéjében egy nő társaság utazott. Miután mára cseléd mizériákat letárgyalták, az egyik urholgy a következő kérdést intézte a társasagnoz: — Hallottam, hogy ti asszonyok, nő egyesületet akartatok alapitani. Miért, nem lett a dologból semmi ? — A társaság erre azt feleli, mert senki sem akart elnöknő lenni. _? y ? V —U gyanis a gyűléseken mindenki beszélhet, csak az elnöknének kell hallgatni. Erie pedig egyikünk sem volt kapható. Községi gyűlés. Községünk képviselő testületé e hó 28-án d. e. 11 órakor rendkívüli gyűlést tart, mely alkalommal az 1909 évi pót költségvetés kerül tárgyalás alá. pm és a karácsony. Nőm, a Tiki, a mikor ebédre haza jöttem és őt jólnevelt férjhez illően köszöntöttem, néma megvetéssel elfordította fejét. Sötét sejtelmem támadt. Ha szeretett nőm még köszönésemet sem fogadja, ugyancsak zivataros kedvében lehet. Sejtelemem nem csalt. Alig hogy nyeltem az első korty levest, nőm vészt jósló arccal megszólalt : — Te vagy a világ leggondatlanabb férje, — Miért, drágám ? Kérdeztem megdöbbenve. — Szégyelheted magad. — Miért szégyellem én magam ? — Majd mindjárt megmagyarázom, hogy miért. Te jösz,mész, Samukátn, gondtalanul, mint egy víziló. Nem is tudtam, hogy a víziló gondtalan állat. — Reggel felkelsz és elmégy, délben haza jösz és megebédelsz, esn hazajösz .és lefekszel. És azt hiszed, hogy ezzel minden rendben van. Semmiléle gond nem marja a szivedet, nézd az emberiséget, nézd meg az utcán járó-kelöket> hézd meg az üzleteket, olvasd a lapokat. Hiszen az egész világ izgul most, hiszen minden ember lázban ég, csak te, egyedül te éled le nyugodtan nyomorult létedet és nem törődsz semmivel. Samu, te állat, Lát mi jön most, hát mi közeledik most, söl mi az, ami már házunk küszöbén van ? — Drága nőm, igazad van. Én egy állat vagyok. En eme szivettépö kitörésed után sem tudom, hogy mi közeledik és hogy mi van a házunk küszöbén, — Samu, te állat, a karáesony közeledik, a karácsuy van a házunk küszöbén. És ezért izgulsz te? Miért fájjon nekem a karácsony? —A karácsony a szeretet ünnepe. Karácsonykor minden házba beköltözik a szeretet. Es ez a szeretet ajándékok formájában nyilvánul. Kará' csonykor kigyullad a karácsonyfa és a jo félj szivet örvendeztető ajándékokat boz haza szeretett nejéneke és gyermekeinek. — Minek gyújtsunk mi karácsoyfát ? hiszen mi zsidók vagyunk. — Az n ind miudegv. A kivilágított karácsonyfa ajándék tárgyakkal körülvéve lélekemelő dolog. — Jó, jó. De nekünk gyerekeink sincsenek. Minek nekem egy kivilágított karácsonyfa ? — Nem baj. behozzuk a házmesterné gyerekeit. És fogsz neki pásztorjátékot játszani és pásztordalo* kát dalolni és aztán kiosztod részemre az ajándékokat. —Én ? Hát tudok én énekelni í És honnan vegyek én pásztorénekeket ? Ilyenkor minden jóravaló férj betanul egy csomó pásztoréueket. — Szép kis kívánságaid vannak. — Judod mit? Engedek a kívánságaimból. így legalább szeretett nődet nem vádolhatod zsarnoki természettel és egyébb ilyen jóval. — Ez már beszéd. Halljuk az engedményeket* — Elengedem a karácsonyfát és elengedem a pásztordalokat. — És mit rrem engedsz el ? — Nem engedem el a karácsnyi ajándkot. Nevezetesen : egy uj téli kosztümöt, Egy Blériot kalapot, egy briláns fülbevalót és három selyem blúz'. — Nem lesz ez egy kicsit sok ? — Na hallod ! Gondold meg, bogy nem keU pásztorjátékokat játszani és nem kell pásztor dalokat énekelni. — Igazad van, — Na látod. És hogy szeretett, nőd gondos előrelátásáról meggyőződjél, bevallom neked, hogy mindezeket a dolgokat mar meg is rendeltem, sőt ma délelőtt már haza is szállították. Sőt a számlákat holnap a hivatalodban bemutatják, azokat szépen ki fogod fizetni és megszabadulsz a karácsonyi gondoktól. Nos, nem vagyok én angyal? . . Valóban a angyal vágy. És nőm, a Viki be tálalta kedvencz étáimét, a tokány paprikást, miközben gyengéd hitvesi csók t lehelt redős, de immár gondmentes homlokomra. PUTY - ŰRÉI.
