Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-13 / 2. szám
Ogybeosztás a kir. járásbíróságnál. A helybeli kir. járásbiróság vezetője Szappanyos József kir. járásbiró'az ügybeosztást az 1907. évre ,a következőleg állapította meg: Szappanyos József kir. járásbiró munkakörébe tartoznak: 1. Elnöki ügyek. 2. Egyezségi ügyek. 3. Sommás perek. 4. Polgári vegyes ügyek. 5. Telekkönyvi ügyek. 6. Váltó óvások. Pályi Béla albiró munkakörét képezik: 1. Vétségi és kihágási ügyek. 2. Vizsgálóbirói ügyek. 3. Bűnügyi megkeresések. 4. Büntető vegyes ügyek. Koós György albiró munkakörét képezik: 1. Örökösödési ügyek. 2. Fizetési meghagyások. 3. Végrehajtási ügyek és ebből keletkező sommás perek. 4. Polgári megkeresések. 5. Anykönyvi ügyek. — A szóbeli keresetek, kérelmek, nyilatkozatok bevételére Szappanyos József kir. járásbirót, a vétség és kihágási ügyekre vonatkozó panaszok fölvételére Pályi Béla albirót jelölte ki. A szóbeli keresetek, kérelmek és nyilatkozatok bevételére, valamint a büntető ügyek- beni panaszok felvételére minden hétfő és csütörtök napjának d. e. 9—11 órája van kijelölve, ünnepnapok kivételével. Az idézés nélkül megjelenő felek ügyének tárgyalása minden hétfő napnak d. u. 2-5 óráját jelölte meg, ünnepnap kivételével. Románbál. A helybeli román földmivelők dalárda egyesülete saját pénztára javára folyó január hó 19-én, a gör. kath. román iskola termében táncmulatságot rendez. Kezdete este 7 órakor. Belépti-dij személyenkint 1 korona. A rendezőség által kibocsátott meghívók szövege a következő: Invitare. „Reuniune de cantari a plugariiur románi“ din Somcuta-Mare aranjaza la 19. janu, 1907. In sala $coalei conf. gr. cat. din loc petrecere cu joc la care cu toäta onoarea Vá ínvitá Comitetul. Inceputul precis la 7 oare seara. Pretul inträrei de Persoanä: 1 coroanä. Participantii la cerere sunt datori a presenta ínvitarea Venitul curat e destinat pentru Reuniunea de cäntäri a plugarilor románi si fondul ?coalei gr.-cat. románé din loc. P. T. Participantii sunt rugafi a sá provedea cu viptuale iar pentru beutori bűne si cu prei;uri moderate s’ au luat dispositiuni din partea comitetului aranjator. Póttartalékba helyezett családientartók. Mindazon családfentartók, kik családfentartói jogcímüket 1907. évre még nem igazolták, figyelmeztetnek, hogy jogcímüket nyolc nap alatt — jogcímük különbeni elvesztése terhe alatt — igazolják. Mérnök, építész, építő- és kómivesmester, fakereskedő és vállalkozó olvasóinknak szolgálatot vélünk teljesíteni akkor, amidőn b. figyelmüket felhívjuk a Budapesten közel három évtized óta megjelenő „Vállalkozók Lapja“ cimü fél- hivatalos szaklapra, a melyben az országban előforduló összes mérnöki munkákra, építkezésekre, szállításokra, faeladásokra, fakeresletekre vonatkozó állami, megyei, községi és magánrészről kibocsátott árlejtési és árverési hirdetések, tervpályázatok és az e téren előforduló mindennemű vállalati hirek közölve vannak. Előfizetni a Vállalkozók Lapja kiadóhivatalában Budapesten, VIII., Rákóci-ut 29. szám alatt és minden postahivatalnál lehet félévre 8 koronával, egész évre 16 koronával. Motoros kocsi közlekedés. A nagysomkuti- gilvácsi vonalon, most, hogy vasutunk állami kezelésbe ment, már minden reményünk megvan arra nézve, hogy a sokszor hangoztatott és sokszor említett motoros kocsik közlekedése fogja a személy forgalmat lebonyolítani. A terv még nem minden izében kidolgozott, de a legkomolyabban foglalkoznak vele illetékes helyen, a mi elléggé meg nem becsülhető kellemes és értékes szolgálatot fog az utazó közönségnek biztosítani, a mostani igazán terhes összeköttetés mellett. Vasutunk osztálymérnöksége. Az eddig nálunk volt osztálymérnökség székhelye most már Szatmár lesz, a mennyiben a Nagykároly-som- kuti, szatmár-erdődi és szatmár-bikszádi vasutak pálya fentartási szolgálatának együttes ellátására Szatmáron lett egy osztálymérnökség felállítva, melynek osztalymérnöke Pártos Ármin. Figyelmeztetés. Figyelmeztetjük az adózó közönséget, hogy az ingatlanokra bekebelezett terhek kamat bevallására a véghatárnap 1907. január 31-ike. Ezen idő után ily bevallási ivek csakis igazolási kérelemmel fogadtatnak el. Elöljáróság. 