Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1907-07-28 / 30. szám

1907. julius 28.

3

KOVARVIDÉK•

a kérdés, hogy minél, mikor és mennyiben alkalmazzuk. Minden tekintetben üzlet az üzlet a kereskedelmi életben, ott nyereségről vagy veszteségről lehet szó; ha veszünk vagy eladunk valamit, ha bérbe adunk vagy bírunk valamit, egy gondolat bánt bennünket, lesz-e mellette haszon vagy veszteség?

De bárminő anyagi korszakban is éljünk, mindent, de mindent üzletté lealacsonyítani nem szabad, mert ez az ut a bukás, a züllés, a megsemmisülés útja.

Művészetet, tudományt, irodalmat, újságírást nem szabad üzletté lealacsonyítani. Ha nem is tisztán ideálizmus hatja általa manap a színészetet, festészetet, szobrászatot, de nem szabad elvonnunk a művészetektől teljesen a nemesebb részeket, tekintsük a művészetben elsősorban és mindenek felett a magasztos eszményi célt, a nemzet nevelő népmivelő hatását, tekintsük, hogy a művészet nem egyik alfaja a kereskedelemnek, nem börze árfolyam szerint licitálnak, hanem tisztán fenkölt eszmék tolmácsolója.

Magyarországon a közelmúltban több .eset adta elő magát rövid időközökben, melyek amellett tanúskodnak, hogy fájdalom nálunk mindent a leguntabb a leg- undoritóbb anyagiak szempontjaiból mérlegelnek. Még távolról sem tölti el a lényeket a művészetek igaz és önzetlen szeretete, még gondolatban sem kisértenek a nemes eszmék; hanem igenis emésztőleg kóvályognak az agyakban a legmegfeniálisabb gondolatok, hogy mennyi lesz a haszon, hogy lehetne a jövedelmet tetézni, mint lehetne rohamosan, kevés tudással, de több szerencsével meggazdagodni.

Szóval látni való, hogy mennyire sülyed, mennyire esik a művészet becse, értéke, mennyire üzlet az manapság, hol protekció, pénz, szerencse, tehetségtelen- ség, üres lelküség dominálhat, de tisztességes egyenes lelküséggel, naiv hittel, művészet imádattal boldogulni nem lehet.

Sajnos, már annyira elfogultak a viszonyok, hogy egy-kettőre bajosan lehet sajnálni a bajokat, de erős hadjárattal,

úgy gondolkodom, mint akkor, amikor oly sokáig, oly sötéten, oly kétkedőén beszélgettünk.

A szerelem vak, de mindenkinek megnyil- nak a szemei és jaj a tisztánlátóknak.

Ne ámítsuk magunkat, nem egyedül vagyunk a földön; ne ámítsuk magunkat, nem mi vagyunk a legszebbek, legokosabbak, legjobbak, ne követeljék, hogy ezt gondolják rólunk; ne kívánjuk, hogy többnek tartsanak, mint amik vagyunk; ne legyünk tulkövetelők ; vegyük a mát úgy, amint van ; fogadjuk el azt amit, nyújt: ne keressük azt, ami örökké tart, hisz mi sem tartunk örökké. — Nősüljön.

Ezt fogja ön válaszolni.

Én igazat adok önnek, de azt felelem : nem lehet.

A test testet kíván, de a lélek, az : nyugalmat.

Ugody Gergő.

szívós küzdelemmel újból lehetne a művészeteket arra a magaslatra emelni, a melyen egykor állottak, még csak nem is olyan régen.

De ha ennyire elfajulni engedjük a dolgokat, ha tért engedünk a legocsmá- nyabb anyagiaknak, ha művészeti kérdésben boldog-boldogtalanok vezető szerephez jutnak, kontárkodnak, ha protekcióval a valódi tehetségek mellőzéseivel tized- rangu egyéneket tolunk előtérbe, a kik a sikertől elkapatván, nem tudják hogy és mint beszéljenek az emberekkel; ha mind ezt előnyben részesítjük, ha mindennek szabad utat nyitunk, akkor akár egy nagy börzére alakíthatjuk át hazánkat.

