Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-22 / 4. szám
4-?k szám VII. évfolyam. Nsgysomkul, 1909. jan. 29. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: .! ;.;ász évre — — .— 8 K Negyed évre i- 1 évre — — — = 4 K F.gy szám ára — —' 2 K- 20 fillér. Főszerkesztő : Dr. Oísavszky Viktor. Feleiős szerkesztő; Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysumkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN SVJÍNDEN VASÁRNAP. menye, annál buzgóbban előszedi ismét a bölcs apák boldogító hitét és a fiúi kegyelet egész hűségével igyekszik azt ápolni és utódaira átszállítani, azzal az erős meggyőződéssel, hogy azzal bizonyára legjobb örökséget juttat a következő ivadékra. Ha egyéb gyászos következményt nem szült volna is az újabb irányú gondolkodás, már is fölöttébb kárhozatossá lett az által, hogy föl- dulja a családi boldogságot és széttépi a legnemesebb, legszentebb kötelékeket, melyeknél biztosabban semmisem csatolja együvé az emberi sziveket és semmisem fűzi oly kellemes viszonyokba, hogy azok a boldogságnak oly bő forrását képezzék, mint a valódi családiasság. Levél a szerkesztőhöz. Tisztelt Szerkesztőség ! Ä családi kötelékek. A természet családokba csoportosított bennünket, hogy külőn-kölőn hajlamaink és tehetségeink kölcsönös támogatása által is segítve annál alkalmasabban közeledhessünk a kitűzött célhoz, hogy annál több kapcsosai fűződve egymáshoz többszörös ösztön által buzdiítassunk a. serény munkásságra, a magán c-s közös jóllét előmozdítására. Tudvalevő, hogy az együttes óiét nem kevés alkalmatlansággal jár; de másrészt akképpen kellemesiti földi vándorlásunkat, ha azt bölcs életszabályok szerint intézzük. Sokat tanult és tapasztalt emberek, vallják, hogy még a sokban hibás emberekkel is. jobb együtt lenni, mint teljes elhagyatoítságban élni. A jókkal való együttlétnek örömeit pedig alig lehet eléggé kifejezni. Hogy azonban a társas életnek minél több kellőméit tapasztalhassuk, arra keli magunkat képesítenünk, hogy mindenki irányában igazságosak és. méltányosak tudjunk lennVs-aíwrwyi-^ ben csak lehetséges,• mások javát is előmozdítsuk. Különösen a hozzánk legközelebb levőkkel, a családbeliekkel van legtöbb alkalmunk igazi rzeretetünket éreztetni. Való ugyan, hogy az igaz szeretet sok áldozatba kerül, de az is tagadhatatlan, hogy ez sokszorosan visszaháramlik reánk a viszontszeretet és szívesség jótékonysága által. Nem kell bővebben részleteznünk, mennyi örömet szereznek az okos szülőknek jól nevelt gyermekeik, mikor illő kegyelettel róják le hálájukat a reájuk fordított szülői gondokért, mikor jámbor engedelmességgel teljesítik elgyöngült szülőiknek minden kívánságát és félénken óvako’-nak mindentől, mivel őket idősebb napjaikban meghusithatnák. Minden jó szív Vérzékenyül, mikor ilyesmit tap sszíalhat valahol. Ámde széliében hallatszik a panasz, hogy ilyesmi már nagy ritkaság napjainkban. Fájdalom, igaz, hogy csak ahhoz képes is, a mint néhány évtized előtt volt, mindinkább ritkulni kezd az efféle örvendetes jelenség. De hát vájjon nem lehetne-á azt tenni, hogy újra szaporodásnak eredjen az, ami hajdan jó és üdvös volt ? Hogy is ne ! JÓI tudjuk hogy most már jóval bajosabb azt eszközölni mint az egykori jobb időkben, de éppen nem tartjuk lehetetlennek ; mert van biz’ aira példa most is. Megterem a jó erkölcs minden helyen és minden időszakban, csak ápolni keil annak keblükben sarjadó csiráit. Ezt pedig leginkább teheti a jó rendtartásit családi élet, melynek aztán legszebb díszei a jámbor és nemeserkölcsü gyermekek és áldásai a kölcsönös szeretetnek müvei. Hogy azonban ily boldog családi körök támadhassanak, legelőbb is okvetlenül szükséges, hogy a családfők újra előszedjék elődeik jotjjúk eszét és ezzel igyekezzenek ismét visszaállítani azt a jo házi rendet, mely egykoron jámbor apáink házaiban diszlett. Természetes, hogy ennek előbb alapját kell letenni; az az, hogy föl kell venni, amit sokan "gfflW&tlafitft elvétitek' elirp; Lak:. maguktól: azt az igazi vallásos érzelmet, mely minden üdvös tevékenység alapja. Ha a jó iránti • szereteket megismerjük .