Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-27 / 4. szám
IV. évfolyam Nagysomkut, 1907. január 27 4-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előflsaotóial ár : Egész évre.....................8 K Fél évre..........................4 „ Negyed évre Egy szám ára . 2 K 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. | Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ntgygomkut, Teleki-tér 2SS. ti. Felelős szerkesztő: Barna Benő. j meqjelen hinden vasarnap. Gazdasági önállóság. is befészkelte magát, szárnyat szegve Elvégre mindennek van határa vagy legalább is kell, hogy határa legyen. De a drágaságnak nincs és nem akar határa lenni. Erezzük nap nap után az elrémitő és megbotránkoztató drágaságot, mely minden vonalon és egyre fokozottabb j mértékben felüti fejét. Az egyre növekvő áremelésekkel az emberiség java nem tud bizony lépést tartani, mert hát a jövedelem nem emelkedik az egyes cikkek, áruk árainak felszökésével. Hiába siránkozunk, hasztalan jaj ve- székelünk, tehetetlenek vagyunk, az általános drágasággal szemben. Az ilyen csapások teszik egyre aktuálisabbá és égetőbbé az önálló vámterület megvalósításának szükségességét, mely fájdalom, késik az éji homályban. És Ausztria vígan tovább dirigál bennünket. A mesterségesen nagyra nevelt, erős alapokra fektetett osztrák ipar immár Magyarország legrejtettebb kis falujába zsenge iparunknak. Valóban elszomorító állapot, ha meggondoljuk, hogy csaknem 600 millió értéket tesz ki az az összeg, amit Ausztriának behozott ipartermékeiért évenként kifizetünk. Horribilis szám ez. Mily vagyoni erőforrástól fosztja meg a nemzetet. Ugyan mi lesz Ausztriából, ha mi vissza nyerjük gazdasági munkálkodásunk önrendelkezési jogát: az önnálló vámterületet? ! Nem helyes okoskodás az, hogy I Magyaroszág most is, mint ezelőtt oly ; kizárólag őstermelésből élő mezőgazda- : sági ország, mely a külföld, legelső sorban pedig Asztria piaca nélkül meg nem élhet. így csak az beszél, ki szemeit bekötve szemléli a nemzet közgazdasági életében végbemenő jelenségeket avagy igy beszél az, ki fülét homokba dugva í figyeli a nemzet küzdelmes hullámveréseinek hangját. Gondolkozzunk csak egyszerű, de tiszta paraszti észszel! Mi az első eredmény ha az önnálló vámterület beáll? Tagadhatatlanul az, hogy a nemzet minél szélesebb rétegeinek ipari kereslete gyarapodni fog. Többen fogják adni magukat ipari pályára. Erős kis iparos és munkás osztály fog kifejlődni. Mi következik ebből? Nem más, mint az, hogy iparunk erősbödésével nem lesz szükségünk mezőgazdasági termelvénye- inknek külföldre való kivitelére és ott leendő értékesítésére. Hisz a statisztika bizonyítja, hogy mezőgazdasági termékekben ma is alig termelünk többet, mint a mennyit éppen elfogyasztunk. Az a többlet pedig, melyet tényleg külföldre, különösen Ausztriába szállítunk, az önálló vámterület felállításával itt belföldön a nemzet testében és testén fog elhelyezést találni. Miért ? Mert az ipar megerősödése csak erős és uj fogyasztókat fog teremteni annak a többletnek, melyről most szó van. A mai iparos, munkás vagy napszámos ma nem áll oly viszonyok között, hogy megfelelő mennyiségű lisztre, A „KOYARYIDEK“ TÁRCÁJA. A férfi. Antos Balázs mérnök urat a sejtelmes őszi borongás, a hátborzongató levélzörrenés, a legelső szürke szin őszi nap fiatalos, rózsás hangulatban lepte