Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-12-20 / 51. szám
2 KŐVÁRVIDÉK dec. 20‘ példáját, de nem engedi a rendelkezésünkre álló tér. Mindegyikből kitűnnék, hogy kereskedőink még nem emelkedtek arra a magaslatra, mely a saját érdekükön felül a haza érdeke. A müveit és hazafias kereskedőkre a kivitel emelése körül nagy feladatok várnak. Tőlük függ a nemzeti jóllét megalapozása, bizonyos tekintetben rajtuk is múlik, hogy a boldogulás hazánkban oly nehéz, sokkal nehezebb, mint más országosban. Sem a diplomata, sem a politikus, sem semmiféle közpályán működő férfiú nem tartja annyira kezében hazájának anyagi sorsát, mint a kereskedő. Azért nemcsak tisztelt és magasztos a hivatása — de csak úgy, ha annak teljesen megfelel. Ua erre fognak törekedni kereskedőink, úgy nehány óv múlva nem lesz panasz pangó hitelünkre. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő ur! Olvastam a „Kővárvidék“ 1908. évi december 13-ki számát, melyben a nagysomkuti reformátusok jói sikerült mulatságának a lefolyása közölve volt. Engedje meg tek. Szerkesztő ur, hogy szerény megjegyzésemet a ref. bálra vonatkozólag — az előző közlemény kiegészítéséül — nyilváníthassam. Az ifjúság megérkezése alkalmával kedves jelenet folyt le a somkuti állomáson. Lingvay Tamás járási csendőr őrmester ur kedves leánya, a 4 éves Jolánka, ügyes beszéd kíséretében nemzeti szinü szalaggal átkötött virágcsokrot nyújtott át az ifjúság szónokának. A kedves emléket — mely az „akadémiai zenekör“ első vidéki szereplését teszi feledhetetlenné — magunkkal vittük Debrecenbe s a főiskolai levéltár egyik szekrényébe megőrzés végett letettük. Nem mulasztom el, hogy ez alkalommal köszönetét ne mondjak a magam s kollégáim nevében Lingvay urnák a kedves és váratlan meglepetésért. Ugyancsak azoknak a kedves és derék házigazdáknak, akik az ifjúságot páratlan szives- séggel a pazarlásig menő ellátásban részesítettek. Kürthy Zoitán. Hírek. — Ismételten kérjük igen tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy lapunk utolsó előtti számá' — Mihály ! Mihály csak az apja. Beszélt az anyjával ? — Holnap fogok vele beszélni. Magával elmegyek hozzájuk. Azt akartam mundani, én bizony nem megyek, de ránéztem a parányi cipőkre és igy feleltem: — Isten neki, holnap nézzük meg a kis leányt. Másnap csakugyan elmentünk Mihályékhoz. Mikor a kapuhoz értünk, Piroska azt mondta, aztán ne mondja rögtön, hogy a kis Julcsát akarjuk. Mihály az udvaron várt bennünket az egész családjával. Ő maga alacsony, nagy bajuszu ember volt, összecsavarodott dús hajjal és értelmes kék szemekkel. A felesége gyönge, beteges asszonynak láiszott. Hosz- szukás madonnaarca volt, meg nagy, szomorú szeme. Az öt gyerek közül az egyik, a legidősebb az eperfa legtetején ült egy hajlós, vékony ágon. Mikor az apja szólította, kecsesen és biztosan jött le. mint egy mókus. A második a negyediket fogta. A harmadik a porban játszott az anyja lábánál, a legkisebb, a mi Julcsánk pedig ott ült az anyja ölében és mikor minket meglátott, elkezdett cincogni, mint egy fájósfogu egérke. Az asszony nem valami barátsógosan fogadott bennünket. Úgy látszik, az ura informálta előre, mi járatban vagyunk, mert egyre a gyerekeit nézte, feltő, nyugtalan tekintettel. hoz mellékelve volt felhívásban kitüntetet hátralékos előfizetési dijjaikat még a folyó évben feltétlenül beküldeni szíveskedjenek. — Karácsonyfa ünnepély. A helybeli állami kisdedóvodában folyó hó 24-ón délután 4 órakor fog a karácsonyfa ünnepély megtartatni, melyre az