Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-11-29 / 48. szám
VI. évfolyam. 48 ik szám. Nagysomkut, 1908. iiov. 29. // / KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre — — — 8 K Negyed évre — — ; — 2 K j Fél évre — — — = 4 K Egy szám ára — — 20 fillér. | Főszerkesztő: Dr. Oisavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Az ipartörvény revíziója. Azzal a levéllel, a melyet Sztarényi József államtitkár az ipartestületek országos kongresz- szusához intézett, az ipartörvény revíziója uj stádiumba lépett. Eddig az államtitkár által tervezett nagy ipari kódex tárgyalása és vitatása körül folytak a csatározások, melyek sorompóba szólították a kis és nagy ipar, a szervezetek és nem szervezett munkások ezreit, a szociológusokat, a jogászokat és az érdekeltség még ,: szélesebb és távolabbi rétegeit. Nem szenved kétséget, hogy valamennyi oldalról erősen ostromolták az uj erőditósi terveket és az építő nem tehetett egyebet, mint hogy engedjen az ostromlóknak. Visszavonta tehát az egész bástyát és csak a felvonó hidat hagyta meg, mely a régi állapotból az újba átvezetni lesz hivatva. Más szóval az előttünk fekvő tervezet gyökeres átalakuláson fog keresztülmenni, alaposan lesoványodik, mielőtt uj formájában ismét megjelenik a magyar glóbuszon. Szterónyi József mindenesetre nagyot és szépet akart. Nemcsak régi panaszokat akart javítani, hanem újat is akart teremteni, hogy a szociális törvényhozás terén megelőzze az egész müveit külföldet. És ha javaslatainak úgynevezett szociális részei például valamely nagy ipar államban jelennek ineg, bizonyára több méltánylással és elismeréssel fogadják vala ezeket, mint nálunk, a hol a gyáripari és munkás viszonyok in ég sem eléggé konszolidáltak és nem eléggé kiforrottak. Marad tehát a régi keret, újabb javításokkal, kiegészítésekkel, toldással, foltozással. A képesítést egy kissé jobban kell megrendszabá- lyozni, az ipar oktatást fejleszteni, az ipartestüle- teket javítani, általánosítani. Röviden: törvény majdnem kizárólag a magyar kézműipar körére és érdekeinek hathatósabb védelmére fog szorítkozni, a mi nem is baj, nem is hiba, mert ezek az érdekek egy negyed század ót < tartó heves ostromban könyörögnek figyelembevételért. És az uj törvény teljesiti hivatását, a kisipari termelés tökéletesítése és a kisipari szervezet javítása által védelmet nyújt egyrészt a kontárok és a tisztességtelen verseny ellen, másrészt ha ezek révén a fogyasztó közönség érdekeit is meg- vódelmezi. Szociális téren még nagy a forrongás, a munkaadók csak most kezdenek szervezkedni. Küzdjék ki előbb az első harcokat, élesítsék a fegyvereket, gyarapítsák hatalmi eszközeiket és azután jöjjön segítségükre a törvényhozás, mely könnyebben fog boldogulni, ha már gyakorlati tapasztalatokra alapítja közhasznú intézkedéseit. E szempontból tehát örvendetes az e téren beállott ós lentebb jelzett fordulat, mert még nem korszakot alkotó szociális munkára van szükségünk, hanem elsősorban a kis ipar rég mutogatott és itt-ott elmérgesedett- se- ' beinek az orvoslására. Ezt a munkát gyorsítani kell, a másikat pádig érlelni, mert ennek csak érlelő megfontolás után lehet sorát ejteni. A hid alatt lakók. Naptár szerint még az ősz jegyében járunk. A hőmérő — izgékony higanya mind összébb kuporodik, utakon, tereken maliciózus konokság- gal csapkodnak arcunkba az északi szél kergette fagyos hópihók. Rég elvándorolt a dalos madár barátságos meleget árasztó kiima alá, csak a tollasok hamupipőkéje, a hazafias veréb maradt itthon s hangos csiripeléssel, dideregve huzza meg magát valami elaszott, tar íaágon. így tölti a hosszú nagy böjtöt. Az emberek meleg téli bundákba burkolóznak és amikor csak lehet, kandalló mellé telepednek. Ugyan kinek volna ilyen kedve kedélyes otthont keresni a szabadban, teszem azt, a hid alatt ? Mégis vannak a sorstól elrugasztottak, kiket a szükség kényszerít, hogy hajléknak fogadják el a szabad természetet, melynek öléről a költő oly szépen énekel, a veréb oly keservesen csiripel. A költő dala megpengeti a keblünk mélyében őrzött nemes érzelmek húrjait, az éhező, fázó nyomorúságos veréb csiripelése pedig csak fülünkig, tovább nem jut. Parisban egy-két hét előtt egy apát, anyát, hét gyermekükkel együtt kilakoltattak, mert házbért fizetni nem tudtak. A boldogtalanok a Yerres folyó hídja alatt húzódtak meg. Ma ennek a családnak a feje: monsieur Robert — háziúr. A háza ugyan nem épült még, de a szükséges tőke már megvan neki. Mi történt? Nagy summát örökölt tán, vagy megütötte Jővárviáér tárcája. Vallomás. Mily kint érez az oly kebel. Mely beszélne szent éllettel S nem szabad I Az ajk, mikor a szó rajta, — Mint szirten a törött sajka — Megakad. Ily fájdalom sajg keblemben Ily kin ül az én telkemen, Szivemen. Beszélnék, éli de nem szabad Ajkimon a szó megakadj Hirtelen. Mint a pogány bálványához — Leborulva lábaidhoz — Úgy esdek : Oh bocsáss meg, hogy kimondom — Hisz titkolni már nem bírom — Szeretlek 1 Égő szemed fénysugara Tüzes nyílként átaljárta Szivemet. Azóta — bár csendesítem, Csititgatom — az én szivem Ätna lett. I Ama percztől oly nagy bánat S olyan fájó érzés támadt) Szivemben : Mert úgy érzem és azt sejteni: Nem viszonzod a szerelmem Sohasem. Tudom : sohse lesz szivemnek, Sohase lesz a lelkemnek Öröme. Eme nagyon fájó tudat Elrablá a nyugalmamat Örökre. Mindenkinek boldogságát, Mindennek a vidámságát Irigylem. Óh mert nekem mást nem adott Csak szenvedést és bánatot Az Isten 1 Irigylem, ha az égre már Mosolyogva a napsugár Felderül. Napsugárnak minden madár, Minden fűszál- minden bogár Úgy örül! Ha pillangó száll virágra S fürdik annak illatába Ittasan, Ha a fácskát futórózsa Megöleli, átkarolja Szorosan. Irigyelem a zöld füvet Ha hajlong a partok felett Susogva, Kis patak a fűzfa lombját Szűz lombja a patakocskát Csókolja. Irigylem, ha elhangzik a Dalos madár vidám dala A réten. A szivárványt mely feltűnik — Ha a zápor már megszűnik — Az égen. Néha ugyan fel-fellobban Egy kis remény halaványan Szivemben. Ámde alig hogy fellobban El is tűnik, elszáll onnan Hirtelen. Yalhányszor szivem dobban Veled vagyok gondolatban Angyalom. Minden nap nő szenvedésem S a bánatom. Egy éjjel sem Álhatóm. Már olyan nagy az én kinőni, Hogy sokáig el nem bírom
