Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-31 / 5. szám
vn. évfolyam. & Nagysomkut, 1909. jan. 31. 5-ik szám KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: l'gésss évre — — — 8 K Negyed évre ■== — — 2 K lAl évre — — — “ 4 K (így szám ára — — 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. Oisavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Farsang. Az emberek találékonysága sohasem vallott kudarcot, annak oka a problémának a megoldásánál, hol vegyenek alkalmat a mulatozásra. Már a régi rómaiak idején gondoskodtak a császárok, hogy a népnek meglegyen a mulatsága. A keresztény vallás, mely ha rideg ellentétben is állott a római intézményekkel, mégis a rómaiak idején nőtt nagyra, nem feledkezhetett meg erről a fontos feladatról. A szokás hatalmánál fogva és a hagyományok befolyása alatt a katholika egyház is néhány heti időszakot szentelt a jókedvű mulatságnak, elnevezvén azt az időszakot: farsangnak. Karneval herceget a királyok vezetik be a mulatságok áradatába. Uralma vízkeresztkor — három király napján — veszi kezdetét és szakadatlanul tart mindaddig, inig a bűnei öntudatára ébredező emberiség hamut nem hint homlokára. De hova tünedeztek a gondtalanság zajos és mégis oly kedélyes megnyilatkozásai, melyek még néhány évtized előtt kedvessé és kellemessé tették a farsangot ? Hova lettek a csörgésapkás herceg szolgálatkész polotái; a tánc, az enyelgés, a szellemesség ? Ma csak a kopott blazirtság mutatkozik. Ter- psyhorénak alig hódolnak a mai fiatalemberek, kiket sokkal inkább érdekel a bor, meg a kártya, az enyelgés helyébe a magyar természettel any- nyira ellentétes flirt lépett, a Szellemességnek pedig mulatságaikban még már nyoma is alig van, hacsak elvétve nem, s akkor is csak trivi- álitás alakjában jelentkezik. így a farsang rendkívül sokat veszített jelentőségéből. Az emberek inulatozási kedve is iffanni*:ifrantonafron— ■ ■' um i ■um ■ i im iinniniiii—iunnn—i mihiíi megcsappant, a megélhetés gondja még a mulatságra is rásütötte bélyegét, melyet csak az ifjúságnak a jövőbe vetett rendithetlen bizodalma, vagy a könnyelműség képes némileg elhalványítani. Keserű igazság, hogy igazi farsangunk csak ! akkor van, midőn az élet terhei elviselhetőbbekké j válnak. Ezt az időpontot pedig alig mulattató maskarákká váltak. A nagyszerű alapgondolat, hogy az éle és j a szatíra a személyesség légköre fölé emelkedve szárnyszabadon repülhessenek, rég elveszett és a j mai álarcos bál alig egyéb, mint az időjárás meg- j lépőén egységes meghatározása. Ezeket az epés igazságokat nem azért halmozzuk itt garmadába, hogy elrontsuk velők a fiatalság jókedvét. Hadd mulasson kedve szerint az ifjúság és élvezze zavartalanul végig a farsang kedvességeit. Minél jobban mulat, annál inkább felejti az élet keserveit és ha mulatsága nemes és nem lépi túl a mértékletesség határait, annál több erőt, annál több munkakedvet gyűjt, miknek az ólet harcában hasznát fogja látni. De legyen a mulatsága nemes és ne alacso- nyodjon le tivornyává. Lám, az öregek rógente lelkesedéssel ropták a táncot, legkivált a csárdást, meg a körmagyart és közben mindig az ildomos- ság szigorú szem előtt tartásával csillogtatták szellemességüket, társalgási ügyességüket. Fanyar vagy édeskés közhelyekkel nem éltek, a virtusnak, a párbajozási mániának nem a báli terem volt otthona. Amikor pedig a mulatságnak vége szakadt, olyan kedves emlékeket vittek magukkal, melyek gyakran egész életük során se mosódtak el. Honosítsuk meg újra ezt a kedélyes és min- 1 M Hí ír ni MIT tárca a. Az agglegény esete. Agglegény vagyok. Ideálom a mennyei múzsa, azért a házasulást átengedem másoknak. Barátom, a tanár másképp vélekedik, minek következtében hat hét előtt elvette az unokahugomat, egy szép szőke leányt. Mindketten a Fillér-utcaban lakunk, az első emeleten, barátom odaát, én emitt, úgy hogy ablakaink éppen szemközt vannak. Barátom estelenkint eljár a sakk-klubba, én szé- peu oda haza maradok és szórakozásom abból áll, hogy kinyitom az ablakot és gyönyörködöm a csillagos égben. Ilyenkor az unokahugom is felnyitja az ablakot és eldiskurálunk egy félóráig. Ez történt a múltkor is. Különösen elérzékenyült hangulatban voltam. Mint rendesen, kitekintettem az ablakon. „Jó estét, Flóra!