Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-06-28 / 26. szám

Nagysomkut 5908. junius 28 évfolyam KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE j Szerkesztősig és kiadóhivatal : Nagysomkut, Tel»ki-tér S88jr sz Előfizetési ár: — — 8 K Negyed évre — » 4 K Egy szám ára Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP TI. Egész évre Fél évre — «2 KftrtnTiana Községi és körjegyzői gyűlés. Szatmárvármegye községi és körjegyzők egylete folyó 1908. évi junius hó 21-én Felső­bányán a városháza tanácstermében tartotta köz­gyűlését. Az e célból kibocsájtott meghívó szerint is a jegyzők egy része már 20-án, vagyis a köz­gyűlést megelőző napon érkeztek meg Felső­bányára családjukkal együtt, hogy a szép fek­vésű Felsőbánya város nevezetességeit meg­tekintsék. Hogy az oda érkezett vendégek minő igazi magyar szives látásban részesültek Felső­bánya város polgármestere és az egész városi tanács részéről, annak a jegyzői egylet elnöke Bodoky Béla a gyűlés berekesztése előtt kifeje­zést is adott. Sajnosán konstatálta egyleti elnök, misze­rint dacára annak, hogy a jegyzői karra igen fontos ügyek kerültek szőnyegre, mégis oly csekély érdeklődés volt észlelhető, amennyiben a vármegyében levő 111 jegyző közül alig je­lent meg a gyűlésen 20—25 jegyző, Éppen ezért indíttatva érezte magát Komoróczy Jenő, a jegyzői egylet alelnöke azon indítványának megtételére, hogy a közgyűlés a meg nem jelen­teknek rosszalását fejezze ki és arról mindegyik meg nem jelent jegyző külön Írásban értesit- tessék. Járásunkból Barna Benő nagysomkuti köz­ségi, Farkas János kovási és Szabó Ernő magyar- berkeszi körjegyzők jelentek meg a gyűlésen. A gyűlés lefolyásáról tudósításunk a követ­kező : Bodoky Béla egyleti elnök a megjelent egy­leti tagok üdvözlése után a gyűlést megnyitott­nak nyilvánította és felkérte Farkas Jenő Felső­bánya város polgármesterét, hogy az ülést sze- ' mélyes jelenlétével megtisztelni szíveskedjen. A ! jelenvolt polgármester kijelentette, hogy az elnök eme óhajának készséggel tesz eleget. Ezek után felkérte elnök Nagy István ér- endrédi körjegyzőt, mint előadót, hogy a köz­gyűlés első tárgyául kitűzött 1906. évi nyugdij- számadást javaslatával terjessze a közgyűlés elé. Tekintettel arra, hogy az előterjesztett szá­madás szabályszerűen felszerelve nem volt, azt a közgyűlés meg nem vizsgálhatta. Hogy azon­ban ezen körülmény akadályokba ne ütközzön, egy bizottságot küldött ki a közgyűlés, amely a hiányos okmányok beszerzése után a száma­dást megvizsgálja és az eredményt a legköze­lebb tartandó közgyűlésnek bejelenti. A bizottság tagjaiul egyhangúlag Bodoky Béla egyleti elnök elnöklete alatt Szabó Dezső, Bodoky Gyula, Ságy Gusztáv és Nagy István körjegyzőket vá­lasztotta meg. Ezt követte a második tárgyul kitűzött vár­megyei jegyzői nyugdíj szabályrendelet módo­sítása. A nyugdíj szabályrendeletet a közgyűlés — Nagy István előadó, Bodoky Béla egyleti elnök, Komoróczy Jenő alelnök, Uray Bertalan, Stern Mór, Schwartz Dávid és még több egyleti tag hozzászólása után — egyhangú hrtározattal akként módosította, hogy az eddig fizetett 6°/0 helyett csak 4°/0 lesz fizetendő nyugdíjalap címén az egyleti tagok által. Kimondta továbbá, hogy a magán munkálatokból eredő jövedelem és át­lagos összegül 1000 koronát véve, szintén be­számítandó a nyugdíjazásnál, amely után ter­mészetesen szintén fizetendő lesz a már meg­állapított 4°/„. A teljes fizetés élvezetét az eddigi 40 évi szolgálat helyett 30 évi szolgálat után biztosítja a módosított szabályrendelet. Kimondta továbbá a közg) ülés, hogy a nyugdíjazott jegyzők, valamint ezek özvegyei és árvái az élvezett nyugdíjnak 15°/0-át lakbér címén élvezik és hogy a jegyzők özvegyei a férjeiket megillető nyugdíjnak nem felét, hanem kétharmadát élvezik, árvái pedig nagykorúsá­guk eléréséig egyenként 200 korona nevelési pótlékban részesülnek. A gyűlés harmadik tárgya a Szabó Dezső egyleti főjegyző által a — változott viszonyok­nak megfelelően — átdolgozott községi szerve­zési szabályrendelet tárgyalása képezte. Amennyiben ezen igen fontos ügy alapos és beható tanulmányozást igényel és az a köz­gyűlés által a megkívánt pontossággal és rész­letességgel le nem tárgyalható, annak átdolgo­zására egy bizottságot küldött ki, hogy annak minden tagja 30 nap alatt egy tervezetet készítsen, amely tervezet a bizottság által megtartandó gyűlésen tárgyaltatni fog. Az újonnan megálla­pítandó szabályrendeletet a bizottság a legköze­lebbi közgyűlésnek mutassa be. Az egyleti elnök elnöklete alatt működő bizottság tagjaiul elnök ajánlása folytán minden ^ járásból egy jegyző választatott meg és pedig: a nagykárolyi járásból Szabó Dezső, a máté­szalkai járásból: Komoróczy Jenő, a szatmári járásból Veress Sándor, a csenged járásból Hadady József, a fejérgyarmati járásból Suta József, a nagysomkuti járásból Barna Benő, a nagybányai járásból Weisz Jenő, a sz in érváraljai járásból Stern Mór és az erdődi járásból Schwartz Dávid. Jmp]idél‘‘ tározája. A becsület.