Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-04-19 / 16. szám
4 csütörtöki siáma hozta. Mint illetékes helyről értesülünk, az avasi járási főszolgabiróság felállítása is a «íegvalósulás stádiumában van, mert annak szervezése felett a belügyi kormány hatóság a májusban tárgyalandó költségvetés keretén belül fog határozni s igv remélhető, hogy annak betöltése az őszi közgyűlésen meg is történik. Ugya.csak ezen állással egyidejűleg egy tiszti ügyészi joggyakornoki és egy pár dijnoki állás felállítása is elintézést nyer. A szatmári kiállítás. E hó 16-án zárult be a Loránttffy Zsuzsanna Egyesület kiállítása. Hat napon át találkozó helye volt a vármegye és Szatmárváros előkelő közönségének s számos látogatójó volt a szomszéd megyékből is. A kiállítás minden tekintetben fényesen sikerült. A kiállítás kitüntetései: A szatmári kézimunka és háziipar kiállítás bírálóbizottsága e hó 15-én délután tartotta birálóülését. A bizottság 10 darab ezüst érmet, 63 elismerő oklevelet és 34 drb 10 koronás aranyat osztott ki. I. dij a debreceni kereskedelmi és iparkamara által adományozott ezüst érem, II dij az elismerő oklevél, III. dij a pénzjutalom. Az I. dij (ezüst érem) nyertesei: 1. Gyarmathy Zsigáné (Bánfyhunyad). 2. Filep Dezső (Szováta, Erdély). 3. Pataky Anna (Háramarossziget). 4. Izabella háziipar egylet (Pozsony). 5. Szövő és hímző tanműhely (Máramarossziget). 6. Nagybányai Nőegylet háziipar osztálya. 7. Salamon Kálmán (Székelyudvarhely). 8. Szontagh Erzsébet és Aranka (Budapest). 9. Isívánffy Istvánné (Törökbecse). 10. Áll. segélyezett kosárfonó telep (Kökényesé, Máramarus megye). < II. dijat (oklevél) nyertek: I. Vágó Józsefné Majtis. 2. Barcsay és társai szövőgyára Székelyudvarhely. 3. Vad Viola Szat- már. 4. Komárom és vidéke gazdasági és ipari hitelszövetkezet. 5. Jósika Amália Szatmár. 6. Áll. elemi iskola Nyárádszerede, Erdély. 7. Szent),'éteri Sándor Tiszabecs. 8. Nőipariskola Debrecen. 9. Ref. nőnevelő intézet Szatmár. 10. Varga Zsuzsika Szatmár. 1 l. Madarassy Sándorné Gacsálv. '2, Lo- sonczy Erzsiké és Ilonka Komlódtótfalu. 13. Szombathy Irma Szatmár. 14. Maróthy Sándorné Gacsály. 15. Szombathy Ödönné Szatmár. 16. Horváth Istvánné Hete. 17. Kölcsey Zoltánná Tunyog. 18. Tyukodi Flóra Szatmár-Cseke. 19. Vajajr Iréuke Szatmár. 20. Böszörményi Kata Szatmár. 21. Nagy Károlyné Tápé. 22. Ujfalussynó Sz. Margit Nagykároly. 23. Gellért Aranka Nagybátya. 24. Mándy Géza Szinérváralja. 25. Stoll Tiborné'Nagybánya. 26. dr. Jéger Káimánné Szatmár. 27. Kis Albertné Budapest. 28. Obiatok Juci, 29. Kádár Zsóka, 30. Himl- rey Ilouka. 31. Radó Amália Nagybánya. 32. dr. Nagy Barnáné Szatmár. 33. Weisz Lajosné, 34. Steinfeld Jolán, 35, Waigandt Anna, 36. Mészáros Mariska és Ida, 37. Bokacsek Ilona, 38. Molcsányi nővérek Nagybánya. 39, Pótor Dánielné Szatmár. 40. Magyarbikal és vidéke fogyasztási és ért. szövetkezet. 41. Péchy Ilonka Nagykároly. 42. Pál Sándorné Kisgalambfalva, Udvarhely m. 43. Szokoly Ziza Szatmár. 44. Bi- ky Cornélka Szatmár. 45. Bertha Károlyné Szatmár. 