Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-11-10 / 45. szám
2 KOVARVIDEK 1907. november 10. dot folytat? Ki hiheti, hogy a felebb- valók ezt tűrnék? Okvetlenül mélyebben kell keresnünk a baj forrását. Rá kell jönnünk arra, hogy a tisztviselők nagy tömegénél a jövedelem nincsen összhangzásban azokkal a kiadásokkal, melyek alól a tisztviselők rangjuk kedvéért ki nem vonhatják magukat. S ha erre a tapasztalatra jutottunk> egyszerre egészen más színben tűnik fel a tisztviselők helyzete, mint azt a nagy- közönség megítéli. A rangról leszakadnak a cafatos foszlányok s ami megmarad, az a lelket ölő, agyat marcangoló gond, mely terhessé teszi a tisztviselő munkáját és elkeseríti nélkülözésekkel teli életét. Valóban ideje, hogy a bajokat meg- felelőleg csökkentenék, legelőbb azzal, hogy ezt a hálátlan pályát ne áhitozza annyira az ifjúság. A praktikus pályák sokkal több kilátást nyújtanak úgy az egyének megélhetésére, mint a közjóllét emelésére és azokat érdemesebb felkeresni, mint a felfújt dicsőséget, csillogó, de keserves, silány életmódot nyújtó toliforgatás. Sem a poros aktákban való böngészés, sem az Íróasztal mellett való görnyedés nem hajthat annyi hasznot, mint a produktiv munka. A legáltalánosabb baj. Ez kétségkívül az idegesség. E betegség ezelőtt ötven—hatvan évvel még alig volt gyógyítható. Igaz, hogy akkor még ritkábban fordult elő, mint napjainkban, de másrészt az orvosi tudomány épen ezt győzi le legkönnyebben. Mielőtt azonban gyógyításáról szólanánk, legyen szabad néhány szóval elmondani: mit értünk voltaképen „ideg“ és „idegesség“ alatt? Mert habár, sajnos, igen sokan szenvednek idegességben, mégis kevesen tudják, mi az. Az emberi test minden részét egy fehéres szürke, hol elvékonyodó, hol megvastagodó hálózat vonja be, mely a külső behatások, valamint bármi más okból származó érzéseket az észrevevés központjához, az agyvelőhöz vezeti. Ez az idegrendszer, mely annál rendesebben működik, minél jobban táp- láltatik és edzés által minél több ellenálló erőre tesz szert. Ezt elérendő, kívánatos, hogy a gyermek már kicsi korától fogva mennél többet tartózkodjék szabad és friss levegőben, igen sok és különféle testmozgást tegyen és valahányszor megéhezik, lakjék jól. Minden zajhoz, erősebb és gyengébb hangokhoz — szokjék hozzá, ijesztgetés által ne alteráltassék s igy tovább. Idegzete ez által igen erős és egészséges lesz és örök időkre megmenekül az „idegesség“ néven ismert és korunkban annyira elharapózott betegségtől, még az esetben is, ha sok szellemi munkát kellene végeznie. Ha azonban az idegrendszer nem kap elég táplálékot s azonkívül még nem is edződik, elgyengül és ez az állapot az, mit „idegességnek“ neveznek. Az idegességben szenvedők épen azért, mert idegeik vérszegények, gyengék, igen könnyen izgulnak s miután ez nagyon gyakran fordul elő náluk, az idegrendszer izgatott állapota visszahat az egész szervezetre és ha idejekorán nem fognak hozzá gyógyításához, nagyon megrövidíti az életet. Tisztába jővén igy a baj mivoltával, mellőzhetjük az orvos által foganatosítandó gyógymód leírását, a helyett annak a megbeszélésére szorítkozunk, mit tehet maga a beteg bajának elhárítására. Mindenek előtt azt teheti, hogy lehetőleg kímélje magát az indulatoskodástól; mire a környezetnek tekintettel kell lennie és óvnia kell a beteget az izgatottságtól. Mozogjon gyakran és lehetőleg sokat a szabad levegőn; használjon hideg fürdőket, hideg zuhanyokat; igyekezzék önuralmával legyőzni azoknak az okoknak a hatását, melyek őt felizgathatnák, testi erőinek fejlesztésére fordítson kellő gondot, ne aludjék puha ágyban, táplálkozzék jól s ha teheti, tartózkodjék hegyek között, erdőben és vizek közelében. Keresse a vig társaságot, nagyobb mérvű bajnál igen jót tesz az utazás. A fürdők használatát illetőleg szakértő orvos véleménye kérendő ki, mert csak ő tudja: milyen fürdő használhat legjobban. A környezet minden egyes tagja óvakodjék a beteget izgatni, mert ez csak súlyosbítja a bajt. Legjobb a szervezet és idegek edzését a gyermekkorban megkezdeni és következetesen folytatni mindaddig, mig a fejlődés és növekedés be nem fejeződik. Ez a legbiztosabb ellenszere az idegességnek. A nemes urak odatartották ífejüket a kifestett házterv megszemlélésére és nagyokat nevettek a piros, zöld, sárga épület fölött. Itt — magyarázta Gerson ur villogó szemekkel, rekedtes kappanhangon, vékony csontos ujjaival nagyokat bökve a tervezet osztályain, itt lesz két széles olasz ágy. — Gerson, minek neked olasz ágy ? Nem megyen te hozzád senki. — Az volna még a szép ! — nevetett is, boszankodott is a kis alacsony, szűk mellű, szűk vállu férfiú - olyan lányt kapok, amilyet akarok. Van száz, de ezer. Ohó ! drága most a férfi. Mióta minden családban csak leányok születtek, nagy tekintélye van most egy házasulandó férfinak. — De te a pap lányát veszed el, Vándor Gerson ? — Az volna még a szép ! Olyan pályát vágok, amilyet akarok. Drága most a férfi. — Csak nem az ilyen Gerson bácsi. Vegyél egy szép fehérnépet, egy csinos parasztlányt — azután oda járunk kártyázni. Vidám hahotában tört ki a família és a megjegyzést mindenki megtoldta még egy hamisabbal. — Az volna még a szép ! Hát azért vettem meg a Borbély Gyuri hintóját ? — Te a hintót ? Ahhoz a harminc hold földecskéhez ? Megesz az téged. Hát a ló ? Annak meg jó abrak kell. Gyere hozzám ispánnak s amicskéd van, eltartalak érte holtig. — Köszönöm, Gergely bátyám. Hanem beszélünk mi még egyszer máskép is. — A kis ragyás ember elszomorodott arccal összehajtogatta az épülettervet; zsebébe tette; a vénebb kevélyebb uraknak dacosan hátat fordított és pattogó szavakkal tördelte: az volna még a szép ! Olyan pályát vág ma egy fiatal ember magának, amilyet akar. * A következő tavaszra Földvárról, Pakosról, Tolnáról hozott kőművesek, asztalosok, lakatosok, bádogosok csakugyan nagy tűzzel buzgól- kodtak a Vándor Gerson kastélya fölemelésén. — Mire valók a nagy kőoszlopok a folyosón ? — Azok nem kőoszlopok, hanem öntött vasoszlopok, biró uram és nem folyosó, hanem veranda. Az volna még a szép, ha valaki által — senki által — vagy némely obskúrus fej által korlátoztatni hagynám magamat terveimben — ki tudja, hogy kinek építem ? Hogy ide minő asszonyt hozok ? No bizony ! No bizony ! Az volna még a szép, ha olyan hölgyet nem vehetnék el, amilyet akarok. Uj korszakot élünk. Uj világ, uj emberek. Tisztítani kell a levegőt. Vándor Gerson azzal a határozott iránynyal fogott uj pályájának megalapításához, mely egy erélyes, öntudatos embert a köztisztelet terén mindenkor magasra emel. Kis birtokos volt, de nagy kastélya; istá- lója üres volt még, de a hintót kellő időben megszerezte már és letakartatta a zárt színben, hogy a patkányokat senkise zavarhassa. Vándor Gerson ur azon újabb, törekvőbb ifjainkhoz tartozott, kik a hitelműveletekben alapos jártasságot szereznek és egészen a budapesti szövetkezetek rejtek asztalára elnyújtják kezeiket. Három-négy ismeretlen úriember állított be Vándor Gerson úrhoz egy szép nyári vasárnap. — Szabad volna-e kérdeznünk uraságodtól — kérdi az egyik, — hogy ez a házacska nem volna-e eladó ? — Házacska ? Az volna még a szép, hogy eladó legyen. — Mi itt egy kis gyárat akarnánk. — Itt nem. — Uraságod vehetne aztán előnyösebbet, bent a faluban. — Ott a parasztok laknak. Az volna még a szép ! A három közül a legöregebbik odahajolt Gerson úrhoz és mosolyogva mondá: — Ha ma adná el ezt a kis házat, pár ezer forintot meg lehetne marasztani. A kényszeritett eladási ajánlat mindig az ember arcába kergeti a vért. Haragosan kergette ki Vándor Gerson ur a tolakodókat és röktön megindult - a legjártabb útra - pénzt kérni. — Az volna még a szép, hanem kapnék! — felelt egy belső aggodalmas feltevésre. A biró — az nem adott. Salamon - annak most nem volt! Tóni bácsi, Gyuri bácsi, Gergely bátyám- mosolygott és a kérő elé tartotta a dohányzacskót, hogy tessék ! — Az volna még a szép, édes Gerson öcsém, ha volna pénzünk ! Neked könnyű, se feleséged, se gyereked: ma-holnap az ég alatt. Nem bánthat akkor senki. Te jól vetettél. Az volna még a szép, ha nem is arathatnál. Te Tisztviselői kölcsönt Katonatiszti óvadékra minden összegben kaphatnak állami, városi és egyéb tisztviselők, katonatisztek, kereskedők 6 — 7 százalék mellett úgy rövid időre, mint 10, 12, 15 és 20 éves törlesztésre. szerzek 10 nap alatt kölcsönt, továbbá birtokra s házakra I. és II. betábázásra 20 nap alatt legolcsóbb napi kamatláb mellett. — Bővebb felvilágosítással szolgál: ---------KAUFMANN KÁLMÁN hat. eng. bankbizományi üzlete Budapest, VII., Izabella-utca 35.
