Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-03 / 1. szám
2 KŐVÁRVIDÉK jan. 3. séges kölcszönös megértés, a szellemi összhang és a korlátlan bizalom, Oly súlyos tényezők ezek, melyeket csak nagyon ritkán találunk két emberben tökéletesen kifejlődve. Vannak, akik a legnagyobb balgaságnak jelölik ama házasságo- j kát, melyek a harmincadik év előtt köttetnek — szerelemből. Áltitólag a fiatalabb embert el- 1 kábitják holmi külsőségek ; házasságot köt anél- j kül, hogy meggyőződne, rpeg vannak-e választottjában a nélkülözhetetlen lelki tulajdonságok is. Az ilyen házasságból eredő csalódások, a belőle következő küzdelem a megélhetésért képezik amaz önmagával való meghasonlás alapját, melyet annyiszor indéznek a házasság ellen. A házasság boldogságának érdekében követelik a szabad elválást, ha a házastársak nem illenek egymáshoz, ha „nincs tehetségük a házassághoz“, illetve, ha nem birják a szükséges lelki tulajdonságukat, a jellemet, kedélyt, szeretetet, jó akaratot, a szelídséget és erélylyel párosult gyöngédséget. Az okos asszony például, nem fogja soha szellemi fölényét éreztetni az urával szemben. Ez a tapintat hiányát árulni el. A nyugtalan, ideges hangulat okvetlen a házi boldogság rovására megy, mely egyenesen lehetetlenné válik, ha ezen idegesség fokozódik. Esetleg feltűnési vágy, szeszélyesség, álhatatlanság és önzés fejlődik belőle. Viszont a boldog házasságot nemcsak, az érzelmek bő és finom volta, de főleg mélysége alkotja meg. Oly érzelmek, melyek nem fajulnak el a túlzásig, rajongásig és szentimentál- izmusig, hanem bizonyos értelemben fegyelmezettek. Különösen fontossággal birnak a házaséletre nézve az önzés és altruizmus felé hajlandó érzelmek. Az altruista módon szerető férfi fáradhatatlanul dolgozik, hogy megszerezze családjának a jelét, biztosítsa jövőjét és boldogságát, találja és férjük önzetlenségét vajmi kevésre becsülik. A nőnek annyiban van fontos szerepe a családi boldogság terén, amennyiben egész erejével az otthon jólétének szentelheti magát, mig a férfit hivatása kiszólitja az életbe. Ahol a nőnek is keresnie kell, ott helyzete annyiból hátrányára változik, mert a házi teendőkhöz még a hivatásos munka is járul. A viszonyoknak teljes összhangra emelése tehát hasonlíthatatlanul több tevékenységet és magasabb jellembeli fejlettséget követel meg. A háztartási budget szoros betartása, a házirend és pontosság sokkal többel járul hozzá a házasság boldogságához, mint azt sokan feltenni hajlandók. A nők nem mind jegyzik fel kiadásaikat, ezért nem tudják, mire költik a pénzt. A ház körül esett károkkal nem törődnek, a mig a javításnak már helye nincs és uj beszerzésekkel természetesen uj kiadások is keletkeznek, amelyeket esetleg kevés gonddal el lehetett volna kerülni. Rendszerint a „meg nem értett“ asszonyok követik el eme mulasztásokat, akik alárendelt dolognak tekintetik a háztartást és a fősulyt társadalmi állásuk emelésében találják. Eszükbe sem jut, hogy például a szellemileg magasabb fokon álló férj nem képes a kötelességek lelkiismeretes teljesítését mérlegelni és kétszeresen magasra becsüli, ha esetleg az ő törekvéssinek, vagy a művészet és irodalom megértésével párosul. Mert nagyon téves az a felfogás, hogy a jó háziasszonynak egyszersmind egyoldalúnak is kell lennie. Mindkét résznek nem szabad megfeledkezni arról, hogy mit jelent a „feleség“ szó. Az asszony legyen felese az ura minden érzelmének és viszont. Minél finomabb a házastársak szelemi élete, annál erősebben fejlődhetik az a vonzalom, amely nélkül el nem képzelhető a boldog házasság, mert ez adja a tisztelet és rokonszenv alapját. Ha a tapasztalatokat a theoriában hangoztatott felfogással összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy sem az ideálistáknak, sem a reálistáknak nincs igazuk, Mert sok külső és belső tényezőnek kell egyesülnie, ha a kívánt célt el akarjuk érni. A külső tényezők koránt sem birnak itt olyan hord- erővel, mint az általános, materiálista felfogások hangoztatják. Befolyásukat jelentékesen csökkentik a belső tényezők. E szerint a „házasság iránti tehetség“ mindenkor legfontosabb kelléke lesz a családi boldogságnak. Aki Hímen láncait magára ölti, igyekezzék elsősorban ennek titkát megismerni — férfi és nő egyaránt. Válasz a „Kővárvidék“ hetilap f. év dec. 20-iki számában megjelent „Beküldetett“ címre. Beküldetett egy közlés, illetőleg kérdés, melyet — dacára annak* hogy nem közvetlen hozzám intéztek, '— mégis hozzám intézett kérdésnek kell minősítenem.< Én is többektől értesültem, miszerint különösnek találják azon eljárást, hogy valaki azaz valakik oly utón módon óhajtanak tudomást szerezni arról, hogy a nyáron általam rendezett műkedvelői előadásból befolyt tiszta jövedelmet mire fordítottam. Van-e valakinek ehez joga vagy nincs ezt nem vitatom, mert első sorban, mint a cikk iró is elösmeri ez magán intézet. S a nagyérdemű közönség tudomással birt arról, hogy ezen befolyt tiszta jövedelem egy magán intézet felszerelésére volt fordítandó, mert 13 növendék részére három tanerőt alkalmazni és az iskolát teljesen felszerelni a csekély tandíjból képtelenség. Megjegyzem, hogy a műkedvelői előadásokból befolyt tiszta jövedelemről az előadáson megjelent, vagy meg nem jelent közönségnek felvilágosítással, vagy beszámolással nagyon szivesen fogok szolgálni, csak fáradjon el iskolámba. Szerintem tulajdonképen a beküldő nem is azon célból tétette azt közzé ........, de „külö nösnek“ jelzett eljárásomra felakarta hívni a közönség figyelmét, feltüntetve, hogy a tulajdonomat képezd iskolának, ily módon beszerzett tanszerei is az én magan tulajdonomat képezik. Tehát a magam részére rendezek műkedvelői előadásokat. En jogot kaptam a tanításra; s ha a nyilvánossági jogot eddig még nem is kaptam meg, mégis a felsőbb hatóságom rendelkezését kell követnem a tanításban. Eme álláspontomnál fogva nekem is van jogom növendékeim által olyan célból rendezni előadásokat, amilyenre nekem tetszik, hogy a nagysomkuti nagyközség részére a polgári iskolát meghonosítsam. Hálás szívvel emlékszem meg, hogy ép e célt tekintve pártolta a nagyérdemű közönség az általam rendezett szineioadásokat, mert belátta, hogy ezáltal indirect módon a község javát igyekszem előmozdítani. Befejezésül még bátor vagyok fölhozni, hogy nem illő dolog egy védtelen nőt, aki a község javát igyekszik előmozdítani, „x“ jel *alá burkolva a iapban kérdést intézni hozzá. Szerény véleményem szerint még közreműködnie kellene, mint nagysomkuti lakosnak, hogy a polgári leányiskola a kulturális céloknak megfeleljen. Ezek után kérem a Tekintetes beklősszer- kesztő Urat, szíveskedjék egyéni véleményét ezen cikkel együtt nyilvánítani. Nagysomkut, 1908. dec. 20-án. Özv. Vincze Kálmánné, magán polg. isk. tulajdonossá. *) A beküldött „Válaszára nézve megregyzésem csak annyi, hogy rwiaden nyilvános mulatságról, a befolyt jövedelemről és annak hová fordításáról a rendezőnek, illetve a rendezőségnek nyilvánosan kell beszámolni, a mi rendszerint hirlapilag történik azért, hogy mindenki tudomást szerezzen róla. Nem helyeslem a cikk író azon nézetét, hogy a idefolyt jövedelem hová fordításáról csak azoknak szándékszik beszámolni illetve lelvilágositást adni a kik iskolájába fáradnak, A „tíeküldetett* cimü közlemény Írója tehát azzal az illemet nem sértette még akkor sem, hogy ha nő az a személy a ki a jövedelemről nem számolt be, és igy nem illő dologról szó sem lehet. Hírek. — Boldog újévet kívánunk lapunk tisztelt munkatársainak és olvasóinak. Lapunk mai számával egy uj évfolyamot nyitunk, vagyis a VII.-ik évfolyamot kezdjük meg. ígérjük, hogy mint a múltban tettük, a jövőben is a közérdeket védelmezni fogjuk. Igyekezni fogunk lapunk tisztelt olvasóinak hasznos olvasmányokkal szolgálni, hogy minden rendű és rangú olvasónk nemesen szórakozzék. Az egész vidéken előfordult eseményekről hiteles értesítést adunk. Bizalommal kérjük tehát az újévre is a szives támogatást. ( A „Kővár vidék“ előfizetési ára: Egy évre . . . 8 kor. Fél évre . 4 kor. Egy negyedévre 2 kor. Tisztelettel: a szerkesztőség és kiadóhivatal. — Újévi Üdvözlet megváltás. Mán Lajos takarékpénztári vezérigazgató újévi üdvözlet megváltás óimén 10 koronát küldött be a szegélyek számára, mely összeget a községi szegónyalap javára átadtunk. Hisszük és reméljük, hogy ezen követésre méltó példa követőkre fog találni a jövőben. — Személyi hir. ílosvay Aladár vármegyénk alispánja a főszolgabírói hivatal hivatalos átadása végett községünkben időzött. — Tanulmányút. Dr. Takács Zoltán múzeumi segédór a kiváló szakember államköltségen legközelebb tanulmányútra megy Londonba. — | Gyászeset, j Súlyos csapás érte járásunk szeretett főszolgabíróját péchujfalusi Dr. Péchy Pétert édes anyjának péchujfalusi Péchy Kálmánné tőcsői Móricz Erzsébetnek e hó 24-én Debrecenben történt gyászos elhunyta következtében. A család a következő gyászjelentést adta ki: Péchujfalusi Péchy Kálmán mélyen megszomorodott szívvel tudatja úgy a maga, mint gyermekei, vejei, menyei, unokái, egyetlen testvére, unokanővére, sógorai, sógornői, valamint az egész kiterjedt rokonság nevében is, szeretett kedves feleségének péchujfalusi Péchy Kálmánné téesői Móricz Érzsébeínek élete 61 -ik, legboldogabb házasságuknak 43-ik évében, hosz- szas szenvedés után folyó évi dec. hó 24-én délelőtt 9 és fél órakor történt gyászos elhunyták A kedves halott hült tetemei folyó hó 26-án délelőtt 11 órakor fognak a Varga-utca 32-ik számú gyászháztól a reform, egyház szertartása mellett, a Kossuth-utcai sirkertben örök nyugalomra tétetni Földi részei nyugodjanak békében ! Lelke találja fel méltó jutalmát Istennél! Emléke legyen áldott! Gyermekei: Tibor feleségével tiszaujhelyi Újhelyi Emmával, Péter, Katalin, Mártha, István feleségével ghiczei Diószegi Margittal, Paula férjével budaházi és veskóczi Bu- daházy Dezsővel, Ilona férjévei gulácsi Gulácsy Tiborral. Unokái: péchujfalusi Péchy Tibor, balogni Baloghy Sándor, péchujfalusi Péchy Lorant, péchujfalusi Péchy Edith, gulácsi Gulácsy György. Testvérei: téesői Móricz Vincze feleségével szkrivinai Lonovics Karolinnal és gyermekeivel, özv. Serly Gusztávné szül. téesői Móricz Ilka, téesői Móricz Tullia. Sógornője: Péchujfalusi Péchy Irma férjével bori és borfeői Bory Bélával. Unokanővére : mezőtelegdi Csa- nády Luise. Járásunk főszolgabíróját ért eme nagy veszteségért, ez utón is őszinte részvétünket nyilvánítjuk. — Jegyző és segédjegyzö választás. A vetési körjegyzői állásra Sajó Dezső volt nagy- nyiresi h. körjegyző, a szinérváraljai segédjegyzői állásra pedig Szabó Ede okleveles jegyző lett egyhangúlag megválasztva. — Főszolgabírói utiáltalány felemelése, gróf Andrássy Gyula m. kir. belügyminiszter f. hó 19-én leiratban értesítette a vármegye közönségét, hogy a járási főszolgabirák utiáltalányát 1908 január 1-től visszamenőleg 1000 koronáról 1400 koronára emelte fel s azt a kir. adóhivatalnál az állami dotaczió terhére egyidejűleg kiutalja. — Kevés a csendőr nemcsak Szatmárme- gyében hanem az egész országban, amennyiben erre enged következtetni a belügyminiszter által legutóbb kiadott rendelet, mely szerint mindazon csendőrök, kik a testületből kiléptek s mint polgári egyének megnősültek, a csendőrségi szolgálatba újból felvétetnek, ha az illetők használhatóság s arravalóság tekintetében jó minősítést nyertek és kilépésük óta két év még nem telt el. A nős egyének nejének mindazon kellékek biztosítva vannak, melyek a nősülési engedéllyel kapcsolatosak. — Nyilvános köszönet. A helybeli óvoda karácsonyfájára ez évben adakoztak: Kővárvidóki takarékpénztár 20 K, Chiorána takarékpénztár
