Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-28 / 48. szám
Nagysomkut, 1909. itov. 28. TIL évfolyam. 4 8ik szám Előfizetési ár: Egész évre — — — 8 K Negyed évre Kel évre — — — = 4 K Egy szám ára — 2 K 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. A reklám nálunk és egyebütt. Sajátságos jelenség, hogy nálunk Magyar- országon — ellentétben a külföld más államaival — milyen keveset törődik az iparos a nyomdafestékkel és igy közvetve a reklámmal. Pedig aki véka alá rejti az áruját és kellő avatottsággal nem közli a nagyközönséggel, mit készit és mit gyárt: az manapság, bármily szorgalmas, tehetséges iparos légyen és egyébként, éhen pusztulhat. Minden iparos, a ki a közönség előtt áruját ismertté óhajtja tenni, körlevelet vagy árjegyzéket készíttet a nyomdásznál. Igen nagy gondot kell arra fordítani, hogy az ilyen célra szolgáló nyomtatvány csinos, olvasható legyen. Mennél több körlevelet vagy árjegyzéket nyomatunk, annál jobban ismertté lesz műhelyünk és annak áruja. Ne menjünk harmadrendű és olcsó nyomdászhoz, mert ez csak a nyomtatvány rovására esik; ne sajnáljuk megadni a nyomdásznak a kért árat, mert csak jól fizetett, tisztességesen kiállított nyomtatvánnyal érhetjük el célunkat. Ha nem vagyunk jártasak a nyomtitvány megfogalmazásában, bízzuk azt a hozzá értő emberre vagy magára a nyomdászra. Nézzük csak a külföldi államok iparosait de különösen az amerikait. Nekünk magyar iparosoknak fogalmunk sincsen arról, milyen rengeteg összegeket költenek a nagy ipari államok iparosai reklámra, nyomtatványokra és hirdetésekre. Csak figyelemmel kell kisérnünk a külföldi nagy napilapokat, a belletrisztikus és egyéb időszaki sajtót néhány hónapon keresztül és könnyen rájövünk, milyen eszközökkel dolgoznak egyebütt iparosok, kereskedők egyaránt. Vannak nagy cégek, a melyek bizonyos lapnak egy oldalát vagy egy oldalnak jobb-, bal-, felső- vagy alsó sarkát évről-évre bérbeveszik, úgy, hogy a közönség szinte megszokja, hogy azon a helyen csak annak az egy iparosnak vagy a kereskedőnek a reklámját látja és olvassa. De ennek meg is van az a haszna, hogy annak az iparosnak az áruja azért kelendő, mert kitartóan és állandóan a közönség szeme előtt van és bármennyire költ is az iparos vagy kereskedő ilyen reklámra és nyomtatványokra, tízszeresen visszatérül a nyomdafestékre szánt összeg az üzlet bevéte- ! lében. Hogy fogalmunk legyen róla, milyen mértékben veszik igénybe Amerikában a reklámot legyen szabad felemlítenem, hogy például magában Amerikában .évenként reklám-célokra sokkal többet áldoznak, mint amennyit a Német-birodalom Francziaország, Olaszország és Ausztria-Magyarország a hadseregre költenek. A polgárháború előtt csodaszáinba ment, hogy a Fairbanks-féle gyár például háromezer dollárt költ hirdetésekre, holott ma ugyanez a gyár évenként hatszázötvenezer dollárt áldoz reklámra. Vagy mit szólunk mi magyar iparosok ahhoz, hogy a nagy newyorki áruházak évenAz ékszerdoboz. Késő délután vau. A mama egy hintaszéken ül és epedő pillantással tekint egy kölcsőukönyvtárból való könyvre, a mely az asztalon ayugszik. A könyv olvasását ugyanis félbe kellett szakítania, épen akkor, a midőn a legizgalmasabb részlethez ért. Irma idegesen járja a szobát. A szemei zavarosak, ki vannak sírva. A Mama : Kicsikém, te vagy az oka a sajnálatos esetnek. Nem szabad véletlenül leveleket találni a férj zsebében. Irma: Gondolod ? Ez a véleményed ? A Mama: Csak mellékesen megjegyeztem. Irma : Más megjegyzésed nincs ? A Mama: De igen, Irmuskám. Beszólni fogok veled és minden igyekezettel azon leszek, hogy meggyőzzelek. Légy okos és még csak ne is sejtesd Roberttel, hogy olvastad — annak a Stucikának levelét. Nem is képzeled, Róbert szemében milyen színben fogsz feltűnni, ha meg tudja, hogy birtokában vagy egy indiszkrét dolgának. Irma : Micsoda ?! . . . Hogy Róbertnek ne szél jak a dologról — ? A fülébe fogom ordítani. Meg kell tudnia, hogy miért jöttem ide és miért fogok itt maradni — erőkre. A Mama : Ne izgasd magad, leányom. És nem fogsz itt maradni örökre, Úgy körülbelül egy hétig fogsz itthon maradni. Nem