Ha már a társadalmi életben, ha már a politikában, a mindennapi életben is | otthonos az irigykedés, kalmárkodás, önző és kapzsi szellem, ha már ezen körökből kiirtani ezt nem tudjuk, fokozott erővel kell oda munkálkodnunk, hogy meggátoljuk a rút üzleti szellemnek befurakodá- sát a művészeti körökbe, vagy ha már oda befurakodtak vagy becsempészték, akkor még idejekorán kell azokat onnan kiirtani elpusztítani.

A művészetek temploma szentély, hová csak mocsoktalan lélekkel szabad bemennünk, nehogy megmételyezzük azt a levegőt, mely nemzeteket éltet, mely népeket nagygyá, hatalmassá tesz.

Ne hagyjuk e szentélyeket bemocskolni, Argus szemekkel őrizzük a farizeusoktól, az egoistáktól, a lelketlen stréberektől. Bírjuk a művészetek tisztességét, sőt tanítsunk meg rá mindenkit, hogy mig művészet van, mig igaz művészek vannak, addig emberek vagyunk, azoknak vallhatjuk magunkat, de mihelyt ezek megszűnnének lenni, eltávolodunk emberi mivoltunkból, barbárokká, szív és lélek- nélküliekké leszünk, a mely ponton aztán közeledünk az állatok felé.

Postamesteri házak építése.

Mi boldog magyarok minden jóval és széppel meg vagyunk áldva, csupa öröm, vigság az életünk, ami akkép értelmezendő, hogy ami csapás, baj, szerencsétlenség a föld hátán van, az kizárólag s egyes-egyedül bennünket sújt és ér.

E kellemetességek egyik kiemelkedő faja az úgynevezett lakbér-uzsora, mely rövid néhány esztendős múlttal dicsekedhetik csupán és oly otthonosan érzi már magát, hogy a főváros után meghódította az egész országot.

A lakbér-uzsof-a Budapesten indult meg; a kapzsi milliomos telhetetlen háziurak kartelt kötöttek, elhatározták, hogy ennyi és ennyi százalékkal emelik a lakbéreket és emelték. A lakók szó nélkül fizettek. Azután fertály után fertály jött és a háziurak minden lelkiismeret- furdalás nélkül csak „stájgerolták“ s a lakók zúgolódni kezdtek; de mi telhetett tőlük, szó nélkül fizettek.

A lakbér-uzsora ellen nem lehetett védekezni, s midőn már a kizsákmányolásnak ezen büntetlen faja annyira tobzódott, a város elhatározta, hogy telkein olcsó lakásokat építtet, csupa kisebb lakásokat; többnyire egy- és kétszobásakat, 250 korona, illetve 340 korona évi bérekért kiadandókat, ami jó 50 százalékkal olcsóbb lenne, mint a háziurak által kiadott lakások. Csakhogy a főváros annyi házat (és oly gyorsan) nem építtethet, hogy sikeresen szembeszállhatna a lakás-uzsorásokkal, de a

kezdet megvan és idővel mégis meg lehet törni e modern rákfene eszeveszett burjánzását.

A fővárosi háziurak nyomdokain haladtak a vidékiek is és ma már ott tartunk, hogy az ország különböző részeiben hasonlókép vígan dőzsöl a lakbér-uzsora, amely körülmény természetesen egyéb dolgokat is fog maga után vonni, megannyi kellemetleneket, ami a csendes vidékek nyugalmát is felzavarja és a nyomorúság a nagy drágaságok nyomán csak emelkedni fog.

Már feljajdulnak a vidéken is az emberek főleg a középosztály érzi érzékenyen a lakbéruzsorát. Már itt is tanakodnak, hogy mikép védekezzenek a kapzsiság eme legaljasabb faja ellen.