46. Literáty Ilonka Szatmár. 47. Kürthy Eudréné Szatmár. 48, Kölcsey Cella Szatmár. 49. Iiosvay Katica Nagykároly. 50. Kende Mária és Pálma Nagyar. 51. Uray Jenőné Szatmár. 52. Lendck Pálné Szatmár. 53. Ács Emma, Aranka és Kandó Ferencné Szatmárcseke. 54. Szabó Gézáné Szatmár. 55, Herz Emma Rudapest, 56. Cscmor Elemérné Szatmár. 57. Fogyasztási és értékesítő szövetkezet áruháza Boreg m. 58. Szabó Károly Szatmár. 59, Korpos János Kőrösfő. 60. Rubinszky Ferenc, 61. Bakay Géza, 62. Juszkó István, 63. Szat- máry Géza Szatmár. A kitüntetések és díjazások szolgáljanak buzdításul, és legyenek újabb sikerek előidézői. KÖVÁRVIDÉK € £ á a 10 ff Istenek. A légbe zugnak nagy melódiák, Mit ők csodálnak és nem értenek, S bolyongnak busán, árván csüggeteg, Ök a világot vesztett Istenek. Küzdünk, sziklákat szórva szerteszét, Köröttünk vidám, hajnalfény remeg, S világokat foglalni készülünk, Mi eljövendő ifjú Istenek. POGÁNY BÉLA. A mai tudós. A béresünk, aki már huszonöt év óta áll apám szolgálatában, igy szólott egy szép nyári napon hozzám . Kedves ifiur Ön a doktorságot tanulja, egyúttal azt, miként kell betegeket kigyógyitani, ha valami komoly baja esik. Igen János bácsi, mondám neki. Miért kérdezi ezt, talán beteg Ön ? Nem kedves ihuram, hanem valaki más, aki iránt ép úgy érdeklődöm, mintha saját feleségem volna, ki nagy hasznot hajt a konyhára, és sok jó szolgálatot tesz nekem, és nagyon sajnálnám ha meghalna, különösen a rengeteg pénz, amelyet ezáltal veszítenék. Nos János bácsi,- mondám én neki . . . ki az a beteg, aki iránt sóhajtozik oly nagyon ? Megfogom próbálni, hogy ki lehet-e menten gyógyítani az Ön betegjét. Hát a beteg nem más, mint egyetlen jó barátom, a szamaram, egy kitűnő állat. Nem tudhatom, hogy mi baja van, csakhogy nem igen eszik, amit megeszik, azt is csak azért hogy éppen csak éhen. ne halljon, aztán nem akar szaladni, köhög és úgy tesz, .mintha meg akarna fűlni. Egyébbiránt hazudom, ha azt mondom, hogy nem tudom mi a baja, csakhogy azt tudom, hogy beteg, még pedig nagyon a szegény adta. Képzelhetik Önök, hogy nem kevésbbé voltam meglepetve, midőn azt haliám, hogy egy szamár forog kérdésben. Mindazonáltal igy szóltam János béreshez. „Nos, ha betegségről van szó hát igénybe veheti orvosi tudományomat és megfogja kend látni, hogy meggyógyul a szamara rövid időn belül, mert olyan orvosságot fog kapni, hogy másnapra már ugrálni is fog tőle, ámbár nagyon sok féle az orvosság az állatok számára, de azért én mégis a legjobbat fogom neki juttatni. János béres egy órajárásnyira fekvő szomszéd birtokunkban volt béresgazda és elég módosán éldegélt nagy családjával, és nagyon megkért, hogy látogassam meg, mert nem tudja a városba szállítani a tejet és ez által ő nagy anyagi kárt szenvedne. Másnap reggel csakugyan felpakoltam magam utravalóval és elindultam a szomszéd birtokunk felé. A szamarat nagy fetrengések között találtam és gondosan megvizsgálván a beteget, igy szóltam a körül állókhoz : Szamaruk nem tud lélegzetet venni, itt tehát nem lehet máskép segíteni, ha csak