-— Irta: Sas Ede, — Az öreg tisztelendő ur hazajött a temetésről. Le­vetette fényes fekete talárját, amiben nyájának egyik báránykáját, mint hűséges számadó örökkévaló gazdá­jának átadta. S fölvette a keshedt, kopott köntöst, amit nyilván már káplán korában is viselt, hiszen in­kább zöld volt már, mint fekete. Csakhamar ott füs- tölgött a szájában a hosszuszáru pipa is, ami nélkül falusi plébánost odahaza elképzelni teljes lehetetlenség. Vendégei voltak, akik körillülték vele a nagy, kerek asztalt, a papiak derűs, fehér tornácán, a szép nyári alkonyat enyhe levegőjében, melyben bibliai békesség lengedez vala. Illő dolog volt mostan emlékezni a meg­boldogultról, aki immár sokkal nagyobb csöndességben a fügyökerek növését, mint aminő csend őket körül­veszi. A tisztelendő ur nagyokat bólintott, miközben az elköltözöttről beszelt. — Isten nyugosztalja, jámbor életet élt, légynek se vétett az utolsó esztendőben. Pedig hát ki hitte volna valamikor ? Veszekedett hire volt az egész vár­megyében. Nohát ezt a veszekedett embert én szelídí­tettem meg egyszer. Pedig azzal jött rám, hogy leüti a derekamat, — nekem a papjának! De attól a perc­től fogva, mintha kicserélték volna. Hogy esett ez a dolog ? Ezt hallgasd meg öcsém I Én is olyan fiatal káplán voltam akkoriban, aminő most te vagy. A rózsaarcu, szép fiatal pap, aki most került az öreg tisztelendő ur mellé, nagy kíváncsisággal tolta székét közelebb a borozgatók asztalához. Hát amint mondom, veszedelmes ember volt Gi- ric Péter, — tette le az öreg tisztelendő ur a poharát, amelyből csendes kocintás után kevéskét hörpintett, Fiatal korában juhász volt az uradalomban, valami birka-dologba is keveredett, amiért aztán a vármegye házát is meglakta. Mikor katonasorba került, talán töb­bet ült kurtavasban, mint a nélkül. Dehát a kurtavas se ölte ki belőle az erkölcsöt, mikor hazatért, csak annál jobban neki szilajodott. Ő rikkantotta el magát legtöbbször, hogy ki a legény a csárdában ? Négy paj- dányi legény egyszer összebeszélt, hogy majd kijuhá- szitja egy kicsit. — Giricz Péter nagyban mulatott a korcsmában. Füle mellé parancsolta a cigányt, hogy neki huzza, senki másnak, az egyik legény átkiáltott hozá : — De nagy murit csap kend, Péter bátya! Giricz Péter az asztalra csapta a poharát: — A magamét mulatom sl, öcsém, nem a tiédet! A kötözködő legény még hegyesebben folytatta: — Ejha! Talán még mindig a birka árából telik ? De már erre felkelt a mulató óriás. Kidüllesztett mellel lépett oda a legények asztalához: — Hát aztán ? Ki meri azt nekem a szememre vetni ? Hány juhász ember van, akivel meg nem esik az ilyesmi ? Aztán meg, ha vétettem, meg is bűnhőd­tem érte. Ki meri mondani, hogy egy szikra folt van a becsületemen ? S úgy vágta a kezében tartott borosüveget az asztalra, hogy szerte-szét röpültek a szilánkjai s meg- vórezték a legények arcát. Parázs verekedés kerekedett. Három legény vérbe fagyva maradt a korcsma padlóján, a negyedik csen­dőrért szaladt. De Giricz Péter még a kakastollas ha­talomnak is ellentállott. Alig tudták íebirkózni, Persze ezért még tovább viselte a szürke rabdarócot, mint a birka miatt. Hanem mikor kiszabadult, akkor is csak fennen hordta ő kelme a fejét. Éppen 1 nem tartotta magát becsületvesztett embernek, minthogy mások sem tartották annak. Váltig csodálták azt is, hogy ez a nagyerkölcsü ember hogy kapott feleséget ? Előre si­ratták a menyasszonyát. No szegény Csobán Tera, az is több ütleget fog kapni, mint jó szót! De hát Cso­bán Tera belebolondult a vad emberbe. Hozzáment és el is töltöttek egy pár esztendőt, hogy milyen boldog­ságban, az az ő dolguk. Itt kezdődik voltaképen az én történetem. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom