Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-11 / 28. szám
VII. évfolyam. n -»• .'-•gT-y^K-»rr-'^-^--r^i».rrt«.-yvw r-*-** ii~rrrr Nagysoinkut, 1909. jiilius 11. jr ?8-ik szám KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. A „NAGYSOM KÚT! JÁRÁSI .JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KOZi.ONYE. Előfizetési ár: l.gész évre — — — 8 K Negyed évié *= — — 2 K i Fel évre — — — 4 K Egy szám ára 20 fillér. | Főszerkesztő: Dr. Oisavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut. Teleki-tér 338. az. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Gyógyithatatian betegség. Nem a testi nyavalyákról és ezek gyógyításáról szólok. Nem. Nem kenyerem, nem értek hozzá. Hanem arról, a mely névvel illette egyik országos nem antifeministánk a divatot, tehát az a gyógyhatatlan betegség. "i cfmy vélem, nem idejét múlt, korántsem unalmas tárgy, sőt inkább nagyon is alkalomszerű. A legpuritánabb gondolkozást! egyszerit családban éppen úgy, mint a felső tízezrek exklusiv körében komoly társadalmi kérdések sorozatában nem kevésbbé, mint torzított eroquis keretben ha nem is vezet, irányit és befolyásol, minden esetre számot tesz, foglalkoztat. De nem akarnék túlzásba sein esni, annál kevésbbé morálprédikátornak felcsapni: úgy is hiába való lenne. Az arcanum, a gyógyszer igen egyszerű, közismert, tudva tudjuk; unalmas nevetséges lennék,ha ezt meg is említeném. Egy pár megjegyzés, észrevétel csupán az, a mit elmondandó vagyok úgy ötletszerűen, hevenyészetben amint a toliam alá kerül a divatról. Elöljáróban határozzuk csak meg mi is az a divat. Ne törjük nagyon a fejünket, úgysem sül ki valami patentirozott tizenhárom próbás találó meghatározás. A divat az, a mit a kiválasztottak hordanak általánosítva és divat az, a mi nekem tetszik, egyénesitve. Tudom, nagyon jól tudom, hogy ezzel még édes keveset mondtam. De hát jobbat, megfelelőbbet hamarjában nem tudok. Menjünk tehát tovább. Van-c létjogosultsága, kötelező ereje a divatnak? Erre már mihamarabb megfelelünk. Hát már hogyne volna. Hiszen a divat nemcsak él, uralkodí+gMTanem mindnyájunkat kötelez is. S j ha nem is fulöbolond, de mindenesetre excent- ; tikus színbe feltűnni akarni látszó volna az az ember, a ki a divat ellenében szóval, tettei j próbálna érvelni vagy cselekedni. Nem ajánlom, hogy bár ki is megkísérelje, Egyhamar annak tenné ki magát, hogy nyilvános helyen megjelenve csoportosulást, csődületet okozna s talán meg is indítanák ellene a rendőri eljárást valamelyes kihágás miatt. Es ha most már azt a kérdést tesszük föl magunknak, vájjon van-e a divatnak mint ilyennek valamely komoly, elíogadható alapja : úgy habozunk kertelünk, nekünk tetsző, sokszor másoktól hallott nyilatkozatokhoz, frázisok használatához fordulunk a helyett, hogy némi kis önbeismeréssel bevalla- 1 nánk, hogy bizony a divat maga, használata és a divatnak való hódolás korántsem komoly j dolog, nem is emberi erény, hanem gyarlóság, | merő könnyelműség, megkülönböztetésre irányuló feltűnési viszketeg s valójában, magába szállva el kell ismernünk, hogy minden irányú divat majmolásunk alapja csak az, hogy kü- ! lönbnek akarunk látszani embertársunknál. Az orvosi szaktudomány már megállapi- ; tóttá, hogy egyes betegségeket a levegővel j szívunk magunkba. — Az éltető fenntartó ! levegőben mozgó, nyüzsgő baciliusok révén kerül szervezetünkbe a betegség, a ragály. így vagyunk a divattal is. Természeti szükséglete- j ink lakásban, élelemben, és öltözködésben első j rendű szükségletek, több a „keli“-nél, muszáj ezeket kielégíteni. Ezen szükségletek megszór- j zésiben nemcsak anyagi viszonyaink, kényelmi | következményeink, hanem Ízlésünk és szépér- j zésünk is irányítanak, A kultúra fejlettebb fokán álló ember nem fogja szem elől téveszteni azt, hogy szükségletei kielégítésénél része legyen n test következményei mellett az érzetének, az Ízlésnek és választékosságnak. Eddig rendben volna. Úgy de a bacillus elmélet tapasztalata meghazudtolja e tételt, más bizonyít. Szükségletének beszerzésénél nem egyéni viszonyainkat, egyéni ízlésünket követeljük, hanem az után indulunk, a mit látunk, a mi megtetszik, a mit hordanak : egyszóval ami a divat. Így szívjuk magunkba a betegség csiráit ízlésünk, érzésünk rovására. És nem is kanalanként, rendelés után, óra számra, hanem mértéktelenül, minden irányban és minden té ren. Nem csoda ezután, hogy ezek a divat baciliusok betöltik egyszer bensőnket, kiszorítanak agyunkból minden helyes gondolkodást, az ízlésnek minden választékosságát, át van itatva általuk lelkünk, agyunk, mint vízzel telt spongya: észre sem vesszük, hogy betegek, gyógyithatatian betegek vegyünk : a divat betegei. De mit érne, ha mások rajtunk észre is vennék és jó akarattal, szelídséggel figyelmeztetnének reá ? Meggyőznének, a gyógyulásra vinnének ? Aligha. Egyszerűen nem hisszük el nekik. Irigyeknek mondanának, kajánoknak tartanának s reájuk sütnénk a bélyeget, hogy azért mondják, mert nem akarják, hogy különbnek látszassunk, mint ok, Ők a sárga irigységgel elteltek Hogy hiszékeny gyermek módjára ki fognak rajtunk s talán tán olyat dicsérjenek tettetéssel, álnoksággal, amiről meg vannak győződve, hogy nekünk nem jól áll, nem illik egyéniségünkhöz, viszonyainkhoz nem megfelelő ; azt el sem hisszük s ha él A Boboláné fia. (Folyt, és vége.) — Do hát a költség .........a betegség . .. weg eféle .... motyogta, szepegve és rámeredt Geib urra olyan formán, mintha most látná életében először. — Ne tartson semmitől. Ea tudom, hogy mit beszélek. Kaptam egy nagy rendelést. Finom szép munka és sok. Meg nagyon jól fizet. Maga kapja ezt a munkát Boboláné. Nem sietős, ráér vele. de azért itt | van egy kis előleg, amivel folutazha a fiához. Boboláné még mindig nem érti. Zavaros tekintet- j tel bámulja Gelbet, akit még sohasem látott ilyeu tréfásnak. Csak mikor amaz gyöngéd erőszakkal nyomja i tenyerébe a pénzt, akkor nyer szabad folyást a bense- j jében kavargó indulat. Ha Gelb ur el nem kapja a kezét, csókokkal halnnzní el. H>gy az ő édes fiát meglepheti, láthatja. Most már csak ez tartja fogva az eszét. Izgatott siélséggel kapkodja össze a holmiját és fut haza csomagolni. # A vonat inegérkezet. Boboláné gyámoltalanul forgolódik a pályaudvarban. Azt hitte, a szive majd odavezeti a fiihoz, most meg azt sem tudja merre induljon. Az a nagy lárma, zaj is úgy kábilja Nagy megerőltetésébe kerül, inig letu íja küzdeni félénkségét j és megszólít valakit utbaigazitásérL Aztán neki indul mohó sietséggel. Erőstn sütő tedik és ő azt sem tudja, közel vau-e, messze vau-e a céltól ? Most már mégis valamivel több bátorsága vau és meg-megkérdi, jó helyen jár-e? Igen, jé helyen jár. Mar célnál is van. A harmadik emeleten lakik az ő fi t. Neki iramodik fiatalos hévvel a kanyargó lépcsőnek a inirre felér a harmadik emeletre, eifiillsd a lélegzete s szédülten keli megkapaszkodnia. A szemben levő ajtón hófehér névjegy villog eléje. Ez vonzza varázserővel a tekintetét, elfeled- j teli vele a rettentő fáradságot. OJttipeg közel és j olvassa : B 0 B 0 L A ÁRPÁD egy. hallgató. Tehát mégis jó helyen jár. A szive úgy ver az örömteljes 'izgalomtól, hogy idő kell mig lecdUp Mik. Vájjon itthon van-e ? Es mit csinál ? Megjött rá mindjárt a válasz, Vidám hangok, pohárcsengés hat, Boboláné füléhez. Ijedtt-u kapja fel a fejét. Talán mégis tévédét. Ujb 1 elolvassa a névjegyet. Tisztán és olvashatóan áll ott a Bobola Árpád neve. Nem, nem tévedett. Révedezve áll, mintha gyökeret veitek volna a lábai. Lehetséges volna ?! Az ö szelidlelkü, jó diúkfia mulatozik ? Tévedés lesz a dologban. Hiszen azt irta, hogy egy kis sétára sem jut ideje, meg aztán atinyi pénze sem ju(, hogy egyszer- másszor a kávéittzbt járjon. Ige», bizonyara tévedés jesz, akárhogyan, de tévedés . . . —- Éljen Árpái, a kedves házigazda! — cáfoljak meg odabenn a szegény asszony jóakaratu föltevését, amellyel önmagát akarja megnyugtatni. Aztán csengnek a poharak újból. B ibolnué a szivéhez szorítja a kezét. Eszébe jut a Gelb ur szokatlan furcsa beszéde. Szeretne berohanni, cl8 mintha valami láthatatlan erő egy helybe szögezte volna. Egyszerre beleszökik a vér el fehéredet t arcába, A fia hangját hallja. Elfelejt egyszeribe minden keserűséget, az öröm, a végnélktlli anyai szeretet kerekedik fölül. Hiszen az Árpád fiú beszél. Visszafojtott léieg- vcttel lesi a szót. — Köszönöm barátaim ! — mondja Bobola Arpáp s csapongó jókedv vibrál a hangjában — köszönöm az ünneplést, de hát uem engem, hanem az én édes jó anyámat éltessétek, mert hiszen ö küldi a sok pénzt — könyvekre . . . Harsány kacagásba fül benn a sző és hevesen verődnek össze a poharak, de Boboláné ezt már nem is hallja. Mint a kaszával suhintott búza, úgy bukik szótlanul az ajtóküszöbre. Hatos Tivadar,