szeretem a családi botrányokat a saját házamban. És nem szeretem a jó barátnők pletykáit. Irma : ügy látszik, te ezt az ügyet jelentéktelennek tartod ? Nagyon csalódsz. Nem fogok egy olyan emberrel élni, a kinek szeretője van. Nem eszem azt a kenyeret, a mit nekem csak köteleségből ád és a mit másnak szívesebben adna. Talán épen a Stucinak. Te nem ismered ezt az érzést, téged ilyesmi még nem ért. tehát Ítélni sem tudsz. Te nem tudod, mi az a megszégyenítés, mi az a megcsalatás. Te büszkén jársz-kelsz tiszta házamban és visszakergetsz ahhoz az emberhez, ahhoz a — szoknyavadászhoz. A Mama : No, no, ne izgasd fel magad. Hiszen hányszor mondottad magad is, társaságban, meg idehaza. hogy nem félted az uradat. Trma : Az megint más. Az tréfa volt. A mikor azonban a valóságot lát az ember — ? Hát ez borzasztó 1 Azt hittem hogy meghalok ! . . . A Mama: Kár lett volna a fiatal életedért. És kár lett volna a boldogságodért is. Irma : A boldogságomért — ? ! A Mama: Lásd, Irmuskám, a nagyanyáin idejében ez mind másként volt. Akkor, az esküvő napján, az anya leült leánya ágyára elmondott neki bizonyos, kint négymillió dollárnál többet adnak ki hirdetésekre ? Egy csikágói áruház, a Sacars, Roebuck & Co. cég például ezerkétszáz oldalán katalógusokat küldözget szét; egy ilyen árjegyzék két kilót nyom és csupán az árjegyzékek postaköltségére ez a cég hatszáznegy- venezer dollárt fizet a postának. És nálunk ? Habár az utóbbi időben a viszonyok egy kissé javultak, nagyjában mégis úgy áll a dolog, hogy azok a cégek, a melyek a reklámmal élnek (tisztelet a nagyon kevés kivételnek), silány, olcsó, értelmetlen plakátokkal és reklámokkal árasztják el a hirdető-oszlopokat, nyilvános helyeket, pályaudvarokat. Nálunk az az elv, hogy a reklám lehetőleg kevésbe kerüljön, de annál több hasznot hozzon. Hát lehetséges ez ? Aki aratni akar annak vetni is kell; a ki emeimi akarja üzleti hasznát, jövedelmét, annak áldoznia is kell. Nálunk azt hiszik az iparosok, hogy ha egy-kétezer reklámplakátot, vagy három-négy szeri vasárnapi hirdetést megeresztenek: ez már fellendíti vállalatukat. Nagy tévedés. Aki sokat nem áldozhat reklámra és nem hirdethet állandóan, rendszeresen, el se kezdje a reklámozást, mert ez kárba veszett fáradság. A közönség szemében az a célravezető, hatásos reklám, hogyha kezébe veszi napi vagy szaklapját, ott találja a megszokott reklámját bizonyos cégeknek egy ugyanazon helyen. A folytonos, állandó reklám annyira bevésődik az emlékébe, hogy adandó alkalommal ahhoz a eddig nem ismert dolgokat. Ma már ez nem szükséges mert ma a leányok felvilágosultak. Nekünk azonban el kellene mondanunk tapasztalatainkat, hogy azután ne érjenek benneteket meglepetések. Inna! Taláu te véded Róbertét ? Talán te természetesnek találod, hogy engem megcsal ? A Mama : A lehető legtermészetesebbnek. Irma : Igazán szégyelni való kijelentés. A Mama : Leányom, te megfeledkezel magadról. Irma : Most nem mint leányod beszélek veled. Mint feleség állok szemközt egy másik asszonynyal. Es te, a te asszonyi büszkeségedben, mint mindig szeretett feleség, mint soha meg nem csalt asszony, te lenézel engem. Nahát ez igazán szégyelni való állapot 1 A Mama: Kétféle férfiak vannak. Az'egyik fajta erős, szép és egészséges, szereti a feleségét és szerelme forró és édes. Ezen férfiak közül ezer férfi közt talán egy marad hü feleségéhez. Épen úgy, mint millió sorsjegy közül egy üti meg a főnyereményt. A másik fajta hü marad : a májbetegek, a savanyúnk, a temperamentum nélküliek, a kik télen gyapjú fehérneműt hordanak. Az ő szerelmük saját feleségüknek is terhes. Gyermekem, az életben mindent meg kell fizetni. A férfi csókját keserű könyekkel. És elvégre ez nincs is borsosán megfizetve. Irma: Mondjad, mama, a papa melyik fajta férfiakhoz tartozott ? El ne mulasszák megtekinteni BclPöbás A GS Társa, divatáru házát, a hová megérkeztek a legdivatosabb Pelüoh és valódi angol kemény és puha kalapok, elegáns nyakkendők, ingek, gallérok, kézelők és jáger alsó ingek, harisnyák, kesztyűk és mindenféle férfi divat cikkek a legolcsóbb árakban lesznek árusitva.
