Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1907-02-10 / 6. szám

1907. február 10. KŐVARVIDÉK 3 jelentékenyen kevesebb a rothadás és a vérkeringésbe jutó méreg. Ez tehát egyik eszköz a vénülés ellen, hogyha a bélrott hasztó baktériumait helyettesítjük olyanok­kal, a melyek maguk nemcsak, hogy rothadást nem idéznek elő, hanem az- i még meg is gátolják. De ez nem az egyetlen eszköz, hogy ! hasznos baktériumokat telepítsünk a bél­csatornába. Azt is könnyen megtehetjük, hogy lehetőleg megakadályozzuk a „vad“ baktériumok bejutását, a melyek az egész­séget veszélyeztetik. A föld különösen ha trágyázva lesz, nagyon sok baktéri­umot tartalmaz, a melyek között egyál­talában nem ritkák a káros fajták sem. : Rendes körülmények között ezek a bak- j tériumok nem fejlődnek ki a bélcsator- j nában, hanem a többi baktériumok mű- ; ködése következtében tönkre mennek, j De olyan esetekben, mikor a bél rendes baktériumai nem elég erősek, a mikor a i bélben valamely zavar következtében azok az említett rothasztó baktériumok lesznek ! az urak, akkor ezek a földben élő vesze­delmes baktériumok is elszaparodhatnak, mihelyt valamely táplálékkal a bélbe ke­rülnek. Célszerű tehát, ha lehetőleg csak főtt táplálékkal élünk, a melyekben a főzésnél fejlődő meleg a baktériumokat elpusztította. Ily módon eltávolitva a vadbaktériumokat, valamint az aludttejjel hasznos tejbaktériumokat ültetve a bél­csatornába, már is nagyon sokat tettünk a vénség kitolására. A tudomány a mai tökéletlen álla­potban sem teljesen tehetetlen azoknak a folyamatoknak a kikutatásában és ha nem is megszüntetésében, de legalább gyengitésében, a mely folyamotok a szer- | vezet lassú megmergezéséhez vezetnek és végül testünk legnemesebb elemeinek elkorcsosusulásával végződnek. Amikor az elfajulás akar a szeszes italok ellen küz­deni, akkor ezek ellen is kell küzdeni. A sejtek ellenállását kell tehát fokoz­ni és az ember bélcsatornájának vad baktérium tenyészetét át kell alakítani tenyésztett, hasznos baktériumokból álló teleppé, ezek azok az eszközök, a melye­ket alkalmazásba vehetünk akkor, a mikor az aggkort természetesebbé akar­juk alakítani és az emberi élet tartamát megakarjuk ennek segítségével hossza- bitani. Ha a bélnek bizonyos kóros bak­tériumait nem is lehet teljesen eltávolí­tani, mindenesetre meg kellene kisérleni, hogy bizonyos gyógyszerek segítségével harcképtelenné tegyük őket. Ma már olyan sokféle különleges hatású vérsavót tudunk előállítani a melyeknek mind­egyike csak bizonyos fajta baktériumok ellen működik. Ilyen vérsavóval gyógyítjuk ma már egyebek között a difteriszt. Nincsen abban tehát semmi lehetetlenség, hogy megtaláljuk azt a vérsavót is, a mely ezeknek a rothasztó baktériumoknak a működése ellen vessen gátot. Öntudatunk azt monja, hogy a mi életünk túlságosan rövid, úgy hogy soha sem szűntek meg a kísérletek annak a meghosszabitására. Minden időben keres- ték a hosszú élet elixérjét. Es ha vala­mikor az emberek teljesen meg is nyu­godtak a sors rendelésében és belétörőd- tek a kikerülhetetlenbe, a tudomány ma arra tanít minket, hogy a középkor alki- nustainak álma, a bölcsek köve, a mely- lyei az életet meg lehet hosszabbítani, nem is olyan elérhetetlen a tudomány meg fogja találni a módját, hogyan lehet az életet hosszabbá és kellemesebbé tenni. Egy hit van, a mely még soha nem csalta meg a türelmesen bizó embert és ez a tudományba vetett hit volt. Ez fogja meg­oldani