Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-10-13 / 41. szám
2 1907. október 13. KŐVARVIDÉK De nem elégséges a házat egészségesen építeni és helyesen berendezni; azt helyesen fel is kell használni. A fel- használásnál három egészségi tényezőre kell figyelemmel lenni: a ház tisztaságára a szobák szellőzésére és a fűtésre. A folytonos és bőséges tisztogatás, mosogatás, egyik főtényezője a lakás egészséges voltának. Ez okból fontos, hogy a lakásban kényelmesen lehessen sok tiszta vízhez jutni. A szoba szellőztetése azért szükséges, mert a benlakás közben a levegő különböző módon szennyeztetik be s egészségtelenné válik. A legtöbb szenny a lélegző, izzadó ember áltál jut a szoba levegőjébe; azonban a fűtés és világítás által is jelentékenyen romlik a szoba levegője. Ezeken kívül rontja a szobalevegőt a por is, amely a bútorokról, szőnyegekről, a ruházatról, sőt magáról a test felületéről is elválik. A romlott szobalevegő igen ártalmas az egészségre s ha azonnal nem is vesz- szük észre, hogy egészségünk szenved valamely rosszul szellőztetett szobában, idővel évek múltán, annál szomorúbban fogjuk tapasztalni annak befolyását. Szabad tanitás. Kár, hogy a pécsi szabad tanitás kongresszusa ádáz, sőt gyűlöletes politikai tüntetésnek vált színhelyévé, amely tüntetés éle éppen azon férfiú ellen irányult, aki mindenha a felvilágosodás és a kultúra úttörő bajnoka volt. Csak valami rossz szellem sugallhatta ami ifjonti szociológusainknak, hogy ezt a botrányt megcsinálják, amelylyel kockára tették az egész kongresszus eredményét s minden esetre ártottak a kongresszusi határozatok komolyságának. Csak nem gondolják ami maroknyi „modern“ szociológusaink, hogy a maguk ízlése szerint tudják befolyásolni az egész magyar értelmiséget elsősorban a tanári kart. Örüljenek ezek a szociológusok annak, hogy végre nekik is van módjuk arra, hogy eszméiket egy bizonyos mértékig érvényesíteni tudják a magyar kultúra terjesztésében. A szabad tanításért való akció nem a szociológusokat illeti meg kizárólag, a szabad tanitás célja, sőt ideálja minden intelligens embernek, aki az iskolákban gyakorlati ismereteket és a műveltségnek minél^szélesebb rétegeket akar megnyerni. Évtizedek óta érezzük már a szabad tanitás hiányát a magyar iskolákban, elsősorban a középiskolákban, usdi tankönyvek, ósdi tantervek töltik be az iskolák életét s az iskolákból kikerülő fiatalság azt sem tudja, amikor kilép az életbe, hogy hány hét a világ. Rosszul tanítják nálunk a nyelveket, a mathematikát, a történelmet, a földrajzot, sok iskolában még a magyar irodalmat is. Tanítási módszerünk, de még tankönyveink is tisztára a német kaptafa, de ha Németországba megyünk ma már hírét és nyomát sem találjuk a nálunk még mindig divó tantervnek és tankönyveknek. Mind ezeken a bajokon van hivatva segíteni a szabad tanitás. Hogy Apponyi Albert gróf a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter, a legilletékesebb faktor mennyire érdeklődik a szabad tanitás iránt és hogy milyen nagy súlyt helyez rá, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy képviselőjét küldötte el a szabad tanitás kongresszusára. Apponyi Albertben múlik, hogy testté váljanak a a pécsi kongresszuson hangoztatott igék. Éppen ezért mérhetetlen károkat okoztak azok, akik a durva, Apponyi ellenes botrányt rendezték. Mindazonáltal nem vitatható el, hogy a modern szociológusok túlzásaitól eltekintve sok okos kijelentés hangzott el, melyeknek megvalósítása kulturális érdek. S miután illetékes helyen meleg érdekvió Pellicóg Prigioni és Karnarin „Szibéria fogházai“ müveket sem véve ki. Bűbájos beszédmódja a nagy érzések aetherikus hangulatát kifejezni képes idegesen gyönyörű stílje thaumaturgiának (álomlátás) utáni bölcsességének hivott egyéni iskolájának Ígérő szókincse: nem oly szép, nem olyan mély elfelejthetetlen nyomot vág az érező ember leikébe, mint az ő életének nyomorult tragikuma és az a helyzet és azoknak az érzelmeknek kialakulásait melyeket a Tite Street gavallérja később „Reading Gooli“ fegyházviselése után átélni tartozott. Annyi ellentétes élet és felfogás irás és magaviselet között az orvosi eszpirasai keretén kívül; embernél, egyénnél, iró művésznél, a mennyire világ irodalmi ismereteim terjednek egy helyütt se, senkinél nem tudtam észre venni, mint a Le Petit Berneval szomorú hősónéi: Sebastián Melonothnál s ép ezért úgy vonz engem e jellem miszticuma, vonz, érdekel, leköt, gondolkodóba ejt. Hát tényleg pervers lett volna ez az ember, akiről Ernest La Jeunesse azt Írja, hogy munkái kicsinyek hozzá mérten. Ez nem lehet. Hát valóban ez az ember lett volna pervers, a ki a legmélyebb hódolattal viseltetett Verlain iránt mondván: Ha Verlainnel találkoztam sohasem szégyel- tem magam miatta. Gazdag voltam, jó sorsban éltem és hírem is volt de éreztem, hogy csak megtiszteltetés számomra, ha vele látnak még akkor is ha Verlain ittas volt. Az aki a felebarátja erkölcsi presztízsét