meg. A vagyonban dúskáló harminc esztendős életet átdorbézolt, kiélt fiú a dolgozó szobájában ült és azzal foglalatoskodott, hogy egészen belemélyedjen abba a gyönyörűségbe, amit a világ legszebb lányának, Lizinek a szerelme lehelt a szivébe. Átlumpolt esztendők ,után valójában nagy érzés a szerelem érzése. És — főként — többnyire igaz. Az ideges, kopasz, fiatal ember érezte, hogy az öreg Schilt milliói, palotái mind - mind nevetségesen kicsinyesek és mellékes dolgok abban a házasságban, a melyet a gazdag vállalkozó leányával fog kötni. Ott gubbasztva az íróasztala előtt, behunyta a szemét és várt, velőt átjáró képzelettel arra erőszakolta tönkrezilált idegzetét, hogy azt a lányt most ideképzelje, ide mellé, ebbe a melegtelen, hiányos legénylakásba.______________________________ Antos Balázsnak rajongó, meleg szive volt, amelyet ritkán tudott belehajtani az anya szolgálatába. De ebben a gerjedelmes, szép miliőben átszaladt a gondolkodásán valami, ami mélyen belehasitott a szivébe. Amint Lizinek az arcképét kezében szorongatta, minden vonalat, minden árnyalatot fölszivott a leikével, öntudatlanul belekerült annak a problematikus kérdésnek, a fejláznak, hogy ennek a szinte alig nyíló virágszálnak a sorsát odakösse a magáéhoz. Olyan ember sorsához, aki észbontó vagyonokat aprózott már föl éjszakai vigasságokban, fénytelen szövetnekek mámoros világában. Olyan dobbanást érzett erre, hogy a nagy bőrkarosszékben kikellett egyenesednie, hogy levegőhöz jusson. Talán először életében vette tudomásul, hogy egyetlen szál haj se ékesíti a fejét, hogy a szemei bemélyedtek már a gödrükbe és - hogy néha, amikor mámorosán tér haza kora hajnalban, remegés volt a térdkalácsában. Metsző hidegség rohant át a hátgerincén és ez hatalmas, őrületbe kergető válasz és ítélet volt az ő kései lángolásában. Alkonyodás gördült rá az őszi délutánra és a szobában a bútorok szilhuettjei elmosódtak összegubancsolódtak a homályosság hatalma alatt. A szerelmes ember szinte megremegett j erre a homályosságra. Félt a sötétségtől, az I egyedülettől, és izgatott mozdulattal fölcsavarta | a villanykörtéket, amelyek szúró sugarakat | mélyesztettek a nagy csiszolt velencei tükörbe. És nem novellisztikus pózzal, de késszuráshoz j hasonló, mély fájdalommal tántorodott vissza: ■ harminc esztendő eredendő bűnét, az átkos I korai vénséget látta maga előtt s melléje kép- : zeit sok-sok fekete, gyászos fölkiáltójelet. Ahogy pillanatra lecsöndesült izgalmakba bukott idegzete orvosra gondolt. Az utolsó menstvárra, aki hosszú éjszakákon szerzett tudományával vagy pénzek ellenében, ha kell, százasokért, ezresekért visszaemeli őt az ifjonti tűzbe, a hévbe, a dalok idejébe, a vén, képzeletbeli gyönyörök szárnyain száguldó ruét az életerős fiatalságba. És rohanva indult meg a lépcsőkön. A nagy bulevardon ezer fénykévét szór szeme közé a kirakatok világítása és elkeseredett igyekezetekre sarkalta a sok tovasiető apró czipős, suhogó szoknyáju, kacérkodó szemű asszony: az élet . . . * * * Az orvostanárok könnyű lelkiismerettel tudnak lemondani a szegény köznapi ember életéről; de a vagyon a pénz istensége újabb meg újabb mester munkákra készteti az orkaphatók kedvező részletfizetésre Vertheimer Lipót-nál Szatmár Kazinczy-utca 17. (A zárdával szembe). ArJoáryzóKot ingyen és bérmentve Küldöls: toárhJLneH.. _______ Le gjobb varrógépek