az emberiségnek ezt a legfájóbb problémáját is. hírek. Február 9. Személyi hir. Gróf Teleki Sándorné Becsbe utazott az ottan üdülő fia — Tibor gróf — láto­gatására. csendes házat leltem, hol nesztelenül jártak - keltek; hol mindenki szótlan volt s csak a szenvedés és félelemtől elsenyvedt arcok be­széltek. Az elért sikerektől s a még jövendő boldogság reményétől dagadó müvész-lelket véltem feltalálni s oh, mit leltem! . . . Nem idézem fel emlékeimben ezt a képet, nem igy akarok visszaemlékezni reá. A halál előszele csodásán előkészítette a nagy mester munkáját, azt láttam s látom ma is, bárhogy űzzem is szemeim elől ezt a képet. Mikor oda léptem az ágy mellé, megismert. Halál-fényű szemeit reám emelte . . . Viasz­sárga homlokára tettem kezem, megfogta és mosolygott, a halál képe vigyorgott felém mo­solyán keresztül . . . Majd az orvos mindnyájun­kat kiküldött a szobából, hogy a beteg több levegőhöz jusson. A szomszéd szobában Sándorral találkoz­tam. Átkozta a sorsot, mely ilyen kíméletlenül bánt velük . . . Már épen készültek az elutazásra, mikor Anna egyszerre köhögni kezdett, egyre rosszabbul lett, mig végre ágynak esett. Azóta fel sem kelt s most vége mindennek. Az orvos nyitotta ránk az ajtót, nénémet szólította. Mi csendesen követtük őket. Anna felült az ágyban, mintha uj erőhöz kapott volna, halkan súgott valamit anyjának. Az anyja ijedten, kérdőleg tekintett az orvosra, de ez beleegyezőleg int fejével, mintha mondaná: minden szabad, nincs a mi segíthet és semmi sem árthat. S Annál utolsó kívánsága szerint felöltöz­tették abba a ruhájába, melyben első nagy sikerét aratta: a Violette hófehér ruhájába. Azután nyilt az ajtó s mi elénk, kik öltöztetése alatt a szomszéd szobában voltunk, megdöbbentő I látvány tárult. Anna mint egy hófehér árnyék közelgett felénk megölelte Sándort, aztán engem majd a zongorához vezetett. — Játszd a Violetta dalát — szólt elhaló hangon. Bennem a kimondhatatlan érzések csodás kavargása mintha az életet ölték volna ki s mint egy magasabb hatalom suggestiója alatt tettem kezemet a billentyűre s megütöttem az első hangot. Anna rám mosolygott s a szék karfájába kapaszkodva énekelni kezdett. Nem volt erőm abba hagyni a játékot és Anna is végig énekelte a dalt, lehunyt szemmel, az utolsó mosolylyal ajkán, úgy, a hogy dalt talán soha sem zengtek. A körülállók halk zokogása, a zongora tompított hangja összeolvadtak fáradt, kimerült, túlvilág- csengésű hangjával. S mikor az utolsó akkordot megütöttem s a dal utolsó hangja is elhangzott, lassan leereszkedett a székbe olyan mértékben, a milyen fokban elhalt a hang. Aztán még egyszer kinyújtotta karját s a szeretett dal utolsó hangjával ajkán befejezte életét . . . S most itt ülök sírod alján. Lelkemben újólag felidézve csodás lényed minden varázsát, tragikus sorsod egész kálváriáját. S bár hogyan űzzem is, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ma egy esküvőre voltam hivatalos, a mely helyett azonban sírodhoz jöttem, a melyen másnak esküdött örök hűséget valaki, ki egy év előtt azt hitte, hogy véget ért élete . . . S én szánlak édes halott, szánlak. S egy méltatlan lélekből kiköltözött érzés szivem bezárásával nyújtok elégtételt neked örökre ! Vámos Árpád. Kinevezés. Dr. Olsavszky Viktor járási tiszti­orvost lapunk főszerkesztőjét a m. kir. állam­vasutak igazgatósága a Nagysomkut-gilvácsi vonalon vasúti pályaorvossá nevezte ki. Községi közgyűlés. Községünk képviselő­testülete folyó évi február hó 3-án rendkívüli közgyűlést tartott. Tárgyalás alá került Veress József községi faiskola kezelőnek a községi fa­iskoláról vezetett számadása, a mely 274 kor. 90 fillér bevétellel, ugyanannyi kiadással egy­hangúlag elfogadtatott és részére a felmentvény megadatott. Hagymáslápos község elöljáróságá­nak az iránti megkeresésére, hogy a Hagymás­lápos község mellett folyó Lápos vizén közle­kedési eszközül szolgáló komp-jogositvány meg­váltása és annak helyébe egy állandó vasszer­kezetű hid felépítése iránt a vármegyei törvény- hatósághoz községünk, is kérelmet intézzen és nevezett községnek ezen törekvését támogassa, kimondotta a közgyűlés, miszerint tekintettel arra, hogy községünk Nagybányával való köz­lekedése leginkább a Nagybánya —kolozsvári állami utat használja és igy nincs közvetlen ér­deke, hogy a kérdéses hid létesittessék, ez iránt kérelmet nem nyújt be, de mindamellett neve­zett község eme közhasznú törekvését helyeslő­ig veszi tudomásul. Kimondta továbbá a kép­viselő-testület, hogy az alkoholellenes eszméket tárgyaló és dr. Szentkirályi Sándor szerkesztő­sége alatt megjelenő „Élet“ cimü havi folyó­iratot a község részére nem rendeli meg azért, mert a lap egy számának a község részére való megrendelése által nem látja elérve a kitűzött célt. A járási főszolgabírónak a mezőgazdasági munkás közvetítők kijelölése tárgyában kelt fel­hívására kimondta a közgyűlés, hogy amennyi­ben községünkben nincs oly nagyszámú mező- gazdasági munkás, hogy innen más vidékre | mnnkás közvetíthető volna, a munka kereslet j a kínálattal pedig kiegyenlítést nyer a munkás | közvetítő kijelölése alul való felmentését kéri. A Bocsánczy Tivadar örökösei ellen fennállott | követelésre nézve 300 koronára egyezett ki. A i járási főszolgabíró ama felhívására, hogy a vár- i megyeháza épületre igényt tart-e a község vagy sem? kimondotta, hogy amennyiben már több i Ízben kifejezést adott annak, hogy a község : telkén épült megyeháza épületre igényt tart, ezúttal ismételten kijelenti, hogy arra igényt tart. Tankerületünk uj főigazgatója. A király Mázy Engelbert drt, a kőszegi kath. gimnázium igaz­gatóját, a szent Benedek-rend tagját, kassai tankerületi főigazgatóvá nevezte ki. A szatmárnémeti-i ügyvédi kamara tagjai száma a folyó év első napján 1Ö7 volt. Szatmáron 48, Nagykárolyban 18, Nagybányán 10, Szinérvá- ralján 8, Mátészalkán 6, Halmiban 5, Fehér- gyarmaton és Nagysomkuton 4 — 4, Erdődön, Kraszuabélteken, Lázáriban és Vezenden 1 — 1 az ügyvédek száma. A bejegyzett ügyvédjelöl­tek száma 80, ezek közül 44 Szatmáron, 13 Nagybányán, 10 Nagykárolyban, 4 Szinérváral- ján, 3 Halmiban, 2-2 Fehérgyarmaton és Nagy­somkuton és 1 — 1 Erdődön és Mátészalkán. Védőügyvéd Szatmáron van 43, városunkban 15, Nagybányán 10, Szinérváralján 7, Máté­szalkán 6, Halmiban 5, Fehérgyarmaton 4, Nagy­somkuton 4 és Erdődön 1. A koronázás jubiláris évfordulója. Ez év jun. hó 8-án lesz a király megkoronáztatásának negyvenedik évfordulója. E ritka jubiláris év­forduló alkalmából nagyszabású országos ünnep készül a fővárosban. Előkelő politikusok, művé­szek és írók tervezik az ünnepet, amelynek főrésze és látványossága lesz a banderiális fel­vonulással egybekötött magyar hadtörténelmi, ipartörténeti és néprajzi felvonulás. A nagyszerű i kulturtörténelmi felvonulás előkészítésére sorom­póba lépnek az összes művészek. Nemes Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom