Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-06 / 1. szám
1907. január 6. KŐVARVIDÉK 5 Kimondotta továbbá, hogy miután az iparos özvegye a fent érintett törvényszakasz értelmében uj iparigazolvány váltására nem kötelezhető, ennélfogva férje árulási helyére azaz arra a helyre a mely a néhai férj iparigazolványának megfelel, igényt tarthat, feltéve, hogy férje iparát folytatja. Szatmárvármegyei gazdák gyűlése. December 31-én Szatmáron a városháza nagytermében népes értekezletet tartottak a szatmármegyei gazdák Domahidy Sándor elnöklete alatt. Az értekezlet tárgya: szervezkedés a gazdasági munkások felcsigázott követelései ellen. A járási gazdakörök megalakitásával megbizottak járásunkból a nagysomkuti járásba gróf Teleki Sándor nagysomkuti — a nagybányai járásba gróf Teleki János koltói - nagybirtokosok. Tenyész igazolvánnyal ellátott magán mének. Az elsőfokú közigazgatási hatóság a f. 1907. évre a következő méneket látta el tenyésziga- zolványnyal: gróf Teleki László Gyula hosszu- falusi lakosnak „Bajnok“ nevű amerikai ménjét, melynek íedeztetési dijja 50 korona és Kardos János kisfentősi lakosnak „Zánf“ nevű arab ménjét melynek íedeztetési dijja 4 korona. „Karácsony“ a cime annak a nagyszabású, művészi fénynyel kiállított albumnak, mely mint a „Vasárnapi Újság“ karácsonyi melléklete mint évenkint, az idén is megjelen . Az album nagy mennyiségű, legjelesebb Íróinktól származó s kiváló rajzoiómüvészeinktől illusztrált szépirodalmi közleményt ad; ezek irói közt vannak : Mikszáth ^Kálmán, Szikra (gróf Teleki Sándorné), Bérezik Árpád, Pékár Gyula, Szőilősi Zsigmond, F. Kaffka Margit, Erdős Renée, Zempléni Árpád, Telekes Béla, Lampérth Géza, Sajó Sándor stb. A rendkívül nagyszámú szép illusztráción kiviil az albumhoz négy művészi kivitelű, az eredetiek szépségéit, híven és teljesen visszadó színes képmelléklet is járul, ezek között van a Szépművészeti Muzeum egyik iegbecsesebb gyöngye, Piombo világh rü íérfiarckepe, mely most jelen meg először színes reprodukcióban. Ezt a díszes és tartalmas albumot, melynek bolti ára 3 korona, a „Vasárnapi Újság“ előfizetői — az újévkor ujannon belépők is — ingyen kapják. A Vasárnapi Újság a melynek előfizetési áia 4 K negyedévre, a magyar művelt családok rétzi kedvelt lapja, hétről-hétre magas irodalmi színvonalon álló regényekkel, elbeszélésekkel, versekkel s a művelődés haladásáról tájékoztató közleményekkel, gondos kivitelű s nagyszámú képekkel szolgál olvasóinak. Mutatványszámot szívesen küld a kiadóhivatal (Budapest, Egyetem utca 4.) CSARNOK. Divat.*) Irta: Fodor Erzsiké. Látom, mosolygó tisztelt hölgyközönség, Ön immár sug-bug, várva-vár, remél, Egy gyönge sóhaj egész ide haitik: No végre, vegre már a divat-level! Asszonynép édes, legcsodásabb álma, A férfi zseb balsorsa, súlya, átka. Szivemben szörnyű bosszú vágya kél. Míg eldarállak, kis divat-levél. Nem holmi kis apró dolog miatt Haragszom én önökre férfiak. Akárki mondja, vau rá okom, Ha önöket csak egyre átkozom. H :t mi az ok ? No lám még kérdik ők, A kis mosolygó, nyájas tettetők. Talán nem tudnák? Csúnya férfiak! Tehát - tehát a „kis lány“ szó miatt. Kis lány