Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-04 / 27. szám

VII. évfolyam. Nagysomkut, 1909. július 4. 27-ik szám Előfizetési ár: I Egész évre — — — 8 K Negyed évié — — — 2 K j Kel évre — — — = 4 K Egy szám ára — — 20 fillér. j Főszerkesztő: Dr. Qisavszky Viktor. Felelős szerkesztő : Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér_388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Mentők a falun. Falusi ember, aki a maga otthonában a télt egy-két katasztrófát, amely emberáldozatot követelt, ha a városba kerül méltán irigykedhe- tik, amikor piros zászlós mentőkocsi robog vé­gig az utcán, hogy gyors segélyt nyújtson vala­melyik szerencsétlenül járt embertársának. Ámul- bámul irigykedik a falusi ember, hogy hej, ha odahaza Kisbölögéren is olyan gyorsan jutna első segélyhez a szegény cseléd akinek karját a csép­lőgép elkapja. Hány halottal, hány nyomorékkal lenne kevesebb, ha meglenne a gyors első segély. És milyen nagy szükség lenne épen nálunk a mentő intézményre, ahol olyan nagy az orvos­hiány. A derék budapesti mentő egyesület füt- fát megmozgat, hogy a vidéken minél több mentőállomást létesítsen. Néhány nagyobb városban ez már sikerült is. Pedig igazi nagy szükség éppen a falvakban lenne erre a humá­nus modern intézményre s nem kell bizonyíta­ni, hogy ez csak állami támogatással választ­ható meg nálunk. A mentés országos szervezéséről tanul­mányt irt dr. Lévai Elemér, akinek fejtegetései alapján szólunk hozzá e kérdéshez.­Ha van a legkisebb faluban is olyan em­ber, akit betanítanak a halottkémlésre vagy pedig olyan ember, akihez a teheneket viszik fájós lábakkal, miért ne lehessen époly értékes egy sérült ember, hogy valaki legyen a község­ben, aki ő neki is tud segélyt nyújtani.­Az emberi műveltség legalacsonyabb fo­kán álló falvakban, ahol a lakosság barom módra él, elég lenne, ha minden negyedévben egyszer kidobolnák, hogy ha valakit baj ér, azt vigyék át X községbe a mentőhöz, az segít rajta, vagy esetleg hívják el. Ami az intelligensebb községeket illeti, ott vállasszák meg a mentőket, az értelmesebb egyénekből esetleg kettőt. X. Ezek lennének a tanító, jegyző, kisbiró, esetleg egy értelmes gazdaember is. Nem sza­badna megfeletkezni a környéken levő gyárak­ról, ahol mindig lehetnek értelmesebb hivatal­nokok, munkafeügyelők, akiket rendeletileg keliene -szorítani arra, hogy baleseteknél hala­déktalan vonuljanak ki; természetesen ez irány­ban a felszólításokat hivatalos formában a gyár- tulajdonosokhoz kellene intézni.­Szervezethez való tartozásukat ezen alkal­mi mentőknek ismerjék el ezáltal, hogy adja­nak nekik nevet, számot és hivatalos jelleget és legyen az egésznek feje, melynek székhelye Budapest, neve Országos Mentő Tanács a már meglévő egyesületekkel karöltve szervezze ezek­nek kebelében és környékén az egyes kirendelt- í ségeket, amelyek nagyobb gyártelepek tűzoltó­sággal biró községek mmtő állomásai lennének, i Ezeknek neve lenne teszem : „ Az X-i mentő?“ egyesület X-i kirendeltsége' “ Végül ezen kirendeltségek utazzák be a szomszédos és környékbeli falvakat és állítsák fel az őrsöket, amelyek a fennt leirt akalmi mentőkből álljanak és nevük például: „ Az X | mentőkirendeltség 4-ik őrse. “ Legyen az egyesületeknek és kirendeltsé­geknek pecsétjük, míg az őrsöknek legyen bé- j lycgzőlyük. Legyen egységes ismertető jelvény és fel­tűnő táblákul éjjel színes lámpákkal jelezzék a falvakban : „ Első segély. “ A mentők kiképeztetése történjék évenként többször valamennyi egyesületnél egyszerre a környék részére kiküldött orvosok által. Tegyenek a mentők bizottság előtt vizsgát Ó& kapjanak oklevelet. A kiképzés eredményes­sége szempontjából képeztessék egy faluból egyszere 2 - 5 mentő. Az őrök közvetlenül a kirendeltségnek kül­denek jelentéseket és azzal érintkeznek. Az egyesületek viszik a kirendeltségek és őrsök ügyeit, közvetlenül azonban csak az előb­biekkel érintkeznek. Az Országos Mentő Tanács vezetné az egyesületekkel karöltve illetőleg azok önkor­mányzatát nem bántva, az egész mentés ügyét elsősorban összeállítaná a szolgálati szabályza­tot, megszabná az összpontosítást