Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-19 / 51. szám
JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „MAG szám. Eg^sz évre Fel évre . Előfizetést* ár: „ . , 8 tv Jsegved évre .... 2 K . 4 K Egyes sz*m árit . . 20 fillér Főszerkesztő: Ifcr. Olsavsxlty Vik tor. Felelős szerkesztő: Barna Benő, Szerkesztőség cs kiadóhivatal. fóagysoroüit.TeDki-tír 383 M50ÍÍ.IELE\IIi. .IISXIíSíEV VAS ÁllN A ff" Járványos betegségek. A magyar közönség csak kolerajárvány idején van abban a helyzetben, hogy tudomásul vegye közgészségügyi intézményeink létezését. Ilyenkor még az utolsó bakter is törődik a maga és társai egészségével s a törvény hí. tósági és állami apparátus minden kereke a gyilkos járvány leküzdésének szolgálatában működik. A kolerátóltehát tudunk már annyira félni, hogy komolyan vegyük az egészség fentartását célzó törvényeket és intézkedéseket. / Pedig a kolera ritka vendég. Ellenben vannak járványok, amelyek esztendőről esztendőre megjelennek közöttünk, rendszeresen szedik áldozataikat, állandó fölhajtói a temetkezési vállalatoknak. A tífusz, vérhas, vőrheny, himlő állandóan vendégszerepelnek ebben a szép országban és ezerszerte több embert ölnek meg, mint a kolera. Most például esős, ködös, téleló idején vadul graszszá! az ország minden? részében a tífusz, vérhjjV'VörlijÉ&a száz számra ölik naponta a felnőtteket és gyermekeket s a nagyközönség is. Budapesten, Nagyváradon, a Dunántúlon és Bácskában már hetek és hónapok óta terjednek a fölsorolt veszedelmes járványok és alig történt egyebecsületes, célravezető intézkedés. Bedig, ha tizedrészanyi történnék e járványok elfojtására, mint kolera idején, sokkal nagyobb sikerrel akadályozhatnék meg terjedésüket. A magyar társadalom szegény és nem önálló. Állami kezdeményezés és támogatás nélkül itt csak ünnepélyek szoktak sikerül, ni. A kezdeményezés és támogatás hiányzik nálunk a járványok ellen való 'védekezés tudatának megteremtése körül. Pedig ez a tudat az amely nélkül a védekezés sikeres soha nem lehet. Ez a tudat az, amely kolera idején a tömeg páni rettegéséből születik meg s amely még az utolsó bakteri is a közegészség szigorú őrévé avatja. A legtöbb helyen immel ámmal intézkednek* a tífusz, v^rhcs és a többi fertőző és járványos betegségekkel szemben, s ha a hatóságii komolyan fogja, is föl e missziói eredményt, anyagi erői csekély*ége és a közönség közömbössége folytán elérni nem tud. Magyarországon a Szegény emberek tó ' mege megszokta, hogy a ti fusz,'vérhas, vör- heny és kanyaró tizedelje meg s ebben a tudatlanság fatalista közönyevei nyugszik meg. Kétségtelen, hogy a szociális nyomorúság, a silány élelmezés, a túlzsúfolt lakások hiányos ruházkodás sokban hozzájárulnak a ragályok elharapódzásához. Mégis, ha a tömeg leikébe lenne oltva a tudat, hogy a maga módja szetint és tehetségéhez képest minden ragadós betegség ellen épp úgy kel védekeznie, mint a korela ellen, Magyarország halálozási statisztikája sokkal kedve zőbben alakulna. A nyomor nagy baj de a tudatlanság még nagyobb. Ha már az egyiket nem tudják enyhíteni ebben a szegény országban, igyekezzenek legalább a sötétségét kiűzni a koponyából. Ez sikerülne, mert nem kerülne pénzbe, csak munkába. Kővárvidék íárcája. Évek jöhetnek Évek jöhetnek, évek elmúlhatnak, És lem lesz vége sohasem c dalnak, Dalom örökké rólad kesereg És mondok dalt;, a kikeletnél szebbet. Amilyet tán még sohasem énekeltek A trubadúr lclktl szerelmesek Nsm'szól dalom: arcodról szép hajadról, Nem ssól ábrándról álomlátásokról Itt fogamzott meg fájó lelkemen, És vele élek miudöröktől fogva, Kisírom,könnybe, forró sóhajokba: A féltésem}a az: a szerelem! Bennem nem élnek tisztátalan vágyok, És mindig szttzin, hófehéren várlak, Miként a frissen nyíló liliom És meg nem tzünlek addig úgy szeretni, Mig a legutolsó szellő is elzengi Hattyú dalát behorpadt síromon !.. Peterdi Andor. Modern mesék. A szwár és a rázzák. A szamár véletlenül egy kertbe tévedt, a ahol remek szép rózsák virágoztak- Megállt egy rózsatö előtt és megbámulta a virágokat. „Ezek tehát azok a rózsák, a melyekért az emberek annyira lelkesülnek ?! — szólett eltttnödve. Aztán letépte a legszebb rózsát és megette. Nem volt érdemes letépni—szólott csalódottan ettem már ennél jobbat isA tudás köve. Egy tudományszomjas ember vándor útra kelt, hogy megtalálja a tudás kövét azt a követ, a melyet már ^évszázadok óta keresnen tudósok és tudatlanok, bölcsek és bolondok. Ennek az embernek munkáját siker koronázta A tudás köve az a kő volt, a melyen a bankjegyeket nyomtákKönyvbirálat. Egy újságírója ki a szerkesztőségben a beér- kezőkünyvckröl birálatott irt és köteles volt bírálat után a könyveket vissza szolgáltatni, egy napon a következő leveelet kapta kiadójától: Uraságodat tisztelettel felkérem, hogy az Önhöz érkező könyveket Re vágja föl, mert a felvágott példányokat az antiqaáriumban roszabbul fizetik, mint a felvágatlanokat, a mit különben Őu tudhatna. Tisztelettel, stb. A javulás utján.Egy fogház felügyelő szabadon bocsátott egy rabot, aki három havi fogház büntetését szabály- szerüen leülte. Közben beszé.det intézet a szabaduló emberhez és lelkére kötötte, hogy odakin1 az életben jól[viselje mtgát. A mikor a szép beszédet bevégezte, a fogoly csak (tovább állt és várt. Nos, mire vár? — kérdi a felüggyelö. Oh, jó uram, beszéljen Ön tovább, moadá megbatottan a rabMiokból beszéljek én tovább ? Hiszen mindent megmondtam, a mit jónak láttam. Oh, jó uiam, szólott reszkető hangon a szabaduló ember, bárom hónap óta nem ittam pálinkát. És önnek olyan kellemes, olyan vonzó pálinkaszaga van ! • • A törvény. A nayságos asszony egy napon észre vette, hogy több értékes tárgya eltűnt- A cselédre gyanakodott és hogy e gyanujánák alaposágáról megyőződjék, azonnal átvizsgálta a cseléd holmi ját. Legnagyobb meglepetésére nem csak a koreset Pelüch TTVolr I ? ne ™ulasszák megtekinteni Barabás A. éS Társa divatáruházát hová megérkeztek a legdivatosabb J. Ja 4 valódi angol kemény és puha kalapok elegáns nyakkendők, ingek, galérok, kézelők jager alsó ingek, harisnyák, kesztyűk s mindenféle férfi divat cikkek a legolcsóbb árakban lesznek árusítva.