vagyok? Az évem száma — jaj... Most majd kimondtam! Nem lett volna baj? Ruhám ma-holnap majd a földig ér, Szoknyám sleppes lesz; ah! ez kincset ér! Kijártam már a felső iskolát, Vagy három nyelven nyelvelek tehát, Tessék urat kis belátással lenni És engem kissé nagy lány számba venni. Hiúba szólok ? Jól van, rég tudom. Pedig ha h űnek, miként unom, *) Á szilágycsehi nőegyleti mulatságon előadta: Blum Szerén. Ha rám szólnak: „csöpp kis lány“, „fess baba“. Na, bosszút áll majd értem a papa. Tcrden fogok majd könyörögni néki S ő bosszút áll majd, bizton megígéri. Igen! ... Az az hogy elfeledtem; A szerepemből majd kiestem; Hisz magam jöttem bosszút állni. Kezdjük tehát! A divatról fogunk ma meditálni. Tehát a szoknya, kérem, az fő, A térdig szűk, onnét az alja bő. Szövetje angol .. . Kihúzó derék . . . Urak, hiába, biz ez semmi még. Ez csak a vázlat. Egyenként veszem S a részletezés megható leszen. — Ön ott, nervózus, sáppadt ifjú ur, Talán nem tetszik? Ni most kipirul! Indul... kimegy... ej! Jöjjön vissza már! Vigye a bosszút inkább a tatár. Jól van tehát. Legyen ma csöpp kivétel, Maradjon el a várt, a gyűlölt tétel. Jó, ne beszéljünk raglánról, ruhákról, Magasra fésült kontyról, frizuráról, A buggyos ujj meséjét elhagyom. Ma nincs bosszú ! Ma jó kedvem vagyon. — Mi maradjon el? A moáré, a krepp, Maradjon el a muszlin és a slepp, Cipő. boá, meg a fátyol, uj kalap. . . De esküszöm, ha eljő majd a nap, Ha sleppecskére tényleg szert teszek, Ha végre tényleg nagy leány leszek, Ha majd nem folyvást „kis lányról“ dalolnak, Ha majd komolyan, hévvel udvarolnak: Akkor valóban szörnyű bosszút állok. Nem is hiszik tán, hogy milyen nagyot! Folyvást divatról récitálok, Folyvást divatról prédikálok S magam adok ki egy divatlapot! * Epigramm. A nők Évának utódai, Kell-e még ennél többet mondani?! A másik is előkelő, Űzi sok, sok műkedvelő. Oly kiváncsi ez s oly kedves, Hogy akárhol bujkálsz megles, Nem kell csak egy pillanat S a világnak indiszkrétül bemutat. Azt hiszed tán jó publikum. Hogy ez a hely itt azilum És itt ettől mentve vagy? Csalódásod szörnyű nagy. Itt sem lehet unatkozni, Haragudni, ásitozni... Azért kérlék, el ne fuss, Hogy megcsípett egy álruhás, Amatőr fotográfus. Sőt hagyd el végkép a harcot, S kérek barátságos arcot! Kissé jobbra, kissé balra, Valamivel vidámabbra ... így!... Köszönöm! Most elég... Azonnal kész lesz a kép ... * Epigramm. Megvénült a világ, Azt mondják . . . meglehet, De mulattatni kell Akár egy gyermeket. Regény.*) Irta: B. Józsa Qyula. Előszó. Regény vagyok. Nem zord, sőt kellemes, Mindkét hősöm oly finom, oly nemes, Vélnéd, hogy mindkettő egy-egy falat kenyér, Nem is kenyér, - cukor... ennél is többet ér. Az első és a fő, (— mert van neki feje —) Téltulfalvi Lovag Ideoda Ede. Hogy van feje, onnan is láthatod, Mert azon visel egy urlovas kalapot. *) A szilágycsehi nőegyleti mulatságon előadta : Reich Bella. E fejen homlokból bicsaklik az orra, Huszonkét szál bajusz tetejébe tolva. Orron túl és innét megosztva egy szempár, Hamiskás, miként az oláht hagyó Szent Pál. Oh ezek a szemek! Bele ne nézzetek! Szerelem foglyává nagy könnyen ejtenek. Úgy jártok, miként az, kinek neve Írva: „Szebb a ruhám“-falvi Nyifinyafi Zirza. Mert ő a másik hősöm, jobban mondva: hősnőm, Kinek bájit festni: kár is erőlködnöm. Zengeni őt méltóan, ahogy megilleti, Nincsenek a tolinak akkora ihleti. Nem is szólok róla, bármennyire éees... Aztán a mamája eléggé beszédes; Amit toliam mellőz, — állj csak vele szoba! - Lessz ő olyan szives, bőven kipótololja. Ni! épen ott megyen, Piífpaffékhoz zsurba! (Termetes egy dáma, bárhol szemet szúrna!) Szavát most nem hallod, de hallja a lánya, Feléje tanácsit parmadával hányja: „Fogd fel a ruhádat!... Ne ügyelj te másra!... Édus?... Az nem párti! A jogot most járja. S ha végzi is, tudom: lessz belőle semmi... Tudjátok is ti azt, hogy kit kell szeretni!... Zizinek Stefivel ugyancsak befagyott... Lát’d, Stefit nem bánnám... Ne lépj oly nagyot!“... „Nini, mama!“ — „Kit látsz?“ — „Ideoda Edét.“ „Ne lásd meg!“ - „Megláttam.“ - Hamar észre[vevéd!“ „Erre jön, mosolyog... — „Utálatos majom!“ „Nem mondhatnám...“ — Halgass! — „Kezüket [csókolom!" „Jó napot!“ - „Jó napot!“ - „Áh! milyen [szerencse! Szabad tudakolnom? Hova mennek, merre?“ „Pifípaffék zsurjába...“ - „Én is éppen oda!“ „Mi sietünk nagyon édes Ideoda!“ „Tud Edas, sietni?“ — „Magácskával, mért ne?“ Mamus hátul marad, pukkadoz a mérge. A zsur javában folyt, amikor belépnek. Yidoran, zajosan hullámzik az élet. Ők is elvegyülnek a vigság zajába, Régi ideálját Mamus is találja. Mint szárnyas, mit lőnek a csehi vadászok, Az idő oly gyorsan repült és nem mászott, Boldog édes órák! Csak egy-egy pillanat! Aminek emléke évekig fenmarad! — Nehezére esett, hogy vege lett a zsurnak, Valamennyi hölgynek, valamennyi urnák. Nyifinyafi neje vetkőzik — bocsánat! — Torkát köszörüli s azt mondja lányának: „Tudod: mit hallottam, te, Zirza, te! Százezret örökölt Ideoda Ede . .. Csinos ifjú ember.., és nem is ügyetlen ... Kár, hogy oly ridegek voltunk vele szemben“ ... „Igaz, rideg voltál, drágalátos mamám! De amit vétettél, szépen helyrehozám, Mig te az őrnagygyal... -- „Csitt fogd be a [szádat! Vigyázz, meg ne hallja, fel ne költsd apádat! ... Hát hogy helyre hoztad? Oh eszem a lelked! Édes-kedves lanyom, te aranyos gyermek! Nem itt, de odébb a regény végez'e: Téltulfalvi Lovag Ideoda Ede S „Szebb a ruhám“-íalvi Nyifinyafi Zirza Egy boldog pár lettek. így volt ez megírva! Szerkesztői üzenetek. (Kéziratokat nem adunk vissza.) Németh Jenő urnák Budapest. Szives közleményét megkaptuk. Köszönet érte. Térszüke miatt csak jövő számunkban közölhetjük. A kérdéses cikket a P. H.-ban kerestük, kérjük annak címét közölni esetleg szíveskedjék azon lap példányt nekünk megküldeni. Csávolszky Mihály urnák Budapest. Szívesen teszünk eleget, ha a közelebbi címet velünk közölni szives lesz. L. M. urnák, Megtettük a kellő lépéseket, intézkedtünk arról is, hogy az ügy expediálási idejét velünk közöljék. Minthogy még eddig semmi értesítést nem kaptunk, valószínűnek tartjuk, hogy még kiadva nincsen. Annyit ajánlhatunk, hogy az . . . addig nem kell beszüntetni, tessék csak tovább gyakoroltatni. Ha 2-3 nap múlva sem kapunk értesítést, úgy személyesen utána nézünk a dolognak.
