Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1907-06-30 / 26. szám

2 1907. junius 30. KŐVÁRVIDÉK az 1904-ik évi bevetett területnél, és mégis elértünk ugyanannyi mennyiséget, kétségbeesésre tehát nincs okunk. A tengeri-fejlődés kedvezően halad, kitűnő termésre van kilátás, amely a tavalyi termést felül fogja múlni, sőt mi­után sokkal nagyobb területet vetettek, mint tavaly, a tengeritermésünk a tava­lyit mintegy 50%-al fogja felülmúlni. Ugyanez áll a burgonyára, valamint a többi kapásnövényeinkre, valamint a mesterséges takarmányra és cukorrépára is, amely az idén sokkal szebbnek és jobbnak mutatkozik, mint a tavalyi év hasonló időszakában. A mi pedig a jövő kilátásait illeti, örvendezve konstatáljuk, hogy a termés- kilátás minőségileg olyan jó, hogy a vár­ható eredmény a kilátásban levő állandó jó árak folytán, értékben majdnem a tavalyi értéket képviseli és tekintettel arra, hogy a kapásnövényeknél nagy­mennyiségű emelkedés is fog lenni, sem­mivel sem fog alatta állni. Ha pedig a külföldi országok termés hírei a valóság­nak megfelelnek, úgy kilátásunk lévén állandó magas gabona árra, az esetben gazdáinknak még mintegy 25 millió kor. több jövedelmet helyez kilátásba. Nincs okunk tehát a kétségbeesésre, bár szívesebben konstatáltuk volna azt, hogy termésünk mennyiségileg is elérte a tavalyit, de igy is áll az, hogy a magyar nép nem fog ínséges esztendő elébe nézni. Az amerikai párbaj. A modern kor egyik legnagyobb barbársága kétségkívül a párbaj, melynél az ellenséges felek a kardra vagy pisz­tolyra bízzák becsületük reparálását vagyis az igazságot. Aki jobban kezeli ezt vagy amazt, az egyszerűen lekaszabolhatja vagy agyon- puffanthatja a másikat, holott talán épen ennek volt igaza. Sok kísérlet történt már e barbár szokás kiirtására, volt tömérdek ankét, A legény felült. Indulat remegett a hang­jában. — Megvert az anyád, — miattam ! — Nem baj, nem baj, — szólt Ila nevetve. — Megtették ezt már sokszor. Mindent megbocsátanának neked, csak azt nem, hogy a pap kiprédikált. Ila aztán folytatta: — Miért is prédikált ki téged a pap ? Zsuppon hpzták haza a Kukorica Annát is, pedig az úri dáma volt Pesten. A pap mégsem vette a szájára. Csutakot, aki kocsis volt a pásztói uraságnál és lopott, tömlöcben is ült Gyarmaton, azt is úgy hozták a zsandárok. Errol sem prédikált a tisztelendő ur, de még 5 adta az áldást rá, amikor a törvénybiró esett leányával összeadta. Csak téged bánt a főur. Pedig te nem loptál, mégis úgy hoztak ... Ha loptál volna, az jobb lett volna. — Én agitátor voltam, — szólt büszkén a legény. — Engem már Pesten ismertek. De ezt itt nem értik. Ez a nép nagyon buta. — Hát mit csináljunk ? kérdezte szomo­rúan a leány. — S miután a legény nem felelt, 5 maga felelt rá: — Legjobb lenne innen elmenni. — Nem lehet. Engem visszahoznak minde­nünnen. Itt kell maradni. gyűlés, tanácskozás, cikkezés ebben az ügyben, de vajmi kevés eredménye volt ezeknek. Különösen nálunk vígan burján­zik a párviaskodás és hiába minden fára­dozásunk, nem lehet megakadályozni. Sajnos, e barbár szokásnak van még egy barbárabb faja, az úgynevezett ame­rikai párbaj, mely még veszedelmesebb, erkölcstelenebb és épen az ó-korba illik. Ennél egyik félnek feltétlenül halni kell, annak, aki a fekete golyót huzza. És ami a legszomorubb a dologban, nem is hal meg mindjárt az áldozat, hanem aprán- kint, részletekben pusztul el; évek múltán kell csak véget vetni életének; addig szabadon járhat-kellhet, élőhalottként, az­zal a tudattal, hogy napjai megvannak számlálva, a kikötött időpontban öngyil­kosnak kell lennie, mert erre kötelezte magát és talán éppen neki volt igaza. Milyen gondolatokkal és érzelmekkel jár­hat az ilyen ember, aki rendszerint ra­gaszkodik (a becsületére féltékenyen) a halálra itéltetéséhez és még csak ellenfele nevét^ sem hagyva hátra, kioltja életét. És vannak oly latrok, oly emberi érzésükből teljesen kivetkőzött banditák, akiknek kell az ellenfelük élete, nem ke­gyelmeznek meg nekik, kívánják, köve­telik a másiknak pusztulását, halálát. Ez az amerikai párbaj, ami ellen még tehe­tetlenebbek vagyunk, holott szigorúan bűn­hődnék az olyas lator, ki ellenfele életét követeli; ez több, mint gyilkosság, ez megfelel a spanyol inkvizíciónak. Eddig még nem igen tudtak olyanok nyomára jönni, kik amerikai párbajban a szeren­csésebbek voltak, mert a halálra Ítéltek rendszerint hallgattak és sírba vitték a titkukat. A legutóbbi eset egész különleges, Czeizler Sámuel 26 esztendeig járt egy titokkal