érdeklődő közönséget tisztelettel meghívja a felügyelő-bizottság. — Kiuevezés. Gróf Teleki László Gyula kővárhosszufalusi nagybirtokos, Szilágyi Ferenc eddigi gazdasági felügyelőjét összes birtokainak jószágigazgatójává nevezte ki. — Értesítés. A községi elöljáróság tudomására hozza az összes háztulajdonosoknak, hogy a házak újonnan számoztattak és mert a házak számai változást szenvedtek uj házszárn- jelző táblákkal látta el a házakat. Amenyiben tehát tüzbiztositást, italrnórési jog gyakorlása, dohány kis óvadéKok által vagy más szempontból a házszámok bejelentendők, figyelmeztetjük az érdekelteket, hogy ezen körülményt illetékes helyen jelentsék be, nehogy ebből kifolyólag bárminő hátrány is támadjon. — Közös katonaság Nagybányán. Lapunk zártakor értesülünk, hogy a nagybányaiak azon régi óhaja, hogy a városba katonaság helyeztessék el, 1910. évtől kezdődőieg megoldást nyer, amennyiben a hadügyi kormány elhatározta, hogy a szamán 5. gyalogezred egy zászlóalját említett időtől kezdve Nagybányára helyezi át, Szatmáron pedig a jövőben két közös zászlóalj lesz, az ez- redförzszsel és zenekarral. — Hegy kirendeltség Szatmáron. Szatmár, Mármaros, Szilagy és Ugocsa vármegyékre terjedő hatáskörrel 1909. évi január hó 1-től kezdve a földművelésügyi miniszter Szatmár székheiylyel hegyi kirendeltség létesítését határozta el. — Beküidetett. Többektől arról értesültem, hogy a helybeli magán polgári leányiskola tulajdonosa özv. Vince Kálmánná karácsony ünnep alkalmával egy könyvtár javára a saját és más növendékekkel színi előadást tervez rendezni. Ha jól emlékszem nevezett magán iskola tulajdonosa ez év julius hó 18-án is rendezett egy hasonló műkedvelői szinielőadást valami álitólagos „tornaszerek beszerzésére.“ Sokan igen különösnek találták ezen eljárást, mert egy magán intézet tu! lajdonosa a szükséges taneszközöket maga, saját i költségén köteles beszerezni, annál is inkább i mert a beszerzett és beszerzendő tan- és más ! eszközök is magán tulajdont képeznek. Az említett műkedvelői előadásból tudomásom szerint tekintélyes összeg folyt be az említett magán iskola tulajdonosának kezeihez. Hogy mi történt a befolyt összeggel arról a nagyközönség nem bir tudomásai, amenyiben a nyilvánosságra hozva nem lett. Többek óhajára azon kéréssel fordulok a t. szerkesztő úrhoz, miszerint ha tudomásra lett adva, hogy mi célra lett fordítva az akkor befolyt összeg, úgy azt a nagyMihály ellenben nagyon beszédes volt és a kedvünkbe akart járni. — Jani, gyere le, kösz önj a tekintetes urnák — ezólitotta a fán ülő gentlemant. Az asszony gyors mozdulattal megigazította a fején a kendőt és erélyes hangon megszólalt: — Janit nem adom. Majd szelidebb hangon hozzátette : — Ő a legidősebb. — Igaz — mondta Mihály — ő a legidősebb és elkomolyodott. — Nern szokna meg az ilyen nagy gyerek úgyse. A feleségem megsimogatta a nagyobbik kis lánynak a haját. Fakó arcú, szeplős, csúnya gyerek volt, a haja akár a csepü. — Beteges — vágott közbe az anyja — nem való elvinni ezt se. — Igaz,. — hagyta helybe újra Mihály — ezt se lehet adni. Beteg gyereknek az anyja mellett a helye. A porban ülő gyermek keservesen elkezdett sirni. Az anyja lehajolt hozzá, a kötőjével törülgette az arcát és igy csititotta: — Ne sirj lelkem, nem adlak én oda a világért se. Mihály a vállát vonogatta, mintha mondta volna: Lám, ilyen bolond az anya és a negyedikhez közeledett volna, ha az asszony rá nem kiált: — Figyelmed mán adná. Hát nem tudja, hogy Erzsi nem alszik «1 Mari nélkül soha. közönségnek b. lapjában tudomására adni szíveskedjék. X. Beküldött kérdésére legnagyobb sajnálatunkra érdemleges választ nem adhatunk, amenyiben nekünk sincs tudomásunk a begyült összeg hováforditásáról. Ha azonban biztos tudomásunk lesz, úgy nem fogunk késni a kellő folvilágositást megadni. (Szerk.) — Erdőd küldöttsége. Az erdődi járás mintegy 25 tagból álló küldöttsége tisztelgett a napokban Dr. Pilisy István orsz. képviselő vezetése mellett vármegyénk főispánjánál. A küldöttség a többek között egy bennünket közelről érdeklő ügyben is kérelmezett. Ugyanis azon óhaját fejezte ki, hogy Erdőd székheiylyel a nagysomkuti járás községeinek bevonásával közjegyzősóg állittassék fel s ez ügyben az igazságügy miniszter elé való vezetésüket kérték. Mint értesülünk, vármegyénk főispánja a közjegyzőség iránti kérelmet jogosnak ismerte el és szívesen megy a küldöttséggel az igazságügy- miniszter elé. Hasonlóan nyilatkozott vármegyénk alispánja is, akit a küldöttség szintén fölkeresett. Nem akarjuk ezen székhely kérdést a Nagykároly és Szatmár között fölmerült székhely kérdéshez hasonlítani, de semmi esetre sem találjuk helyesnek, hogy községünk azt tétlenül nézze, annyival is inkább, mert községünk már régebben tett lépest ez ügyben. Igaz, hogy nem küldöttség utján, a mi mindenesetre hatásosabb lett volna, hanem egyszerű kérvénnyel kérte, hogy községünkben egy kir. közjegyzőség szorveztessék, amit az igaz- ságügyminiszter azzal utasított vissza, hogy a község kérelmét ez időszerint teljesíthetőnek nem találta. Községünk és az egész járás érdekében célszerűnek tartanók, hogy e tárgyban mozgalom indíttassák, mert mégis nagyon különös lenne, hogy járásunk az esetleg Erdődön szervezendő közjegyzőséghez csatoltassék és hagyatéki tárgyalásra Jóháza községből valaki Erdődre idéztessék. Meg kell ragadnunk minden alkalmat, a mi községünk bármily csekély fejlődését előidézheti és ne nézzük tétlenül, mint más elkaparja elölünk a sült gosztenyót, mert csak igy számíthatunk valamire. — Az izr. nöegyiet. A helybeli izr. nőegylet legutóbb tartott gyűlésén elhatározta, hogy a téli idényen át minden második szombat estén a Stern-féle kávéházban thea-estélyeket rendez és a befolyó tiszta jövedelmet szegények segélyezésére és tűzifával való ellátására fordítja. Az első thea- estély e hó 19-én tartatott meg. — Községi közgyűlés. Nagysomkut nagyközség e hó 13-án rendkívüli közgyűlést tartott, mely alkalommal az alábbi ügyek kerültek szől—n»' ■ ■—■»»» *i»^gtWEKngaBaraa CTM^rcgfvwqwCTiaviii.i — ......—— wmfmmm Mi hály megrökönyödve nézett rá. — Mán hogy adnám — mondta, aztán a feleségemhez fordult és lemondólag legyintett a kezével: — Ne tessék bántani kicsi még a nagyon. Piroskát a hallottak nagyon elbátortalanitották és félénken csak annyit mert mondani: — Hátha a kis Julcsát . . . Mihálynénak piros lett az arca és egy gyönyörű védő mozdulattal még szorosabban ölelte magához a gyermekét. — A kis Julcsát — szólott és most meg elsápadt. Szép szomorú szeméből sűrűn kezdtek hullani a könyek a kis gyerek arcára. Mihály is rosszalóan csóválta a fejét és szemrehányóan tekintett a feleségemre: — Mán azt igazán nem lehet. Egy pillanatig hallgattunk valamennyien. Aztán az apró szentek elkezdtek keservesen sirni, mintha valami veszedelmet sejtett votna meg a kis lelkűk. Mihály is elfordult és lenézett a földre, mintha valamit keresne. Az én asszonyomnak is könyes volt a szeme, aztán odament a másik asszonyhoz, megölelte szépen és azt mondta neki: — Olyan szép voit, hogy nem adta , . .
