Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-11-03 / 44. szám
6 KOVARVIDEK 1907. november 3. Vármegyei bizottsági tag választás. A nagy- somkuti járás nyolc választókerületében a vármegyei bizottsági tagok választása a következő napokon fog megtartatni: Nágysomkuton, Berkeszen, Költőn és Hosszufaluban nov. hó 5-én, Hagymásláposon, K.-Remetén, Jóházán és Nagy- nyiresen nov. hó 4-én. 1995-907. Hirdetmény. Közhírré tétetik, hogy mindazon birtokok, melyek állandóan körülkerítve, körülárkolva, vagy körülsáncolva nincsenek, a vonaloknál mesgyék, a sarkpontoknál pedig oszlopok, kövek, cölöpök, cövekek, táblák, halmok, vagy közös megállapodás szerint élőfákkal látandók el. Ha a birtok határát folyók, patakok, vagy el nem mozdítható természetes határjelek választják el, más határjelzés nem szükséges. Ebből kifolyólag felhivatnak a birtokosok, hogy földbirtokaikat legfeljebb 15 nap alatt ekként lássák el határjellel, mert ellenesetben a határjelek költségükre a községi elöljáróság által fog felállittatni és a mulasztó ellen a kihágási eljárás fog megindit- tatni. Elöljáróság. 3565- 1907. Hirdetmény. Közhírré tétetik, hogy a gazdasági cselédek jogviszonyait szabályozó 1907. évi XLV. t.-c. folyó évi november hó 1-én életbe lép. Gazdasági cselédnek az tekintetik, aki szerződéssel kötelezi magát, hogy valamely gazdaságban személyes és folytonos szolgálatokat bérért teljesít legalább is egy hónapon át. Gazdasági cselédeknek tekintetnek azok is, akik háztartásbeli és egyszersmind gazdasági munka teljesítésére szegődnek. A gazdasági cselédeknek, akik folyó évi november hó 1-seje után lépnek szolgálatba, már uj cselédkönyvvel kell ellátva lenniök; azok ellenben, akik november 1-seje előtt szegődtek el és helyüket nem változtatják, csak 1908. év végével tartoznak uj cselédkönyvet váltani; helyváltozás esetén azonban azonnal. A szolgálati cselédkönyvre szükséges 30 filléres bélyeg; kiadása egyébként díjmentes. Az uj szolgálati cselédkönyv azon község vagy város hatósága által állittatik ki, ahol az illető már egy évig tartózkodott. Az uj cselédkönyv csak akkor adható ki, ha kérelmező munkásigazolványát, kertészkönyvét, régi cselédkönyvét a kiállító hatóságnak előzetesen átszolgáltatja. Az uj törvény igen nagy súlyt fektet az életkorra; éppen azért figyelmeztetjük a lakosságot, hogy ha a cselédkönyvért jelentkeznek, életkorukat hitelesen igazolják. Tizenkét éven alóli, kiskorúak egyáltalán nem kapnak cselédkönyvet; a 12 éven felüli kiskorúak pedig csak akkor, hogy ha a hatóság előtt a kiskorú törvényes képviselője ebbe beleegyezik. A kiállító hatóság előtt ismeretlen egyének 2 tanúval tartoznak személyazonosságukat igazolni. A gazdaközönségnek figyelmébe ajánljuk, hogy 1907. november 1-től kezdve az újonnan fogadott cselédtől csakis uj szolgálati könyvet vehet át s ha ezt elmulasztja, 50 koronáig terjedhető birsággal sujtatik s csakis a folyó évben is szolgált s a jövő évre bentmaradt cselédet lehet a régi szolgálati könyvvel felfogadni. Leghelyesebb azonaan, ha ezen régi könyveket is megujittatja a gazda s a szolgálati viszonyt ez uj könyvbe átjegyezteti. Az 1907. évi XLV. t.c. kizárólag a gazdasági cselédekre vonatkozik; a többi úgynevezett belső cselédekre nézve továbbra is a régi cselédügyi törvényben előírtak az irányadók. Az uj cselédügyi törvényre vonatkozólag úgy a gazdáknak, mint a cselédeknek a hivatalos órák alat az elöljáróság készséggel nyújt felvilágosítást. Nagysomkut, 1907. évi október hó. Községi Elöljáróság. CSARNOK. A halvány Misó. Irta: Petrásevich Cléza. A Glatter Márton korcsmája szokatlanul hangos. A falu felé néző mind a négy ablaka ki van világítva. A sugarak bevilágítják a korcsma előtt elterülő delelőt, a muzsika, meg a lárma át- haliatszik a túlsó oldalra. Itt van a falu apraja- nagyja, kántorostul, bíróstul. Ott vannak s mulatnak, mert Pepi, a szép zsidó lány tartja a lakodalmát. Szólt a zene, a csillagok ragyogtak, a szellő bús dalokat hozott felénk, inig meg nem érkezett a vacsoraidő. Asztalhoz ültek ; csend lett s ekkor a kertek alatt a nádas mocsár felül felhallatszik a íurulyaszó. Misó, szegény Misó! Ahonnét nyári esténként a rézkigyó füttyentéseit szoktuk meg, onnét a nádas tornáról most a te furulyaszód hangzik. Ömlik, árad a lágy, a bús rezgés ; megtölti a levegőt bánattal, érzéssel, csodálattal, könnyel, szerelemmel . . . Csak a beteg piczi kanári, a párjavesztett fülemüle, a szerelmi vágytól égő, búbánatos pacsirta tud úgy szólni, mint ahogyan kesereg, dalol, búsul, imádkozik a te furulyád! Ilyenkor hogy virít sápadt orczá- don a halál szép piros bazsarózsája s hogy liheg hörgő kebled, lüktet láztól hajszolt halvány véred! Elállt még a korcsmában is a zsibongás s hallgatják annak a sápadt hosszú tót legénynek a szerelmi búcsú dalát. Hallgatják, hallgatják s köny csordul ki még az öreg Mártonnak is a szeméből. Mert hisz úgy szereti Misót! Úgy szereti mindenki, a Lajos is, a Pepi is, s mindenki. De ha egyszer nem lehet. Beteg legény, tót legény ! Nem lehet. Pepi, a zsidó lány sohasem lehetett Zaskvara Misóé, a beteg tót legényé. Vége a vacsorának. Újból megkezdődik a zsivaj, a muzsika, a táncz. És újból felzokog a Misó furulyája. De nem a nádasban, nem is az ablak alatt, hanem a mi udvarházunk udvarán. Ott ül a szomorú, halvány legény az udvar közepén, a ő régi fatönkjén. Nem néz se jobbra, se balra, csak a könye hullt a furulyára. Melléje telepszek s a legény elhallgat. Lehajol hozzám, megfogja a kezemet s halkan szól: — Urfi, én magát egyszer megbántottam. — Nem Misó, engem sohasem bántottál meg. — Egyszer, jókedvemben a bortól. Elértettem szándékát. Óvatosan előkeri- tettem a pinczekulcsot s hoztam Misónak bort. Úgy éreztem a lelkemben, hogy ez a beteg legény megérdemel ma egy kis italt. Felcsillant Misónak a szeme. Megköszönte az italt, tarisnyájába gyömöszölte a hozzá dukáló szalonnát és dohányt, s aztán hirtelen kezet csókolt nekem. Fülig pirultam s elugrottam tőle. Ő pedig vontatottan, lassan felkelt ; hosszan nézett a Glátter Márton korcsmája felé s aztán elfordult délnek. A Gönczöl szekere már magasan járt az égen. Nagyot sóhajtott Misó s mégegyszer visszafordult: — Isten áldja meg urfi ! Átugrott a kerítésen s eltűnt a kis patak bokrai közt. Visszamentem a kert végébe s hallgattam tovább a zsidó mulatságot. De nem sokáig. Délről a Kriván felöl furulyaszót hozott a szellő. Azt a kimondhatatlan fájdalmu tót juhásznótát, mely áthatja a veséket, fakasztja a könnyűt, repeszti a szivet, melynek nem tud hangot adni semmi más szerszám a világon, csak a furulya. Leheveredtem a fűbe, néztem a csillagos égboltot s könnyes szemmel hallgattam, mint hozza felém a lágy déli szellő a Misó nótáját: Lassacskán juhocskák Az utas' mesgyéjén ; Öreg juhász vagyok, Nehezen járok én. Ezen a, határon A jó kakukmadár Nékem, juhocskáim, Nem sokáig szól már. Misó eltűnt. * Akkor tudtam meg, hogy Pesten téglát hord, mikor a rendőri hírek között olvastam, hogy leesett az állványról s kórházba került. Meglátogattam. Csak csont és bőr volt már. A melle szárazon hörgött s köhögni is alig birt már. Lázban égő szeme hosszan tapadt rám s remegve kérdezte: — Hogy van Pepi? Van-e gyermeke ? Megnyugtattam, hogy Pepi egészséges, mint a makk s már két fia is van. Elfordult; a fejét a párnába temette s úgy sirt csendesen. Megnyugtattam szegényt. Pepi várja őt ; nagyon szeretné látni. Jól esett neki a vigasztalás. Megígérte, hogy mihelyt felgyógyul, visszamegy a falujába s kezébe veszi újból régi furulyáját. * Ősz felé járt már az idő, mire haza kerültem a Kriván tövébe. De azért verőfényes, szép nyári napok jártak. A marha, juhállomány még kint volt a havasi legelőkön s csak vasárnap vetődött be egyik-másik pásztor, hogy a heti elemózsiát beszállítsa társainak. Alig fújtam ki az ut fáradalmait, kimentem az erdőbe s szinte megdöbbentem, mikor meghallottam a szomorú, bágyadt nótát: „Lassacskán juhocskák Az utas mesgyéjén . . .“ Nem tudtam tovább menni egy lépést sem. Megbűvölt egészen a rég nem hallott juhásznóta. Egy kis csend s utána újból egy másik, régi szerelmi dal zokog fel a furulyán: „Mond meg édes lelkem, Szerettél-e engem ? Ha szerettél engem, Mért hagytál el engem, ?“ Nem bírtam ki tovább. Megragadtam Dezső karját: — Barátom, ki ez a furulyás ? Dezső szomorúan legyintett a kezével : — Egy fiatal, beteg juhász. Beleszeretett egy zsidó lányba, aki férjhez ment az orra előtt. Elbujdokolt a szerelmes legény s most visszajött betegen, meghalni. — Hisz ez akkor a Zaskvara Misó ? — O szegény ! Lágyan, álmadozón, elhalóan szólt a furulyaszó s egyszerre, hirtelen, minden átmenet nélkül éles füttyentésbe fűlt. Egy fájdalmas, sóhajtásszerü fütty s aztán csend. Mindkettőnkben elállt a lélegzet. A legelésző juhok felvetik fejüket s valami bánatos, gyermekes bégetéssel szaladnak egy málnabokor felé. Oda törtet a két bojtárlegény is. Oda ér az egyik, keresztet vet magára s térdre borult a bokor mellett. A másik is azt teszi. Aztán hirtelen felállanak, kezükbe veszik baltájukat s mennek az erdőségnek. A tövises galagonya, ragadós szederbokor nem akadály ilyenkor. Lihegve törtetünk a bokor felé .... . . . Ott fekszik előttünk szegény Misó. Be van hunyva a szeme, le van eresztve fáradtan a karja. A málnabokor sűrű lombja árnyékba borítja arczát. Csendesen alszik, csak a szája szélén játszadozik keserű mosoly. Hosz- szan kinyujtózva a puha pázsiton s mellette egyetlen vigasztalója, furulyája. Még a halál sem választotta el őket. Jöttek a juhászgyerekek. Fiatal ágakat, lombos galyakat hoztak magukkal. Szépen megcsinálták az ágyat s ráfektették a szegény halottat. Tüszőjébe dugták furulyáját, letakarták szépen zöld gallyal, aztán letérdeltek két oldalt a lába mellé s elimádkozták a Miatyánkat. A juhok meg ott bégettek körülöttük. Ilyen volt a halvány Misó temetése ......... Fö munkatárs: ACKERMÁN BÉLA. Laptulajdonos: BARNA BENŐ. Butorvevök figyelmébe! Ajánljuk saját műhelyünkben készült asztalos és kárpitozott bútorainkat. Nagy választék kész hálószoba, ebédlő és szalon berendezésekben. Megrendeléseket gyorsan eszközlünk! Szilárd munka. Olcsó árak. Vértes és Kramer bútoráruháza Nagybánya.
