Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-12-13 / 50. szám

2A református egyház bálja.

A nagysomkuti református egyház templom- épitósi alapja gyarapítására a debreceni református akadémiai ifjúság szives közremükedésé- vel november hó 24-ón egy erkölcsileg és anyagilag minden tekintetben fényesei! sikerült hangversennyel egybekötött zártkörű táncmulatságot rendezett, melynek lefolyásáról kiküldött tudósitónk a következőkben számol be :

Az akadémiai ifjúság megérkezése.

A 23 tagból álló akadémiai ifjúság még a bált megelőző szombat délelőtti vonattal megérkezett. Az indóháznál óriási néptömeg várta az érkezőket; ember ember hátán tolongott s midőn a vonat megérkezett, dörgő éljen kiáltással fogadták a varva-várt kedves vendégeket. A szűnni nem akaró éljenzés lecsillapulása után Veress József gondnok a református egyház nevében igen szives és meleghangon üdvözölte az érkezőket. Erre Kéri Ignác teológus az akadémiai hallgatok nevében beszélt s a nem várt szives fogadtatást megköszönte. Ezután a rendező-bizottság kocsira ültette az ifjakat s a 30—35 kocsiból álló menet egyenesen a régi megyeháza épületéhez hajtatott — melyben a reformátusok imaháza van — s ott ének és rövid imából álló istentiszteletet tartottak. Ennek elvégeztével a közönség úgyszólván megostromolta Kürthy Zoltán akadémiai hallgatót, városunk fiát, az ifjak vezérét s mindenki azt követelte, hogy az ifjakból ne egyet-kettőt, hanem 3—4-et osszon hozzájuk. A vezér azonban jó előre ellehetett készülve e jelenetre, mert jegyzőkönyvét elővéve csendes nyugalommal olvasta fel a házigazdák és a beosztott vendégek névsorát. Érdekes volt nézni, hogy milyen szeretettel ültetik kocsira a vendégeket a házigazdák s lázas sietséggel viszik haza, nehogy valaki elvehessen egyet is belőtök.

A bál előtt.

Ha valaha Somkuton a közönség érdeklődött mulatság iránt, úgy azt hatványozottan a mostani iránt tanúsított érdeklődés, mondhatjuk bátran: lelkesedés! És ezen nem is volt mit csodálkoznunk, mert csak végig kellett nézni már megérkezésük alkalmával, azon az erőteljes, élettől és értelemtől duzzadó 23 ifjún, mindjárt lehetett látni, hogy itt nem mindennapi dologról van szó. Sejtelmünk meg is valósult. Mar vasárnap úgy délelőtt a kereskedésekben, délután az utcákon szokatlan élénkség és járás-kelésnek volt tanúja a figyelmes szemlélő.

Délelőtt 10 órakor az akadémiai ifjúság és

Messzire haitik szárnya suhogása —

Ott lenn remegve száguld szét az őz;

Varjú, holló csatára kelni gyáva;

Tovarebben, hisz tudja, hogy ki győz 1 . . .

Egyszerre csak hatalmas dörrenéstől Lesz hangossá az órjás rengeteg,

A sziklafal százszor mennydörgi vissza És hangjától a föld is megremeg.

Sokáig harsog végig a határon,

Soká pereg még nyomán a levél,

Mig őszi jussát vissza foglalhatja S tovább süvölt a hűvös őszi szél . . .

... A lég király ott fekszik a porban És diadallal nézi a vagász,

A haldokló, bár végperceit éli —

Mozdulatára éberen vigyáz.

Kinyújtott karma készen áll a harcra S noha sebéből patakzik a vér:

A végső cseppig magát meg nem adja És jaj annak, ki most hozzája ér i . . .

... A távoli falu esthareng bugása Halkan szűrődik át a lombokon.

Madár elül és a futó vadaknak Nyugalmas enyhet kínál a bokor.

A hold megindul mérhetlen útjára S ezüst fényét & tisztásra veti,

Hol a hulló lomb — lágy harangszó mellett —

A végtelen királyát temeti . . ,

KŐVÁRVIDÉK

nagyközönség ünnepi díszben vonult a reformátusok imaházába, hol az akadémikusok dalárdája énekelt s az imát és szent beszédet pedig Kürthy Károly negyedéves teológus tartotta, ügy a gyönyörű énekek szépsége, mint a remek és tartalmas baszód a nagyszámú hallgató közönséget könnyekig meghatották.

