Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-04-21 / 16. szám
1907. április 21. KŐ VÁR VIDÉK 5 nyelve magyar. Folyamodók, akik itt teljesen elszigetelt töredéket képeznek, akkor nem féltették nemzeti voltukat, midőn legelőször a gör. keleti metropolitának kínálkoztak fel? Az ev. ref. felekezet őket itt be sem fogadta s ha minden áron magyarok akarnának maradni, miért nem fordulnak a németi gör. kath. egyházhoz? A kérelem rosszhiszemű, szereplési viszketésből Írott, hazug és tárgytalan, mert folyamodók közül eddig senki sem tért át a görög keleti hitre. [Kéri a tanács a szatmári meghurczolt hazafias gör. kath egyházat az ország színe előtt rehabilitálni! CSARNOK. Csarnok. A patak ott folyt el a kertünk végén. Sövény-kerités választotta el tőle, de az a kerítés mintha ott sem lett volna. A licium-virá- gok és gránátpiros szemű licium-bogyók mintha- esak az ezüstszínű, csevegő kis patak kerete lettek volna. Az öreg körtefának is, akárcsak egy hiú, tetszelgő személy, áthajolt az eleven sövényen és lombjaival ott himbálta, kergette magát a szaladó habocskák tükrében. Oh, az a kis patak! Hozzáfüződnek a gyermekkori legszebb emlékek. Nyáron át benne lubickoltunk reggeltől estig. Kis testünket cigányfeketére égette a nap tüze, de mi álltunk rendületlenül s ha nagyon égetett a nap, hát enyhe ölelésével lehűtött az ezüstszínű patak. Lányok, fiuk együtt lubickoltunk pőrére vetközötten és bizony nem szégyeltük magunkat, a pubertás még nem kelt öntudatra bennünk. Még a hajó- eregetésnél tartottunk és a patak fövényében gyűjtögettük a szép színes kavicsokat. A nagy fahíd volt a főtanya. Itt találtunk egyszer az egyik hidláb mellett mélyen a patak fövényében régi rézpénzeket, nagy vörös rézgarasokat a Mária Terézia idejéből. Ez a lelet óriási esemény volt. Évek múlva is erről beszélt az egész falu gyermeknépe, sőt ha jól sejtem, ez a lelet még az öregeknek, a szülőknek is szeget ütött a fejébe. Akkori gyermekeszemmel nem tudtam megítélni a dolgokat, csak abból következtetek erre, hogy a leletünk után a patak medrét egészen felásták a temető-utca lakói. Nagy kincseket kerestek ott. Amithogy nem volt ebben semmi különös, mert a nagyanyám mesélte nekem, mialatt nagy- szemű olvasóját az ujjai közt pörgette, hogy Szeben alatt igy találtak rá egy földalatti üregre, ahol halomba volt rakva a drágaság, ott volt Mária Terézia királyné aranyszobra is s az egészet valami drótháló borította. - Meg volt boszorkányozva azonban ez az üreg, mert aki a kincsekhez akart jutni, mihelyt a dróthálóhoz ért, holtan esett össze. Megütötte a villám, amely a dróthálóból csapott ki. Mig aztán valaki rájött, hogy selyem-kez- tyüt kell huzni s igy nem történhetik semmi baja az embernek. Hogy mi lett aztán a sok kincsesei, azt sohasem tudtam meg, mert az én nagyanyám, kilencven éves volt már szegény, - rendszerint elaludt a történet végén. Szóval a hid alatti rézpénzlelet nagy ese- mény volt. Gyermekkoromra éveken át dicsőséget árasztott az a körülmény, hogy én találtam ott az első rézgarast. Azt hiszem, még a mostani generáció is úgy emlékszik ez eset révén rám, mint ahogy mi nagyok szoktunk megemlékezni valamely történelmi hősről. Ha majd lemegyek egyik nyáron a falumba, a fiam majd csudálkozva fogja tapasztalni az apja hírnevét. A hid alól intéztük a nagy vizi csatákat. Innen indultunk ki, hogy tenyerünkkel vizet verve fel, a szétlövellő vizsugarakkal megfutamítsuk egymást. Itt építettük a kis vizi-malmo- kat s a fövényes parton itt ástunk a kezünkkel mély kutakat, amelyekbe a parti bokrok vízbe nyúló gyökerei alatt evickélő kis halacskákat hordtuk. Hát amikor a falu egyik végéből