Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-07 / 45. szám

2 KŐVÁDVIÉKR nor. 7. nck következtében még esődus években is cse­kély termésátlagokat szolgáltatnak. Rétjeinket benövi a moha, elzárja a talaj­tól az éltető levegőt, megakadályozza az esővíz behatolását, lassankint elgyomosodnak s a gyo­mok az értékes füféléket elnyomják, amelyek kivesznek azért is, mert trágyát növényi táplá­lékokat soha sem adunk rétjeinknek. A lu­cernásokat rosszul telepitjük, nem boronáljuk, nem ápoljuk, tulhosszu ideig meghagyjuk s igy a többi takarmánynövényekkel sem mindig úgy bánunk, ahogy kellene. Különösen a rétek ápolásának most ősz­szel van itt az ideje. Mindenekelőtt a vakond­túrásokat kell kapák, vagy rétgyom segélyével széjjelhányatnunk. Majd azután éles és jól megterhelt boronával kell keresztül-kasul felha­sogatnunk, mi által egyrészt a gyomokat irt­juk, másrészt a mohát pusztítjuk, de főleg utat nyitunk a talaj mélyébe a levegőnek, az eső- és hólének. Mindezek megtörténte után trá­gyáznunk kell, amely célra hígított hig ürülé­ket, avagy műtrágya keveréket kell használnunk, utóbbiakból kötöttebb talajokon 150 kg. szu­perfoszfátot, homokos talajon ugyanannyi szu­perfoszfátot, mellé 80—100 kg. 400/o-os káli- trágyasót, tavasszal pedig 50 kg. chilisaiétromot kell fejtrágyául kiszórnunk. A szuperfoszfát és káli hatása három évre terjed ki s a második évben többnyire nagyobb terméstöbbletet ered­ményez, mint az elsőben. A chilisalétrom ha­tása ellenben csak egy évre terjed, ezt tehát minden évben kell alkalmazni. Ha ilyen gondozásban, ápolásban részesít­jük rétjeinket, még szárazság esetén sem lesz takarmányhiányunk érezhető, jobb években' pedig még fölösleggel is fogunk rendelkezni, melyet azután takarmányszük évekre raktároz­hatunk el s igy módunkban lesz állatállomá­nyunk számát lassacskán szaporítani, amelynek szaporításával a jobb trágyázás — s ezzel kap­csolatban a fokozódó termésátlagok lehetősége fog beállani. Hírek. Plébánosunk kinevezése. Vesz- prémy Sándor községünk közkedvelt plébánosát, gróf Schönborn Buchheim Ervin kegyur bemu­tatása alapján, dr, Boromissza Tibor megyés püspök a munkácsi plébániára — plébánosnak nevezte ki. A plébánosunkat ért eme kitüntetésre vonat­kozó hirt őszinte örömmel vettük tudomásul, de i nem mulaszthatjuk el, hogy örömünkkel egy | ideüKg legmélyebb sajnálatunknak is kifejezést ne adjunk azért, hogy községünk egyik tevékeny társadalmi tagja körünkből távozik. Tiz-tizenkét évi itteni müküdóse elég idő volt arra, hogy őt nem csak mint egyházi de mint világi embert is megismerjük, és nyíltan állít­hatjuk, hogy nem csak egyházának fenn hatósága előtt kedveltette meg magát, úgy annyira, hogy fiatal kora dacára elérte eme kitüntetés, — de a világi körben is felekezet különbség nélkül a : legnagyobb rokonszenvnek örvend. Mint értesülünk e hó 14-én búcsúzik el hí­veitől a templomban és 15-én hagyja el jelen­legi székhelyét. A kinevezéshez és uj állásához őszinte sze­rencse kivánatainkat tolmácsoljuk ez utón is és kérjük, hogy ne felejtkezzen meg távollétében sem szerény lapunkról, melynek tevékeny munka társa volt. — Színészei. A midőn a községünkben mű­ködő színtársulat második heti működéséről szá­molunk be meg kell jegyeznünk, bogy azt az őszinte elismerést és bizalmat a rnelylyel első kritikánkban adóztunk a társulati ak, a folytató­lagos előadások teljesen igazolták. Különösen eggyes darabokban oly magas nívón álló, meg­kapó jelenetek játszódtak le szemeink előtt, mi- \ nők nagyobb színpadoknak is becsületére szol- ' gálnak és a melyek jogosan vivtái ki a tetszés nyilvánítás legnagyobb fokát, A multheti műsor a következő volt: Csütör- j lökön: „Papa leánya“ Pénteken ; „Doktor ur* Szombaton : „Az erdész lány“ Vasárnap: „Tatár­járás“ Hétfőn: „Hivatalnok urak“ Kedden: „Az ember tragédiája“ Szerdán : „Az ördög“ került színre. Szeretnénk az egyes darabokat részletben is ismertettni, sajnos azonban ezt lapunk terjedelme nem engedi meg. még igy is mennyi változás fogja azt áígyurni, amig az anya gondoskodása, féltő szeretet® az igazi for­mát megleli egy szerencsétlen nyomorék számára, hogy megőrizze az emberek bántó gunyjától, a szá­nalom sértő részvététől, melytől az inteligens emberek is oly kevéssé szabadok. Súlyos gond nehezedik lelkére. Letörli ifjú, ham­vas pírját arca üdeségéröl, korai redők fészkelődnek tört szemei alá s bohókás, nevető szája- körül keserű j vonást rajzol a vigasztalan bánat. Hiúsága kialudt, magát nem látja, csak minden j szenvedésének képmását —- a férjében. S már-ni ár j vétkezik gondolatában, tetten érve magát, lázas hév- j vei szorítja gyermekét magához: — .Istenem bocsásd [ meg a bűnömet, igy érdemeltem.“ S az anya szive- ; nek kifogyhatatlan gyöngédségével árasztja el. Pedig a csöppség még semmit sem ért abból a sok bánatból és könyböl, amelynek okozója. Neki még nem tűnik fel, hogy mosolyt nem lát maga körül. Apró kezeivel a kocsija rojtjait tépázza és hangosan nevet hozzá. Mikor először bírta a szájához emelni a kis lábát, akkor is nevetett. A jobb lábára haragszik, azt nem éri fel a szá­jáig. Hanem a másikat szereli, azt a kurtábbikat, Mindig azzal játszik, vele foglalkozik, mintha vigasz­talni akarná a fogyatékosságáért. Első szavai a „pá-pá, má-má“-n kívül „esi pó“ voltak. Csuk a dada értette. Könyörületes, jó asszony volt. együtt nőt fel úrnőjével. Nem akarta tetézni a bánatát s nem magyarázta meg, hogy a kertészék kis leánykája egyszer belopózott a kis fiat látni s az éppen ölben volt, csupasz hátát csak egy kis latiszt ing fedte s a csepp Juliska elkiáltotta magát: „ni, cipó,“ 8 a dada már hiaba takargatta a kis fiút, annak az emlékezetébe vésődött a „csi-pó“ s ez tét szik neki és sokszor elismételgeti. Kicsi agya bámulatosan fejlődik, sokszor képes elfeledtetni a szüleivel, hogy bánat, szomorúság a léte. Ügy sugárzik az okosság a szemeiből s beszé­déből az értelem. S egyszer beteg lett a szegény kicsi fiú. Hangtalanul, csöndesen, pihegve feküdt, a j láz rózsái ott égtek az arcán foltokban, az orvos fej- | csóválva ismételgette : jobban lesz, jobban lesz. Kéz-kézben, ápolhatták a gyermeket, tekintetük \ félve kerülte egymást, hisz örökös fájdalom sirt be­lőle. Tehetetlenül nézték a kis szenvedő kínjait. A gyönge asszony jobban reá termett a fájda- j lomra, mint a férfi ereje, aki mog'örten magára hagyta a feleséget. Az anyát a gyermekével, aki ke­rekre nyitott szemekkel áthatol a sötétségen és köze­ledni látja a rideg halált, amely csontos karjaiba ra­gadja ezt a kis nyomorék testet, amelyet puha ván­kosokba és tapadó patyolat kelmékbe takargattak, óvtak a széltől is és csontos karjaiban rögön, szűrös töviseken keresztül rohan vele a fagyos téli éjszaká­ba, ki, ki az örök sötétségbe. Sikoltva űzte ki szeméből a látományt, amely előre vetette árnyát a valóságnak. S, mikor a kaku- kos óra el kiáltotta, a tizenkettőt, az a csöpség is. a i szellemek órájában, észrevétlenül eltávozott. Lelke suhanása nem ébresztette fel a kimerültén álmodét, aki nyomorék gyermekét is elveszítette . . . Évek múltán, mikor ismét visszatért kedélyük és megszakadt ifjúságok, visszatérnek a kicsike em­lékébe?, elisméU'lgetik gügyögő szavait, fájlalják félbe maradt reménységüket és nem is jut eszükbe már, hogy a csöppség nyomorék volt, hisz igy is az övék volt. Szásziné Grósz Gizella. 