Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-03-22 / 12. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKÚTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre — — — 8 K Negyed évre -=* — — 2 K j Fel évre •— — — =— 4 K Egy szám ára — 20 fillér. | Öngyilkosság. A morálstatisztika adatai szerint évek óta a népesség bizonyos százalékszáma, mely nem szokott különösen változni muta'ja, hányán lesznek öngyilkosok. Évek óta csodálatosan egyforma ez a százalékszám, mely alig a tizedes törtjeiben mutat eltérést. A legutóbbi időben azonban ez a szomorú statisztika meglepetéssel szolgált. A százalékszám nagyzási hóbortba tévedt és egyszerre tetemesen megnövekedett — a siralomvölgy, a mi világunk, mintha teljesen elvesztette volna azt a csáberőt, mely a benne való élést, helyesebben : tengődést kívánatossá teszi. Oly kevéssé ragaszkodnak hozzá az emberek, hogy legtöbbjük előtt közömbös, sőt jelentékeny részök előtt épen seggel tűrhetetlenné válik az Isten adománya -— az élet. A kérdés : miként lehetne lakosságunk megtizedelésének véget vetni, sokkal fontosabb, semhogy attól a fokozott figyelmet meg lehetne tagadni. Sokkal fontosabb, mint teszem : a kivándorlás, mert inig ennél visszahódítható népességről van szó, amott teljesen és mindenkorra veszendőbe menő nemzeti erő forog kockán. Érdemes tehát elmélkedni ama módokról, melyekkel e nagy bajnak elejét lehetne venni. S ezenközben első sorban szemünkbe ötlik a leghatásosabb eszköz, a melytől a legtöbb sikert várhatnék: általában megkönnyíteni a mód fölött megrosszabodott megélhetési viszonyokat. Ez azonban mindenesetre könnyebben tanácsolható, mint keresztülvihető és egyelőre éppen Főszerkesztő: Dr, Oisavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. . . .......... 1 i;-!»«»;»«. Szerke sztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 383. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. csak elméleti értékkel bir, mert hiszen mindaz a — bizonyára ki nem elégítő — munka, amelyet a megélhetés elviselhetőbbé tételére fordítanak, meddő marad. . A kérdés megoldását tehát a másik végén, erkölcsi oldalán, kell megfogni. Ennek még az az előnye is van, hogy az öngyilkossági okok közül nemcsak az anyagiakat, hanem azokat is felöleli, melyek csalódott szerelemre, csüggedt- ! ségre, elvesztett becsületre és, mint minden öngyilkossági esetnél, gyávaságra vezethetők vissza. Igen, minden öngyilkossági esetben, mely nem elrneháborodás következménye, a gyávaságjátsza a főszerepet. Elvetni mindent, a legdrágább kincset, mely semmi mással nem pótolható, csak 1 azért, mert nem merünk szembe szállni a benne várható veszélyekkel, azokat túlbecsülni, saját erőnket pedig kicsinyeim: ez nem egyéb gyávaságnál. De nemcsak gyávaság az öngyilkosság, hanem épp akkora bűn, mint a gyilkosság. Mindenesetre ugyanannyi, ' mint amaz, mert ember élet altatik ki. És sokszor, nagyon sokszor ez annyit jelent, mint az Isten adományával vétkesen bánni, mert ez az élet nem is kizárólag a tulajdonosé, hanem rendeltetése mások a hozzátartozók életéről is gondoskodni. Ilyen esetben még a gyilkosságnál is nagyobb lehet az öngyilkosság bűne. Nyilvánvaló, hogy törvényhozási vagy hatósági utón nem lehet az öngyilkossági utón nem I lehet az öngyilkosság ellen küzdeni, mert a tettest, ha sikerül szándéka, megbüntetni nem lehet. A törvényes intézkedés ebben az esetben első pillanatban kivihetetlennek látszik, azonban tényleg kizártnak nem tekinthető, ameny- nyiben több európai állam már megpróbálkozott velő. Persze nem az öngyilkosokat büntették, hanem csak azokat, akiknek kísérlete meghiúsult; az eredmény azután az volt, hogy az öngyilkosok száma megszaporodott, mert a büntetéstől való félelem arra késztette az élettől szabadulni vágyókat, hogy a legbiztosabb öngyilkosssági módokat választották. A lelkészekre, tanítókra s mindazokra, kiknek nagyobb erkölcsi befolyásuk van a népre, vár az a feladat, hogy meggyökeresitsók az emberekben az öngyilkosság nagy bűnének tudatát, hogy fölvilágosítsák a csüggedőket minő végzetes tévedés az, ha az élet küzdelmeit annyira túlbecsüljük, hogy erőnket azokkal szemben gyengének tartjuk. A test és különösen a lélek észszerű edzés után mindenesetre sokkal hatalmasabb, semhogy sikra ne szállhasson ama —- a valóságban sokszor jelentékenyen kisebb — bajokkal, melyekkel a jövő élet fenyegetni látszik. Csakis ez utón várhatunk javulást, közben azonban a mértékadó köröknek is több figyelmet kellene forditaniok arra, hogy megszüntessék az öngyilkosságok anyagi okait. Jmmtlír tárczája. Éjféltájon. A várbeli tornyon éjfélt üt az óra Baglyok huhogása, szárnyok csattogása Tölti be az éjét . . . Hófehér leplükkel tova szálló árnyak Ögsze-vissza járnak, Mint egy-cgy kisértet. Egyik ifjú, másik öreg, asszony, férfi . . . Aszott csont arezukba ki merne rá nézni? Az ilyen vak éjben . . . Mért, hogy az ég is oly szegény, mint az élet Ez a rideg élet, Hogy csillagja sincsen ! ? Egynek deli, másnak vénhart a járása, Csont kezükkel búcsút intve szállnak tova Az éjféli árnyak, Hogy a mig egyet iií a várbeli óra Izmos koppantója. Haza szállhassanak . , . Túlvilág! lények, haza szálló árnyak Ismeretlen világ vissza szállt lakói Ne menjetek arra . . . Itt az utcasarkon immár egy hét óta Éhezem és fázom Rongyokba takarva . . . Metsző hideg ellen nincsen aki védue Suhogó selyméből senki rám se nézne. Koldus igy megélhet ? Addig tart a panasz, a várbeli Óra Izmos koppantója Elit ti az egyet . . . Az éjféli árnyak egyszerre elszállnak Csak az elején volt még a panaszának. S ki hallgatja meg ma ? Baglyok huhogása., s egy koldus sir Bele zokog e vak Sötét éjszakába. (Budapest.) Simon József. Gitta és Lajos. Irta : Lux Terka. — Ni, ni ? Jó napot, Lajos !-— Jó napot, Gitta 1 — Hisz én azt hittem, hogy ... — Jól hitte, nem voltam idehaza. Két napja érkeztem, lenn voltam a Riviérán. — Meleg van ott ? Nekem nem volt. — Miért nem megy Afrikába ? — Voltam. —- Ott is fázott ? — Mindenütt fázom, Gitta. A leány ránézett és egy sóhajtást elnyomva, leült a kanapéra, a fiatal ember mellé. Délután két és három óra között volt az idő s rajtuk s a teremszolgákon kívül egy lélek sem volt az egész műcsarnokban. Az idő különben is ködös volt, bizonytalan félvilágosság ülte meg a képeket s valami lilásanvörös, a bimbózó orgonavirághoz hasonló színeket vetett rájuk a termek üvegteteje. A leány kis fekete kabátját kigombolva, szomoSzölöoltvány !! Szoiövesszö !! A viU8hirtt •D‘'kw“"‘ ““P * ••«jobbbort; oltani, per ...'■ ■■■ m-1 ....... i J»— metezni ti cm li ell ! Gyökeres 1000 db. 100 kor., siras Sr aBRW* sima 50 kor. Szőlőoitvanyok ezere: 140 kor., a legnemesebb fajokból. Árjegyzék ingyen. . . Rendelési cim: 1Ww Feisösegesd. (Somogy megye.)
