Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1907-04-14 / 15. szám

15-ik szám.

IV. évfolyam.

: - . Nagy som kút, 1907. április 1

Kü társadalmi hetilap, a „nagysomkuti járási jegyzői egylet- hivatalos közlönye.

Sióriüotósí ár: Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagy sora kút, Teleki-tér 388. sz.

Egész évre

.......................8 K Negyed évre . . . . 2 K „ o - ---------Fé

l évre.............................4 „ Egy'szám ára . . 20 fillér 1* elelos szerkesztő: Warna Kenő. MEG.ÍELEN niNDEN VASARNAP.

Ma

gyarország — virágország.

A cim szokatlan kissé. Tessék nekem megmondani, vájjon honnan veszi e csonka mondat második szava a jogosultságot. Honnan, amikor mi sem valami virágot kedvelő, sem virágkultuszt űző nemzet nem vagyunk.

Nohát épen ez az a pont, amely körül szó esik majd az alábbi sorokban. Tudjuk nagyon jól, hogy ez az ország a kiaknázható kincsek országa. Földrajzi fekvése a lehető legkedvezőbb mindenfajta kulturtermék létrehozatalára, de népe - fájdalom - minden vállalkozási kedv híjával van.

Ne kutassuk ennek okát. Lehet, hogy azért özönlik be ide még abból az idegen iparcikk, amiből mi bátran csinálhatnánk itthon olcsóbban és szebben, mert nincs olyan kereskedelmünk, amely a cikkek számára jó piacot teremtene, lehet, hogy a jó magyar tunyaság az oka ennek a kulturális elposványodásnak, ámde bármiként legyen is a dolog, vezessük ezt akármire is vissza, annyi bizonyos, hogy olyan jelenség, amelynek eltüntetésén okvetlenül dolgoznunk kell.

De ha már a mizériák felsorolásában vagyunk, szükséges, hogy erre is rámutassunk. A magyar agricultur nép. Jövedelmének a főforrása a telelevényes föld, azzal, ami rajta terem. Sokkal kisebb jövedelemforrását képezi a földben talált érc. Inkább a gabona, a fa, a gyümölcs az, amiből a mindinkább fokozódó szükségletek nyernek kielégítést. A logika azt parancsolja, hogy ha más téren nem, a földmivelés tevéi, kerestessék mód arra, hogy újabb és újabb jövedelmi ágak nyíljanak meg.

Egy ilyen jövedelmi ágazat volna, ha mi a kertészetet vennők intenzív munkálatba. Ha a virágot ép úgy tekintenék értékesítendő cikknek, mint a zabot vagy a búzát.

Mert ezen a téren nagyon, de nagyon

hátra vagyunk, pedig a nemzeti jólét egyik főforrását képezhetné.

Az országban mindössze egyetlen számottevő kertészet van Soroksáron a Berno- lák féle. Da a szakemberek tudják legjobban, hogy a virágmüvelést intenziven csudán egyetlen virágfajban lehet gyakorolni.

Azért Soroksáron csakis a gyöngyvirágnak van talaja. Tehát mindössze egy virágfajtánk van, amit itthon is beszerezhetünk.

Csak azt az egyet műveljük itthon, de még korántsem olyan mennyiségben, hogy rámondhatnék: ebből nem kell vásárolnunk külföldön.

Mert az aránylag kis kertészet nem

tudja az ország virágszükségletét még abban az egy fajtában sem kielégíteni.

Pedig lehetnénk virágország. A gaz- dászatok száma, ahol a kertészet is van, az országban, légió. Minden jobb uraságnak kertésze van, aki az udvart, kertet, a parkot rendbehozza, virágokkal ékesíti és folyondárral vonatja be a régi udvarA „KŐYÁRVIDEK“ TÁRCÁJA.

Éjfél a temetőben.

Ott, ott, ahol a szomorú világ van,

A domború sírok mélye alatt,

Nem halt meg az élet, úgy éjfél tájban Föltárnád az élet — a kárhozat. —

Fölkelnek a holtak, a vad apagyilkos,

Az apját látogatja meg

És szól neki: látod e tőrt apuska ?

E tőrrel végeztem veled.

A hűtelen asszony kis, méreg-üveggel, Mosolyogva bólint férje felé : Belemelegedtél a csókba, a kéjbe ?

E hűsítőt adtam, hüsit, ugy-e ?

Egy másik asszony, karcsú leányzó,

Egy kis csecsemőnek tűt mutogat:

E kis tűt szúrtam pici szivedbe, Születned még nem volt szabad.

És fölkel a zsarnok, igy szól a hősnek:

Nép elnyomatása fájt-e neked?

Botor tróndöntő, népszabaditó,

Gyorsan leütöttem forró fejedet.

S az apa, a férj, a gyermek, a biró

Hullatnak véres könnyeket.

Én látom a könnyet és hallom a sirást

Oh hagyj el engem őrület.

Szombatos Elemér.

Titokzatos történet.

i.

Bardócz Pál egy délelőtt rémülten tántoro- dott vissza elsőemeleti lakásának ablakától, a honnan az eleven, nyiizsgő-forrongó utcát bámulta. Halálsápadt lett az arca és remegve kapott a fejéhez.

— Mi ez? megtébolyodtam? — kérdezte magától, szinte öntudatlanul és mereven szegezte szemét az átellenes ház egyik második emeleti ablakára.

Abból az ablakból egy férfi nézett le az utcára.

Fiatal, szélesvállu ember, csontos, jellegzetes arccal és mélyen ülő, kegyetlen szemekkel. Olyan ábrázat, aminőt elég egyszer látni, hogy sohase felejtse el az ember. A sötétképü idegen szivarozott s a siirü füstfelhőből csak néha bontakozott ki az arca.

— Káprázat, merő káprázat ! — ismételgette Bardócz Pál, mintegy önmagát csillapítva, valahányszor a szemközti ablakból kivillant a különös idegen képe.

De hiában áltatta magát. Az az arc megmaradt olyannak, aminőnek először látta és Bardócz Pál titkos borzalommal konstatálta, hogy ő két példányban él a világon. Az a szivarozó férfi ott, az átellenes házban, az ő másodpéldánya.

Hát lehetséges ez ? Sok ember él a világon tizenhat milliárd halandója közt, akik egyben- másban hasonlítanak egymáshoz, de ekkora hasonlatosságot a természet legfurcsább szeszélye mellett sem lehet megmagyarázni.

Bardócz Pálnak mély, széles kardvágás torzította el az arcát. Valami kamaszkori bolondság sivár emléke s a vágás vörös vonala a homlokától az áliáig húzódott.

Annak a másiknak ez a vágás szintén ott éktelenkedett az arcán.

í airírtlili uaffÁíránat kaphatók kedvező részletfizetésre Vertheimer Lipót-nál Lw^jUOO VdrrUgepeK Szatmár Kazinczy-utca 17. (A zárdával szembe).

ArJogyzélsLet Ingyen éan Ijérmentve KüldöhL L>árKlneK.

_______