Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-20 / 3. szám
1907. január 20. 5 mély átérzésétől sugalt cselekedete sokkal magasztosabb, hogysem dicséretre szorulna. Ha mindazonáltal e lap hasábjain, ezen célból, egy kis tér átengedésért esedezem, - teszem a végből, hogy bárha a nemes cselekedett vidékünkön minél számosabb utánzót hóditana. Adja Isten! Egy jelen volt. Tánczestély Erdődön. Az erdődi ev. ref. egyház javára rendezendő táncestélyre az alábbi meghívót kaptuk: Meghívó. Erdőd és vidéke Ifjúsága Eötvös Róbertné Öméltósága védnöksége alatt az erdődi ev. ref. egyház pénztára javára Erdődön a Pannónia vendéglő összes termeiben 1907. év január hó 26-ik napján, zártkörű estélyt rendez melyre kivül cimzet urat és b. családját szívesen elvárja a Rendezőség. Kezdete este 8 órakor. Belépti-dij: Személyjegy 3 K, családjegy 6 K. Felülfizetéseket köszönettel veszünk és hirlapilag nyugtázunk. Hölgyek és urak egyszerű toilettben kéretnek megjelenni. Rendező-bizottság: Balogh Endre, Biró József, Both Lajos, Böhm Endre, Böhm István, ifj. Burda Károly, Erdődi Antal, Erdődi Gáspár, Erdős Dezső, Felber Pál, Gottescha József, dr. Gyene Pál, Herczog Árpád, Juhász Ernő, Komlóssy László, Kovács László, Kelemen Alajos, Langhammer János, Lerm János, Molnár Miksa, Mécs Gyula, dr. Nagy Mihály, Nagy Ákos Paskvan Jenő, Schönpflup László, Szabó Károly, Szmrecsányi József, Sztupár Kálmán, Szintay Gábor, Tarczynski Kázmér lovag, Telek István, Chirke Vilmos pénztárnok. A ráksai betörő üjye a kir. táblán. Még a múlt hóban történt, hogy Ráksa község pénztárát egy éjjel feltörve találták az utszéli árokban. A pénztárban levő néhány ezer koronát a betörő magával vitte. A nyomozás folytán a csendőrség alapos gyanú ok alapján elfogta Klepner Izidort, kit a helybeli kir. törvényszék vizsgálati fogságba helyezett. Klepner letartóztatása miatt a kir. Ítélőtáblához felebbezett, de hasztalanul, mert a törvényszék intézkedéseit a kir. it. tábla is helybenhagyta. Gyakornoki kinevezés. A debreceni kir. ítélőtábla elnöke Berks Lajos nagybányai lakos végzett joghalgatót a debreceni kir. ítélőtábla kerületébe díjtalan joggyakornoknak nevezte ki. Böjtölési felmentvény. Dr. Boromissza Tibor megyés püspök a böjti napokra a múlt évben érvényben volt felmentvényt a folyó évre is j megadta. Uj pénzintézet. „Nagykárolyi Hitelbank részvénytársaság“ címén 200.000 korona alaptőké- J vei uj pénzintézet van alakulóban Nagykárolyban. Egy részvény névértéke 400 korona. Tudnivalók a tej bőréről. A tej forralásközben keletkező bőrréteg egészségi szemponta ból élénk figyelmet érdemel. A forralt tej felszínét bevonó bőr, melyet pedig sokan nagy előszeretettel fogyasztanak, igen gyakran az ártalmas és ártalmatlan baktériumoknak valóságos konzerváló helye. Mig a forralással, amely- lyel tulajdonképpen a tej eltarthatóságát célozzuk, a tej belső rétegeiben élő csirák legnagyobb részét elpusztítjuk, addig a felszínen jelentkező többé- kevésbbé vastag bőr az ott tartózkodó csirákat a meleg hatása ellen megóvja, úgy hogy a tej lehűlése után nemcsak a speciális kórnemző baktériumok veszélyeztetik a fogyasztót, de maguk az ártalmatlannak tekintett fajok is hosszabb-rövidebb állás után oly nagy mértékben szaporodhatnak el a tejben, hogy a gyengébb szervezetű gyermekeket, betegeket komoly