Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-11 / 10. szám
1906. március 11. KŐVÁRVIDÉK 5 Hol tiszta minden, mint a napvilága, S a vétket híréből, ha ismerik! . . . . Ahol szeretti őrködése mellett, Álmodta által, mint parányi gyermek A boldogságnak tündérálmait! . . . . S' e gondolatra szive összerezzen, A könny befutja égő két szemét, Isten nevét mormolja önfeledten, Az égre vetve föl tekintetét! . . . Fejét leh,ajtja kedves asztalára, Gyöngyök peregnek végig a ruhára, Piroska sir soká, keservesen, A szív, az ész most vívja ádáz harcát, — Fehér kendővel eltakarja arcát, Vigyáz, hogy meg ne tudja senkisem! ... . . . Későre jár .... A vén kakukos óra Éjfélt mutatva egyhangún ketyeg . . . — Piroska lelke összejárja sorra A régi, boldog, szép emlékeket! . . . — És lopva, titkon fátyolköntösébe Hozzáoson a nyugalom tündére, Szemét lefogja, úgy susog neki . . . — S a fájdalmat nem érzi már a lányka, Bűbájoló, tündéri, szép az álma, Nem üldözik már szenvedései! . . . .Színházba' van . . . egy nagy művésznő [lép fel, A nézőtéren tombol, zúg a nép! . . . Mozdul a függöny csendes libbenéssel, Mindenki várja már a kezdetét. . . . A harsogó, zajos nyitánynak vége, A várvavárt utólsó csengetésre Elül a lárma, csend lesz hirtelen, S felzúg az éljen, taps, midőn a színen, Mint egy királynő, oly büszkén, kevélyen Az ünnepelt színésznő megjelen ? . . . A nagy közönség által szelleműden, Hangos zsivajjal integet felé. Virágcsokrok repülnek mindenünnen, A kedvelt diva lábai elé . . . — Piroska nézi, nézi elbájolva, Mint hogy ha lelke a szemébe volna ! ? S egyszerre arca sáppadt lesz nagyon. Velőtrázó sikoltással felugrik, Nehány lépést tesz, aztán összeomlik . . . Önnönképmását látja színpadon! . . . ... Eltűnt a fény... homály dereng körötte, Felébred, eszmél . . . álmodott tehát.... A gyertya is kiégett már előtte . . . — Végig simítja izzó homlokát! . . . A holdvilág ezüstfehér sugara Az ablakon beárad a szobába, Az égen fényes csillagraj lobog, S a kis lány nyitott szemekkel, ébren, Hanyattdülve az ősi hintaszékben, Dicsőségről, hírnévről álmodott! .... Majd egyszer őt is ünnepelni fogják, Midőn kilép a lámpasor elé Nyíló virágok ezreit dobálják A tapsviharban lábai elé! . . . A sziveket betölti majd varázszsal, Beszélnek róla elragadtatással, Elismeréssel irnalc a lapok, Az ifjúság a tűzbe menne érte, Grófok epednek, vágynak a kezére Miként egy drága gyémánt, úgy ragyog ! Se gondolatra kipimd az arca És mint a csillag, felragyog szeme, Puha kacsóit boldogan szorítja A mámortól hullámzó keblire! . . . Igen ! Szólítja őt a szinipálya, Nehány hónap s a főváros csodája, Művésznő lesz, mikorra visszatér, Szülőit Pestre felviszi magával, Elfogja látni kényelem s pompával Aztán örökké, mindig köztük él! . . . S ezen merengve, gyorsan talpraszökve, A kis szobában jár-kél zajtalan . . . Kevés ruhát s pénzt tesz egy bőröndbe, Az Isten tudja, hogy mi terve van? Felöltőjét gyorsan magára vetve, Elhagyja, kedves otthonát sietve, S midőn kilép lakása ajtaján, A fájdalomtól elszorul a lelke, Az ajtófélfát sírva, átölelte. Búcsúzgatott szegény — örökre tán! . . . (Vége következik.) Szerkesztői üzenetek. (Kéziratokat nem adunk vissza.) Álmom. Legnagyobb sajnálatunkra még mindig nem üti meg azt a mértéket, hogy közölhessük. Tessék csak tovább próbálkozni, majd csak sikerülni fog. H. Nem közölhetjük. Okát más alkalommal fogjuk közölni. Tessék nyugodt lenni mert mi csak olyat állítunk a miről meggyőződtünk. Követelni senkinek sincsen joga. Dárdás. Küldeménye nem érkezett hozzánk Szíveskedjék a kéziratokat beküldeni és ha megfelelő lesz szívesen közöljük. Óriás. Átadtuk. Szívélyes üdvözlet. Kolozsvár. Semmi körülmények között sem helyeselhetjük eljárását. Igyekezzen, mindig nem késő. Jobb későn, mint soha. Türelmes. Nagyon helyesen teszi csak várja türelemmel, majd eljön annak is az ideje. Reméljük, hogy nincs panasza. Igaza van. Az illető már végleg eltávozott. Vérvölgyi. A kérdezett címet nem tudjuk. Ha netalán valami utón módon mégis megfogjuk tudni, úgy szintén tudtára adjuk. Helybeli. Kapható helyben is, Bocsánczy Tivadar és fia cég üzletében. Katz Izsó Élesd ígért közleményeit várjuk. Üdv. Piroska. A múlt számból helyszűke miatt maradt ki, a folytatás jelen számunkban jelenik meg és a jövő számban valószínűleg befejezést nyer. Előfizető. Csodáljuk, hogy ön még csak két kötetet kapott. Határozottan tudjuk, hogy a 8-ik kötet is megjelent már. Célszerű lesz ha megreklamálja, mert valószínű, hogy megfelejtkeztek ott önről s igy hiába várja. Ártatlan. Önnek semmi körülmények között nem árthat, ha nem használ, tehát csak bátran előre. Láposi. Legjobb lesz személyesen fölkérni mert levelekre nem szívesen válaszol. Fábián. Figyelmeztetésünk dacára sem járt el kellőleg. A következményeket tulajdonítsa magának. Mi egyebet nem tehettünk. Fömunkatárs: ACKERMANN BÉLA. Laptulajdonos: BARNA BENŐ. Szappanyos Jenő divat-, vászon-, diszmü- és rövidáru-üzlete Nagysomkuton, (Nagyvendégló épület.) §*r Tulhalmozott raktár kiárusítása végett a raktáron levő árukat beszerzési áron alól bocsájtom at. vevőközönségrendelkezésére. Kérem ezen rendkívüli olcsó árakról meggyőződést szerezni. Tisztelettel Szappanyos Jenő. LENGYEL LAJOS specziális műfogász Nagybányán, Kispénzverő-u. 6. sz. alatt 1881. év óta fennálló fogászati műtermében m ií fog:alS.a,t természetimen készít amerikai emailból egyes, többes és egész fogsorokat, melyek rágásra is használhatók. Szájpadlás nélkül is! Stifftel csappal, melyeket kivenni nem lehet, erősen álló foggyökerekbe készíttetnek. Foggyökerek a műfog betéteinél nem huzatnak ki. Minden e szakmába vágó teendőket a kor vívmányai szerint és méltányos árak mellett teljesít. MűltödLő óráim: D. e. 9-től d. u. 5 óráig hétköznapokon. Vasár- és ünnepnap d. e. 10-től d. u. 1 óráig. Magamat a n. é. közönség b. figyelmébe ajánlva, vagyok tisztelettel Lengyel Lajos, specziális műfogfász. Nagybánya, Kispénzveró-utcza 6. szám alatt. S y _ ■ ■ <r iQ-15 szekér jó minőségű. JKLi B B B*ll IS^ m iöi IMI ^fUP Cím a kiadóhivatalban tudható meg.