a jólét, a hírnév, a dicsőség, egymástól sokakat el különítő hullám verései felett és ily őszintén rokonszenves szavakkal igyekszik mengmenteni, az biztosan vigyáz a maga presztízsére is és legfőképp arra, hogy alacsony hajlamok révén ne bukjon sárba az a diadém, melyet a jelesek leje köré von az irodalmi kor és kortársak tisztelete. És mégis bűnösnek tartották mind addig mig „Relinobs Neiospaier“ cimü hetilap ki nem derítette, hogy Vilde elleni tanuk megvoltak vesztegetve. Sőt az egyik (fő) korona tanú magába szállva azt is megvallotta, hogy nem fogadott volna el az aljas márkitól pénzt, ha tudta volna, hogy tanúvallomásának mi lesz a következménye. Vild fogsága után csendesen rommá lett. De legalább az életnek egy nagy igazságát magán volt alkalma érvényesülve látni. Nevezetesen azft, hogy amit ő az elegáns világfi, egykor Verlainnek adott: jó érzést, a törhetetlen ragaszkodást, nem tudván bűnt felfedezni mást a nagy művész egyéniségében mint azt, hogy gyakran volt ittas, ami pedig csak neki volt pénz, egészség és tekintélyben káros, lelkének eme nemes megnyilatkozása. De nagyon is hálásan gondviselte vele szemben a sors Lord Douglás személyében, a ki meg a Petit Barneválban is kitartott mellette, még akkor is mikor egy-egy pohár Malhattának vagy szódás Grand Wisky-féle bájolva mesélte el paralitikus hülyeségeit. Élt, megcsókolta a dicsőség istenasszonyát, szenvedett és meghalt. De úgy vélem szenvedéseiben mindig az eshetett neki jól visszaemlékezni, hogy az óvatosan a vonalozott megbecsülés lovagjai minden semmire kellőségük mellett sem voltak képesek az ő igazán tiszta szép szivét úgy eltemetni, hogy azt egy Lord Douglás-féle barát meg ne találhassa. Dr. Oisavszky Viktor. lődést tapasztalunk a szabad tanitás iránt, joggal remélhetjük, hogy a Pécsett elvetett mag ki fog kelni és a magyar iskola a gyakorlati műveltség temploma lesz. Természetesen túlzásokba esni itt sem szabad. Hallottunk Pécsett olyan felszólalásokat, melyekben haza ellenes és magyar ellenes tendenciák éleződtek ki, melyek lábbal tiporják nemzetünk megszentelt hagyományait. A kongresszus többsége haragos zúgással hallgatta ezeket a fejtegetéseket s ez a legjobb biztosítéka annak, hogy a szabad tanitás meg van óva és meg lesz óva ami szocialista szociológusaink túlzásaitól és ferde- ségeitől. A magyar érzés, a magyar nemzeti szellem miben sem állja útját a modern tudományosságnak, a gyakorlati tanultságnak, sőt megnemesiti és megerősíti azt. A szüret. Hol vagytok ti régi, szép idők, midőn vidám dal zengett az ajkakon, pajzán volt a kedv, szólt a muzsika, vidám tréfáktól, jóizü kacagástól hangosak voltak a völgyek és hegyek, mert hát olcsóbb volt minden, jobb is volt minden és kitűnő szüretelések voltak. A magyar szőlőt nem pusztította a dér, a jégeső, a filoxera; adott a gazdáknak jóizü bort és sok bort. A magyar bor hires volt jóságánál, tisztaságánál és olcsóságánál fogva. Nemcsak idehaza került belőle elegendő; szállítottunk a külföldre is rengeteg mennyiséget. Azután jöttek szomorú idők. Csapás csapás után sújtotta a szőlőket, hideg fagyasztotta; jég elverte; peronospora pusztította. Vajmi kevés jó bor akadt és ez se maradt meg tiszta bornak. Manipulálták, pancsolták, festették hamisították és még drága lett az ára. De nemcsak egy kézen át hamisították a jó magyar bort, hanem valamennyien, kiknek kezén át ment. így aztán lassanként a külföldön is hitelét vesztette a hires magyar bor jósága és idegenkedéssel fogadták és vásárolták. A legutóbbi időkben a földmivelésügyi kormány nagyobb gondot fordított borainkra; szigorú ellenőrzést gyakorolt felettük s a hol hamisított borokat talált, irgalmatlanul kiöntette azokat és súlyos birsággal — esetleg elzárással — sújtotta a manipulálókat. De azért mégis kevés a tiszta bor. Az idén is már megkezdődnek a szüretelések és a beérkezett jelentések szerint nem a legjobbaknak Ígérkeznek. A nyári abnormális úgyszólván fagyos időjárás rossz hatással volt a szőlőre; a peronospora is sok helyütt nagy pusztítást vitt véghez; viszont előnyössé vált a szőlőre a szeptemberi enyhe, meleg időjárás, bár egy kis eső kellett volna. Általában véve közepesnek lehet mondani a bortermést; lesznek vidékek, hol pompás szüretek, tehát kiváló borok lesznek, mig a legtöbb helyen bizony sovány lesz a bortermés. Mindenesetre szolgáljon vigasztalásunkra, hogy valamelyest lábra állíthatjuk ismét a hazai bor jóságát; talán néhány esztendő múltán megint világhírű lesz a magyar bor, ez a zamatos, édes nedű; visszaállítható lesz régi magaslatára és anélkül, hogy hamisítani kellene, olcsó lesz, előszeretettel vásárolja a magyar ember a búfelejtőt és szívesen veszi a külföld is, mely tudja, hogy a tiszta magyar borban tűz van, élet van és mint ilyen hozzájárul a rövid földi pályafutás meghosszabbításához. Főleg azonban a magyar kereskedelem nyer sokat vele; idegen pénzek vándorolnak hozzánk, amire oly felette nagy szükségünk van.