veszedelemmel fenyegetheti. Különösen a gümőkórság bacillu- sát, mint a tejben esetleg jelenlevő csirák leg- veszedelmesebbikét vizsgálták e szempontból számosán, a tapasztalt eredmények mind nagyobb óvatosságra figyelmeztetnek. Scmith szerint a 15 — 20 percig 60°-ra fölmelegitett tejben a gümőbacilus csupán akkor pusztul el, ha a tejen a bőr képződése meg van akadályoz. (Egészség.) CSARNOK. A humoreszk. — Irta: Nimetb Jenő. — Tegnap este igy szólt hozzám a szerkesztő. — Maga ir egy humoreszket, de olyat, a melyben a humor reszket. — Jó — mondom, hanem kérek egy kis előleget. — Az előleget majd utólag fogja megkapni - szólt a szerkesztőm, a drága és e szavakkal: — Holnap délelőtt tízkor jönnek érte a nyomdából. Csinálja meg okvetlen azt a humoreszket! — ellebegett. — Nekem tehát humoreszket kell Írnom ... | — sóhajtottam fel elkeseredetten. Közben el- I kezdett fájni a fogam. Megrémültem. Egyelőre csak egy kicsit sajgott. De később erős fájdalmakat kezdtem érezni. A jobb arcom és a fülem elkezdett lüktetni és én fájdalmas arccal, bőgve sóhajtottam fel újra: — És nekem még ma humoreszket kell I Írnom . . . Támolyogva indultam kifelé az utcára. A fülem zúgott, az arcom lüktetett. Az első sarkon egyszerre összeütődtem valakivel. Egy úrral. Egy úrral, a ki nekem a legkellemetlenebb emberem. A szabómmal. — Áh, — szólt kajánul mosolyogva — csakhogy végre megtaláltam. — Kérem — szóltam zavartan — én nem ... — Igen, — vágott közbe — nem fizetett és úgy látom, hogy nem is akar fizetni! — De kérem — feleltem - most nincsen pénzem. — Nincsen? ! — szólt gúnyosan. — A múlt héten azt irta a tárcájában, hogy huszonöt forintot fizetett ki egy vacsoráért! — Az más . . . — Semmi más! - kiáltotta. — Ha három nap múlva nem fizet Mogorva ur, be fogom perelni, mint a pinty! Mint a pinty! — kiáltotta és szemei szikrákat szórtak. Aztán elrohant. Ekkor már a fogam iszonyúan fájt és arcomnak jobbik fele elkezdett dagadni. A fülembe meg egyre az csillingelt: — Be fogom perelni, mint a pinty! . . . Ismét fájdalmasan sóhajtottam fel: — És nekem még ma humoreszket kell írnom . . . Elkeseredetten bandukoltam hazafelé. Éjfél felé járt az idő. Lakásom elé érve, csöngettem a kapun. Semmi nesz. A házmester nem jön. Újra megnyomtam a gombot hosszasan és dühösen. Akkor se jött. Vártam, majd ismét nyomkodtam a csöngettyüt. Senki, semmi. Már háromnegyed óráig álltam a kapu előtt, toporzékolva dühömben, amikor valami fehér papírlapot vettem észre a kapun. Ez volt rá írva: Tessék zörgetni, mert a csengő elromlott! — Na hát ez már sok! — kiláltottam fel dühösen és elkezdtem zörgetni, döngetni a kaput. Végre nagy nehezen ajtót nyitottak. Fáradtan és lihegve értem fel a második emeletre. Mikor betértem lakásomba, már mindenki aludt. Bemegyek a hálószobába, gyertyát gyújtok, édes nőm a drága, már aludt és édesen mosolygott párnáin. Az éjjeli szekrényen több papírlapot vettem észre. Olvasom. Az egyiken, kedves nőmnek, a drágának írását ismertem fel. Ez állt rajta: „Te gyalázatos, lump fráter, már megint _________________KŐ VAR VIDÉK_________ éjfél után jöttél haza?! Majd számolunk, te hitvány, csalfa állat!“ A másik papír, az egy női kalapszámla volt 36 koronáról. Mikor a harmadik papírlapot is a kezembe vettem, majdnem hanyatt estem rémületemben. Egy távirat volt: Reggel nyolczkor érkezem Anyósod. — Óh én szerencsétlen! — kiáltottam fel és mélabusan, összetörve, feldagadt arccal, kétségbeesve ültem le írni egy humoreszket, a melyben a humor reszket. Az őrült. Akit üldöz a szerencsétlenség, az hiába igyekszik vigyázni magára, utoléri végzete vagy előbb, vagy utóbb, hiába kacérkodik Fortuna istenasszonynyal a sors keze kíméletlenül épen akkor üt le rá, mikor legkevésbbé várja. Füredy Pista nem igen szokott filozofálni, hát nem is jutott eszébe, hogy a Sors ő fenségének egyszer csak őt méltóztatik kiválasztani igen tisztelt szeszészélyének céltáblájául. Füredy Pista tehát fütyült a sorsra, fütyült az emberekre, csak egy házra, egy lakásra s az abban lévő, bájos, szőkehaju Lenkére nem fütyült. Ó hogy szerette ezt a lányt, úgy talán még nem is szerettek soha. Csinos fiú volt maga is. A „Korona“ bank részvénytársaságnál volt alkalmazva mint könyvelő, pompás fizetéssel. Ennek tudatában a napokban kirukolt a terrvvel, ami agyát már hetek óta foglalkoztatta, igenis kirukkolt, még pedig nyíltan az apa előtt. A terv, amivel a leány apja elé állott nem volt más, mint amit közönséges nyelven Lánykérésnek neveznek, ó micsoda boldogság volt. Az első ölelés, az első csók . . . Igenis ez mind megtörtént, mert a szülők Pistukát szívesen látták a házuknál s örömmel bízták rá egyetlen leányukat. Füredy úszott a boldogságban, övé lesz az édes, isteni Lenke. Ez volt élete legfőbb vágya, erre alapította egész jövőjét s ime ez most mid valóra válik. Elérzékenyedve fogadta barátai gratulációit, kik természetesen nem késtek jó pajtásukat szerencsekivánataikkal elhalmozni. Könnyekig meghatva mondott köszönetét a ragaszkodásért. — Barátom, boldog vagyok, ki sem mondhatom, hogy dobog a szivem az örömtől s alig tudták visszatartani, hogy össze ne ölelje az örömében résztvevő derék fiukat. — No, de ezt megünnepeljük, kiáltott aztán kipirult arccal, ilyen jó napom nem igen lesz több egész életemben, este velem jöttök fiuk az Orfeumba. A terv általános helyeslésre talált s egy óra múlva az egész társaság az Orfeum egyik földszinti páholyában mulatott, megtapsolva tízszer is minden ostobaságot. Remekül érezték magukat. Füredy pompás hangulata átragadt valamennyiökre. Előadás után következett az igazi mulatság. Dur- rogott a pezsgős üveg, kacagtak a fiuk, egymást érték a toasztok, amik természetesen a Pista kiváló érdemeit magasztalták. Azután mind hangosabb lett a nevetés, el-el halt a pezsgős üvegek durrogása az óriási zajban, kiabálásban. Berúgtak a fiuk rettenetesen, de legjobban az est hőse, Füredy Pista. A boldog vőlegény egyszer csak azon vette magát észre, hogy kóválygó fejjel egyedül van a szeparéban. A pompás fiuk lassan elpárologtak valamennyien. Egy darabig csak ült s próbált gondolkozni, hogy mi is történt ő vele, de bizony nem tudott visszaemlékezni a történtekre. — Kimegyek egy kicsit aétálni az utcára — gondolta magába — s fejébe vágta cilinderét anélkül, hogy téli kabátját magára vette volna, frakkban nekivágott az utcának. A járókelők mosolyogva néztek a februári hajnali hidegben, frakkba és cilinderbe öltözőt dűlöngöző alakra. így jutott ki a Városligetbe. Énekelt rettenetesen, a botjával hadonászott. Épen a a Hazádnak rendületlenül-t bömbölte egy lehetetlen átiratban, mikor az arra cirkóló rendőr megszólította.
