Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-04-28 / 17. szám
T \-CO KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKLTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Nagysomkut, 1907. április 28. 17-ik szám. Slőí'izetősl ár: Egész évre .....................8 K Negyed évre . . Fé l évre..........................4 „ Egy szám ára . . Fő szerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. 2 K 20 ’fillér Felelős szerkesztő: Barna Benő. MEGJELEN TÜNDÉN VASARNAP. Megint kivándorolnak. A kivándorlás és újra a kivándorlás. Most már nemcsak a tót és ruthén vidékekről hangzik a panasz, hanem a leg- zsirosabbnak hiresztelt magyar televény föld vidékéről, Szolnokról is jön a riasztó hir: véreink elhagyják a hazát, hogy helyette egy jobbat keressenek. Vándorolnak Amerika felé. Azt hittük, hogy kezébe jővén a kormány gyeplője azoknak, kikben legnagyobb bizalmát helyezte az ország, most már visszafelé jöhetnek majd véreink. Ez a haza fog számukra kenyeret nyújtani. Az első csalódás az a hir, amely a szolnokvidéki magyarok tömeges kivándorlásáról szól. Egy ország, amely rövid ideje, hogy idegen kényszer alól fölszabadult, amely fölszabadulását nehéz századok véres küzdelmének árán szerezte meg, egy ország, amely szabadságát arra használta, hogy újból küzdve, önerejéből utat törjön magának arra a polcra, amelyet az európai népek fokozatos kultúrája sok emberöltő után tudott csak megteremteni, az A „KŐYÁRYIDEK“ TÁRCÁJA. A szinésznőhöz. Feléd von éngem a szerelem, De visszavon száz más erő. Én kis levél vagyok a nagy fán, Te az elvonuló szellő. A sok közül ez is egy ok volt, Hogy néma volt az ajakam, Oh hányszor, hányszor tört ki bennem: „Szeretlek.“ És én hallgattam. Hallgattam, mert hiszen hiába, Hiába ez a szerelem. Az egy-két nap elmúlik, elszáll És megmarad a gyötrelem. És megmaradt a fájó érzés,- Mely egykor oly édes vala — De úgy egy dal lesz majd belőle, Egy fájdalmas melódia. az ország, amely nemzetiségének bélyegét csak folytonos küzdelemmel tudta megóvni, amely más néphez hasonlítva, szinte pillanat alatt lett olyanná, hogy ma már a nyugati államok műveltségéhez il- leszkedhetik, amely titáni erővel és az elképzelhető legnagyobb szívóssággal tudott keresztül gázolni mindenféle le nem gyürhetőnek képzelt akadályon, az a nemzet, amely vezetőit a legjobbjaiból bírja, most olyan szomorú életet él, mint amilyent azelőtt talán soha. Mert a kivándorlás ilyen nagymérvű folyamata nem volt még. És minden egyes magyar, aki partra s*áll Amerikában egy nemzeti kincs, amely elveszett. Szükségünk van magyarokra és fájdalmasan érint bennünket a híradás, amely véreink fogyását jelzi. Ha sajnáljuk is a szomorú tünetet, de magyarázatát tudjuk adni neki. Gazdaságilag és társadalmi tekintetben teljesen beilleszkedtünk az európai formákba, úgy élünk, úgy közlekedünk. Mindnyájunk keresete, élete a kulturviv- mányokkal egybe van forrva és ha azoEgy szép rege a szép időből, Midőn téged szerettelek Ifjú szivem egész hevével . . Isten veled, isten veled! Várady Valér. Az illúzió.- Irta: B. L. Kis hónapos szoba egyszerű bútorzattal. A sarokban vaskályha, szemben közönséges fa-ágy. Az ablak mellett kopott bőrpamlag, felette olcsó viznyomásu tájkép. A kép alatt kiszegezett képes levelező-lapok és fényképek, melyeket Lea rendezget. Haja koromsötét, szemei villogóak, rózsás arc és piciny ajk a legtalálóbb jelzők reá! Rózsaszínű igéző pongyolát visel. Letöröli az asztalt, a pohárba vizet önt. Majd a kályhába füt be s csakhamar kellemes meleg érezhető. Az ágyat tiszta fehérneművel látja el, melyet azonban előbb illatszerrel belocsol. Idegesen néz a nikkel ébresztőórára, majd pedig a tükör elé áll és arcát behinti rizsporral, melyet egy darab szarvas-bőrrel töröl le. Kopognak. Sietve kinyitja a bezárt ajtót, melyen egy barna, pelyhedző bajuszu fiatal ember lép a szobába. kát most elszakítanék, magát a nemzet existentiáját tennők kockára. Mi haszna, ha a kutban kristálytiszta viz bugyog, mi hszna, ha ott a magasban a legszebb és legérettebb gyümöcs kínálkozik a vándornak, de ha az edény híjával van annak, amivel meríthetne a szomját oltó folyadékból és ha nincs eszköze, amivel megközelíthetné az éhségét csillapító gyümölcsöt. Mi haszna, hogy gazdasági életünk elérte is minden vonalon a kor magaslatát, ha úgy tudna is élni a polgár ma, mint ahogy valaha királyok nem élhettek különben, ha hiányzik az az eszköz, amivel élni kell és ami biztosítja számunkra a jóllétet. Egész életünk berendezése bonyolult. A munkafelosztás minden ember számára megteremtett olyan munkakört, amely egyetlen hivatásához köti le őt és mások közvetítése utján jut ahhoz, hogy minden szükséglete harmonikusan legyen kielégítve. A világkereskedelem és a nagyipar, a gőznek világraszóló hatalma megteremtette mindnyájunk számára azt a jóllétet és kényelmet, amelyről apáink még álLea: Pszt, csak csendesen Gyuszi! Minden szó áthallatszik a szomszéd szobába ezen az ajtón. Gyuszi: Kezeit csókolom nagyságos asz- szonyom, ugyebár pontos voltam. Lea: Még előbb is jött öt perccel. No, de ez nem baj. Vegye \e a kabátját és helyezkedjék kényelembe. Érezze magát úgy, mintha otthon volna. Gyuszi: mindenekelőtt átadom ezt a pár szál piros szegfűt. Ez jellemzi legjobban mély és igaz szerelmemet. Valahogyan meg ne köszönje kérem, mert az fád és banális dolog lenne. Lea: (Megszagolja a virágot.) Már elfelejtette, hogy mit Ígért ? Gyuszi: Jó, jó ! Tudom, mire céloz. Hát nem beszélek egy szót sem szerelemről. Beszéljünk a sajtok különböző válfajáról, vagy az időjárásról. Nekem tökéletesen mindegy. Lea: (Gúnyosan). Persze magának mindegy. Gyuszi: No, már ilyet! Most megint maga provokálja, hogy arról beszéljek. Szabad tudnom, hogy hogyan viselkedjem tehát? Lea: Mindenekfölött a legtiszteségesebben* Gyuszi : Jó. Hanem itt hideg van, kedves Lea ! Lea : Befütsek jobban?