a patak medrén lefutottunk a másik végébe! Ahogy szaladtunk a vízben, csak úgy zuhogott-csattogott a szétvert hullám. Kertek futottak el mellettünk, itt-ott libákat vertünk fel. Gágogva, sivitva menekültek előlünk, amig aztán jött a íérfigalléros, rövidre nyírott hajú Krisztina kisasszony, a mi rémünk és felénk suhogtatta frissen vágott vérvesz- szőjét. — Ti haszontalanok, ti betyárok, ti gézengúzok (honnan tudnám én már a sok cifra címzést?) Takarodtok haza? Huncut az apátok is, hogy nem tanít meg móresre! Krisztina kisasszonytól jobban féltünk, mint a tüztől. A patak az ő kertje alatt is elfutott s mi minden áldott nap ott robogtunk el előtte. Kétségtelen, hogy sok bosszúságot is okoztunk neki. A majorságai, a disznói a nagy lármánkra azt hitték, hogy végítélet van s elkezdtek ricsákolni, visítani s olyan pokoli zenebona támadt, hogy Krisztina kisasszony sohasem tudta végig aludni a délutáni álmát. Nagy oka volt tehát arra, hogy haragudjék reánk. És mi féltünk tőle. Féltünk a szidalmaitól, a kemény inggallérjától, a férfias kalapjától és még valamitől. Kirisztina kisasszony csizmát hordott. A szoknyája alatt nehéz kopogós csizmát. Ez a körülmény volt főképen az, ami félelmetessé tette előttünk. De megvallom, hogy én még most is félnék tőle ! A csizma miatt. Hát rosszak voltunk, bizonyos. Már amilyen rosszak lehetnek a csintalan gyermekek. Tudtuk, hogy Krisztina kisasszony milyen időtájt szokott fürödni. Neki külön fürdőháza volt. Amit a patakra épített. Mikor aztán a mi nagy ellenségünk beült a vízbe, mi csípős csalánokat eregettünk le a patak hátán. Rövid vártatva hallhattuk is az eredményt: A Krisztina kisasszony dühös sikongatását és még dühösebb szidalmat. Jöttek aztán szomorú napok is. Amikor a kis patak kiszáradt. Mert az is gyakran megesett kánikulában, augusztus derekán, a kis patakból egyszerre egy ujjnyi vékony kis ezüst szalagocska lett. Egy reggel az is eltűnt. Ilyenkor homokvárak épültek a patak száraz medrében. De aztán jött néhány esős nap és mi újra lubickolhattunk. Oh, az a kis patak! Gyermekkorom legszebb emlékei hozzáfüződnek. Most, mikor az élet nagy folyamárja sodor magával és vad j hullámok hánynak ide-oda, gyakran jut eszembe a falum kis patakja, amelynek partján életem legboldogabb korszakát éltem. IRODALOM. Á szabadság szikrái és egyéb mesék.- Kurucz Miklós könyve. — Manapság bizonyos előítélettel, elfogultan veszi kézbe az ember az újonnan megjelent könyveket. Különösen áll ez a szépirodalmi termékekre vonatkozólag. A közönség sem szívesen olvas, annál kevésbbé a kritikus. Ha azután kötelességszerüleg rászánja magát az ember, hogy egy uj könyvet végig olvasson, az átlapozott oldalak számával egyre nő idegenkedése a belletrisztikus munkák olvasásától. Iskolás modor, az eredetiség teljes hiánya, gyatra karakterek, legfőlebb itt-ott ügyes utánzás: ez az, ami a lépten-nyomon megjelenő uj könyveket jellemzi. Ha azután néha-néha kivétel is akad az általános szabály alól egy vagy más szempontból, az ilyennek annál jobban kell örvendenünk, annál nagyobb figyelmet kell ennek szentelnünk. Kurucz Miklós könyve megérdemli, hogy elolvassuk, megérdemli, hogy figyelmet szenteljünk neki. írója temperamentumos fiatal iró- ember, ki karekterének ezt a bélyegét rányomta könyvére is. A könyv kilencz apró dolgot tartalmaz: novellát, croquist, vagy mint Kurucz maga mondja: mesét. Mindenik egy-egy igen élénk, kiáltó szinü kedves apróság s mindeniknek a miljöje teljesen elüt a másiktól. Mind a kilencz darabon megérzik, hogy írójuk a „Sturm und Drangperiode“ kezdetét éli. Sokszor szaggatottan ir s fantáziája gyakran nem röpül, hanem ugrik. Mindamellett