Délután nagys. özv. Papp Józsefnó úrnő vendégszerető házánál a hangversenyen előadandó énekekből és hegedüjátékból próbát tartottak.

A bál.

Már jóval s mulatság kezdete előtt élénk tevékenységet fejtett ki a rendező-bizottság, hogy a bál lefolyása minél impozánsabb legyen. Ott láttuk mindenütt, ahol munka és tenni való akadt Benedek Ferencet és Kürthy Dezsőt, kiknek figyelme a legparányibb dolgokra is kiterjedt, ott munkálkodott velők Varga János, Er- csey Pál és még sok más.

Hét óra előtt már jóval sietve vonult a közönség a mulatság színhelyére; kocsi-kocsit ért, csak úgy robogtak a fogatok az utcán, mintha mindenki attól félt volna, hogy elkésik. A közönség már a bálterembe lépése alkalmával kellemesen lepődött meg azon a szives előzékenységen, mellyel a jeles ifjak ismerőst, ismeretlent fogadtak. Nem válogattak a belépők között, hanem egy érkező vendéghez ketten-hárman siettek s megnyerő, nyájas előzékenységgel vet- [ ték el a felső ruhát, kendőt és vezették őket a ! kényelmes ülőhelyekhez.

Végre elérkezett a várva-várt idő s a hangverseny kezdetét vette.

Az ifjak lelkes vezére, Kürthy Zoltán megadta a jelt s abban a pillanatban mind a 23 akadémiai hallgató a dobogóra lépett; a közönség pedig lélekzetét visszafolytva várta a törtó- nendőket. E néma csend azonban csak egy pillanatig tartott, mert megcsendült a Gfellért Sándor gyönyörű tenorja s az ifjak elkezdték éne kelni a „Hymnuszt“. A közönség állva és mély áhítattal, gyönyörrel hallgatta végig az imaszerü éneket, melynek végeztével szűnni nem akaró tapsviharral és lelkes éljenzéssel honorálta az énekkart.

Ez után következett: Nyitány a „Vanda“ eimü operából. Meg kell adnunk, hogy e nehéz darabot az akadémiai zenekar oly kitűnő precizitással adta elő, nogy a közönség elragadtatással hallgatta és élvezte a gyönyörű játékot s jelentékeny elismerésben részesítette a fiatal művészeket, mert folytonosan ismételteim akarta a darabot.

Kürthy Károly negyedéves teológus hangulatos verseinek remek előadásával a legfelsőbb fokra hangolta a közönséget s még be sem fejezte szereplését jóformán, máris a közönség kedvence lőtt. Kitűnő szavalatával sürü tapsot és éljent aratott.

Az „Éji dal“ is remekül sikerült. Ebben a darabban megmutatták a debreceni akadémikusok,

| hogy célirányosan fejlesztett technikai tudás, finom művészi érzék és választékos ízléssel ren- ; delkeznek.

Nagy részvéttel vette tudomásul a közönség, hogy Kürthy Zoltán útközben berekedt s ezért a műsorban felvett „Biró előtt“ cimü verset el nem szavalhatta. Pedig nagy várakozással néztünk a Kürthy Zoltán szavalása elé, mivel városunk fia, kit már többször hallottunk nyilvánosan szerepelni s mindannyiszor gyönyörködtünk kellemes és vonzó előadásában.

Azonban, hogy a közönség megröviditva ne érezze magát, a Kürthy Zoltán elmaradt szavalata helyett dobi Tóth Lajos előadta a „Riza nótája“ cimü melodrámát vonós-négyes kíséretében. E szimpatikus, kellemes megjelenésű ifjú hatásos előadásával zajos elismerésben részesült.

Ezután a dobogóra lépett Szemes Miklós negyedéves joghallgató tárogatóval kezében. Már j maga az alak is nem mindennapi: öles magasságú, hatalmas termetű, rokonszenves, kellemes megjelenésű egyéniség. Még nem tett egyebet, mint meghajtotta magát, már is óriási taps és | éljen kiáltásban tört ki a közönség, ugv, hogy j percekig nem volt képes szereplését megkezdeni. Mikor azután nagy nehezen lecsillapult a zaj s Szemes Miklós elkezdett tárogatózni és eljátszotta azokat a szomorú, keserves, bus, de azért nekünk

dec. 131

mégis oly kedves kurucdalokat: a közönség lelke megtelt büszkeséggel, régi édes emlékkel s úgy érezte, mintha a nagy Rákóczi szelleme védőieg feje fölött lebegne. Hogy hányszor ujrázták meg és hányszor vitték vissza a dobogóra Szemes Miklóst, azzal t. Szerkesztő ur nem tudok beszámolni. Én is ember vagyok, nekem is van két szemem, melyekből patakzott az öröm könnye ; csak annyit tudok, hogy én is tapsoltam, ón is éljeneztem, mert nagyon, de nagyon szép volt az a tárogató.

Kürthy Margitka k. a. és Szondy Lajos „Vallomás“ cimü dialog előadása is igen jói sikerült. Kellemesen hatott reánk e fiatal, bájos leányka fellépése annyi férfi között. Mindketten oly nyugodtan és nemes egyszerűséggel játszottak, mintha egymagukra lettek volna egy virágos kert közepén: Kaptak is tapsot eleget.

Kitünően sikerült „Szerenád a Tisza-ház előtt“ (Quartett az Ócskái brigadérosból).Dacára annak, hogy a nagy vendéglő hangoló akusztikájú nagytermében bizony sok finomság megy veszendőbe, mégis kiváló eredménnyel énekelte Sarkadi József Verner búcsú dalát. Remek és tiszta bariton hangja kellemes élvezetet nyújtott a közönségnek. Elvezettel hallgattuk a szép hangú fiatal ember nemes talentumának zengő megnyilatkozását, miközben előnyösen kivált a minden nehézséget könnyen legyőző, szoiid iskolázottsága és erős átérző képessége.

Befejezésül az akadémiai zenekar opera részleteket játszott. Ez a játék nem taps-spekulációra épült, hanem illusztráló erejével a klasszikus zene szinos, változatos és kifejező erejében karakterisztikus megrajzolására szolgáit. A zenekart alig győzte tapsolni a közönség, de vele együtt lelkesen ünnepelte Nagy Sándort is, mint karnagyot.

Egyszóval regisztrálnunk kell, hogy a hangverseny a jelen volt akadémiai hallgatóknak dicsőségére válik, mert úgy részleteiben, mint ösz- szessógében kitünően sikerült.

Az előadás után táncra-tánc következett. Éjfélkor közös vacsora, miközben Papp István református esperes-lelkész lendületes felköszöntőben mondott hálás köszönetét az akadémiai ifjúságnak szives közremüködósökért. Vacsora után ismét tánc egész hajnali 4 óráig, a Rácz Laci kitűnő zenekara mellett.

Végezetül meg kell jegyeznem, hogy az egész mulatság lefolyása valódi müveit emberekhez illő 1 és példasszerü volt. Megjelent ott nemzetiség- és vallásfelekezet különbség nélkül a vidék és községünk minden számottevő lakosa, kivéve azokat, I kiket valamely fontos ok vissza nem tartott az elmenetelben, de ezek is majd mindannyian rendkívül szívélyes és meleghangú levéllel Keresték , fel Veress József gondnokot és megköszönve a szives meghívást, mentették ki magukat. Nem volt ott vitatkozás politikáról, vallásról, hanem a , legszebb egyetértésben mulatott itju, öreg — nő és férti egyaránt.

E mulatságra örömmel és kedvesen fogunk emlékezni még igen sokáig, de remélni merjük, ; hogy a debreceni akadémia itt időzött 23 tagja, kedves vendégeink is szivesen fognak visszagon- I dőlni az itt eltöltött kellemes napokra.

Adja Isten, hogy úgy legyen!

I X.

Hírek.

— Ismételten kérjük igen tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy a lapunk múlt számához mellékelt jegyzékben kitüntetett és a folyó év végéig járó előfizetési dij hátralékaikat mielőbb beküldeni szíveskedjenek.

— Roskadozik a vármegyeháza. A községünkben levő vármegyeháza épülete, amelyhez községünk annyiszor és szép reményeket fűzött, szomorú sorsra jutott. Annyi terve volt már a községnek ezzel a monumentális épülettel és egy sem sikerült. Ugyanis katonaságot, későbben ipartelepet gyárat, óhajtott volna abban elhelyezni, de minthogy mindezen óhajai nem sikerültek, már országos tébolyda céljára is felajánlotta. Úgy látszik azonban, hogy arra sem találták eleg alkalmasnak, mert az a terv is befagyott valahol.

Most már közbiztonsági szempontból kénytelen volt a hatóság is beleavatkozni, amennyiben az épület