1907. január 13. KŐVARVIDÉK Tápszer vizsgálat. A debreceni iparkamara felhívást intézett a jár. főszolgabíróhoz, hogy minden az egészégre gyanús fűszerből küldjön fel egy minta küldeményt a melyet államköltségen ingyen fog megvizsgálni. E nagy horderejű higenikus újítás hivatva lesz a fogyasztó közönséget megvédeni egészségtelen, hamisított egyszóval káros fűszerek élvezetétől. Dr. Péchy Péter jár. főszolgabíró a tápszer vizsgálatok folyam atositását sürgősen elrendelte. A koltó-katalini polgári olvasókör dec. 31-én az iskola termeiben zártkörű kosaras táncmulatságot rendezett 50 fillér belépő dij mellett. A mulatság 7 órakor kezdődött, reggelig tartott és igen jól sikerült. Csarnok. Herendy Iván a legboldogabb ember volt a világon. Fiatal, alig 28 éves, egy előkelő gyár főnöke, a bájos és egyúttal végtelenül gazdag Butykay Alice vőlegénye. Istenem, mennyit küzdött egész életében. Szülői elszegényedtek, később egy egész famíliát őneki kellett tartani, de ő nem lankadt, dolgozott, tanult kitartóan s ime az eredmény nem is késett sokáig. Elvégezte az egyetemet, diplomával a kezében egy-két hét alatt pompás álláshoz jutott s alig telt el két esztendő, már bátran gondolhatott a nősülésre. Csak gondolhatott volna, de ő egyáltalán nem gondolt. — Megházasodhatnál már Iván, szólították meg gyakran barátai, de ő rájuk sem hederitett, várt, várt, mig megérkezik az igazi, az ő számára teremtett nő. A gyár órája a hal órát jelezte. Iván éppen készülődött, indulni akart, mikor az igazgató szobájába toppant. — Parancsol igazgató úr? — Oh kedves Herendy úr legkevésbbé sem parancsolok, szívességet jöttem kérni, igen, egész komolyan mondom. Hisz tudja, én most fönn nyaralok családommal a Svábhegyen, gondoltam bejövök önhöz s meghívom magunkhoz estére. A szívesség csak annyi amit kérek, hogy ne utasítsa vissza a meghívást. — Végtelen nagy szerencsének tartom ... felelt Herendy láthatólag megilletődve. — Akkor ne késsünk, lent vár az automobilom. Még jóformán íel sem ocsúdott Iván a meglepetésből, mikor a gép a fogaskerekű állomás előtt megállóit. * * * — Hisz a feleségemet már ösmeri, szólt az igazgató mosolyogva Herendy főmérnök úr, Alice, a leányom. Az ifjú s a leány egymásra nézett a bemutatkozáskor a szemük kölcsönösen megvillant, mintha titokban súgták volna egymásnak: Te vagy az, terád vártam én, egyedül csak terád. S Herendy mindennapos lett az igazgató házában. A leány melegen érdeklődött iránta, amiből később vonzalom, majd szerelem keletkezett. És két hónap múlva megtörtént a nagy eset, Herendy Iván mint hatalmas, gazdag gyárigazgató leányának vőlegénye gyanánt jelent meg a világ előtt. A nagy boldogság megrészegítette a derék ifjút. Oda omlott menyasszonya lábai elé, csókolta a kezét, az arcát, a ruhája szélét. A leány gyermekesen simult a deli ifjúhoz és suttogva mondogatta: — Imádlak, szerelmem mindenségem. * * * Nagy estély volt az igazgatóéknál, díszes előkelő társaság gyűlt össze a pazarul,, kivilágított termekbe. Csak Iván hiányzott. O Parisban járt, hivatalos ügyei szóllitották oda. Ó de azért mindig együtt volt Alic-al gondolatban. Mindennap irt, mindig egyről, mindig ugyanarról — végtelen nagy rajongó szerelméről. Alice a verendán ült és szerelmesével foglalkozott. — Igaz, tegnap is irt, óh a drága, óh az édes. Kivette zsebéből a levelet s halkan olvasni kezdte. „Repülj te sas, repülj te képzelet Fond körül kis tündéremet, A költészet, a szerelem varázsával 5 Szállj be a szivébe, ird be gondolataimat. Igézd meg őt, fonj glóriát a feje köré. Ékesítsd fel a szerelem örökzöld koszorújával, Csókold meg helyettem ha alszik, ha ébren van, Ha jár, kel, ha imádkozik, Gyújtsd fel képzeletét, Fess bele rózsaszínű tündérálmot. Csókold a homlokára, hogy szeretem, Csókold a szemére, hogy imádom, Csókold az ajkára, hogy meghalok érte. Repülj te sas Repülj te képzelet.“ Összecsókolta a levelet s megreszketett a boldogságtól. Egyszerre azonban lehűlt. Hátha ez az egész csak játék, csak rút hazudozása a szerelemnek ... ah nem, Iván őt igazán szereti ... de mégis, hátha nem, hiszen nem régen ismeri még, nem láthatott bele még a leikébe, félt remegett, hogy csalódásra fog ébredni. — Istenem, Istenem miért is teremtettél leánynak, hogyha már az vagyok, miért nem vagyok szegény. A társaság szerteszéledt. Szórakozottan sietett szobájába és lefeküdt. Az édesanyja keltő szavai ébresztették fel reggeli álmából. — Alice, Alice, gyorsan, gyorsan Iván megérkezett; már régen vár reád. S azután ismét együtt voltak. Két ölelő kar fogta át ä leány derekát. — Újra itt vagyok. — Újra az enyém vagy. — Édes mindenségem. — Nem addig a — kacagott a leány boldogan — addig nem hagyok békét, mig be nem számol a párisi útról. — Ezer örömmel. Majd lemegyünk a kertbe s a kis lugasban elbeszélek mindent. — A kis lugasban? Oh de jó lesz. Hamar odaértek, a kerti lugas egypár lépésnyire volt. A leány kezdett beszélni. — Kedves Iván, maga megígérte, hogy beszámol a párisi útról s nekem egy gyönyörű igazgyöngysort is hozott. Köszönöm. Én azonban most egy komoly dolgot akarok a tudomására hozni, ami talán nagyon megváltoztatja terveit, engem pedig boldogtalansággal fog sújtani. A férfi megdöbbenve nézett a leány könybe boruló szemeibe. — Kedves Iván, maga azt hitte, hogy én gazdag vagyok, hogy nekem sok pénzem van, be kell hát vallanom, hogy egy hét óta szegény, nagyon szegény vagyok. Atyám . . . Iván félbe akarta szakítani. — Hagyjon beszélni kedves Iván. Atyám szerencsétlen vállalatok következtébe tönkre jutott. A világ még nem tud semmit, de az én szemeim s füleim mindent észrevették. Szüleim titkolóznak, de valami titkos erő megsúgta, hogy válság előtt állok. És most menjen el, ne tegye magát miattam tönkre. Ön szép, derék, okos férfi, talál maga gazdag leányt nem egyet, ki szívesen nyújtja kezét. És most válaszoljon, ha van válaszolni valója. A férfi átölelte könyező kedvesét és suttogó hangon felelt: — És ha azt mondanád, hogy nincs senkid és semmid a világon, ha nem volna egyebed, mint ami rajtad van, azt hiszed, hogy kevésbbé | szeretnélek. Édes angyalom. Rosszul Ítéltél meg engem s rosszul Ítélted meg szerelmemet. Nem kell nekem a vagyonod, nem kell a kincsed. ! Te, te kellesz nekem csak, te egyedül a széles világon. Férfi vagyok, van két erős karom, szembenézek a veszélylyel, dacolok a hóval, a i fagygyal s édes lesz a munka, mert hisz te ! érted teszem. Elmegyünk messze innen a fővá- ! rosból s ott fogunk élni boldogan, egyszerűen senkitől sem irigyelve, mindenkitől szeretve, te melletted, a te oldaladnál, a te arcod fényénél, a te szemeid tiszta egénél édes az életküzdelem. — Te szeretni fogsz, te ápolsz, ha beteg leszek, te zárod le szemeimet ha meghalok. A férfi arcán a szerelem dicső felmagasz- tosultsága tükröződött. A leány felemelkedett, arcán a boldogság derűs mosolyával, átkarolta a férfi nyakát s némán, hosszasan a szerelem végtelen kifeje- zettségcvel megcsókolta. — Hazudtam, nem mentünk tönkre, zokogta a leány csendesen s oda omlott Iván kebelére. J. J