“ „Jó estét, bátya. Jancsi a klubban van“ Miért mondta ezt — Isten tudja; egyszerre különös érzés fogott el. „Unatkozol, ugy-e, Flóra ?“ Ok igen, Jancsi elhanyagol.“ „Néni is gyújtasz ma világot, Flóra ?“ „Sötétben regényesebb.“ „Hogyan érted ezt, Flóra ?“ „Jere át hozzám, megmondom,“ „A különös érzésem szuperlaíivig fokozódik; énemet édes rezgés futja át, mintha villamos árram reszketett meg; ilyesmi egész agglegényéletemben se ; történt meg.“ Félhalkkal kiáltok át — a hangom vibrál. „Át szabad mennem, Flóra ? — gyújts legalább világot.“ „Jere csak, jere, gonosz csont, ki tudja mikor vetődik haza Jancsi.“ Úgy, ahogy vagyok, hálóköntösben, papucsban és hálósipkával a fejemen, lesurranok a lépcsőn : tíz óra már rég elmúlt, mindenki alszik; veszem a kapukulcsot és sietek az unoka húgomhoz, hogy szórakozzam. Odaát vagyok, kedves szobácskábán, egyedül egy csinos fiatal menyecskével. Flóra maga mellé von és szorosan egymás mellett ülünk. A hold kíváncsian kandikál be az ablakon, én az unokahugom ennivaló arcocskájába tekintek ; az arcocska kipirult. Érzem Flóra forró leheletét — izzadok. „Mi bajod, bátya ■?** kérdezi bájos mosolylyal és és. váilamra hajtja le a fejét; ajkaink találkoznak. denképen kedves mulatsági modort s Karneval herceg ismét az a szívesen látott vendégünk lesz, mim volt régente, amikor még könnyebb volt az élet és zavartalanabb a jókedv. Mert nem a duhajkodás, hanem a nemes szórakozás frissíti fel a lelket, mely a mostani zord idők közt annyira rá van utalva a felüdülésre. Küzdelem egy ádáz ellenségünk ellen. A legpusztítóbb betegségi csira, mely fejlődésében a fiatal szervezetet oly gyakran aláássa, a tüdővész csirája. Ez a betegség kulturállarnaink- ban ijesztő mérveket ölt. Mily fontos életfeladata ’ az anyának, hogy gyermekénél, a kin a tüdővósz csiráját észleli, a betegség kitörését megakadályozza! Meg kell fontolni, hogy oly teremtményről van szó, aki kedvezőtlen befolyások iránt úgyszólván semmi ellentállási erővel nem rendelkezik. S mégis sok azoknak az anyáknak a száma, kik gyermekeik szellemi, erkölcsi és testi fejlődését szivükön viselik ugyan, de mégse kísérik elég figyelemmel a szervezeti betegségek és gyengélkedések tüneteit, gyakran addig se veszik azokat észre, amikor már lehetetlen a komoly betegség meggátlása, sőt gyógyítása is. Azért minden gyenge szervezetű gyermek egészségi állapotát fokozott figyelemmel kell ellenőrizni. Ha a gyermeknél minden különös ok nélkül fellépő színváltozást, az erő hirtelen csökkenését, bágyadtságot észlelünk, ha panaszkodik szívdobogásról, oldalfájdalmakról, különösen liosz- szabb kocsizás után, nehezére esik hegyet mászni Fiúra ! „hangzik lentről“ „kedves Flóra, nyisd fel a kaput elfelejtettem a kulcsot. Legjobb, ha ledobod, majd magam, nyitok kaput.“ „Szent Isten, itt van Jancsi, ha rád akad nálam, mindketten el vagyunk veszve.“ „Gyújtsál világot, hogy jobban tanakodhassunk, mitévők legyünk.“ Unokahugom meggyujtja a lámpát. „Hova rejtselek e! ?“ Ha Jancsi bekerült a kapun, elfog zárni, s a kulcsot magánál tartani. De hiszen nem maradhatok a házban, kinos botrány lenne belőle. „Az én reputációm !“ „Az én jó hírnevem !“ „A családi boldogságom!“ „Megszakad a barátság!“ “Képes elválni tőlem! „Kihív párbajra!“ „Beleugrok a Dunába!“ „Szököm innen!“ „Flóra siessél !“ kiáltott len a barátom. Hirtelen szemembe ötlött egy mentőeszköz, az egyedüli, mely kisegíthetett a hínárból. Barátomnak hosszú vonalzója volt; keményfából készült és meglehetősen erős volt. „Dobd le neki a kulcsot és ereszd fel — mielőtt