így pl. a lakbér-uzsorától szenvedő postamesterek érdekében figyelemreméltó mozgalmat kezdeményezett a m. kir. postamesterek és kiadók országos egyesülete, melynek célja postamesteri házak építése. Ezeket a vidéki „postás-házakat“ a különböző igények szerint kedvező részlettörlesztésre építenék minden oly postamester részére, aki erre igényt tart. Az egyesület tagjai e célra szövetkezetei alakítanak, amely nagyobb pénzintézetektől megfelelő kölcsönt szerez. Az egyesület legutóbbi választmányi ülése egyébként elhatározta, hogy a kereskedelmi minisztertől kérni fogja, hogy az építési kölcsön részlettörlesztéseit a postakincstár szedje be az építtető postamester járandóságaiból, hogy ily módon a kölcsön pontos visszafizetése biztosittassék.

Igen helyes a postamesterektől az az akció; reméljük, hogy példájukat a vidék szerényebb javadalmazásu tisztviselői is követni fogják, ha a lakbér-uzsora olyan mérveket fog ölteni, hogy lakni a jövedelemhez mérten — egyáltalán nem tudnak majd, mert nem áll módjokban fizetni a horribilis lakbért.

Erőteljes akcióval mégis csak diadalmaskodhatunk az uzsorák legtöbbjén és letörni sikerül majd ezen fékevesztett szarvakat; mert hát mindennek kell, hogy határa legyen.

HÍREK.

Julius 27.

Személyi hírek. Morvay Károly kir. törvény- széki vizsgálóbíró, dr. Szabó József törvényszéki biró és dr. Joanovits Antal törvényszéki jegyző a butyászai italmérési ügyben megtartott tárgyaláson községünkben időztek.

Hivatal átvétel. Panorán Döme, a helybeli kir. járásbírósághoz kinevezett kir. járásbiró a hivatal vezetését átvette.

A tanfelügyelő szabadsága. Bodnár György kir. tanfelügyelő 6 heti szabadságra megy aug. 1-től s szabadságideje alatt dr. Votisky Géza kir. segédtanfelügyelő helyettesíti.

Pénzügyi kinevezés. A pénzügyminiszter Majos Károly nyug. anyakönyvi felügyelőt Szatmármegyének a nemzeti ellenállás alatt helyettesített alispánját a székesfővárosi adófelügyelőséghez végleges minőségben pénzügyi tanácsosnak nevezte ki.

Villamvilágitás. Lapunk legutóbbi szamában jeleztük, hogy az „Első kővárvidéki mű gőzmalom“ foglalkozik az eszmével, hogy községünket villamvilágitással lássa el. Most már módunkban van a kivitel tervezetét is bemutatni lapunk tisztelt olvasóinak, miért is felhívjuk szives figyelmüket lapunk vezető cikkére. Hiszük és reméljük, hogy annak kivitele nem fog nehézségekbe ütközni.

Kérelem. A Kassán felállítandó Rákóczi szoborhoz hozzá járulandó adományokat lapunk szerkesztősége hazafias köszönetünk nyilvánítása mellett elfogad. (Szerk.)

Hirdetmény. Ezennel közhírré tétetik, hogy az 1907. évre a kir. pénzügyigazgatóság által megállapított hadmentességi dii kivetési lajstrom a jegyzői hivatalba nyolc napi közszemlére van kitéve, mely idő alatt a lajstrom megtekinthető és az ellen fellebbezés a kir. pénzügyigazgatósághoz beadható.

Bérbeadó üzlethelyiségek és lakás.

A Fő-utcán a piac-tér szomszédságában újonnan épülő szálloda és vendéglő épületemben két nagy üzlet helyiség kirakatokkal ahoz megfelelő lakással folyó évi november l=tőí kezdődőleg bérbe kiadó. Értekezhetni STERN AR1TIN tulajdonossal.