tömeges baleseteknél. Az anyagi kérdések megoldására leghelye- sesb lenne egy Országos Mentőalap szervezése. Leírni mindezt könnyű volt, átgondolni még könnyebb, a papír türelmes, a fantázia korát élj ük, azonban megcselekedni nehezebb lenne ....;-tkr-rgy cJyan owszógbö»* • .aho! a mentés ügyé nek élén olyan ambiciózus organizátorok, a mentés ügyének olyan energikus védői álla­nak és ahol a társadalom a jó eszméktől oly kevéssé idegenkedik, mint nálunk, ott nemso­kára nyomait látjuk olyan intézkedéseknek, amelyek közvetve némileg csökkentik a Buda­pesti sebészklinikákon az olyan amputációk szá­mát, amelyek tagok elhanyagolt sebeinek in- feciózus ábapota miatt váltak szükségessé, vagy a budapesti mentőknél csökkentik azon esetek számát, midőn a pályaudvaroknál a kocsifül­kékből, mint vérfürdőkből szedik ki az ország távoli vidékein 2 nap előtt összeroncsolt embereket. |fylfftliltt [árcája. A Boboláné fia. Kis hónapos szobában lakik szomorú egyedüli- ségben Boboláné, a szerény fizetésű pénzügyi tisztviselő özvegye. Evek óta viseli már az özvegység nehéz sorát. Az a kis penzió, ami az állami bőkezűség révén kijár neki, még usak elegendő volna az ő mindennel megalkuvó, igény­telen személyének ámde van neki egy gyönyörű­séges tia, az Árpád, aki a fővárosban iskolázik. Az egyetemet járja. Igen az egyetemet . . . Boldog megelégedés ül az özvegy arcára, amint erre gondol. Az ő szép, okos, jó fia, szivének, lelkének egyedüli boldogsága jogot végez. Sok pénz kell ebhez, az bizonyos. De ó nem ösmer fáradságot, örömest ül szakadatlanul a hirnzőrámája mellett és dolgozik lázas sietséggel, hogy mentül többett szállítson a gazdag Gfelbnek, akinek olyan gyönyörű szép, nagy üzlete van, igen tisztességesen tizet és máskülönben is jó szívvel van hozzá. Igenis. Úrrá teszi a fiát. Ne tudja meg soha, mi a nyomor. Megérdemli ezt a nagy áldozatot, hiszin olyan szorgalmasan tanul. Mindig uj j könyveket vesz, csak úgy nyeli a tudományt, íme most is jött tőle levél. Azt Írja, hogy sokat, nagyon sokat tanul. Már az éjszakával is meg kell toldania az időt, hogy fejébe vegye azt a rengeteg tudományt, amit az egyetemen belédik- tálnak. De ó nem érez lankadást szívesen tanul, mert tudja, hogy ezzei örömet okoz drága anyu­kájának. A vége az a levélnek, hogy pénz kell. Újból pénz, drága könyvekre. Boboláné összecsomagolja a sok szép him- j zést és elmegy Gelb úrhoz. Elviszi magával a fin levelét is, így szokta mindig. Nem bírja el egymaga a rengeteg örömet, hogy a fia irt, hát megosztja Gelb úrral, aki olyan jó szívvel van hozzá. Nem is kell, hogy újságoljon. Gelb ur meg­látja a r. gyogó arcáról az örömet. — Hát irt megint a fiú? — Hogy irt-e9 írt ám, de még milyen szép levelet! Figyelmesen nézi Gelb ur arcát, mig az a levelet olvassa, Természetesnek tartja, hogy más­nak is olyan öröme, ha az Árpád gyerek ir. Kissé zokon esik neki aztán hogy Gelb ur rövi­den csak ennyit mond :-- Mennyi könyv! Hm, hm! Istenem, hát persze, hogy sok könyv kell az olyan okos hurrák, mint Árpád, aki még éj­szaka is tanul. Nagy sor ám a tudomány, nem tudhat ahhoz Gelb ur, aki sohasem járt az egyetemre. — Tudom, hogy Árpád csak a legszük­ségesebbet szerzi be mondja Boboláné és hogy ezt mondta, olyas elégtétel formát érez, maga sem tudja, miért. Mert hát nem bántotta senki az ő fiát és Gelb ur igazat mondott, hogy nagyon sok könyv szükséges. De az anya szive mindig veszedelmet lát és síkra száll a láthatatlan veszély ellen. Meg aztán Gelb ur sem olyan ma, mint máskor. Azelőtt dicsérgette a szép, gömbölyű írást, meg kiderült az arca. mikor a szorgalmatos- ságáról irt az Árpád. És most ? Most csak röviden annyit mond :-- Mennyi könyv ! Hm, hm ! Bizonyára rossz kedve van Gelb urnák, bizt,■Ugatja magát Boboláné. Es menni készül. — Ne inenjem még — szól oda Gelb ur, akinek időközben valami foglalatossága akadt. Boboláné tehát várt, áruig Gelb ur elkészül. Addig a fővávosbu terelte a gondolatját. Mennyire szeretné meglepni a ti ,t. Nem szólna, nem Írna semmit, egyszerre csak ott teremne. Nagyobb örömet nem is okozhatna a fiának, olyan áldott

Next

/
Oldalképek
Tartalom