1 A múlt heli műsorból különösen és első helyen ki kell emelnünk a „Hivatalnok urak“ cimü darabot mint olyat a mely zsúfolásig von­zotta a közönséget az előadásra. Azt tapasztaltuk, hogy ez a darab a mely hiven ilustrálja a hiva­talnok élet keserűségét, a közönséget mélyen meghatotta és általános tetszést nyert. Színé­szeink teljesen érvényre jutatták szerepüket Ezen előadásnál különösen kitűntek: (Barna Gá­bor osztályvezető :) Vári Jenő, (René) Krasznay Mariska, (Róth raktárnok) Szakács Antal. Elis­merés illetti még a társulat egyik ifjú tagját Poór Miklós (Dezső) a kit csak most volt alkal­munk megismerni, a mennyiben addig számításba nem vehető szerep köre volt. Az ember tragédiája, cimü dráma ugyan­csak teljes ház előtt játszódott le. Mondhatjuk, hogy várakozásunkat jóval felül múlta, meg győződtünk arról, hogy a társulat oly díszletek­kel és ruhatárral rendelkezik a minővel sok vi­déki társulat nem dicsekedhetik. Az előadás maga is nem sok kifogásolni valót hagyott hátra. Ádá mot Krasznay direktor Évát Erdős Jolán, Luci­fert pedig Vári Jenő kreálta. Krasznay Ernő és Vári Jenő finom alakítása s drámai játéka nagy hatást tett az egybegyült közönségre. Erdős Jo­lán ugyan csak osztatlan elismerésünket vívta ki. Az egész heti műsorra vissza térve isme csak elismeréssel kell adóznunk Krasznay Maris­kának, a ki majdnem minden alkalommal egy­szerű természetes és ötletes játékával méltán vívta ki a közönség tetszését Kövssy Jolán ha­sonló képen úgyszólván minden fellépése alkal­mával sikereket aratott. Sándor Aranka is meg­nyerte a közönség tetszését, miért is elismerés illetti őt Bórsav Antal mindannyiszor a hányszor hálás szerepe jutott hivatásos színésznek bizonyult, Csütörtökön a Kővárvidóki társas kör javára Oaberet estélyt rendezett a társulat, Még szinre került a „Vasgyáros“ és „Forradalmi vész: Va­sárnap este búcsút vesz a társulat, a mikor a színház látogató közönség kipiheni fáradalmát. — A vármegyeháza épülete. Nagyon sok­szor foglalkoztunk már ezen kérdéssel lapunk­ban, most azon alkalomból, hogy az igazság­ügyi kormány már elfogadta a községtől a köz­ség által kir. járásbirósági épület építésére fela­jánlott telket, és az erre vonatkozó bekebele­zési okmányt a kir. kincstár képviseletében a szatmári kir. törvényszék elnöke alá is irta, időszerűnek találjuk, hogy ismét reá térjünk ezen kérdésre. Ugyanis a mennyiben az Igaz­ságügyi kormánynak törvényileg biztosított szolgalmi joga — az által, hogy a kir. járás- birpság annak idején más épületbe helyeztetik át — megszűnik, amikor is Szatmár vármegye közönsége szabadon rendelkezhetik az épület felett. A mennyiben községünknek érdeke, hogy ezen középület bizonyos közcélra használtassák fel, időszerű lenne, hogy a község már most tegye meg a szükséges lépéseket arra nézve, hogy az épületet megszerezhesse. Nagyon célszerű lenne, hogy a község vezető férfiai már jó előre tegyék meg a kellő lépéseket annak a község részére való meg­szerzése érdekében. Hisszük, hogy a törvény­hatóság tekintettel lesz arra, a telek amúgy is a községé, az épület pedig jelenlegi stádiumá­ban a vármegyének csak teher. — A kereskedelmi bank tőkeemelése. A községünkben fennálló egyik pénzintézet a Nagysomkuti kereskedelmi bank részvénytársa­ság az intézet folytonos fejlődésére és a forga­lom fokozatos emelkedésére való tekintettel több részvényes indítványa folytán elhatározta hogy alaptőkéjét felemeli. Az igazgatóság f. hó 2-án ülést tartott e tárgyban, a mikor is elha­tározta, hogy e hó 11-én, csütörtökön, délelőtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom