Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-07-19 / 29. szám
VT. évfolyam. Nagy somlait 1908. julius 19 * KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egész évre Fél évre — Előfizetési ár: — — 8 K Negyed évre — 4 K Egy szám ára Tévesztett utak. — 2 K 20 fillér. Beszerkesztő : Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő : Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysornkut, Telski-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. A mai gyermeknevelésnek három módja van; a divatos, szigorú és helyes nevelés. Az elsőhöz pénz, a másodikhoz túlságos szigor, a harmadikhoz nemes szív és józan gondolkodás- nvóJ-tíZíiltséges. Vájjon e három közül melyik vffze.t 'íeginkáÖű a gyermek boldog jövője megalapításához ? A divatos nevelés, hogy ezzel érik el V alig hisszük ! A szülők ugyan csak jót akarnak gyermekeiknek, de a divatos neveléssel nem érhetik el ezt a célt. A szigorú nevelés sem terem jobb sikert. Mi sem vonhat szomorúbb következményeket maga után, mint a túlhajtott szigor. Persze ez esetben is csak jót akarnak a szülők gyermekeiknek. De az ifjúság nem .érti meg. Minden korlátlan percet fölhasznál a korlátolt órák édeskésére. Nem tudja megítélni, hogy csak saját rovására mulat; s csak midőn természete megkomolyodott, emlékszik vissza ifjúsága meggondolatlan tetteire és nem könnyelmű természetét ; okozza, hanem azzal igyekszik a dolgot saját énje előtt szépíteni, hogy nem nevelték helyesen. I Még mindig nem fogja fel ésszel, hogy az eltiltott dolog kettős ingerlő érdekességgel hat a fejletlen lélekre. A harmadik, vagyis a helyes nevelés kívánja meg a legtöbb és legnagyobb áldozatot. Hányszor kell a szülőknek valami élvezetről lemon- daniok, a mi reájok magában véve éppen nem volna káros hatással, de mielőtt gyermekük lelki nevelésének nemességében talán még oly csekély hátrányul szolgálnának, inkább lemondanak, semhogy netalán ők költsék fel gyermekükben az időelőtti vágyakat. Sajnos, sokszor a szülő megkétszeresedett önfeláldozása dacára sem nevelheti gyermekét helyesen, mert több benne a rósz iránti hajlam, mint jó tanácsai követésére. A reményt még akkor sem kell föladni. Ha észre tér, még mindig megjavulhat. Neveljük a gyermekeket úgy, hogy minden szép és nemes iránt nemes érzékkel bírjanak. A szegénységet ne'vessék meg, hanem tehetségük szerint enyhítsék. Ez által csak saját szivüket nemesítik. Oktassuk és neveljük. Nem elég, mit az intézetben tanultak. Ha nem élesztjük bennük a tanulás iránti vágyat, feledik azt, mit ott tanultak. Olvassunk, tanuljunk velük együtt. Kedveltessük meg velük a munkálkodást, nem parancsszóval/ de jó példával. Tanitsuk lemondani! Nem a világ örömeiről, de arról, ami vagy káros hatással lenne a testre, úgy mint a lélekre, vagy foltot ejthetne rajtuk. Tanitsuk nélkülözni, nem azt, ami nincs, de azt, ami van; úgy könnyen nélkülözik azt is, ami nincs. Tudjanak parancsolni, de engedelmeskedni is. Neveljük úgy, hogy bármely sorsra jutva, ne veszítse el hitét, reményét és erkölcsét. És mindenekfölött szeresse és tisztelje szülőit. Ily nevelés után bármely szülő nyugodtan zárhatja le majdan örökre szemeit, nem fogja a sírban sem zavarni az a gondolat: hogy ha elveszti gyermeke a támaszt, mely őt minden rosztól és gonosztól megóvja, mi lesz gyermekéből ? Gondviselés és jóiét. Bölcsek és. természettudósok azt vallják az emberiség céljául, hogy a természeti erőket mentői nagyobb mértékben be kell állítani a kultúra és a civilizáció szolgálatába. A villamosság és gőz hatalmas erőinek gépekbe szorítása, a szélviharnak és a viz folyásának alkalmazása hajtóerőül, a technika valamennyi vívmánya ennek a törekvésnek a diadalát jelenti. A kutató emberi elme egyre nagyobb hatalmat nyer a természet felett és az emberiség már nem tehetetlen labdája többé az elemeknek, amelyeknek mostoha- sága ellen védekezni tud. És mégis szép hazánk a természet és az elemek szeszélye szerint virágzik, avagy pusztul. Amit a költő olyan szépen fejez ki: „Áldjon vagy verjen a sors keze“, az a próza nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy van-e májusi eső vagy nincs. Nagy ur volt a rómaiaknál Jupiter pluvius, de oly hatalom az eső istene sehol és soha nem volt, mint Magyarországon. Az ő kedvét lesik, az ő hangulatváltozását figyelik, az ő jóindulatáért szál fohász az ég felé, mely bizonyára csak azért országa a mennyeknek, mert az esőt adó felhők a közelében tanyáznak. A magyar nép egész gondolatvilágában az eső játsza a legfőbb földi jó szerepét és költészete, metaforái és szóvirágai is az eső körül alakulnak ki. Talán egy nép nyelvében sem jut oly nagy és fontos szerep az esőnek, mint a magyar nyelvben, amely minden gazdagságot, jólétet az eső fogalmához fűz. „Adtál Uram esőt, nincs köszönet benne“, felülről jön az áldás és más efféle szálló igék mutatják, hogy mennyire rabjai vagyunk az esőnek, vagyis az időjárás Jäiiriitiiniftiäla. ! itt és ott. A feleség elutazott Abbáziába, ő lett a bus özvegy. A helyzetet melancóiikus fájdalommal vette tudomásul s szomorú volt, mint a hogy illik az olyan asszonyhoz, a kinek a férje otthon szenved, dolgozik, csakhogy a nő, az imádott nő élvezhesse a fürdőzés ugynevezet gyönyörűségeit. Az asszony tehát eleimén szomorú volt s megható lemondással vállalta a neki jutott kellemetlen szerepet,a bus özvegy szerepét. Csakhamar azonban vigasztalója akadt, vigasztalója, a ki kísérte az opálszinü tenger mellé s beszé- ! elében ügyesen beleszőtte azokat az aforizmákat, a melyek alkalmasak arra, hogy az, a ki azokat meghallgatja mindig máskép cselekedjék nrint a hogy cselekedni akar. — Tudja szólt egy Ízben a vigasztalója maga tulajdonképpen nagy bolondot cselekszik. — Miért ? kérdezte az asszony s mereven bámulta, hogyan dobálják a tenger hullámai azt a kis papiroshajót a melyet valamelyik gyermek eresztett el a parton. — Hogy Így gyötrődik amiatt az állítólagos szent kötelessége miatt a melyet a férje azóta számtalanszor megszegett. — Nem is ismeri a férjemet, mégis rágalmazza. — En nem a maga férjét rágalmazom. - Hanem : a férjeket általában. Azaz mit rágalom. Én ezt körül- i belül természetesnek találom. A földre mi gyönyört j rabolni jöttünk — mondja egyik nagy, de kévésé is- j mert költőnk s ezeket a gyönyöröket ott raboljuk ahol azokat találjuk. Bolond az, a ki a mai élvezetet feláldozza a holnap kinálkoZásáért, mert csak a ma az, a mi bizonyos, a holnap már nem. Szenzációi lelki emóciói csak az ifjúságnak vannak, a halasztás az elodázás pedig nem az ifjúságot késlelteti, hanem mivel a vágyakat gyöngíti, az öreg kort sietteti, — No és a szerelem, a mely diktálja, megköveteli a hűséget ? — A szerelem — az ifjúság. És az ifjúság nem követ hűséget. A hűséget, A hűséggel az ember csak a nyugalmának, a gyávaságának tartozik, az ifjúságának nem. Mint valami éhes karvaly, úgy csapott a szél a nyugtalan tenger kékesfényü hullámaira, mire a hullámokon hánykolódó papiroshajó úgy nyúlt el a tengeren, mint valami szétmállott zászlórongy. A férfi közelebb lépett a nőhöz és majdnem suttogó hangon mondta . — Azzal a hűséggel különben, amelyet’ maga emleget, még csak nem is a szerelemnek tartozik, haj nem a házasságnak. »Í3K.ÍK--V aamIwWMMBWMIIlBWWWMtaMWHMMWMWMBMMMBattM rWiliii — No és mi a házasság?Törvényesített szerelem - Ezt maga sem mondja komolyan. A házasság a legjobb esetben törvényesített jóllét, a melybe a férfi részint a vele járó kényelemért megy bele, részint pedig azért, mert a nőt, a kit szeret olcsóbban nem kapja meg . . . A nő megrázkódott. —- Utálatos dolgokat beszél — mondtam aztán de a maga filozófiája mégis érdekes. Holnap újra beszélgetünk erről. Most pedig adieu. A férfi megfogta a feléje nyújtott kezet, meg is csókolta hosszasan forrón de nem engedte el. — Miért csak holnap láthatom és miért nem még ma ? A hangja szomorú volt, mint a visszaemlékezés, a mely az ifjúság aranymezőiből hozott virágokat. A nő a napot nézte, a mely valósággal belebágyadt szerelmesének, a tengerek ölébe, aztán csöndesen szólt: — Este van már. — Akkor menjünk együtt vacsoráink — Én tudok olyan vendéglőt, a melyikbe nem járnak ösmerősök. — Zenes is van ? Van, Megindultak. A nő belefuzte karját a férfiéba és ment, a hová az vezette. És ezentúl mindig odament. | Hallgatta a férfi beszédét, különös, néha kápráztatóan
