Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-07-21 / 29. szám
2 KOVARVIDÉK 1907. julius 21 goztatta, sőt mint tudjuk az iránt várme- j gyei főorvoshoz is előterjesztést tett — nem is ütközne olyan nehézségekbe és ! csekély áldozattal létesíthető lenne. Ennek létesítése elvitázhatatlanul köz- j szükségletet képez, amennyiben, mint már j megállapítva van, ivóvizünk mésztartalmá- nál fogva az emberi egészségre káros hatással van és mondhatni ennek a következménye az, hogy községünkben oly sok gyomorbajos ember van. Ne riadjon tehát vissza a község az ártézi kút létesítésével járó költségektől, annál is inkább, mert annak létesithetésére szükséges fúró gépezeteket tudomásunk szerint a kincstár díjmentesen bocsájtaná a község rendelkezésére és csak a kész kiadások lennének a község által fede- zendők. A község szépítéséhez és fejlődéséhez még egy fontos tényező szükséges és ez nézetünk szerint a világítás. Foglalkoztunk már egy időben lapunk hasábjain ezen kérdéssel, de annak idején keresztülvihetetlennek látszott ezen kérdés megoldása. Most azonban arról értesülünk, hogy a helybeli „Első Kővárvidéki Műgőzmalom,, tulajdonosa foglalkozik az eszmével, hogy községünket villanyvilágítással lássa el. E tárgyban egy szakértő szerelő is járt már községünkben és most a költség- vetés készítésén dolgozik, mely ha elkészül, módunkban lesz ahhoz hozzászokni. Annyit azonban már most is kijelenthetünk, hogy csekély költség-többlettel, községünk utcái fényesen be lennének világítva, a háztulajdonosok, kereskedők, iparosok, vendéglősök pedig kényelemmel fényesen lesznek képesek helyiségeiket kivilágítani. iszalag forró ölelésének, mig lombos karjaidat a tüzes nap csókolgatja. Gyökeret eresztesz az édes, puha földbe és árnyékoddal öledbe csalogatod a buja gombákat. Nem zengek neked éneket. A keserűséggel mondott eme szavakra a fa busán rázta meg néhányszor smaragdszinű koronáját. A költő pedig busán, nagyokat sóhajtva ment tovább. Néhány virág eléje feküdt, azokat durván letapodta, néhány színes pillangó körül- repdeste, azokat elhessegette. A nap forró csókjaitól a tenyerével védte arcát, a dalos madarak után követ hajtott. Egy rózsabokor mégis elállta az útját és megszólította:- Én kis poétám, miért vagy olyan szomorú ? Arcod sötét, mint az árnyék, szemed fénytelen. A mezőn virágok nyílnak, a sugárzó levegőben madarak énekelnek s te mégsem vidulsz fel ? Pedig oly szép az élet, oly szép az ifjúság. . . Lehet, hogy a te életed szép, — válaszolt kedvtelenül a költő, — az enyém ugyan nem az, kopár nekem ez a virágos mező, néma nekem ez a dalos messzeség. Erdők muzsikájának, madarak dalának nem támad zengő visszhangja többé az én lelkemben. Ezen kérdésre annak idején visszatérünk, amikor már alkalmunk lesz részletesen megismertetni a villanyvilágítás berendezésével felmerülő költségeket. Szomorú aratás. Máskor Péter-Pálkor megpendül a kasza és folyik vidáman, jó kedvüen, sőt dallal fűszerezve az aratás. Az idén — sajnos — még nem alkalmas a termés az aratásra. Hisz tudtuk eleve, hogy rossz termésünk lesz, tehát rossz lesz az aratás. Általában már megszokhattuk, hogy semmi jóban se legyen részünk, minden téren és minden irányban csapás-csapás után érjen bennünket. Drágaság, rossz gazdasági viszonyok, silány termés kilátások és rossz aratás. Kielégítetlen aratás, pedig éppen ehhez fűzi a sok jóravaló dolgos gazda legszebb reményeit. Hasztalan minden fáradozása, szorgalmas munkája: a végzet ellen lehetetlenek vagyunk. Nagyot, igen nagyot véthettünk, hogy ennyire ver bennünket a teremtő; avagy annyira rosszak, megátalkodottak volnánk, hogy megérdemelnők a ránk zuduló és mind nagyobb mértékben bennünket ellepő csapásokat, lehet, hogy igaz, de az is tény, hogy kevés nemzetnek volt annyi szenvedésben része, mint nekünk. Csoda, hogy annyi baj után megélünk. Elvégre, mi már végig szenvedtük a szenvedések összes inkvizícióit, valóban ránk férne már a sok-sok sötét, fekete felhők után néhány derült, nyájas napsugár. A csapások mostani sorozatát már csak ideig-óráig tudjuk elviselni, előbb- utóbb tönkre kell mennünk ebben a megállapodás nélküli csapásokban. Hisz százezrek kenyere nálunk a jó termés, a jó aratás és ha ebben az irányban is csapás ér bennünket, akkor oly viszonyok zúdulnak erre a szerencsétlen országra, hogy csaknem valamennyiünknek ki kell vándorolni. Mennyi lelkesedéssel daloltam azelőtt a virágnak, a pillangónak, a pataknak; most utálattal fordulok félre mindezektől. Mi bánt, nem tudom. Valami uj érzelemre vágyom, mely független az idők változásától, melyre nincs hatással a tél hidege, a nyár forrósága. Mely folytonos, mint maga az élet. — Én ismerem ezt az érzelmet — susogja a rózsabokor. Arról suttog a szellő, midőn vágyakozva ragadja magához a porszemet, arról dalol a madár, midőn részegükén kóvályog a levegőben. A fülemile, midőn esténkint meglátogat, arról zengi bánatos énekét. — A szerelemre gondolsz? — kérdezi fitymáló hangon a poéta. — Arra. De nem arra a bohó játszi érzésre, melyet a kis fiú érez, mikor harmatos arcú ideáljának fehér kezét csókolgatja, nem ezt nevezem szerelemnek. A te szűzies rajongásod sem volt szerelem. Az ilyen érzés csak olyan, mint a tavaszi napsugár, mely egy percre sugárzik a felhőn keresztül, hogy rövid időre derűt adjon a szívnek. Az igazi szerelem azonban átjárja a testet, perzseli a vért, részegít, öl. . . . Ölelj át, kedves poétám és megtudod, mi az ......... Elég az, hogy az idén megint rossz aratásunk lesz, ami már eleve is felszök- kentette á liszt, a gabona, a kenyér árát. A sok csapást azért mégis kénytelenek vagyunk eltűrni és ha már nem védekezhetünk a végzet csapásai ellen, tartsuk meg józanságunkat, ne csüggedjünk, ne veszítsük el hitünket, reményünket, legyen szilárd akaratunk, dolgozzunk, munkálkodjunk ujjult, felfrissült erővel, talán a közel jövő kedvezőbb lesz és a mit most megtagadott tőlünk a sors, azt talán megkapjuk a jövőre. Talán megint vígan pendül a kasza és vidám dalt zengnek az aratók. Gazdasági munkás-otthonok. A munkásnép jóléti intézmények között kétségkívül példaadó, hogy Békéscsabán, hol ugyanis mintegy 400 gazdálkodó munkás van, munkás-otthon létesül. Eddig a munkások — mint az Alföldön a legtöbb helyen — a piactéren verődtek csoportokba, rendesen a korcsma előtt. Nemcsak emberbaráti szempontból óhajtjuk hogy az ingatlan vagyonnal nem biró legszegényebb néposztály részére egészséges, tiszta és szilárd házakat építenek. Nemzeti érdekek is parancsolják. Az egész világon előtérbe lépett a törekvés, hogy a munkások helyzetén javítanak. A munkás-osztály erőteljes szervezkedése, amely többnyire ferde irányba terelte az osztály törekvéseit és romboló, rendbontó törekvéseket váltott ki az elkeseredett lelkekből, a legújabb idők sürgős feladatává tette az úgynevezett szociális kérdés megoldását. Időnkint és helyenként veszedelmessé mérgesedett a viszony a munkás és munkaadó, sőt a társadalom összes vezető osztályai között önző érdekektől vezetett elemek igen sokszor a munkásokon kívül álló körökből rávetették magukat az elégedetlenek milliójára. A könnyen izgatható lelkek képzelete elé képtelenül merészálmokat varázsoltak. És a sokszor elhanyagolt munkásnép mohón szívta magába a mérges kábító gőzöket. Nem vették észre, hogy hamis vezetőik csak érvényesülni akarnak, de nem őszintén törekednek a helyzet javítására. Magyarországon is hasonló jelenségek tűntek fel. Mintegy tiz évvel ezelőtt annyira fejlődtek az izgatások, hogy még a mezőgazdasági munkások is, akik pedig gondolkozás- Hogy szúró töviseid összeszurkáljanak?- Nem fogsz fájdalmat érezni. A gyönyörűség, mely a testedet átjárja, feledtet veled minden gyötrelmet. Ha töviseim véresre is szaggatják karjaidat, ha eleven husdarabokat tépnek is ki a kebledből, te csak kéjt és gyönyörűséget érzesz. Ölelj át, poétám !- A költő arca lángba égett, szemeli tüzesen villogtak, de mégis szabadkozott. Ám a rózsabokor tüzes könyörgésével, vágyó szenvedésével, szavainak színes áradatának végül mégis megtette s a költő perzselő hévvel ölelte át a rózsabokrot. A rózsa tövises ujjai belemarkoltak arcába, nyakába, karjaiba tépték és sebezték.- Erősebben, — kiáltja kéjtől nyöszörögve a rózsabokor. A költő erre még jobban magához szorította a rózsákat. Keze, arca vérzett, lélekzete elakadt.- Szorits, szoríts, - ujongott a rózsabokor s egyik tövisét oda irányította a költő szivének. Egy szorítás még s a hosszú, vékony tövis keresztül szűrődik a poéta szivén. Az azonban nem gondol semmivel s szinte őrült Bérbeadó üzlethelyiségek és lakás. A Fő-utcán a piac-tér szomszédságában újonnan épülő szálloda és vendéglő épületemben két nagy üzlet helyiség kirakatokkal ahoz megfelelő lakással folyó évi november l=től kezdődőleg bérbe kiadó. Értekezhetni STERN ARH1N tulajdonossal.
