Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-12-08 / 48. szám
Előfizetési ár: Egész évre — — — 8 K Negyed évre «=» Fél évre — — — = 4 K Egy szám ára — — 2 K 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Haza jönnek a magyarok. Amennyiben lesújtó hatással van pénzviszonyainkra az amerikai pénzválság, meg a hazai piacot is válságos helyzetbe sodorta, olyan szívesen üdvözöljük az amerikai krachnak egy másik eredményét. New-York, Prenssilvánia s Ohió rengeteg gyáraiból nap-nap után ezerszámra bocsájtják el a munkásokat s természetes első sorban az idegeneket, akiknek jelentékeny része magyar. Nem kell ecsetelnünk, milyen súlyos veszteség hazánkra nézve a kivándorlás. Gyárak százai, szántóföldek ezerholdjai állanak kellő megmunkáltatás nélkül, mert a a munkás kezeket Amerikába csábítja a dollár. Épen ezért fontos nemzetgazdasági eseménynek kell mondanunk azt, ami most Amerikában készül. — Úgy tudjuk, már vagy ötezer kiábrándult magyar igyekszik vissza az ó hazába. Úgy látszik, nem múló jelenséggel állunk szemben, hanem tartós tünettel, amelyet hazafiui örömmel üdvözlünk. Mert az en masse visszavándorlás — ha tartós marad — a kivándorlás megszűnését jelenti. Több mint húsz esztendő óta tart már a magyar népnek százezer számra való kiözönlése a tengeren. Hasztalan volt beszéd, irás, még törvény is a kivándorlás ellen, hasztalan csukták el a kivándorlási ügynököket s toloncolták vissza-ag^utlevél nélkül valókat, vagy azokat,'akik a Cunárd- Line hajóján akartak az uj világba utazni. A népvándorlás a tengerentúlra feltartóztathatatlan volt. Odakinről pénzek és levelek jöttek a kitűnő amerikai keresetről s ez ellen a mágnes ellen tehetafjlen. vojlt a hazai íöld, a törvény és hatóságok. Most azonban, úgy látszik, megcsappantak a pénzek is, a dicséretektől áradozó levelek is. Ellenben megszaporodott a visszaván- dorlók száma. Akik nenj dollárokkal megrakva, ellenben koronák nélkül érkeznek vissza az ígéret földjéről, ahol immáron több az Ígéret mint a kereset. Amerika, úgy látszik megtelt. Az uj munkás kezek százezreit már nem tudja foglalkoztatni. A munkaviszonyok rosszabbodását elősegíti a szörnyű pénzválság, a mely tudvalévőén az Egyesült Államokból indult ki. S jönnek vissza busán elcsigázottan kivándorolt véreink, elrettentő például mindazoknak, akik a kivándorlás gondolatával foglalkoztak. Csak jöjjenek, csak jöjjenek. Ez a szegény, megvetett haza még el tudja tartani őket. Csak jöjjenek és hirdessék, hogy jobb itthon. Ennél hatásosabb ellenszere a kivándorlásnak nincs és nem is lehet. Szükséges, hogy a magyar kormány és a társadalom mindent megtegyen, hogy a visszavándorlók itt jó fogadtatást és munkát találjanak. Ha hire megy odakint, hogy az ó hazában jó sora van a visszavándoroltnak, jönni fognak a habozok is. De még ennél is fontosabb az, hogy a népet felvilágosítsák az amerikai viszonyokról. A kivándorlás ma is növekedőben van, a Cunard hajói két hetenkint ezerszámra viszik a tengerentúlra véreinket. Pedig ha tudnák, mi újság van odakint, nem mennének ki. Éppen ezért szükséges, hogy közhírré tétessék, minden faluban, minden tanyán, mindenkinek tudtára adják, hogy megváltoztak Amerikában a viszonyok, s aki pénzt akar keresni az ne menjen ki oda, mert csalódni fog. Dicséretes a Gyáriparosok Országos Szövetségének kezdeményezése olyan intézkedések megtétele céljából, melyek a visszavándorlást elősegítsék s a kivándorlókat visszatartsák. — Ebből a munkából úgy az államnak, mint a társadalomnak is ki kell vennie a maga részét. „Kovápvidér tárczája. Vénusz és az ifjú. Áll a bálvány, régi bálvány Pogány templom romja közt, Vénusz istennőnek szobra, Amit hó, és hő fűröszt. Romba dőlt a pogány templom De a bálvány megmaradt, Nézi — nézi ifjú vándor A szemébe könny fakad. Szépséges, nagy istennő, te, Nézz kegyesen én reám, Mérges tőrt döfött szivembe Az a hamis szőke lány. Mosolyog a bálvány arca Gúnyosan, rejtelmesen : — Nem tudok segíteni rajtad, Szegény ifjú idegen. Legyen bátor és erős, Sohse sírjon, mindig bírjon, Ez a legény, ez a hős. — SZOMBATOS ELEMÉR. Csak egy pár papucs. Sándor bácsi igazán kedves, aranyos öreg ur volt, bácsija az egész világnak, tisztelte — szerette minden ember de leginkább szerették dédelgették a fiatal leányok, az ő „kis tubicái.“ Édes hugocskai, a mint őket rendesen nevezni szokta. De tudták is ők, hogy miért szeretik annyira azt a jó Sándor bácsit hiszen senki sem lehetett figyelmesebb, előzékenyebb a „hugocs- kák“ irányában, mint ő, minden alkalmat felhasznált, hogy örömet szerezzen nekik. Ha a fiatal leányok szép nyári időben kirándulást kívántak tenni a közeli erdőbe, Sándor bácsi gondoskodott róla, hogy kívánságuk teljesüljön, s ha télen kedvük kerekedett a szánkózásra, Sándor bácsi előállt díszes szánnal és vitte őket, merre nekik tetszett, a mamák pedig örömest bizták reá leányaikat, mert tudták, hogy Sándor bácsi mily gondos „garde desdames“, kinek figyelme mindenre kiterjed. Ha uj operát vagy uj színdarabot szerettek volna hallani és látni, Sándor bácsi páholyában mindig volt számukra hely és arról is gondoskodott, hogy gyalog haza ne menjenek, ha bálba készültek, keztyü és virág Sándor "bácsi gondja volt — szóval Sándor bácsi itt — Sándor bácsi ott — nálla nélkül semmi sem történhetett De bár Sándor bácsi nagyon is bőkezű volt mások és különösen kedves hugocskái irányában, saját személyének ugyan vajmi kevés jutott-e bőkezűségből. A fiatal leányok nem is találtak rajta egyéb hibát, mint éppen ezt a túlságos takarékosságot. Hanem mindennek dacára olyan barátságos, olyan kedélyes volt a bácsi füstös szobája. S ott ült ő maga téli időben az ódon karosszékben, a kályha közelében nagy füstfelhőket eregetve, szépen kiszítt pipájából — szivart nem szitt soha — bizony ha ránézett az ember, szinte akaratlanul elmondta neki minden titkát, jóságos öreg arca olyan bizalomgerjesztő volt és azok a fiatal leányok meg is gyónták neki minden ki- sebb-nagyo'bb bajukat és gondjukat. Mennyi mindenféle vallomást rebegtek el azok a rózsaajkak, ha egyik vagy másik leányka ott ült vele szemben abban a kicsi alacsony karosszékben, mely éppen olyan volt, mintha a Sándor bácsi ódon A ki nőt akar magának, Tisztviselői kölcsönt Katonatiszti óvadékra minden összegben kaphatnak állami, városi és egyéb tisztviselők, katonatisztek, kereskedők 6—7 százalék mellett úgy rövid időre, mint jlO. 12, 15 és 20 éves törlesztésre. .....—... .......= sz erzek 10 nap alatt kölcsönt, továbbá birtokra s házakra I. és II. betáblázásra 20 nap alatt legolcsóbb napikamatláb mellett. Bővebb felvilágosításai szolgál: KAUFMANN KÁLMÁN hat. eng. bankbiz. üzlete BllflapSt, VIII., Izabella-u. 35.
