Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-18 / 11. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre ...................8 K Negyed évre . . . . 2 K Fé l évre........................4 „ Egy szám ára . . 20 fillér í Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. F'elelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN TÜNDÉN VASÁRNAP. A nemzeti gyász évfordulója. A magyar nemzet fiúi kegyeletének ismét közeledik a gyászévfordulója. E hó 20-án lesz tizenkettedik éve annak, hogy árván maradt a nemzet, az isteni gondviselés a maga kérlelhetetlenségével magához vette a mi atyánkat, Kossuth Lajost. Gyászt ölt a nemzet; gyásza mély, de gyásza érthető is. A magyar nép atyját siratja, kinek égész élete a haza s a nép boldogitásáért való volt. S emlékezvén, sok ajakra jő önkénytelenül a sóhajtás: oh, ha most is közöttünk élne! De vájjon hát nincs-e közöttünk? A nagy szellem sohasem múlik el, csak a gyarló matériát, a testet kezdheti ki az idő, a szellem örök s Kossuth apánk halhatatlan szellemével most is itt él köztünk. Sőt talán közelebb is áll hozzánk, mint bárha. A Kossuth apánk elvetette eszméknek nem árthat sem az idő, sem semmiféle hatalom. Kossuth Lajos ujkorszakot teremtő eszméi a népek millióinak szivébe Ä „KÖYÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA. Virághervadás. Mire a fecskék újra visszatérnek, Te már ott vagy az angyalok között O, mert mire a rózsák kivirulnak Fehér lelked a menybe költözött. Mire a fecskék újra. visszatérnek, Te is meggyógyulsz én szerelmesem, És folytatod szép leányálmaidat A sir ölében némán, csendesen. Mire a fecskék újra visszatérnek, Neked már nem lesz többé reggeled, Csupán a szellő és a, nap sugára Borítja csókkal sírkeresztedet. vannak vésve, benn élnek azok minden magyar ember lelkének a legközepében. Aki azt kiirtani akarná, a magyar kebleket kellene meggyilkolnia előbt. A szoros kapcsolat pedig onnan van, mert a Kossuth Lajos eszméi a haza és a nép bajainak orvoslására fakadtak. Szivén hordozta hazáját és népét, mint apa gyermekét. Küzdött értük oly fenségesen isteni módon, aminőre még eddig példa nem volt. Megteremtette mindazt, a mi a magyar nép szivének vágya volt; gazdagnak és függetlennek óhajtotta a népet, szabadnak és hatalmasnak hazáját. Ami pedig megtört a zsarnokok hatalmán, az megmaradt az ő törekvései nyomán a magyar nemzet legideálisabb és legszükségesebb vágyának. Kossuth Lajos halálának évfordulója van e hó 20-án. Maga a halálozás ténye csak átalakulási forma, de a kegyelet és a rajongás megnyilatkozása módot ad a Nagy Halhatatlan eszméinek megrögzítésében. Csak egy kis visszaemlékezés kell ilyenkor, csak a léleknek legkisebb Mire a fecskék újra, visszatérnek, Nékem, se hoz már dalt a kikelet Ó, mert ha téged, eltemetnek, Minden reményem sírba tér veled! II. s. Tárca. Ünnepi beszéd. (A március 15-én tartott ünnepélyen elmondotta: Simon József.) Ünneplő Gyülekezet!' Madach Imre azt mondta, hogy az eszmék erősebbek az anyagnál. Az anyagot ledöntheti az erőszak, de az eszme örökké élni fog. Látnoki szemmel fejlődni is látta szent eszményeit tisztulva mindig méltóságosan, sokszor lassuló, máskor gyorsabb léptekkel haladva mindig előre, mig betöltik a világot! Valóban úgy is van, hiszen eszményért hévül az ifjú dobogó keble, eszményért harcol halálmegvetéssel, megcsonkult taggal is a vitéz katona. magábaszállása s előttünk áll az óriási mértföldekkel való haladás. Ünnepünk van, gyász ünnepe a magyar nemzetnek. A napja is nagyszerű. Előbb a március idusi nagy lelkesedést és tettvágyra buzdítást keltő nap, azután a nemzet gyászának napja, amely tudtunkra adja, hogy elhagyatva vagyunk. Törekedjünk arra, hogy méltók legyünk az utat kijelölő halhatatlanhoz, hogy méltók legyünk szavához, amidőn azt mondta: Leborulok a nemzet nagysága előtt! A magvetésről. Irta: Csávolszky Mihály. Az első lépés, a mi a növények életének fenntartásához, a kertészkedők figyelmétől kiinduló pontba jön; ez a magvetés. A magvetés nem oly közönséges semmiség, a mit csakúgy immel- ámmal végezünk, mert a magvetésben százszoros bizonyítékok kerülnek a sötétségbe, rosszul vetésük következtében. Különféle vetések, különféle magvak, küEszményben ábrándozik a gyönge kis leány, eszmék i'orronganak az emberiség nagy ! gondolkozóinak agyában, eszmének kovácsol j formát az államférfim Eszmény a teremtség főoka az Isten, eszmény a haza, eszmény a lét küzdelme - az élet. Akiben eszményi nincs, az nem ember. Gyáva az, kit az eszmei igazság nem hevít, nem késztet érte síkra szállni. Kishitű, aki az eszme diadalában biztosan nem remél és hiszen! Mi az, ami szárnyat növel, hogy megközelítsük az égnek kárpitját, ha nem az eszme. Eszmény e nap is, március 15-ike, melyen három szinü lobogót lenget a tavaszi fuvalom. Eszménye a szabad hazának és a nemzeti egységnek. * * * Sajátságos az idők járása, az évszakok szabályos egymásutánja. Tavasz jön a télre, hogy olvaszsza fel megdermesztett kebelét a földnek; nyár jön elő, hogy annak éltető melege érlelje meg a szomjuhozó föld áldozatát, gyümölcsét, szabályos isteni törvény szerint mozog minden, eszményi magasságba lakozó okukat véges emberi elmével hiába kutatjuk. Egymásután jön elő az idő kebeléből minden és tűnik le egyetlen parancsszóra úgy, mint "W* Qlfilf vl ■ m aj .arjj m-ci ff Tisztelettel értesítem a nagyérdemű vevőközönséget, hogy a szokásos ■ tátal mi 6'dl ISS ML m IQpj jyl qp| qU| 8|J§ ISNfc ■ tavaszi bevásárlási utamról hazaérkezve, divat=, vászon=, diszmű=,--------------------------------------------5É!___________________Se--------------- rövid= és pipereáru üzletemet remek szép női ruhakelme újdonságokkal láttam el, mit meglepő olcsó árak mellett bocsájtok a nagyérdemű közönség rendelkezésére. Ti sztelettel YOJS» JEE!IV<C>, IVO-gysOinűLlS.'Ll.tOri., (Városház-épület.)
