Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-26 / 39. szám
TIL évfolyam. 39 ik szám SOS Xi 1 *^d Nagysofiikut, 1909. szopí 26. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKOTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. E 1 ö f i z e tóé s i ár: Főszerkesztő: Dr ölsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, 1 eíéki-tér 388. sz. Egész évre Fél évre — — — — 8 K Negyed évre — — — 2 K j — — <= 4 K Egy szám éra — — 20 fillér. Felelős szerkesztő: Barna Benő. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. • -tűi irr r - m Teleki Gizella grófnő. I 1838 -1909. Az elhunyt mágnás úrnő Kómái szent birodalmi széki gróf Teleki Gizella úrnő szeretett mindent, ami nagysoinkuti. Szerette a „Kővárvidéket“ is, amely most gyászt ülve emlékezik meg az ő igazhitüség és jóság által jellemzett életéről és gyönyörű haláláról, melyet a mindent átható nagy és hatalmas Isten csak kiválasztottjainak tesz elérhetővé s a mely leheleíszerüen finom, alig sóhajtásnak nevezhető, könyü átmenetével magába foglalja a könyörületes, ‘irgalmas Isten kegyeinek minden pazarlását. így csak szentek válhatnak meg a földi léttől, Lethe vizet halkan lebegve át a vallásosság szárnyain, a melyek ópugy részei lelkűknek amint részei utóbbiak örök-imádott Istenüknek. Az átszellemülés ilyen formája — bármeg- halásnak nevezik — tulajdonképen láthatatlan okok, de érzékelhető okozatok, kölcsön hatasai által uralt csodálatos isteni kövekezetesség megnyilatkozása, szebben mondva átalvevése azon arany fonálnak, mellyel az igazán hivő, a béke, szeretet, gazdagság, hatalom örök honába jut. Amit lelkében kiépített, az ott mind megvalósul. A mindenséget kormányzó hatalom nagy akaratával egyesül grófi szivének egyetlen vágya, mely életében minden gondolatát érzését boldog és elpusztíthatatlan szövetkezésben vette körül és kisérte láthatatlanul. Es ha nehéz megmagyarázni szavakkal az ilyen szép halál misztériumát, melyhez valóban inkább merengő, a szív érzelmeit alig felesapzó mély hangulatok nÁp illik és szótlan könnyei a trajikus megdöbbenésnek, annál köny nyebb megemlékezni az ő nemes, érzésben gazdag, övéit a tapintat és gyengeség ezernyi fi. nomságaival lebilincselő áldásos életéről. Nemes szivii volt, mert öröme telt abban, hogy letörölje a szenvedés könnyeit a hozzájárulok bánatos orcáiról. Gazdag vo:t, mert nem voltak igényei csak szegényei számára. Rózsák és illatos virágok között élte kedves életét az egyensúlyozott lélek fenségében, ahol szerető testvérei a hozzájok közelebb tartozók gyöngéd figyelme őrködött. Testvér volt testvéreinek : igaz, hü és vál- tozliatatlan. Jó rokon volt és forrón érező. Az a koporsó, mely megszentelt tetemét átadta az örökkévalóságnak hozzátartozói, barátai, és tisztelőinek koszorúitól volt el halmozva ; igaz könnyek kísérték utolsó útjára nem ember és emberek hanem az egész nagysomkut sőt maga a nagy kővár szomorú kötelességének ismerte a drága tetem vegtisztességónél jelen lenni és együtt gyászolni az osztatlanul tisztelt és szeretett nemes grófi családdal. Teleki Gizella — a jóságos grófnő. Sirjá- hoz elvezet majd a kegyelet. Emléke felejthetetlen. (dr. 0 V.) Köze-edik a szüret. Régen elmúlt az az idő, amikor a szüret hegyen völgyön dándót jelentett. ■— Ma is örömünnep ugyan, a: örömbe azonban üröm is sokszor csöppen, mert a gazdának pénzébe, sok pénzébe van a leszűrt must, amelynek értéke néha alig, vagy nem is haladja túl a szoboré fordított kiadások összegét. — A fagy is sokhelyt jelentékeny kárt tett az idén, s igy a szüreti eredmények nem mindenütt hangolják örömre a szőllőbirtokosokat. Á mai gazda számitól^»' réginél ; de nemcsak azt kell számításba vennie, hogy mennyi volt a tényleges kiadása, s mennyi a bevétele, hanem azt is, hogy mennyi tápláló-anyagot vont el a szöllőtermés talajától és mennyit és mit kell visszapótolnia, hogy jövőre is legyen lehetőleg nagyobb termése az ideinél. — Segítsünk tehát e tekintetben egy kissé a gazdának. Ha a szőllősgazda tisztán csak bort ad el, a törkölyt, a venyigét pedig visszadja a talajnak akkor 25 hektoliter holdankénti terméssel 0,33 kg, nitrogént, 2 5 kg. káliumot és 0.5 kg. foszfort vont ki a talajból. — Ha azonban a venyigét és törkölyt nem adja vissza a talajnak,‘ami a leggyakoribb eset és ha a terméshez a levél- zetet is hozzászámítjuk, akkor körülbelül 70—90 kg. nitrogén, 80—102 kg. káli és 20—25'kg. foszforsav vonattá eT a talajból. ■ -uVan pedig a korhadt istállótrágyában 0.5 nitrogén, 0.26foszforsav és 0.637„ káli, vagyis 200 mótermásza istállótrágyában 100 kg. nitrogén, 123 kg. káli és 46 kg. foszfor, tehát nem egészen annyi, mint amennyit két egymásután következő 25 hektoliteres termés a talajból elvon. — Hogy tehát egyenlően nagy terméseket kaphassunk, minden két évben 200 métermázsa istállótrágyát kellene holdanként kihordanunk. Áll ez a homoktalajokra, sokkalta inkább, mint a kötött talajokra. — Ám melyik homoki gazda képes szőlőjének évente 100 métermázsa istállóGyászbeszéd. A Teleki Gizella grófnő temetésén tartotta: Veszprémy Sándor helybeli róm. kath. plébános, Méllóságos Grófnők és Gróf urak! Tisztelt gyászoló közönség! Küzdelmes életünk folyásán gyakran lepnek meg j kinós és megdöbbentő fordulatok, melyek a villámcsa- j pás gyorsaságával forgácsolják szét reményeinket és a i földrengés meglepetéseivel döntik romokba számításainkat. Egy ilyen fordulat katása alatt úgy érezzük magunkat, mint mikor legédesebb álmainkból éles fájdalomra riadunk fel : azt sem tudjuk mi történt velünk, csak szivünkhöz kapunk, hogy kitépjük belőle a beléje vágódó éles karmokat, s a midőn első meglepetésünk ködös fátyola szét foszlik körülöttünk, s szemeink a rideg valósággal szembe néz, tekintetünk rendszerint egy ravatallal találkozik, ezzel az oly gyakran ismétlődő, megújuló, kegyetlen valósággal, mely újabb könyek adóját követeli tőlünk és újabb sebek nyomait hagyja hátra szivünkben megjelenésének útjelzőiül. Egy ilyen kegyetlen, fájdalmas fordulatot jelent az előttünk fel ravatalozott koporsó is. Szombat délután szokatlan időben kondultak meg a templom harangjai. Mintha hangjuk hullám rezgései sóhajok szárnyain szállottak volna ; mintha ezrek szivének fájdalma jajgatott volna szavukban, oly bus, oly szomorú volt kongásuk. Vájjon ki halt meg ? Egy kis fiút láttam az iskolába menni. Kopott ruhácskájának foszlányait nézegető, melyet a múlt karácsonykor kapott. Te szegény gyermek! Vájjon ócska ruhádat ki fogja az uj karácsonykor ujja! kicserélni ? Vájjon ki halt meg ? Egy öreg beteges asszonyt láttam a templom kertjéhez sietni. Talán imádkozni akar jótevőjéért. Nem is vette észre, hogy a hara gok sírnak, azt sem tudta kit siratnak, mert ha tudta volna, bizonyára ö is együtt sirt volna velük. Vajjou ki halt meg ? Száll a kérdés ajkról, ajkra és csakhamar megjött a lesújtó válasz: a jóságos öreg Comtesse Teleki Gizella grófnő halt meg. Ez a kit mindnyájan oly igen szerettünk, a kinek személyét annyi szeretettel rajongtuk körül, az most itt fekszik e koporsóban élettelenül. Szinte nehéz elgondolnunk, hogy nem fogjuk többé hallani jóságos szavát, hogy nem fogjuk többé látni, a mint imakönyvvel kezében apró öreges lépésekkel iparkodik a vasárnapi misére. Ismerte őt mindenki. Gyermek és feiuölt ifjú és öreg. Kincsekkel tele szive uem tudott másokkal érintkezni anélkül, hogy abból a jóság, szeretet, szelídség ki ne csordult volna. Még is azt merem állítani, hogy azt a tartalmat, melyet Teleki Gizella grófnő neve rejtett magában, csak nagyon kevesen ismerték. A valódi nagyság nem viszi piacra érdemeit. Nem hivalkodik külső megjelenésekkel. Jótékonyságának nyilvánosságra jutott tényét csak külső vékony érezetei voltak az ártatlanság, erényesség és ember tökéletesség ama nagy tengerének, melyet nemes szive szerényen magába zárt. Hetvenegy évig élni o bűnös földön és mind végig a legtisztább ártatlanságban megmaradni; hét évtizeden át érintkezni az emberekkel a nélkül, hogy valaha valakit mégsértett volna vagy valakinek haragját maga ellen felkeltette volna; egy hosszú életet le élni a legszorgalmasabb és legfinomabb munkásságban csak azért, bogy munkájának termékeivel másoknak örömet szerezzen; grófi korona alatt a legnagyobb egyszerűségben élni és azért mindig eiége- detuek lenni; szivét a testvéri szeretet oltárának „KovámMIT lapuja.