még a túlzásaiban is kedves az a fiatalos tűz, mely az egészet átmelegiti. Ami a szerzőt valóban Íróvá avatja, az a jellemek reális kiépítése. A dőzsölő, zsarnok íöldesur, a leleplezéstől remegő uzsorás, a kristálytiszta lelkű ifjú leány, az autoszug- gesztiós beteg, az egyenes jellemű, de szűk látkörü falusi gazda, az elbizakodott Don Juan mind, mind sikerültén vannak megrajzolva és beállítva az apró kis darabok keretébe. Az összes darabok között legsikerültebb a „Beke Andris kalászai“ czimü. Az ügyes beállítás, finom jellemzés, a nemesen egyszerű plasztikus forma régi és tapasztaltabb Írónak is dicsőségére válna. A jobbak közül való az „ Utolsó Udvardyu is; ezen azonban meglehetősen érezhető a modern materialista irók hatása. Az „Éjjel a vártán“, „Hát muszájt neki“ ügyes croquisk a katonai életből. Igen érdekes a „Két parancs“ czimü, mely egy bájos, népmese üdeségével, varázsával hat az olvasóra. Az egész könyv derűs világnézetet tük- röztet, az emberi élet kedves fázisait színes mozaikokban tárja elénk. Jói esik olvasnunk s csupán azon sajnálkozhatunk, hogy az ifjú iró feledi, hogy ex nihilo nihil fit s az eredetiségért mellőzi a tanulást. A könyv ára fűzve 1 korona 20 fillér, diszkötésben 2 korona. Szerkesztői üzenetek. (Kéziratokat nem adunk vissza.) Dr. K. A. urnák Kapnikbánya. Amint látni méltóztatik, kérésének készséggel teszek eleget. A hir közölve van. Szíveskedjék egy más jó cikket is beküldeni. Köszönet! Szívélyes üdvözlet! A. B-tól. Pűnkösti rózsa, ön téved! Szíveskedjék mégegyszer átgondolni az egész dolgot és akkor álláspontunk valódiságáról meg lesz győződve. Mi biztosak vagyunk a dolgunkban. Üdvözlet! Szépekei, Fatlme. Szép, szép, de szebb lesz, ha nem közöljük; jobbat vártunk és várunk! Kelemen. Sajnáljuk, de kívánságának eleget nem tehetünk. Főmunkatárs; ACKERMÁNN BÉLA. Laptulajdonos: BARNA BENŐ. 1865. -1907. tkvsz. Árverési hirdetmény=kivonat. A nagysomkuti kir. jbiróság, mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy a „Chiorána“ tak. és hitelint. nagysomkuti cégnek Csolte Paliné Babies Lujza csolti lakos elleni végrehajtási ügyében a végrehajtási árverést 660 korona tőke és járulékai erejéig a nagysomkuti királyi járásbíróság területén levő, Csőit községben fekvő, a Csolte Paliné, Babies Lujza nevén álló csolti 565. sztjkvben 820. hrsz. . kaszálóra 304 korona, az 1409. hrsz szántó és cserjére 320 korona és az 1547. hrsz. szántóra ! 452 korona ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte. A árverés megtartására határidőül 1907. évi junius hó ll=ik napjának d. e. 9 órája Csőit községbe kitüzetik. Ezen határidőben e fent körülirt ingatlanok a becsáron alul is el fognak adatni. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10°'o-át készpénzben, vagy az 1881. t.-c. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. november 1-én kelt 3333. I. M. zs. rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881: 60. t-c. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismérvényt átszolgáltatni. Nagysomkut, 1907. március 22-én. A kir. jbiróság, mint tkvi hatóság. Szappanyos, kir. járásbiró. Ha köszvényben, reumában, ischiasban szenved, vegyen egy üveg Br. Flesch=féle köszvény=szeszí, mely csuzt, köszvényt, reumát, kéz-, láb-, hát- és derékfájást, kezek és lábak gyengeségét, fájdalmakat és daganatokat biztosan gyógyít. W Hatása a legrövidebb idő alatt észlelhető. Kapható: Dr. FLESCH E. M. „Magyar korona“ gyógyószertárában, Győr, Barossát. 24. Másfél deci literes üveg ára 2 K. Huzamosabb használatra való „Családi“ üveg ára 5 K. 3 kis, vagy 2 „Családi“ üveg rendelésnél már bérmentve utánvéttel küldjük.