lelkében, hogy ő amerikai pár­bajban a fekete golyót húzta. Öt éve rá kellett volna a kegyetlen öngyilkosságot végrehajtania, de úgy értesült, hogy ellen­fele Amerikába vándorolt és ott meg is halt és igy feloldva érezte magát a köte­lezettség alól. 26 év után elébe került ellenfele, aki követelte tőle halálát. Czeiz­ler rimánkodott, könyörgött, egész vagyo­nát felajánlotta, hogy csak oldja fel a kötelezettség alól, az ellenfél tudni sem akart erről. És a szerencsétlen ember agyonlőtte magát. Ennél az esetnél több, mint valószinü, hogy nyomára fognak bukkanni a lelketlen ellenfélnek, aki el­veszi majd méltó büntetését. Elvégre itt az ideje, hogy a barbárság netovábbja megszűnjék, mikor lelketlen, ragadozó emberek ártatlan vérre áhítoznak és min­denképen vért és vért akarnak látni. Ez jól esik bestiális természetüknek. A civilizáció mai magaslata mellett valóban szomorú, hogy holmi amerikai párbajok, a vandalizmusok vadalizmusa is létezhessék. Erős társadalmi akció talán mégis csak célhoz vezet előbb-utóbb, amikor az emberek önmaguktól rájönnek arra, hogy ezer esztendővel vissza esnek, ha párba­jokra, főleg amerikai párbajokra bízzák becsületük megreparálását. HÍREK. Junius 28. Személyi hirek. Dr. Péchy Péter járásunk főszolgabirája, szabadságáról hazaérkezett és a hivatal vezetését átvette. — Mán Lajos takarék- pénztári vezérigazgató és neje Abbazziából haza­érkeztek. — Dr. Róth Ferenc kir. törvényszéki elnök, pár napig községünkben tartózkodott. Uj ügyvéd. Dr. Nyilván Aurél, Nyilván Miklós, a Chiorána takarékpénztár vezér- igazgatójának fia, a napokban tette le sikeresen az ügyvédi vizsgát Budapesten. Építkezés. Hirsch Izidor vendéglős öt szoba épithetésére engedélyért folyamodott. Vizsgálat a helybeli kir. járásbíróságnál. Dr. Róth Ferenc, a szatmárnémeti-i kir. törvényszék elnöke, a múlt hét folyamán tartotta meg a. szokásos évi vizsgálatot Oláh Miklós törvény- széki jegyző társaságában — a helybeli kir. járásbíróságnál. Az ügymenet felett megelége­dését nyilvánította. Uj ügyvéd. Dr. Buttyán Simon községünk­ben ügyvédi irodát nyitott. — Itt! - ismételte és öklével a földre csapott. Feláliott. Hosszú teste, mint jegenyefa meredt ki a bokrok közül. Dacosan hordozta végig szemeit a kalásztengeren és csikorgatta a fogait. — Itt kell maradni, el kell pusztulni! — Nem vagy éhes? — kezdte meg újból a leány a beszédet. Hoztam neked valamit, tette hozzá félénken. Egy nagy darab kenyeret és paprikát vett elő a köténye alól. — Nem kell, — szólt durván a legény. Már ettem. — Hát akkor estére . . . — Eh ! ne bánts. Untatta ez a leány, aki mint a hű kutya, ragaszkodott hozzá. Pedig az egész faluban csak ez az egy lélek volt, aki hozzá húzott. A többiek kerülték, mert a zsandárok nagyon ügyeltek rá. Veszedelmes ember hírében állott. Ezt prédikálta róla a pap is egy vasárnapon és a kupaktanács felirt a vármegyéhez, szaba­dítsa meg a községet ettől a veszedelmes legénytől. De nem lehetett, mert odavaló illető­ségű volt. A nemes vármegye leirt a községnek, hogy ne féljenek semmit, majd a csendőrök vigyáz­nak, hogy bajt ne csinálhasson. Mint a kivert kutya, úgy élt az agitátor a szülőfalujában. Eleinte próbálgatott úgy, ahogy Pesten tanul­gatott. Felállt a korcsmaasztalra s azzal kezdte a beszédet, hogy az igazság nem a templomban lakik. Azért aztán lerántották, megverték és kidobták. Tizenöt esztendeig nem volt odahaza; nem ismerte a falunépét. Aki házat akar bontani, ne a fundamentu­mán kezdje, hanem a tetején. Az agitátor még fiatal volt és tudatlan. Ha ez a leány nincs, talán éhen pusztult volna. Mert dolgozni nem szeretett s nem is adtak neki szívesen munkát. Csak, ha nagy szükség volt a dolgos kézre, mint most, aratás idején. Ila lopva hozta neki az ételt heteken keresztül s a legény szerelemmel fizetett neki. El is akarta venni, de Ila özvegyanyja hallani sem akart róla. A penész-virág megérezte a legény gon­dolatait. Mindig tudta, hogy ő senkije szerető­jének és csak a nyomorúság köti hozzá. Titokban örült is, ha bántották, mert annál inkább rá volt szorulva. Hidegen, dacosan állt ott az agitátor. Nem is érezte, hogy fedetlen fejére tűz a forró nap. Elmélyedt kusza gondolataiban. Bérbeadó üzlethelyiségek és lakás. A Fő-utcán a piac-tér szomszédságában újonnan épülő szálloda és vendéglő épületemben két nagy üzlet helyiség kirakatokkal ahoz megfelelő lakással folyó évi november l=től kezdődőleg bérbe kiadó. Értekezhetni STERN ÁRflIN tulajdonossal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom