Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-03-15 / 11. szám

908 in. IT TI. évfolyam í r \ V Nagysomknt 1908. március 15 11-ik szám. // / KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre — — — 8 K Negyed évre •= — — 2 K Fél évre — — ^ 4 K Egy szám ára - — 20 fillér, j Főszerkesztő : Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. A nemzeti ünnep. A tavasz első fuvallata zsong végig a ma­gyar tájakon s nyomában felzsendül a föld, kivirulnak a szivek. Lelkes ifjak, borongó öregek zászlós csapatokban vonulnak végig az utcákon és ünneplésre állanak meg ott, ahol a szabad­ságharc emléke, akár szobor, akár síremlék emelkedik az ég felé. Március 15-ike van és ezen a jiapon fölviharzik a szivekben a dicső­séges múlt, amelyet részint a történelem lapjai­ból olvastunk, részint magunk is átéltünk. Ezen a napon van 60-ik évfordulója annak az ese­ménynek, hogy a magyar nép a maga akaratá­ból, az Isten szabad ege alatt döntött a maga sorsa fölött és kijelölte jövő fejlődésének útját. Ezen a napon uj utakra tért át a magyar nemzet és ezeken az utakon kell haladnia az idők végtelenéig, mert ez az ut az életé és az igazságé. Sok vér folyt el közvetlenül 1848. március 15-ike után, sok vér, de ez szentté avatta ezt a napot, mert a szabadság, .egyenlő­ség és testvériség gyönyörű hármas eszméje a szabadságharcban ömlött piros vérben született meg. Hanem ez a vér századokra megtermé­kenyítette a magyar nép lelkét, amely 1848. óta fogékonynyá lett a népeknek minden nagy és uj eszméje iránt. Fogékonynyá tette ezt a népet a szabadságharc mindama nagy evoluci­Jüúmiér íárczája. Március 15-ére. Kossuth. Irta: Bállá Miklós Jogosított közlemény. Midőn fölöttünk elborult az égbolt, Kigyult egy csillag — nem lesz soha mása ? Jós próféták kiolvasták belőle : Megszületett a nemzet Messiása! S zarándokolva jártak bölcsőjéhez — Nem királyok — elárvult nemzetek. Testvérrabszolgák, kiket éjben élni Kárhoztatott siralmas végzetek . . . És évről-évre nőtt a glóriája, Besugározva a sötét eget. De hogy végre a nap is felragyogjon : Elűzte róla hát a felleget ! *) A fővárosi színházak ünnepi prológusa. | ókra, amelyeken sikerrel kell keresztülmennie minden nagyra hivatott nemzetnek. Nincsen megállás a nemzetek életében, mert az élet a folytonos fejlődés, átalakulás folyamata és min­denütt nehéz küzdelmekkel jár ez a folyamat. A'magyar nép hivatottságát és erejébe ve­tett hitét jelenti az, hogy minél több esztendő választja el a márciusi nagy napoktól, annál nagyobb kegyelettel üli meg március Idusát, annál viharosabban lángol fel szivében a jog­szerzés és a szabadságszeretet érzése. A lefolyt hatvan esztendő alatt igen sokszor megtörtént, hogy a kormány és a hatalom rossz szemmel nézték március 15-ikéfiek ünneplését, nem egy­szer fegyveres erő próbálta megakadályozni a hazafiakat abban, hogy eleget tegyenek a nem­zeti érzés magasztos követelésének, de bármit : tettek is, a magyar nép mindig ünnepelt ezen a napon és ha más nem, ifjonti diákok ülték meg lelkes külsőségek közepette ezt a nagy napot, de velük voltak sziveikben az öregek is. Istennek hála, elmúltak ezek az idők, ma bíz­vást, nyilvánosan ünnepelhet minden magyar ember, sőt maholnap ott fogunk tartani, hogy annak lesz oka tartani a következményektől, aki március 15-ikét meg nem üli. Nincs messze az idő, amidőn március 15-ike, mint nemzeti ünnep törvénykönyvünkbe lesz iktatva. Szerte az ország városaiban esztendőről­esztendőre szaporodnak a szabadságharc és Kossuth Lajos szobrai. Mindenütt van egy a nagy időkre emlékeztető hely, ahol szobor nincs, ott egy közös sir van, melyben csatában elesett honvédek feküsznek az ellenséggel együtt és ide vonul ki a magyar nép, hogy lerója lelkes kegyeletének adóját azok iránt, akik vérüket áldozták a jövő eszméjéért. — Menjetek, vonul­jatok lelkes fiai a jelennek, merítsetek uj erőt a hősök sírjából és emlékezéséből, mert még nem vagyunk túl minden harcon, minden viszá­lyon. Sok kívánsága van még a magyar nem­zetnek, amelyeket egytől-egyig el kell érni, amelyeket el is fogunk érni, ha fokozódó lel- keséttéssbl üljük meg ezt a nagy napot. Gon­doljunk ilyenkor arra, hogy jöhet idő, jöhet alkalom, amikor szüksége lesz a magyar nem­zetnek arra, hogj megint úgy harcoljon, mint 1848-ban. Ebben a tudatban üljük meg ünne­pünket ! Az uj ipartörvény. Most került nyilvánosságra az ipartörvény revíziójáról szóló törvényjavaslat, amely a meg- okolással együtt egy hatalmas legislatorikus alkotás, amelyhez lógható nagy kihatású nem készült nálunk az egyházpolitikai törvények óta. A magyar ipar és kereskedelem már évtizedek Az volt a harc 1 a sötétség — s pokollal, Ádáz tusa — fenséges diadallal! A győzelmekből elég volt a kezdet: S egyszerre máris derengeni kezdett. Lásd: szoborban sem áll fönn emléked ! . . . De tartósbbat emelt szivébe néped, Mint a kohóknak érci ontanának, Mint márványföldje egész Karrarának ! Ám folyt a harc, — s a mikor azt izente. Hogy el fogyott, elhullt a regimentje : Csatára szállt agg, ifjú — bárha félholt, S kaszát ragadt, akinek kardja nem volt! Óh, bizz e népben, — mely bár nem a régi. De ha mégegyszer izenhetnél néki: Elmenne mind, mint akkor sikra szállott, S végkép kivívná a szent Szabadságot! És a rozsdás vas, aratva a rendet, Mind jobban-jobban tündökölni kezdett! S hogy a vértől homályosuk a szablya: Beragyogta a szent Szabadság napja! “Mgr A csók. , . . De jött Világos s Arad golgotája . . . Reánk szakadt a zsarnokság igája . . . Te száműzve: atyátlan árva lettünk : És visszanyerve végkép elvesztettünk . . . Nem foly többé a könynek olyan árja, Mint Érted sirt el nemzeted, az árva. Nem lesz oly gyász, mert nem lesz oly halott, Minőt a sors Benned nekünk adott! . . . Atyánk! Ki ott állsz Isten trónja mellett, Őrizz, hogyha már meghódolnunk kellett! A Te népednek végzete : alázat, Bár szive tőle vérzik, forrong, lázad ! Irta : Kemény Simon. Mindketten a Terpsiehore-szinház kórusában tán­coltak énekeltek, a rendezői lelemény mindig úgy hozta magával, hogy három éve mindig egymásmellé kerül- ! lek, az öltözőjük is közös volt és gyűlölték egymást j. kegyetlenül, engesztelhetetlenül. Valami kicsinyes toalett- versengésből indult ki a dolog és utóbb annyira meg­nőtt, hogy teljesen hatalmába kerítette őket. Nem tud­tak egyébre gondolni, mint egymásra, nem volt egyéb vágyuk, mint hogy egymást bosszantsák. Ha egyik valami pépet látott, csak azért gyönyörködött benne, j mert tudta, hogy a másik ezt nem teheti. Ha valamelyik jó gyümölcsbe harapott, gyönyörűségének nagyobb fe­SzölöoUvánv!! Szolöv CSSZÖ !! ^ világhírű Delewiirc adja a legjobb bort; oltani, per* ­_________________________— motozni nőm koll! Gyökeres 1000 db- 100 kor., sima * • • • 50 kor. Szőlőoltvanyok eaere: 140 kor., a legnemesebb fajokból. Árjegyzék ingyen. . . gggT* liendelési cím: Mft i iiSÍl Felsösegesd. (Somogy megye)

Next

/
Oldalképek
Tartalom