Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-13 / 2. szám
IV. évfolyam. 2-ik szám. Nagysomkut, 1907. január 13. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Elöflsr.ot6«i ár : Egész évre.....................8 K Negyed évre . Fel évre..........................4 „ Egy szám ára . Főszerkesztő: Or. Olsavszky Viktor. 2 K ' ~ ~ 20 fillér Felelős szerkesztő: Barna Benő. .. ____ J ... „......................_ .......... _ _______ Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEOJELEN niNDEN VASARNAP. Összetartásban az erő. Manapság kevés ember van hazánkban, a ki helyzetével, sorsával teljesen meg volna elégedve. Mindenki többet akarna a földi javakból, örömökből s minél kevesebbet a munkából. Ezért hangzik aztán a panasz a fönnálló jogrend, a különböző intézmények, a művelődési, gazdasági, ipari és kereskedelmi viszonyok mostohasága ellen. Dehát jogos-e a panasz? Annyira rosszak e nálunk a közállapotok, hogy ezekkel szemben nincs más orvosságunk, mint a panaszkodás, rombolás és ezen vérrel szerzett, ezer éves szép hazánknak hűtlen elhagyása? Hiszen hazánk és nemzetünk története azt bizonyítja, hogy láttunk mi már a mostaniaknál sokkal nehezebb napokat is, de azért még sem csügedtíink, még sem vesztünk el, sőt mint a pálma a saját terhűnk alatt erősödtünk. Hiszen ma sem szül gyáva nyulat Nubia párduca; ma is áldással árasztják el gyermekeit e tejjel és mézzel folyó drága föld. Miért hát a panasz ajkunkon, miért a keserűség szivünkben? Miért várjuk mástól, valami ( csodától, helyzetünk javítását, mikor az egészen a mi hatalmunkban van? És mégsem állunk ott, a hol állhatnánk és a hol állanunk kellene, nem, mert a magyar ősi bűne: a széthúzás, a közönyösség és a könnyű élet után való erőszakos törekvés átokként nehezedik minden intézményünkre. Összetartani a jóban: a haza védelmében és fölvirá- goztatásában; tenni és pedig önzetlenül, nemcsak magunkért, hanem a közért, az emberiség boldogitásáért; kevesebbet élvezni és többet dolgozni, a ki ezekre megtanítaná a magvart; az lenne a honnak második megalapítója. Mivel hazánk — mezőgazdasággal foglalkozó állam lévén — legnagyobb részben földmivelő elemmel bir, nagyon természetes, hogy leginkább annak a népnek sorsa érdekli mindazokat, kiket hazánk és nemzetünk jövője érdekel. Ez az osztály — mint egy hires nemzetgazdász mondja - a nemzet fájának gyökere. A korona virágai, levelei és ágai, sőt maga a törzs is elhalhat, ; de ha a gyökérzet egészséges, ezek i ismét megifjodhatnak. Ám hol a gyökér nem sokat ér, ott az egész fa is tönkre i megy. A múlt év december havának első hetében négyezer ember vándorolt ki Magyarországból Amerikába. Minden kétséget kizárólag bizonyítja azt a newyorki bevándorlási hivatal statisztikai kimutatása. A kivándorlás tehát nem hogy csökkenne, de hónapról-hónapra mind nagyobb mérveket ölt. A kereseti viszonyok oly rosszak lettek Magyarországon, a drágaság oly nagy, a megélhetés még a leg- kissebb igényű emberre nézve is oly keserves lett, hogy mind több ember kényszerül itt hagyni azt a szép hazát, melyben nemzeti dicsőségünket zengedező történetírónk szerint őseink ezer esztendeig laktak. Ha igy fogunk haladni tovább akkor nem csak a korona virágai, levelei és A „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA. Felolvasás. A nagysomkuti Polgári Olvasókörnek f. hó 6-án tartott estélyén előadta: Veszprémy