Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1907-05-05 / 18. szám

IV. évfolyam.

Nagysomkut, 1907. május 5

18-ik szám.

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUT! JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Egész évre

.......................8 K

Pé

l évre ...... 4 ,,

Előflssotási ár :

Negyed évre . Egy szám ára .

2 K 20 fillér

Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor, j Szerkesztősé Felelős szerkesztő: Barna Benő. «1 f

Ki

és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz.

**

IVÍHGJELEN niNDEN VASARNAP.

Éjjeli őrködés-tűzoltóság.

Ezen két intézményről azért emlékezünk meg egy cim alatt, mert mindkettő olyan intézmény amely a község lakosságának személyi és vagyonbiztosságát őrizni és megvédeni van hivatva.

Ezen úgyszólván legfontosabb két intézményt minden községnek és városnak nemcsak szellemileg, de anyagilag is támogatni kötelessége. Tehát mindkettőnek a tényleges létesítése egyik legfontosabb feladatát kell, hogy képezze minden községnek, mert ha a személy és vagyon nincsen legalább némileg biztosítva, nem lehet nyugodt a község lakossága. Mindig attól, kell tartani, hogy vagyonát ameny- nyiben az éjjeli őrködés a lehető legel- hanyagoltabb-ellopják, vagy pedig ameny- nyiben a tűzoltóság szervezve nincs vagyona a tűz áldozatává lesz.

Jóllehet, hogy kevésnek mondható azok száma, akik vagyonaikat tűz ellen ma már nem biztosítják, de a sok közül még is akad több olyan háztulajdonos, aki részben közönyös volta, részben hanyagsági részben mert anyagi viszonyai

nem engedik, tűz ellen nem biztosit.

De a legtöbb, ha biztosítja is csekély összegre lakóházát, de a házban levő ingóságait, gazdasági eszközeit, takarmányát és marháit nem biztosítja, mert mindezek biztosításáért oly összeget volna kénytelen fizetni, hogy azt elviselni képtelen lenne.

Azon reményben tehát, hogy tűzném pusztítja el vagyonát egyszerűen reá bízza azt az Isteni gondviselésére. A község minden lakójának kötelessége, hogy a személy és a vagyonbiztonság érdekében áldozatot hozzon és ezért ne riadjon vissza attól, hogy az annak létesítésével és fen- tartásával felmerülő költségekhez hozzá kell járulni, mert egy előfordulható eset sokkal több kárt okozhat egyeseknek egyszerre, mint az a csekély összeg, amely- lyel annak fentartásához és létesítéséhez hozzájárulna.

Községünkben az éjjeli őrködés sajnos, a legalsóbb fokon áll.

Tűzoltóságunk meg mondhatni egyáltalában nincsen.

Minekét intézmény létesítése és fen- tartása nélkülözhetlen szükséget képez.

Annak idején már rámutattunk lapunkban ezen hiányokra és többször hangoztattuk, hogy ezek oly fontos intézmények, melyek habár anyagi áldozatot kívánnak a községtől feltétlenül létesítendők.

Az éjjeli őrködés legfontosabb időszaka, a téli időszak, a hosszú éjszakák ideje, a tűzoltóság szervezete pedig a tavaszi, nyári és őszi időszakokban jut eszünkbe.

De amennyiben mind kettő szoros kapcsolatban van egymással mert a községben éjjel előforduló tüzesetek jelzésére elsősorban az éjjeli őrök vannak hivatva mind kettőnek sürgős és oly módon való létesítését ajánljuk, hogy az nemcsak elméletben, de tényleg végre is hajtassák,

Ezen két fontos kérdés felvételére a napokban községünkben előfordult tüzeset szolgáltatott okot.

Az „Első kővárvidéki mü- és gőzmalom“ berendezése és az egész telep és mellék épületek nagyon könnyen mindja tűz martalékává lehettek volna, de ennek meg nem történte nem az éjjeli őrök éber őrködésének és nem a tűzoltóság (mert ilyen nincs szerk.) megjelenésének köA „KŐYÁRYIDEK“ TÁRCÁJA.

Mária.

— Irta: Pogány Béla. —

Maris, akin erősen kezdett látszani, hogy immár közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz, a tisztesség kedvéért mosással foglalkozott. Csak azért, hogy legyen mit beírni a bejelentő-lapba. A vadgalamb-utcai bérkaszárnyában egyébként, ahol Maris lakott, senki sem tudta, miből él. Többször elment ugyan dél- utánonkint, de mindig bejelentette a szomszédoknál, melyik sógorasszonyához, melyik nagynéniéhez megy.

És negyvenéves létére senki sem merte volna róla gondolni, hogy tisztességtelen módon keresi a kenyerét, bár a gonosz-szivü Hadariné egy Ízben kipróbálta, hogy szokott-e mosni. Fölvitte hozzá a szobaura ingeit. Maris azonban kijelentette, hogy nagyon el van foglalva és nem vállalhatja el a munkát.

Mindazonáltal a hírnevén nem esett csorba. A házban csupa vásárcsarnoki kofák laktak, akiknek férjei a szomszéd házban levő pálinkamérésben szokták a vitás kérdéseket a magas politikából egész a Maris esetéig meghányni- vetni. Itt bizonyították rá Marisra, ami egyébként nem diszkvalifikáló dolog, hogy szerelmi viszonya van egy deresedő fejű tüzérkapitány- nyal. Megállapították azonban azt is, hogy a | kapitánytól pénzt nem kaphat, mert annak ma- ! gának sincsen. A Seregély-utca sarkán levő kis í korcsmában szokott ebédelni és aztán egész ; napon otthon maradt. A házmester soha kapu- ! pénzt nem kapott tőle. Színházba csak nagy ritkán ment, akkor is vasárnap délután. Maris hetenkint háromszor ment hozzá egy-egy órára s ezt nem is tagadta.

El szokta mondani, hogy már tiz év óta van viszonyuk :- Nagyon tiszteséges úri_ember, tessék elhinni, — mondta ilyenkor. — És már nagyon megszoktuk egymást. Össze is mentünk volna már, de bizony neki magának is össze kell húznia magát, hogy fizetéséből megélhessen. Mert hát a katona élet csak cifra nyomorúság, ha valami kis támasztékja nincs az embernek.

Ezért az ártatlan és nyilvánvaló viszonyért nem is rótta meg Marist senki. Idők folytán azonban idegenek, előbb más városrészben lakott fiatal legények szakadtak a vadgalamb-utcai házba, akik a pálinkamérésben kellemetlen dolgokat mondtak Marisról. Szűcs Pista a lámpaszerelő azt állította és meg is esküdött rá, hogy Marist több délutánon egy hírhedt fürdő mellett látta ácsorogni, amint nagyon fiatal és nagyon perverz Ízlésű urfiakra vadászott. Mások szerint

inkább idősebb urakkal állott összeköttetésben, akiknek tapasztalatlan és aránylag jobb erkölcsű leánykákat játszott a kezére. Ha csenevészek voltak, annál jobb, mert fiatalabbnak látszottak.

Mindezt azonban maga Maris cáfolta meg. Nem lehetett többé a sok rágalomból egyetlen szót sem elhinni, amikor Maris a leányáról kezdett beszélni. Máriáról, aki szép, mint egy király kisasszony, aki tiszta, mint frissen hullott hópehely.- Meglássák - mondotta a kofák férjeinek, akik bár csizmadiák és gombkötők voltak, de sohasem dolgoztak, az én Máriámmal nagy szerencsét csinálok. Olyan úri kisasszonyt nevelnek belőle a szobi-zárdában, hogy örülhet az a végrehajtó, sőt patikus is, aki feleségül veszi.

És hangsúlyozta, hogy feleségül veszi. Nehogy valaki arra merjen gondolni, hogy áruba akarja bocsátani. A leány eredete nem volt ugyan egészen rendes, de legalább tökéletesen világos volt. Maris ugyanis annak idején egy somogyi földbirtokosnál volt gazdasszonv és a Mária is ott született. A Mária apja később megházasodott s annyira tiszteséges, vagy inkább okos volt, hogy a botrányok elkerülése céljából mindent megvallott a mennyasszonyának.

— Elvégre ezen az Isten verte pusztán - védekezett — halálra unta volna magát az ember. És ez az asszony jó, hűséges kutya