Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-03-03 / 9. szám
1907. március 3, 5 KŐVÁRV1DÉK Március 2O-án délelőtt 8 órakor Pribékfalu, délelőtt 10 órakor Fehérszék, délután 1 órakor Dánfalu, délután 3 órakor Szamoslukáesi községek. Március 21-én délelőtt 8 órakor Nagy- nyires, délelőtt 11 órakor Gyökeres, délután fél 2 órakor Szmnostölgyes községekben. Március 26-án délelőtt 8 órakor Somkut- pataka, délelőtt 11 órakor Jeder, délután 2 órakor Jávorfalu községekben. Március 27-én délelőtt 8 órakor Nagy- körtvélyes, délelőtt 11 órakor Szamosfericse, délután 2 órakor Kőváralja községekben. Márczius 28-án délelőtt 8 órakor Duruzsa, délelőtt 11 órakor Gara, délután 2 órakor Jóháza községekben. Április 2-án délelőtt 8 órakor Törökfalu, délelőtt 10 órakor Hávord, délután 1 órakor Butyásza, délután 4 órakor Csőit községekben. Hódit a cigaretta. A cigaretta ipar hihetetlen fejlődést mutat 25 év óta. így van ez az összes európai országokban. A szivargyártás és a pipadohány gyártás viszont hanyatlást mutat. 1875-ben pl. Ausztria minden lakosa átlag 49 szivart fogyasztott el; jelenleg átlag 45 szivar esik évenkint egy-egy emberre. 1875- ben egy-egy ember átlag 1143 gramm pipadohányt fogyasztott el. Múlt évben már csak 944 grammot. A cigaretta fogyasztás azonban kettőről (1875.) 140-re emelkedett fejenkint. Leginkább az olcsó cigaretták fogyasztása emelkedett. Sokan ezt a szivar megdrágulásával okolják. Innen van aztán, hogy ma épen hetvenszer annyi cigarettát szívnak el, mint 25 évvel ezelőtt. Virágkötészet. Vélekednünk kellene, hogy a természet nem tartozik a divathoz alkalmazkodni, de ezért ez igy van, mégpedig a természet legbájosabb gyermekeivel - a virágokkal! - A virágokat is alávetjük különböző divatoknak, legyenek a kertben, legyenek mint ékesség vagy a virágkötészetben; utóbbi különösen sokszor változza formáját és színét. A mostani divat természetes, mindenesetre a jobb, mert finom természetes ízlés rejlik benne. A mig a sodrony csak néhány évvel azelőtt még a virágkötészetben nagy, sőt a legfontosabb szerepet játszotta, mivel az összes virágok csokrokhoz rövid szárra vágva sodronynyal, keresz- tülszurva csak sodronyszárral használtattak és sűrű összeállítások természetellenes formákban csináltattak, aminők ugyancsak művészies munkák közé nem számíthatók, mivel a virágok természetes sajátnemüségük nem juthatott kifejezéshez és mivel őket rendszerint kemény papirkézelőkbe kellett dugni, - addig a mai modern Ízlés fokozódó módon a valódi természetes virágkötészetet karolja fel. A mai modern csokrok csakis hosszuszáru virágokból készülnek, a virágok valódi formájával szabad, kecses, könnyű módon valóban művészies kötéssel és nem sűrű csomóba összeszoritva; a sövegalaku tölcsérkézelők helyett ma csipkék és szalagok könnyen, elegánsan diszitik, ahogy azt azelőtt sejteni sem lehetett. Az ilyenemü munkákhoz azonban azelőtt csokorkötéshez tenyésztett virágok nem adtak alkalmas anyagot, mert rövidszá- ruak voltak s miután az utóbbi években a hangulat határozottan a sodronykötés ellen fordult, a tenyésztést olyan növényekre kellett átvinni, melyek virágaikat hosszú száron hordják. Mint ilyenek a legalkalmasabbaknak a szabadföldi évelők találtattak, azután a remontán szegfűk és az újabb tenyésztésű theahybridrózsák; még a szegény márciusi ibolyáktól is hosszú szárakat kívánunk, mert nem akarjuk őket nélkülözni. Hány negyvennyolcas honvéd él még? A „Hadsereg“ cimü lap hivatalos kimutatást közöl arról, hogy a múlt év végén hány negyven- nyolcas honvéd volt még életben. Élt e kimutatás szerint: egy tábornok Görgey Arthur, 17 törzstiszt, 675 főtiszt, 8715 altiszt es közhouvéd. Az özvegyekkel együtt ma 10.032-en élveznek nyugdijat az egyre kevesbedő öreg hadfiak közül. Anyakönyvi statisztika február haváról. Születtek : Kanálos Mária téglavető napszámosnak „László,“ február 1. Butuza Gábor napszámos és neje Grafíi Zsuzsáiménak „halvaszületett leány,“ február 1. Árgyelán Anna napszámosnak „Péter,“ február 3. Drágos Péter napszámos és neje Ványe Klárának „Péter,“ február 3. Kis Juliánná háztartásbelinek „János,“ febr. 3. özv. Bardai Józsefné téglavető napszámosnak „Flóra,“ február 3. Utcze János szolgabirói hivatalszolga és neje Árgyelán Annának „János,“ február 5. Havas Emil Mihály takarékpénztári könyvelő és neje Fisch Saroltának „Pál,“ febr. 14. Mózes Jakab marhakereskedő és neje Jaka- bovits Leninek „Eugénia,“ február 21. Lázár Ignátz napszámos és neje Friedmán Gizella „halvaszületett fiú,“ február 28. Házasságot kötöttek : Drágos János földmives Mécs Júliával, február 3. Pap János földmives, özv. Miháska Péternével, február 10. Kalauz György napszámos Drágos Flórával, február 24. Zsurzse Simon földmives Gecze Flórával, február 28. Búd Sándor földmives Buttyán Julival, február 28. Meghaltak : Huszti Károlynak „József“ gyermeke 12 hónapos, február 14. tüdőlobban. Buttyán Istvánnak „Simon“ gyermeke 4 éves, tüdőlobban. Kanálos Mariának „László“ gyermeke, 24 napos, véleszületett gyengeség. Gecze György 82 éves magánzó végelgyengülés, február 21. Tibii Jánosné Varga Klára 25 éves, tüdővész, február 22-én. Piac? terményárak. A „Kővárvidéki“ műgőzmalom jelentése szerint: Búza 100 klgr. 12.00 K - 13.00 K. Rozs „ „ 10.00 K - 10.50 K. Tengeri „ 9.60 K - 10.00 K. Zab „ „ 13.00 K - 14.00 K. CSARNOK. A piros szekfü. — Irta: Benda Jenő. — Gábor ur fejebubján kopasz volt, tarkóján pedig őszülni kezdettek a megmaradt hajszálak. Korán jött rá a dér, jeléül annak, hogy a szép, derűs tavaszi napok és a vérforraló nyár immár elmúltának. Beköszöntött az ősz, a lassú átmenet a teljes kihűlésbe, a fagyos, örömtelen télbe. Gábor ur nem fogadta tragikusnak a változást. Filozóf elme volt, tudta, hogy tavasz után nyár, nyár után ősz következik s hogy ha már az ősz itt van, a tél sem maradhat el sokáig. Csak némiképpen csodálkozott, hogy mindez i ilyen gyorsan következik. Alig hogy belemelegedett a fiaialos, hővérü életbe, íme már is le- taroiódott a szögfekete haja s a megmaradt i szálakat szürkére festette a korai dércsipés. Las- i san, lassan elmaradoztak tőle a fiatalos szóra- ! kozások, a leányok, az asszonyok, akik eddig megédesítették az életét. Észre sem vette, hogy kopott ki belőlük. De nem kívánta őket vissza. Uj életre rendezkedett be. Komoly lelki emocziók nélkül való, csendes, egyhangú életre. Mint az óraketyegő járta meg hivatala, szokott korcsmája, rendes kávéháza és garzonlakása között az utat. Más ember talán ridegnek és unalmasnak találta volna ezt az életet s kereste volna a nagy mindent átformáló változást. Gábor ur nem. Miért? Minden jól van úgy, a hogy van, terhére lenne szakítani a megszokottal s kizökkenteni élete folyását a kiszabott sínekből. Arra a hátra levő csekély időre? i Oly gyorsan szaladnak a napok. Rövid, meg- | szálló vendegei vagyunk csak a földi létnek. I Igazán nem érdemes ! A legjobb, legpuhább karosszék a kávéházban Gabor űré. Kényelmesen helyezkedik el ! benne. Az egyik pinczér már hozza a közép- harsa pikoló kapuczinert. A másik a reggeli lapokat. A hirmadik, a főpinczér már készíti a jól szelelő finom szivart, gyufát is gyújt hozzá. Gábor ur rágyújt s a mint az első kékesen száló füstkarikákat levegőbe bocsátja, magnókéit kellemes érzés tölti el. Bizo yos családias érzéssel néz körül a márványasztalok között. Mosolyogva bólint a kassza felé. Fiatal, alig 18 éves leány trónol ott a koczka czukrok és a likörös üvegek társaságában. Hamvas rózsaszínü arczu czukor- baba, szélles váll, domború kebel, karcsú csípők, szépen fejlett formák. Gábor ur csettent a nyelvével. Régi jó időkből megmaradt az a műértő szokása, hogy méltányolja az asszonyi szépséget. Egy darabig gyönyörködve nézi a leányt, aki kényeskedo finnyássággal rendezi apró edénykékbe a koczkaczukrokat. Mintha minden mozdulatával azt hirdetné, hogy ez nem az ő szokott rendes foglalkozása, csak azért végzi, mert neki is úgy tetszik. A kisasszony a kávés lánya tudniillik. Gábor ur jól tudja ezt. Azt is tudja, hogy mit jelent az, hogy a kis nőt itt látja. Azt, hogy a másikat, a ki tegnap ült ott, a rendes kasszakisasszonyt elküldték. Holnap már más fog ottan ülni. Piros blúz helyett sárga blúz. Ejh! az is mindegy! Gábor ur sorra nézi a szomszéd asztalokat. Valamennyinél ugyanazok a megszokott arczok. i Mintha távoli családtagjai volnának, gondolat- í ban üdvözli őket. Elégedetten bólint fejével, amint az üvegtáblán keresztül kinn az utcán megpillant egy siető alakot. Az is ide jön. Már itt is van. Ott bókol a kassza előtt. A kisasz- szony vőlegényei Nagy marókra való piros szekíüt hoz, Mind a leánynak adja. Az édes mosolylyal köszöni meg. A pincérek sietve hámozzák le a gazda jövendőbeli vejének kabátját. A vőlegény közvetlenül a kassza alatt ül le egy asztalhoz. A leány közelebb húzódik hozzá. Lehajol a márvány trónról, úgy beszélgetnek. Gábor ur nézi őket. Kedvencz tanulmánya ez a pár ember. A rózsa piros lány. S a pergament arczu férfiú. Nem szép ember. Az irodaszobák megszokott, hétköznapi örökösen fáradt, hamar elnyűtt férfitipusa. Regényét Gábor ur jól ismeri. Itt játszódott le ebben a kávéházban. Most egy esztendeje még egyszerű, közönséges vendég volt az az ur. Néhányszor látta a leányt. Megismerkedtek. Rövid barát- kozás. És ime már mátkapár lettek. Mily hamar megy némely embernél az ilyesmi! Ha nadrágot vesz, kiforgatja, beforgatja, megtudakolja, angolposztó-e vagy brünni posztó? Ha ellenben feleséget vesz, egy-kettőre készen. Tetszik a leány, punktum. Milyen érzések, milyen gondolatok laknak benne? Ki törődik azzal ? A leány féltestével kihajol a kasszából, egészen közel a férfihoz. így susognak. Gábor ur elfordul tőlük azzal a szándékkal, hogy újságjaiba temetkezik. Nem sikerül. Szemét visszavonza az a kép. Talán neki van igaza. Vagy ha sokat vizsgálódnék is, megismerheti egyik ember, mi lakik a másikban? Mindenképpen lutri az. Vagy sikerül, vagy nem sikerül. Ennyi az egész. A leány díszes vázába rendezi a márványpulton a piros szekfüket. A férfi is, ő is eb vesznek Gábor ur szeme elől a csokor mögött. Virágos fal mögött vesznek el s Gábor ur elszomorodik. Talán azért, mert nem látja őket. Vagy egyébéi't? Az ég tudná megmondani. Ez délután történt. Este vacsora után pedig Gábor ur minden eddigi rend és szokás ellenére visszament a kávéházba. Úgy hagyta a fiatalokat, elveszve a piros szekfübokor mögött. Ez a kép vonzotta vissza. Látni akarta őket. Az agglegények szeszélyesek, mint a vén kisasszonyok. Vannak ilyen bogaraik. A leány még mindig ott ült a kasszában. De a vőlegény hiányzott. Gábor ur elégedetlenül ült le karosszékébe. Mogorván rendelte meg pikolóját. Némi családias fölmelegedést várt attól, hogy a szerelmes párt együtt lássa. És most ridegnek, elhagyatottnak tűnt fel előtte a kávéház. De a leány mintha nem unatkoznék s nem nagyon érezné a vőlegény hiányát. Mosolygó arcza bíbor vörös. Gábor ur a régi jó időkből emlékezett rá, hogy a szerelmes nők szoktak igy kipirulni, amikor azt látják, akinek szivüket ajándékozták. Csillámló szeme bizalmas, kedveskedő sunyitással gyakran száll jobbra mindig ugvanahoz az asztalhoz. Gábor ur követi a pillantás irányát. S a tekintetét egyszerre lefogja, leköti, lenyűgözi — egy piros szekfü. Egy piros szekfü, mely onnan származik, a márványpulton álló nagy csokorból, most pedig hivalkodva ékíti egy csinos huszártiszt attilláját. Gábor ur haragosan szív egyet a szivarján: — Úgy kell neki! ! ! Ha nadrágot venne, jobban meggondolná ! Laptulajdonos: BARNA BENŐ.
