Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-11-17 / 46. szám
4 KOVARVIDEK 1907. november 17. Országos vásárok Szatmár vármegyében. Nov. 18. Mátészalka; nov. 19., 20. Szatmárnémeti; nov. 18., 19., 20. Nagybánya; nov. 21. Király- daróc; nov. 22. Csenger; nov. 25., 26. Halmi; nov. 27., 28. Misztótíalu; dec. 9. Nagykároly; dec. 12. Erdőd. Pályázat járási irnoki állásra. Dr. Falussy Árpád főispán pályázatot hirdet a központi járásba járási irnoki állásra. Határidő 15 nap. Adóvégrehajtás csendöri fegyverhasználattal. Pap Zaharia fehérszéki lakos áldozata lett az adóvégrehajtásnak, csendőr szurony ölte meg, mert ellenszengült és nem engedte meg, hogy az adóért lefoglalt ingóságait házából elvigyék. Az esetről a következő tudósítást kaptuk: A Pribékfalvi körjegyzőnél alkalmazott jegyzői írnok az adóért lefoglalt zálogtárgyak összegyűjtése végett megjelent Fehérszéken a községi bíróval, Lakatos Péter és Eperjesi János csendőrökkel. Pap Zaharia házához érvén, őt nem találták otthon és az ajtó zárva volt. Addig más hátralékoshoz mentek, mig ez haza tér. Útközben találkoztak Pap Zahariával, amikor a kiküldött jegyzői Írnok fölszólította, hogy fizesse ki hátralékos adótartozását. Nevezett kijelentette, hogy pénze nincs. Ezen kijelentésre tudatta a végrehajtóként működött jegyzői írnok, hogy ha nem fizet, kénytelen a lefoglalt bútorait elszállítani. Vissza is tértek mind együttesen Pap Zaharia nejével együtt nevezettek lakásába. A lakáshoz érve a jegyzői Írnok többször fölszólította Pap Zahariát, hogy nyissa ki lakása ajtóját Nevezett kijelentette, hogy addig nem fogja azt kinyitni senki, a mig az ő feje fenn áll. Ezen kijelentés után Lakatos csendőr szóllitotta fel a törvény nevében, hogy nyissa ki az ajtót. Ezen felhívásra sem nyitotta ki, hanem a fején volt sapkát dühében a csendőr elé csapta a földre és a csendőrnek rohant, fegyverét megkapta és elakarta tőle venni. Ekkor a csendőr fölszólította, hogy eressze el a fegyvert, nevezett azonban ennek dacára sem akarta kézből hagyni a fegyvert. Erre Lakatos csendőr egy szúrást mért a jobb karjára. Minthogy azonban a fegyvert Pap Zaharia is fogta, a szúrást akarata szerint nem irányíthatta, a szurony a mellkas jobb oldalán a 7 —8 borda között hatolt be és a bal váll lapocka alatt jött ki. Természetesen rögtön össze esett és még egyet káromkodva, meghalt. A járőr az esetről azonnal jelentést tett Lingvay Tamás járásőrmesternek, aki a felsőbb hatóságokat azonnal értesitte az esetről. A helybeli kir. járásbíróságtól Pályi Béla kir. aljbiró, dr. Olsavszky Viktor jár. orvos és dr. Goldstein Ármin körorvos a helyszínére kiszállottak a hulla felboncolása végett. A csendőrség részéről dr. Hüttl Gusztáv honvéd hadbíró és Baranyi Gusztáv csendőrhadnagy szállottak ki a vizsgálat megejtése végett. Dr. Hüttl Gusztáv honvéd hadbíró a fegyver használatot jogosnak találta. Megkerült gyermek. Huszti Károly helybeli lakosnak Dénes Ferenc nevű, 8 éves mostoha gyermeke ezelőtt 4 hónappal eltűnt szülei házától és a körözés és keresés dacára nem került elő. A napokban végre sikerült az elveszett gyermeket megtalálni mostoha apjának Garbonácon. A gyermek azóta állandóan koldulni járt Magyarlápos és Monostor vidékén. Kórházunk látogatói. Dr. Konrád Jenő a lipótmezői országos tébolyda igazgatója és Jendrássik Alfréd műszaki tanácsos meglátogatták községünk kórházát. A talált rend és tisztaságról elismerőleg nyilatkoztak. Községi közgyűlés. Községünk képviselőtestülete f. november hó 17-én délelőtt 11 órakor a községháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgyai: 1. A községi vendéglő és mészárszékek haszonbérkeadása tárgyában megtartott árverési eredménynek bejelentése és a bérleti időnek 6 évben való meghatározása. 2. A községi vágóhíd haszonbérbeadása tárgyában megtartott árverés eredményének bejelentése. 3. A kir. pénzügyigazgatóság 64501 — 1907. sz. értesítése, hogy a borital és husfogyasztási adó beszedésére 1908., 1909., 1910. évekre megkötött szerződés jóváhagyatott, ennek alapján a fogyasztási adónak mikénti kezelése iránti intézkedés. 4. Dr. Olsavszky Viktor járási orvos átirata az újonnan épített járványkórház bebútorozása és felszerelése iránt. 5. A községi elöljáróság javaslata a házaknak újbóli számazása iránt. CSARNOK. Dzsentri a bakon. Rosta Menyhért plébános ur fölvette a porköpenyegét, megtörölte kezével a bajusza helyét és beült a kis sárga féderes kocsiba, aztán várt, amig az öreg Józsi bent a konyhában megissza az ozsonnakávéját. Ez minden délután kijárt neki. Benne volt a konvenciójában. Ma azonban soká tartott a kávézás, mert az öreg Józsi és a ténsasszony, már mint a gazdasszony között nézeteltérés támadt. A plébános ur egy ideig csak tűrt, de mikor a lovak, amelyek már félórája be voltak fogva, nyugtalankodni kezdtek s a kisbéres, aki eddig a fejüket tartotta, nem birt velük, nagy alázatosan visszasompolygott a konyhába. Ez ritka elhatározás volt, mert tudta, hogy a két vitatkozó közül mindegyik hatalmasabb nálánál s hamar letorkolják. Nem is mert azzal előállani, hogy hát menjünk már, hanem szép csendesen megkérdezte: — Hát megegyeztek-e már Klárika? Klárika összeráncolta a homlokát: — Lehet is ezzel a vén bolonddal beszélni! — Hm, hm. Baj, baj — dünnyögött a plébános, minthogy helyeselni nem mert. — Nagyobb ur ez a szolgabirónál is. — Én tudom, hogy a szolgabiró nem kávézik minden délután. — Nem ám, ifiasszony - kiáltott furulyavékony hangján az öreg Józsi — de nem is hívják Kiss-nek, két s-sel, hanem csak Mos- kovitznak. De hát ezt az ifiasszony nem érti. Gyerünk. Rosta Menyus plébános ur nagyot sóhajtott s beült a kocsiba. Minden nagyobb szerencsétlenség nélkül el lehetett indulni. Az öreg Józsi azonban előbb szintén fölvette a porköpenyegét, a főtisztelendő ur uj porköpenye- gének egykori elődjét és szigorú kérdéssel fordult hátra: — A főtisztelendő ur elfelejtett valamit. A pap észbekapott. Ez is benne van a konvencióban: az utravaló ötösszivar. Máskor csak rövid szivar járt a kávé után, útra azonban ötös dukált. . . Még Klárika — negyvenesztendős, kövérkés fehérszemély búcsúzott: — Aztán Józsi bácsi jól vigyázzanak egymásra! Éjfélre itthon legyenek. Addig nem fekszem le. Az öreg Józsi bólogatott és nekifohászkodott : — Gyű Marcsa! Menjünk. II. Tizenegykor vége volt a vacsorának. Menyus pap fölállt, megtörölte aranynak nevezett száját és felköszöntötte a házigazdát: Uram, uram, Kőváry Lajos uram, szólok az urnák! (Ezt a boldogult Tóth Béla irta igy: nem az úrhoz, hanem az urnák!) Kellemes kötelességet teljesíteni jött egybe ez a díszes vendégkoszoru, amely a Te tisztelőidet és barátaidat olyan harmonikusan egyesíti. Tisztelt barátom! Nekem jutott szerencse, hogy a díszes vendégkoszoru érzelmeit tolmácsoljam. Tisztelt barátom! Én nem vagyok a szónak mestere, (zajos ellenmondások) nem is kísérlem meg érdemeidet méltatni, (Kőváry Lajos a névnapját ünneplő házigazda szerényen meghajol) mégis ki kell emelnem, hogy ez a mai nap nemcsak névnap, hanem tisztelendős jubileum is. (Éljenzés minden oldalról.) Tiz esztendeje menti meg a Te orvosságod Közép-Kálla és vidéke betegeit az életnek . . A beszéd többi része az éljenzésbe fuladt, a melynek közepén a plébános és a gyógyszerész érzékenyen szorongatják egymás kezét. Ebben a bensőséggel teljes pillanatban állott meg az ajtóban az öreg Józsi porköpe- nyegben, egyik kezében az ostor és a kalapja, a másikban a délutáni ötös szivar folytatása. Alázattal szólott: — Plébános urnák jelentem alássan, a Klárika azt mondta, hogy éjfélre otthon legyünk. A plébános előkapja az óráját és rémülten látja, hogy már tizenegy elmúlt. Ijedten akar a kabátja után szaladni, de a gyógyszerész házigazda válaszol helyette: — Ugyan Józsi bácsi, igyék kend inkább egy pohár bort. Azzal odanyujtott neki egy félliteres poharat. Az öreg Józsi azonban meghajtotta magát: — Köszönöm, már ittam. — Nem tesz az semmit. Elfér még ez a kicsi. — Bocsánat nem tehetem — mondta önérzettel — egy kutyakeszi Kiss állva nem iszik. Én magyar nemes vagyok. III. Reggel öt felé a cigány bevonult a folyosóról a szobába. A mámoros társaság csóko- lózott a füstös legényekkel és úri stiklit csináltak. Kutyakeszi Kiss Józsi bácsi indítványára a földön helyezkedtek el. — Minek ilyenkor asztal? A földről legalább nem eshetik le a pohár. Körbe ültek: egy ur, egy cigány, egy ur, egy cigány.^ A plébános urnák most jutott eszébe, hogy nem ihatik, mert éjfél már elmúlt. — Ugyan igyék — mondta az öreg Józsi — hiszen itt csak urak és cigányok vannak. Az ,urak úgyis urak, a cigányt meg lenyiratjuk, ha locsog. És a plébános ur ivott. Kutyakeszi Kiss azonban szundikálni kezdett. Részeg volt és az urak nagyon sokat nevettek rajta. Éjfél után mindenkit letegezett és megkérdezte: — Mi volt az apád, rongyos? Siflisütő, mi? Vagy pálinkászsidó ? Nevettek rajta, de most már kellemetlen kezdett lenni a horkolás. Menyus pap meglökte : — Józsi bácsi, menjünk haza, misézni kell. — Bízza csak rám. Majd megvigasztalom én az öreg Kerekesnét, úgysem jön ma más a misére. — De a Klárika mit szól ? — Azt is bízza rám. Én nem félek ám tőle, mint maga. Engem is szeret úgy a Klári, mint magát, mégis tudok a nyelvének parancsolni. Menyus pap kezdte magát rosszul érezni. Szerencséjére Józsi bácsi kezdett mélyen aludni, bele lehetett fektetni a sárga féderes kocsi há- tulsó ülésébe. A plébános pedig fölült a bakra, rágyújtott egy ötös szivarra és miközben a cigány elkezdte huzni a Rákóczit, rászólt: — Gyi Marci, menjünk. Bent a kocsi belsejében kutyakeszi Kiss mélyen horkolt. Menyus pap pedig gondolkozni kezdett. Mire hazaért Tergenyére, elhatározta, hogy ezentúl nem szereti a dzsentrit és az öreg Józsit holnap, ha kijózanodik, elbocsátja fölmondás nélkül. * IV. Másnap délután Rosta Menyus plébános ur kiment az istállóba s azt mondta az öreg Józsinak : — Józsi bácsi, majd én segítek befogni. Menjünk ki, megnézzük a kukoricát. Az öregnek egy kicsit még rosszak voltak a szemei a mámortól és csak ennyit mondott: — Jól van, csak a kávémat iszom meg. Bement és követelőzött a Klárikán. — mikor aztán megkapta, mesélni kezdett: — Ott volt a Moskovitz is. Meg is mondtam neki, hogy én nem vagyok siflisnek a pereputtya. Mert én kutyakeszi Kiss vagyok. A plébános ur ezalatt befogta a lovakat a kisbéressel és fölült a kis parasztkocsira. — És várt, amig kutyakeszi Kiss megitta a kávéját. Pogány Béla. Főmunkatárs: ACKERMÁN BÉLA. Laptulajdonos: BARNA BENŐ. Buíorvevők figyelmébe! Ajánljuk saját műhelyünkben készült asztalos és kárpitozott bútorainkat. Nagy választék kész hálószoba, ebédlő és szalon berendezésekben. Megrendeléseket gyorsan eszközlünk! Szilárd munka. Olcsó árak. Vértes és Kramer bútoráruháza Nagybánya.