Sándor. Tisztelt Közönség! Készséges örömmel ragadtam meg az alkalmat, midőn azon megtisztelő bizalomban részesítettek, hogy a helybeli Polgári Olvasókör számára felolvasást tartsak. Mindjárt átéreztem ezery feladatnak nem annyira nehézségét, mint inkább fontosságát. A mai kor lélektanának az a simptomája, hogy hiányzik belőle az egyöntetűség, a harmónia, ahány fő, annyi gondolkodási irány, ahány szív, annyi különböző érzelem. Még a legnagyobb- szerü gondolatok is csak ideig-óráig képesek a tömegeket lelkesíteni, mert vagy nem értik meg azokat helyesen, vagy félremagyarázzák. Az ellentétek minden téren ütköző pontokra találnak, a tudományban épen úgy, mint a művészetekben; a társadalmi felfogásokban é svallási kérdésekben, a politikában, a nevelésben. Ennek természetes következménye azután az emberek tözötti elhidegülés, az egyéni érdekeknek, az önzésnek az „én“-nek homloktérbe való nyo- i múlása. Mindnyájan tele vagyunk emberi gyenge- I ségekkel. Ezek a gyengeségek súrlódási ponto- ' kát képeznek a mi érintkezéseinkben. Ha ezeket a kinövéseket, akár az eszmék tisztázásával, ! akár egymásnak szeretetteljes meggyőzésével sikerül lecsiszolnunk, közelebb hoztuk sziveinket egymáshoz s egy lépéssel közelebb jutot- : tunk az ember boldogságának ideájához. Erre a célra rendkívül hasznosnak tartom a mai társadalmi összejövetelhez és felolvasáshoz hasonló alkalmakat. Fogjunk tehát ma is valamely felszínen úszó kérdés helyes megvilágításához. Az ember szivét minden időben a boldogulás vágya dobogtatta. A szakadatlan munkának omló verejtéke, a harcmezők ágyúinak bömbölése, a gyárak gépei mellett feszülő karok, a laboratóriumok csendjében kutató elme, az iskolába siető gyermek, a szántó-vető ember ekevasa és kapája mind-mind ezt a célt szolgálja. A lázban égő emberi képzelet a rohanó századok hullámainak felszínére időközönként egy-egy jelszót vet fel, mely mintegy kivonatát, essentiáját képezi az akkori kor lelke sóvárgásának, melyek megvalósulása után milliók kiáltoznak. A jelen kornak is megvan a maga jelszava, a maga kiáltása, mely mintegy lázban gyötrődő beteg sóhajtása szál! fel a légbe s betölti szavával az utcát, a kávéházakat, a műhelyeket, a hírlapokat, feszíti a gyermek agyvelejét s élénkebb lüktetésbe hozza az öreg j kor szivdobbanásait, mindenütt hóditna s a i boldogulás üdvösségét keresné. Ez a jelszó: Szabadság! Tisztelettel üdvözöllek téged! Az emberi | szív ezer éves fájdalmának megesett ragyogó gyöngye vagy-e, avagy az égből leszállóit sugár ruháju vigasztaló angyal, ki azért emelkedtél tündöklő csillagaként az ember boldogulásának egére, hogy mindenki reád tekintve fényes sugáraidtól megittasuljon? Tudsz-e balzsamot | tenni az ember fájó szivére? Le tudod-e csen- ^ desiteni a vihart, mely lelkében háborog? Nézzünk csak szemökbe s ismerkedjünk meg velők közelebbről. Szabadság! Adjuk csak ezt a szót előbb egy szővén istentagadó tudós ajakára. Mikép képzeli ő a szabadságot? szabadon kutatni, szabadon hatolni be a természet titkaiba, félrelökni mindent, ami őt e vizsgálódásaiban akár | a szív természetes érzelmei, akár a lélek maga- i sabb ambiciói részéről korlátozná. Szabadon I elemezni az anyagot, a vizet felbontani hidrogén kaphatók kedvező részletfizetésre Vertheimer Lipót-nál Szatmár Kazinczy-utca 17. (A zárdával szembe). Árjegyzéket Ingyen é» toérmentve küldök toárklnek. Legjobb varrógépek