és gyakoroljuk, akkor a felebarátaink iránti tartozást is jobb rendben-teljesítjük. Csatlakozik'ehhez a vallásos érzület is. isten mindenek fölött szereti, érette mindent örömest teljesít. E szeretet nélkül nincs valódi szeretet. Az igaz vallásosság tehát a jó egyetértésnek, az igazi testvéri ségnek valódi alapja, minden józan munkásságnak kezdete minden jobbra fordulásnak kiindulás pontja. A mai bölcsölkedők, kik a nép'vállai» akarnak nagyobbra emelkedni olyan népboldogitó tanításokat hangoztatnak, melyek vajmi sokat hódítanak gyászos boldogtalanságba. De remélhető, hogy népünk természetes józansága újra összeszedi magát, s minél bővebben tapasztalja, hogy hoinéí és mi okból származnak közénk ily álokoskodások, s mily siralmas azoknak végered1908. dec. 26-án a polg. leányiskola növendékei által rendezett műkedvelői előadásra felülfizettek, illetőleg jegyeiket megváltották: gr. *Tetelu "Sándor 5 K'-varl, vacak Zsiga 4 K 50 f- rel. dr. Markovics 2 K és dr. Lauka 2 K-val váltották meg. -- Felülfizettek: Lüenald Gyula 3 Ív. Pfeilmayer Simon, Szabó Lajos és Lugossy Károly 2-2 K-át és Nagy Pál 1 K-át, melyért hálás köszönetét mondok. Egyúttal nem hallgatom el a nagyérdemű közönség tájékozására, hogy a julius 18-án rendezett műkedvelői előadásról a felülfizetők névsorát, illetve a beszámolást az előadás után a szerkesztőséghez beküldtem, ama kéréssel, hogy azt köszönetéin nyilvánítása mellett a szokásos módon kitétessók. Dacára többszöri kérésemnek, nem jelent meg. Különös tehát, hogy „X“ urnák az adatott válaszul,- hogy semminemű értesítés ez ügyben nem érkezett be. Igenis érkezett és ha ki lett volna téve a kérdéses „X“ tudná, ami után kérdezősködött. Hogy pedig a tiszta bevétel mire lett fordítva — dacára annak, hogy azt a szerkesztő 1/ >1 immiél“ tárca s. Az arájsjfkerViba iojjíalt kalapács. Irta és felolvasta múlt cv december 13-án a nagysomkuti „Polgári Kör“ estélyén : Veszprérny Sándor. (Fitly tatás.) Egy könnycsep gördült ki nemes barátom szeméből e szavakra. Nem a fájdalom panaszos könny- esepjo volt ez, hanem az örömnek drága gyöngye, molyét jövőjébe kapaszkodó édes bizalma szült. E közben az asszony behozta a konyháról az. egyszerű vacsorát. Én pedig egy mélységes sóhajjal vettem búcsút e kedves családtól. Sóhajomnak szárnyán az a gondolat emelkedett fel : Isten minden embernek saját kezébe tette ie boldogságának kulcsát. De a legtöbb ember durva kezekkel önmaga töri össze ezt a 'boldogságot és csak nagyon kevesen vannak azok, Ilik ezt a könnyen nyíló zárat ».'közökbe adott kulcsosai fel tudják nyitni. lisztéit hölgyeim és uraim 1' Az előadott párbeszéd íeoi mese, Hanem való igazság. A gondolatoknak lényegét magam hallottam ezelőtt kürüfbolől 15 esz tendivel, én legfeljebb csak uj köntösbe öltöztettem. Szenéiyeseu ismerem • a becsületes Csizmadia családot, mel/uek minden tagja ma is ól. Az impulsast e felolvasásom tárgyához a gyér- meti gyöngéd figyelemnek egy megható jelenete adu., mely a közel maiiban folyt le a család koraién. Ezelőtt egy Hónappal nevezték ki a legidősebb fut önálló leikészszé.'A jo gyermeknek- legelső gondja .'olt munkában és korban elöregedőt szüleit magához re ttjai. Es biz'onyos ünnepség keretében történt, melyen részt vettek a többi testvérek is. A második fiú jelenleg szoigabirő, a harmadik közigazgatási gyakornok, a negyedik könyvelő egy .takarékpénztárnál, az ötödik orvos-növendék. A leány pedig egy csendőr- őrmesternek a. felesége. Szóval mind a hat saját kenyerén vaű.-Az ünnep közelebbi részleteit nem ismerem. De annyit hallottam, hogy annak legmeghaíóbb jelenete az volt, midőn a gyermekek egy aranykeretbe foglalták azt a kalapácsot, mellyel atyjuk annyi éven át dolgozva kereste meg számukra a nevelés költségeit. •Megcsókolták valamennyien annak nyelét, azután a falra függesztették a plébános Íróasztala fölé. Az a kalapács nem csak a munka eszközét jelenti, hasam jelképezi egyúttal azt az erélyt és okosságot is,, melylyel egy egyszerű iparos aranynál értékesebbre kalapálta bat gyermeknek lelkét. (Vége.)