piócát nem alkalmazunk. „Piócát“, volt mindenfelől a válasz. Igen, még pedig azonnal, huszonöt piócát az orrára. De én nem tudom ám felrakni, mondá János béres. Hozza csak a piócákat, majd felrakom én. Eltávozván az akolból, egyenesen a gyümölcsös kert felé tartottam, mondván, hogy megizlelem a kendtek gyümölcsét, mig maguk ápril 19 a piócákat rakják a szamárra. Ez annyit jelentett, minthogy adjatok reggelit, aztán felrakom a piócákat a szamaratokra, ez csak megér egy reggelit? Midőn hozzá akartam fogni a reggelizéshez jelentik, hogy a piócák megérkeztek és az akol- ban vannak. Miután megreggeliztem, siettem kliensemhez, de mit láttam, midőn beléptem az akolba 1 A füles jóízűen faldosta a piócákat, melyeket egy ostoba fehér cseléd egy nagy salátás tálban tett eléje. Midőn oda értem, már csak három pióca volt meg a huszonötből, és miután láttam, hogy milyen nagy élvezettel esszi, igy szóltam magamban. Hagyjuk csak elvégezni a mit elkezdett, János béres ki szerencsére nem jött velem az istállóba, kis idő múlva ő is előkerült s kérdé. Nos mi van a szamarammal és a piócákkal ? Már megkapta! És nyugodtan viselkedett az operációnál ? Igen, azt hiszem mégegyszer annyit is szívesen fogadott volna. János erre körüljárta a szamarat, megte- kinté az általam kijelölt helyet és felkiáltott. Ez mégis csodálatos ! Hová lettek a piócák ? Egyetlenegyet sem látok ! Az állatokra mindig oly nagy hatással vannak. Oly mélyen hatoltak a beteg testébe, hogy nem is látjuk őket többé. „De hát miként jönnek ismét ki?“ Jaj mondám neki azok sohasem szoktak kijönni. Ki jönnek ők maguktól. Miután ezt mondám vettem panamám és igy szólván János béreshez. Itt nincs többé dolgom, most már csak be kell várnunk a gyógyszer hatását. Ezzel távozván azon erős meggyőződésben voltam, hogy a szamár másnapra bizonyosan kimúlik. Másnap János béres felkeresett. Alig lépett be szobámba, azonnal nyakamba borult, össze — vissza csókolt és igy kiáltott fel: Ne vegye rossz néven, édes ifiuram, meg kellett csókolnom, hogy ezáltal hálámat kifejezhessem, mely- lyel tartozom önnek szamaram kigyógyitása miatt. Ön kigyógyitotta szamaramat. Hízeleghet ön magának, hogy kitűnő szamárdoktor, ami egyébiránt ne akadályozza önt abban, hogy embereket is gyógyíthasson. FÁI GYULA. APRÓSÁGOK. Egy védőbeszédből. És lekérem a tekhintetes esködt orakat, védjék tekintetbe, hogy ez a nyamarult ember sokét, annyira sokét, hogy a leíkiismeret szavát se thodja meghallani. Ő csak tudja! — Lébikém, mennyi edj, meg edj? Lébi hallgat. — Nu majd adok edj példa. Gondoljál, hogy apád és anyád előtted állnak. Hány személy ez ? Lébi: edj. — Wie hájszt edj? Hiszen ez khettü! — Tsak edj! 0 mi házunkban o popa nem számit. Az már más. Bergl: (ur a konyhába kiált): Ez már mégis djalázat, ürdüg vidjen az ilejen khosztot, mit nem lehet élvedzni! Nyomorult disznó 1 Cseléd: Kikhérek magamnak ilyen bánásmód. Bergl: Nem mogának szóltam ! Áztat gondoltam, iiodj a feleségein van a konyhába! Berszc menti. Főmunkatárs: Ackermán Béla. Laptulajdonos : Barna Benő.
