Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-29 / 35. szám
VII. évfolyam. if* Mf Nagysomkut, 1909. aug. 29. 35 ik szám KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOM KITTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. E I ö f i z e lé s i ár: Egész évre — — — 8 K Negyed évié = r— — 2 K Fel évre — — — ■= 4 K Egy szám ára — — 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Általános bajok. Talán sohasem nyilvánult meg olyan nagy mértékben és minden téren az elégületlensóg az országban, mint mostanában. Mindenki tele van bajjal, gonddal, mindenki elégedetlen, mindenki saját bajának orvoslatát sürgeti. Az iparososztály napról-napra szegénykédik és a mindjobban pangó ipar sürgős fellendítését 5 várja az illetékes tényezőktől. Am hiába várja, j Ki törődik 111a a magyar iparral ? Kinek jutna eszébe a küzködő ipar érdekében valamit tenni? A kereskedők sem látják rózsás sziliben helyzetüket. A gyárosok — szintén valami kényszer hatása alatt — áruikat drágábban adják és kereskedőink a megdrágult árukat csak nehezen adhatják el a fogyasztóközönségnek. De ez még i a kisebb baj volna. Az ausztriai piszkos konkur- jj rencia még folyton tart, annak meggátlása célja- ■ ból mi sem történik és a kiskereskedőnek teiie- I tétlenül kell nézni mindezt. A silány osztrák áru továbbra is özönlik az országba és a kereskedők — becsukják boltjukat. A gazdaközönség, a földmives osztály szinte észrevehetően szegényedik. Közvetlen oka ennek természetesen a már évek óta tartó rossz termés. Ez az osztály is orvoslást keres bajaira, de azt nem találja meg. És ennek eredménye azután az, hogy a türelmetlenebbek kivándorolnak, a jobb megélhetés reményében ! Általában helyzetükkel megelégedett emberekről ma beszélni nőm lehet. Talán a hivatalnok, az orvos, az ügyvéd, a bíró megelégedett ? Korántsem, Mindegyik küzd a létért, mindegyik érzi azt a rettenetes drágaságot, mely most az egész országban dúl és ezt az inteligens osztályt még az a keserű komikum is üldözi, hogy nyomora dacára — a társadalmi állása kedvéér — most is olyan nagylábon kell élni, mint azelőtt, mikor fele olyan olcsó volt minden. Csöppet sem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy minden osztályra olyan súlyosan nehezedtek a bajok, hogy általános nyögéstől hangzik az ország. A hurok a végsőig ki vannak feszítve és tehát nagyon megérett az idő arra, hogy e bajok megszűnjenek. Végre megmozdulhatnának az illetékes tényezők és tehetnének valamit. Ígérni, úgyis már rég óta Ígérik ezt. Ilyenkor, mikor a politika szünetel, helyén való volna ezekkel a kérdésekkel lelkiismeretesen foglalkozni és főleg cselekedni is, mert az éhező országot csak úgy lehet az általános haladás terére vinni, ha elsősorban is magát az éhséget, a nyomort megszüntetjük. í apasztalatok a trágyázás terén. Néhány kísérletező említi is, hogy az előző évben elszórt s akkor hatástalannak bizonyult műtrágyázás legnagyobb meglepetésére egy évvel későbben fejtette ki teljes hatását. De hogy száraz években is meglepő hatása van, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az elmúlt igazán száraz óv, ami csakugyan valószínűvé teszi sokaknak azon állítását, hogy a szuperfoszfátnak nedvességlekötő hatása van s igy száraz években is sokkalta jobb termést adnak a szuperíőszfáto- zott vetések, mint az anélkül maradtak. A szuperfoszfát hatása azonban nem csupán A nevetésről. A hinduk azt mondják: „Ha ülhetsz, ne állj; ha fekhetsz, ne ülj; ha alhatol, ue virrassz.“ — Tehát az alvást becsülik a legtöbbre. A rómaiak az álomnál is nagyobb becset tulajdonítottak a reménynek. Egyik közmondásuk igy szól: „Amig lélegzem, reményiek is.“ — De az alvásnál és a reménynél is nagyobb jótétemény ránk nézve a nevetés. Álma és reménye az állatnak is van, de nevetni csak az ember tud, ha csak a lóayeritést nem fogadjuk el nevetésnek. Nevetséges föltevés, hogy a kacagó gerle kacag. Csak az ember, mondható nevető állatnak. Majd minden filozófus kötelességének tartotta, hogy az emberiséget fölvilágosítsa, hogy mi is az ember tulajdonképen. Franklin szerszámokat készítő állatoknak nevez bennünket; Boszvel, a ki nagy inyene volt, főzni tudó kétlábuakaak és egy meglehetős frivol francia filozófus egyszerűen „köpködő állatnak“ nevezi az embert. Megdönthetetlen csak az az egy állítás, hogy az ember nevető állat. Állítani lehetne azt is, hogy a majom is vigyorog; csakhogy egyrészt a vigyorgás még nem nevetés, másrészt azonban ha az, csak Darwin tana nyer vele magerő sitést, hogy t i. valamelyes közel rokonságban vagyunk a majommal. A nevetés kellemes, ideges rázkódtatása a lé- lekző szerveknek. Rángása az arc és hasidegeknek és egyben külső jele az örömnek, míg a sírással a fájdalomnak vagy a bánatnak adunk kifejezést. Az ellentétek találkoznak ós legtöbbször köny a vége a szívből fakadt kacajnak. Hogy mennyire majdnem egy az arc kifejezése a nevetésnél és a sirásnál, azt legjobban bizonyítja Rubens, ki egyetlen ecfelvonással siróra változtatott egy kacigó gyermekfejet. A gyermek könnyebben sir, mint nevet. Arisztotelész azt állítja, hogy negyvennapos koráig a gyermek nem tud nevetni. Amit a régiek a könyről mondanak, az alkalmazható a nevetésre is. A könytréi semmi sem támad s növekszik gyorsabban. így van ez a nevetésnél is, elsősorban pedig a nőknél, a kik vegyülékei az esőnek és a napsugárnak s az áprilisi naphoz hasonlóan változnak. Arisztotelész és Pling a bőr egy ingerének tartotta a nevetést, inig a francia fiziológusok a lép egyik működésének. Ha sóhajtunk belélekzüuk levegőt a nevelésnél azonban erőszakosan kibocsátjuk magunkból, a száj megnagyobbodik, a felső ajak fölfiu- zódik. a mi különösen szép fogsoru nőnek válik nagy előnyére; a homlok kisimul, a szem fényesebbé válik s az arc kipirul. Kövér arcú embernek teljesen eltü nik szeme, ha nagyon nevet. Szinte hihetetlen, hogy a túlságosan erős nevetés még az életet is képes veszélyeztetni. Am csodálatos módon csak a régiekSzerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. a terméstöbbletben, hanem sok egyéb dologban is nyilvánult. Számos jelentóstíevö hangsúlyozza, hogy a szuperfoszfátozott búza korábban beéredt s ennek következtében szeme nem aszott össze, mint a későbben beéredő nem szuperfoszfato- zotíé. — így azután a minőségi külömbség nagyon sok helyt igen jelentékeny volt, mert amig a nem szuperfoszfátozott búza hektolitersulya 74—77 kg.-osnak, addig a szuperfoszfátozott 78—80 kg.-osnak jeieztetett. Igen sok jelentésítevö hangsúlyozza, hogy a szuperfoszfátozott búzának szalmája is magasabb, vastagszáru volt s nem egy helyt a szalinater- rnéstöbbletben magában is megtérült a szuperfoszfát ára. S az idei szalmaszük évben ez nagyon is figyelemre méltó ós értékes körülmény volt. Egyesek érdeméül róják fel, hogy az erősebb, vastagabb növésű szalma lehetetlenné tette a különben bujanövósü búza megdülését, sót sokan azt is tapasztalták, hogy a rozsda nem bántotta a szuperfoszfátozott búzát, holott a másik táblában, amely nem lett szuporfoszfátozva, a rozsda jelentékeny károkat okozott. Vannak, akik azt is tapasztalták, hogy a kifagyásnak jobban űllentállott a szuperfoszfátozott, mint a nem szuperfoszfátozott búza. Nagyon értékes tapasztalatok ezek, amelyek minden gazdának azt tanácsolják, -hogy talajának kitűnő megmunkálásával s a szuperfoszfát | alkalmazásával termésátlagát 25 -207„-osan lokozhatja, ami különösen a mai magas gabonaárak mellett rendkívül nagy fontosságú dolog. (Vége.) ! nél tudunk olyan eseteket, hogy valaki a szó szoros értelmében halálra kacagta volna magát. Jenxis, a festő, állítólag olyant kacagot a képén, mely egy vén 'asszonyt ábrázolt, hogy halva rogyott össze. Filsmon is neveltében halt meg, amikor látta, hogy egy szamár mind leeszi a fáról egy bölcsnek szörnyen fél- j tett fügéjét. A nevetés művészetének kétségkívül Ádám a fölfedezője; a mikor fölébredt és maga mellett meglátta Évát, bizonyos, hogy legalább elmosolyodott. Valamint nem akadunk két teljesen egyforma arcra vagy hangra, épp úgy bajosan találunk két olyan embert, akinek a nevetése egyforma. A nő máskép nevet mint a férfi ; a gyermek másképpen mint a felnőtt. Damaszceuuz az ember nevetéséről mégis merte annak jellemét is. A leghatározottabban fölállította a tételt, hogy a ha szót- gra szóló nevetés : kolérikus, a hu közüabös, a hi mélabus és a ho szang- vinikus kedélyre vall. Tény az, hogy a legtöbb férfi á-ra meg ó ra, a nő ellenben é re meg i re nevet. Érdekes csak az, hogy a világ minden nemzetsége h-vel kezdi a nevetést. Egy régi közmondás azt tartja, hogy a nő akkor sir, amikor akar és akkor nevet, amikor tud. Csakhogy nincs az olyan nevetősben köszönet, amely nem a szívből fakadt. Azért csak az ember moudható boldognak, aki szívből és igazán tud nevetni. x,